Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-16 / 315. szám
A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE Vízlépcsők és erőművek Távlati feladat folyóink komplex hasznosítása Pécsett tartja jubileumi ülésszakát a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság Dr. Hernódy Alajos, a Dél-Du nántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója BIZALOM ÉS ELLENŐRZÉS Huszonötödik jubileumi ülésszakát tartja Pécsett csütörtöktől a Magyar— Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság. Fennállása óta először vidéki városban. A házigazda dr. Hernády Alajos, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója.- Igazgató elvtárs! Milyen helyet tölt be a Vízgazdálkodási Bizottság a magyar-jugoszláv kapcsolatokban? — Az országaink közötti vízgazdálkodási kapcsolatok töb- bé-kevésbé a határt metsző és c határ menti vízfolyások számával, jelentőségével függenek össze. Márpedig a természetes határ hossza 400 kilométer és a határ mentén az ország legjelentősebb vízfolyásai szinte kivétel nélkül megtalálhatók. Ez volt c fő oka annak, hogy Jugoszláviával az ötvenes években először a vízgazdálkodási együttműködés jött létre, és egyúttal az első jugoszláv— magyar. kormányközi megállapodás. Ennek van a 25. évfordulója. I — A jubileumi ülésszakot Pécsett tartják. Miért? — Aktualitását az adja meg, hogy a jugoszláv—magyar vízügyi határ menti kapcsolatokban a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak van a legtöbb közös feladata a jugoszláv vízügyi szervekkel. A mi területünk a 170 kilométer hosszú, közös érdekű Dráva-szakasz, valamint egy jelentős, kisebb vízfolyásokkal rendelkező szárazföldi határszakasz Mattytól a Dunáig. A legnagyobb fejlesztések színhelye ez a szakasz, ahol jelentős közös vízügyi tevékenység is folyik. — Onnepi alkamakon elsősorban az eredmények összegezését tekintjük feladatnak. Mit értek el 25 év alatt? — A magyar-jugoszláv vízgazdálkodási kapcsolatok igen eredményesnek értékelhetők. Az árvízvédelmi rendszer a Duna, Tiszai, Dráva és Mura közös szakaszán, s a nagy folyók környezetében lévő kis vízfolyások esetében is évek óta lényegében 100 százalékig kiépült, ma már csak fenntartás és üzemeltetés folyik. Együttműködésünk keretében olyan létesítmények valósultok meg, amelyek magyar és jugoszláv területen a belvizeket a Drávába vezetik. Például a bakánkéi szivattyútelep. — Programjuk szerint a 25. ülésszakon is az együttműködés távlati lehetőségeit keresik, a holnap feladatait mérik fel. — A közös védekezési munkák természetesen tovább folynak. Mert bármennyire rendezettek és szabályozottak is a vízfolyások, az árvízveszély mindig fennáll. Száz százalékos ár- vízvédelmi biztonság gyakorlatilag nincsen. Új elemnek számít oz egyre szorosabb együttműködés a vízminőségvédelemben és ez kiterjed az épülő paksi atomerőmű hatására is. Mivel egyre komolyabb problémát jelent a vízfolyások szennyezése az ipar fejlesztése, az urbanizációs hatások és c mezőgazdaság kemi- zálása miatt. Általában azt mondhatjuk, hogy a vízgazdálkodás területén az aprómunka befejeződött. Ma már az együttműködésben o fő tevékenységet a vízfolyások távlati komplex hasznosítására irányítjuk. — Mondhatjuk azt, hogy a következő évtizedekben a vízlépcsők és erőművek építése jelent hasontó nagyságrendű programot, mint oz elmúlt 100 évben a gátépítések és a folyószabályozások? — A három nagy folyó komplex hasznosításában óriási lehetőség van. A jugoszlávok is, a magyarok is elkezdték a Tisza lépcsőzését, főleg vízgazdálkodási okokból, kisebb részben energiatermelési okokból. Jugoszláviában megépült a ti- szabecsei, nálunk a kiskörei vízlépcső. Előkészítésben van a csongrádi. Ezzel igen kedvező helyzet jött létre a Tisza közös érdekeltségű szakaszán. A Dunán — köztudomású — megépült a vaskapui vízlépcső, és egy továbbit terveznek a Vaskapu és az országhatár között. A magyar Duna-szaka- szon épül a nagymaros—gab- csikovói erőmű. A távlati tervekben további két vízlépcső szerepel Adony és Fájsz magasságában. — Es a Dráván? — Az osztrákok és a jugoszlávok a Dráva hasznosításának túlnyomó részét saját szakaszukon befejezték. Jugoszláviában már üzemel a va- razsdi erőmű. Befejezés előtt áll a Csáktornyái. Tervezik a gyurgyevác—barcsit és tanulmánytervszinten másik kettőt, a moszlavinait (Vejtinél) és az eszékit. Ezzel a Dráva komplex hasznosítása befejeződik. I — Mit jelenthet nekünk a Dráva lépcsőzése? — A Dráva komplex hasznosításának van egy speciális jelentősége. Nagy esése miatt a a legnagyobb fajlagos energiával rendelkező folyónk a Dráva. Itt ugyanazok az általános vízgazdálkodási előnyök megjelennek, mint a Dunánál és a Tiszánál. Vagyis megnő a védelmi biztonság, a hajózhatóság, a tározás révén egyenletes a vízhozam és ez mezőgazdasági és ipari hasznosításra ad lehetőséget. De a nagyobb energiatartalom — az többlet a többi folyóhoz viszonyítva. A Tisza nagyobb folyó, mint a Dráva. Mégis a kiskörei erőmű 24 megawattnál nem lehetett nagyobb. A barcsi vízlépcső 80—90 megawattra építhető ki. — Vízierőművet építeni rendkívül drága és egyszerre jelentkező nagy befektetés. — Ez igaz. A szénerőművekkel való összevetésnél azonban néhány tényezőt nem vesznek kellő súllyal figyelembe. A hőerőmű csak akkor olcsóbb, ha a bánya létesítésének költsé. geit nem számítjuk. Elismerem, az ország vízienergia-mennyi- sége az egész villamosenergiaszükséglethez viszonyítva nem nagy. De akkor is komolyabban kellene vele foglalkozni, mert a víz, mint energiahordozó, nem fog drágulni. — önök igen nagy munkával újból hajózhatóvá tették a Drávát. — A vízlépcsőkkel való komplex hasznosítás a megfelelő hajózási feltételek biztosítását is jelenti. A gabcsikovó-nagyma- rcsi vízlépcső megépítésének egyik alapvető oka, hogy a fel. ső Duna-szakasz hajózási feltételei rosszak. Ezt csak duzzasztóművel lehet javítani. Márpedig a dunai hajózás igen fejlett. Sok ország sokat szállít. A Tisza magyar kihasználtsága viszont teljesen jelentéktelen. A Dráváé ugyancsak. Pedig a déli magyar területeket - ahol a fejlett mezőgazdaság és erdő- gazdálkodás mellett ipari létesítmények is találhatók — a ví- ziutak össze tudnák kötni az ország közepével és a Tiszántúllal. A jugoszlávok is víziúton szeretnék megkapni a papírfát. A hajózóút — mint közútnál az úttest, vasútnál a pálya — rendelkezésre áll, minimális fejlesztéseket iqényel csak, a kikötői háttér is részben megvan, a víziút fenntartása viszonylag olcsó, és a vízi szállítás fajlagos költségei sokkal alacsonyabbak az előző kettőnél. Ki kelle. ne használni! Báling József Az utcánkban építkeznek. Hazafelé jövet sokszor látom, hogy az ott dolgozók kedélyesen söröznek, téglakupacokon ülve beszélgetnek. Leírhatom tehát, hogy ellenőrzésük laza. Ám azt hiszem, hogy ezzel az igazság mellé lőnék. Ugyanis ahhoz, hogy az ott dolgozók; munkával töltsék ki a nyolc órát — akár nyolc órán át is ellenőrizhetnék őket. Az emberek saját „belső” ellenőrei nélkül a külsők mit sem érnek. Ismét a régi verkli — lengyintett az olvasó —, persze, mert az építőmunkások lógnak, utálnak dolgozni. Nem egészen. Megszokták azt a ritmust, illetve ritmustalanságot, amelyet a szervezetlenség, a kusza anyagellátás kényszerített rájuk. Ezért néha akkor is áll a munka, ha lenne elfoglaltság. Az építkezésen üldögélőket fokozottabban ellenőrizni csak látszatintézkedés. Nyolc órájukat kell olyanná tenni, hogy ne üldögélhessenek, s ha mégis ezt teszik, feleannyi pénzt vigyenek haza, mintha rendesen dolgoztak volna. így előbb-utóbb beépülnek a munkára serkentő csengők, mindenféle ellenőrzés nélkül is. Kákán csomót Tudom, a fenti példa túlontúl leegyszerűsített, ahogy a megoldás receptje is az. Azon- tyin arra talán alkalmas, hogy jelezze: ne mindig az ellenőrzés lazaságában keressük a hibát. Nincs olyan sűrű szövetű, szigorú vizsgálat, amely kiiktathatná azt a hibát, amelynek gyökere másutt található. És nincs olyan hiba, amelyiket csupán ellenőrzéssel meg lehetne szüntetni. Egy időben divat volt nálunk újabb és újabb ellenőrző apparátust létrehozni, a meglévőket „nagyobb létszámmal" erősíteni — mindenki vizsgált, revíziót tartott, felmérést végzett és jelentést irt, gyakorta ugyanarról a témáról. Tetten is értek nem egy hibát. De az csökönyösen tovább élt, mintha csak azt várta volna, hogy újra és újra feltárják. A Minisztertanács három évvel ezelőtt hozott rendelete részletesen foglalkozott az állami ellenőrzés továbbfejlesztésével. Olyan szervezett, összehangolt és folyamatos tevékenységre serkentett, amely kiküszöböli az indokolatlan párhuzamosságot, és elősegíti a vizsgálatok hatékonyságát. Ezt követően átfogóan rendezték a vállalatfelügyeleti és a belső ellenőrzést, valamint a pénzügyi-gazdasági ellenőrzést is. Az utóbbi három évben több olyan jogszabály és határozat látott napvilágot, amely meghatározza a különböző ellenőrző szervezetek munkáját, tevékenységüket egységes elvek szerint szabályozza. Bebizonyosodott: az ellenőrzések hatékonysága nem a velük foglalkozó szervezetek nagyságától függ, s egy vizsgálat hatásfoka sem mérhető a benne részt vevők számával. A hibák egyik legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy címzettjük van. S ha a címzettet félrefogásának következményei nem csak „úgy általában", hanem személy szerint is érintik — az a bizonyos hatásfok ugrásszerűen javul. Az ellenőrzés azonban — ameny- nyiben teljességre törekszik — nem elégedhet meg a visszásságok és vétkesek felkutatásával. Vázolnia kell a gyógyulás, a kiút módozatait is. A megyei pártbizottság végrehajtó bizottsága éppen a közelmúltban foglalkozott behatóan a gazdasági ellenőrzések tapasztalataival. Az ülésen többi között megállapították: még mindig előfordul, hogy a vizsgálatok részkérdések elemzésére összpontosulnak, s az sem ritka eset, hogy a különböző szervek felméréseit nem szintetizálják, a közös kiértékelés elmarad. Kihangsúlyozták — a vezetői ellenőrzés és a belső ellenőrzés szerepének erősödése nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást erősítő folyamat. A külső és a belső ellenőrzés kapcsolata természetesnek tűnhet — mégsem mindenütt ideális. A pártbizottsági jelentésben a továbbiakban ez olvasható: „Az ellenőrzés megállapításai helyenként egyoldalúan a hibakeresésre, a megtorlásra irányulnak, ezáltal a végrehajtást segítő, a kedvező tapasztalatokat népszerűsítő és elterjesztő munka szempontjai háttérbe szorulnak." Ezzel kapcsolatban hadd idézzek egy népi ellenőrt: „Jelentéseink nem vádiratok, a NEB nem vésztörvényszék, még csak nem is ítélkezik, hanem megállapít... Ha a következő vizsgálat mindent rendben talál, a népi ellenőr örül a legjobban. Számunkra ez a siker, s nem az, ha egy vezetőt le kell váltani!" Valljuk be: a revizorok, az ellenőrök munkáját sokszor eléggé eltorzítja közvéleményünk — kákán is csomót kereső embereknek hisszük őket, akik akkor érzik igazán jól magukat, ha fogyatékosságok*- ra bukkannak. Hogy ez menynyire nem így van, azt vizsgálati anyagaink tanúsítják: a hibákat körüljárva, sokszor olyan problémákra is felhívják a figyelmet, amelyek éppen a vétkesek magatartását indokolják — jelentéseikben gyakran kiemelik a szabályozók céllal ellentétes hatásait csakúgy, mint egy-egy jogszabály megfogalmazásbeli tisztázatlanságát. Nem „hóhérakasztás”1 Persze, az ellenőrzésnek sehol sem örülnek — ez nyilvánvaló. Tanulságai azonban megszívlelendők és haszonnal járók —* ez szintén nem vitatható. De vannak olyan tanulságok is, amelyekből az ellenőröknek kell okulniuk. Ezért kísérte a szokásosnál is nagyobb figyelem a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság és a PM Bevételi Főigazgatóság megyei hivatalának legutóbbi közös vizsgálatát, amely az állami ellenőrzéssel foglalkozott — azaz tökröt tartott azok elé, akik ezt a tárgyat inkább mások munkájának elbírálására használják. „Akasztják a hóhért!" — jegyezte meg félig tréfásan, félig komolyan az ülés egyik résztvevője, akivel a napirend zárását követően éppen arról beszélgetünk, hogy a tanácskozásnak cseppet sem volt amolyan „hóhérakasztó" hangulata. Pedig az asztalt nemcsak ellenőrök ülték körül, jócskán akadt a meghívottak között ellenőrzött is! Az is téved, aki azt hiszi, hogy kíméletesen udvarias, problémakerülő volt a stílus! Inkább az ellenőrzés tekintélyének és elfogulatlan önvizsgálatának volt köszönhető a vitára serkentő, termékeny légkör. Maradjunk néhány mondat erejéig a tekintélynél ... Örvendetes, hogy az utóbbi időben határozottan nőtt az ellenőrzés rangja, társadalmi elismerése. Nem falra hányt borsó egy-egy tüzetes elemzés tapasztalatcsokra, amit bizonyít, hogy Baranyában az ellenőrzött szervezetek a javaslatok 80 százalékát megszívlelték. Persze, ez az arány megközelíthető az ellenkező-oldalról is: mi lett a fennmaradó húsz százalék sorsa? Nos, a baranyaiak önkritikus hangvételét jelzi, hogy beismerik: „...javaslataink egy része nem volt eléggé igényesen előkészítve . . ." Azaz előfordul, hogy az elemzés foghíjas, vagy a következtetések szenvednek csorbát, tie arra is van példa, hogy megállapításaikra később rácáfol a valóság — a nem kellő helyismeret megbosszulja magát. „A realizálás azért sem mindig kielégítő, mert viszonylag kevés az intézkedések figyelemmel kísérése, a különböző utóellenőrzések, beszámoltatások száma .. .” Mindenesetre — én legalábbis úgy vélem — az ellenőrzés presztízse éppen azért nőtt, mert szervezeteikből sikerült kiűzni a tévedhetetlenség mundért öncélúan védő hitét, s ha nem is mindenütt, de sikerült elültetni az ellenőrzés demokratizmusának magját. Sokan e két fogalmat egymásnak ellentmondónak vélik: a vizsgálat azért vizsgálat, hogy feltárjon, kivesézzen valamit, nem pedig azért, hogy fórumot nyissanak fölötte. Holott éppen a fórumok alkalmasak a tapasztalatok szembesítésére, az állásfoglalások megalapozására és nem utolsósorban a gyógyír „receptjének” elfogadtatására — tehát az észlelt fogyatékosságok megszüntetésére. Ezért a vizsgálatok közös értékelése, hasznosításának nyilvánossága az ellenőrző szervek érdeke is. A hozzászólók nem hallgatták el, hogy e területen a helyzet korántsem ideális. Az ellenőrzések szervezettségével sincs minden rendben, s talán az egyik oka a demokratikus fórumok kihasználatlanságának. Ahogy a jelentés fogalmaz: „Nem történt lényeges javulás a közös vizsgálatok végzésében, vagy a különböző szervek részéről hasonló időszakban végzett átfogó felmérések együttes megtárgyalásában." Ez már csak azért sem jó, mert átfedésekre ad alkalmat (a „központ" ugyanazt ellenőrzi, mint a „terület"), idő- és papírpazarláshoz vezet, valamint szinte automatikusan kialakulnak a „fölül”-, illetve „cluT-ellenőrzött egységek. Baranyai példa: a tejipari vállalat tevékenységét az év 143 napján vizsgálták — hol innen, hol onnan —, míg a hasonló profilú termelőszövetkezeti társulást alig-alig. Meglepő, hogy nincs mindig kellő összhang a külső és a belső ellenőrző szervezetek kapcsolatában sem, holott ez természetes és elengedhetetlen feltétele működésük hatékonyságának I Felmérések — fiókban A népi ellenőrzési bizottság ülésén — ha áttételesen is — többen szóltak a bizalom és a bizalmatlanság kapcsolatáról. Egyikük szerint nemcsak ott gyakori vendég a revízió, ahol túlontúl rosszul mennek a dolgok, hanem ott is, ahol — véleményük szerint — túlontúl jól ..." Nem hisznek a szemüknek, így eztán egymásnak adják a kilincset — mondta a hozzászóló, — bár igaz, hogy néha a látszat csal, de a jó sem lehet okvetlenül gyanús...” Szó esett arról is, hogy sokszor alig hogy megjelenik egy rendelet, már az ellenőr ott topog az ajtóban, végrehajtását kontrollálandó ... A közeli revíziótól tartva pedig nincs idő az átgondolt cselekvésre, — elkapkodott ügyrendek, utasítások készülnek a helyi érvényesítés érdekében, s ez később visszaüt: ahelyett, hogy segítené, hátráltatja a megvalósítást. Az ellenőrzéssel kapcsolatban előfordul, hogy a „fenti” bizonytalanságot „lent” kérik számon — azaz a mindenütt másként értelmezett szabályozók hirtelen egyetlen módozatban kezdik „bevasalni", holott az ezzel kapcsolatos elvek még nem kristályosodtak ki eléggé. És — sajnos — még mindig vannak felesleges felmérések, amelyek elkészítésük után rögtön fiókba kerülnek — tanulságok, visszajelzések nélkül hamvadnak el. Ellenőrizni ugyanis mindent lehet. Csakhogy, ha a vizsgálat csupán önmagát igyekszik igazolni — valós célját veszti. Az ellenőrzés (éppen, mert a vezetés szerves része) sohasem válhat belterjessé, mindig a társadalom igényeihez kell alkalmazkodnia, s azokat a problémákat kell górcsöve alá helyeznie, amelyeket a változó élet hoz felszínre. Különben előfordulhat, hogy míg a revizorok a könyvelést böngészik, szemük elsíklik afelett, hogy az érintett vállalat már évek óta selejtet gyárt. Tamás Ervin HÉTVÉGE 3.
