Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-02 / 302. szám
Tavaly 88 861 vádirat érkezett Magyarország különböző szintű és jellegű bíróságaihoz. Több mint 100 000 vádlottat ily módon közvetlenül érintett az 1979. július 1-én hatályba lépett új Büntető Törvénykönyv. Közvetve azonban Magyarország valamennyi állampolgárát érintette a kódex, amely mindenki számára meghatározza azon cselekmények körét, melyeket a törvény tilt és éppen ezért büntetni rendel. Az új jogszabály bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatairól beszélgettünk dr. Tamásfy Józseffel, a Pécsi Megyei Bíróság elnökével. — A Büntető Törvénykönyv új- jáalkotásával egyidőben több más fontos jogszabály is változott. Ezek közül a legfontosabbak az új büntetésvégre- Hajtósi jogszabályok és a szabálysértési kódex. Megállapíthatjuk, hogy az új BTK hathatós és időtálló jogi eszközöket adott a bűnüldöző és az igazságszolgáltató szervek kezébe a bűnözés elleni küzdelemben. Büntetőpolitikánk korábbi fő irányai nem változtak. A helyes társadalmi értékrend, a reálisabb büntetőpolitikai megfontolás alapján azonban módosultak egyes bűncselekmények törvényi tényállásai, és az ezekhez fűződő büntetőjogi következmények. I- Ebből fakadóan úgy tűnik, hogy csökkent a bűncselekmények száma . ..- Igen, bár ha csupán a statisztikára hagyatkozunk, akkor csalóka képet kapunk. Különösen a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények, a közlekedési vétségek és bűntettek, valamint az úgynevezett ma- gánvádas bűnügyek száma csökkent. E tényből azonban nem következik az a megállapítás, hogy alapvető változások, javulás jelentkezett. Csupán arról van szó, hogy a társadalomra kisebb mértékben veszélyes esetek elbírálása az új jogszabályok értelmében néma bíróságok, hanem a szabálysértési hatóságok feladata. Az elmondottakat illusztrálja, hogy 1979. II. félévében a szabálysértési ügyek száma országosan több mint 10 ezerrel emelkedett. Bíróink számára ez azt jelenti, hogy több idejük maradt az ügyek alaposabb tanulmányozására, a felkészülésre. I- Baranya büntetöbirái vajon könnyen ,,megtanulták-e" az új Büntető Törvénykönyvet? — A tavaly életbe lépett BTK bizonyos tekintetben szellemében is változott. A jogszabályt bíróink továbbképzéseken, előadásokon is megismerhették. Elmondhatom, hogy Baranya valamennyi büntetőbírája részt vett általános és speciális tanfolyamokon. Mivel már az új törvény előkészítésének időszakában is kikérték véleményünket, az átállás nem okozott nagyobb nehézséget, s természetesen az ítéletek is mindenkor nogy lelkiismerettel és alapos felkészültséggel születtek. Emellett azonban természetes, hogy A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE| Mit hozott az új BTK? Beszélgetés dr. Tamásfy Józseffel, a Pécsi Megyei Bíróság elnökével a korábbi jogszabályok „továbbélésével" még egy ideig számolnunk kell. I — Egyszóval: bizonyos szemléletbeli változások a vártnál lassúbbak? — Alapvetően a büntetéskiszabási gyakorlat területén állapítható meg, hogy az új BTK szélesebb körű lehetőségeihez való igazodás kissé lassú. Büntetési és intézkedési rendszerünk reformja új eszközöket adott a bírák kezébe. A törvényhozó egyik célja az volt, hogy bizonyos enyhébb bűn- cselekmények esetében szabadságvesztés helyett javítónevelő munka, pénzbüntetés, próbára bocsátás szerepeljen a bíróság döntésében. Jogpolitikai elveink nem változtak; az új törvénynek sem bevallott, sem rejtett célja nem volt a büntetőjogi elbírálás általános enyhítése. — A közvélemény — ezzel szemben - gyakorta éppen a bírói szigort hiányolja, s ennek elmaradását teszi bizonyos súlyos bűncselekmények elszaporodásának legtöbb okává... — Mi úgy véljük, hogy semmiféle indokolatlan enyhítés nem jellemzi az ítélkezési gyakorlatot. Folyamatosan követjük a bűnözés alakulását és ítéleteinkben mindenkor kifejezésre juttatjuk az általános megelőzés szempontjait. Esetenként természetesen előfordulhat, hogy az elkövető bizonyos személyi körülményeit túlértékelik bíróságaink és a szigorú megbüntetés követelményeihez képest enyhébb elbírálásban részesítik a vádlottat Ebben az időszakban például tudjuk, hogy indokolt a korábbinál erélyesebb bírói fellé- ■pés, a garázdajellegű bűncselekmények, a rablások, a súlyos testi sértések elkövetőivel, az ittas vezetőkkel szemben. A cselekmény társadalmi veszélyessége változatlanul alapvető szempont a döntéshozatalnál. I — Vegyünk egy példát, s vizsgáljuk meg a baranyai ítélkezési gyakorlatot a rablások esetében: — 1979 második félévében nyolc vádlottal szemben jártak el bíróságaink rablás miatt. A legenyhébb ítélet 10 hónapi szabadságvesztés, a legsúlyosabb pedig 5 évi fenyházbün- tetés volt. A kiszabott szabadságvesztés büntetések átlaga 3 év, 3 hónap volt. Az idei esztendő első felében már megduplázódott az ilyen ügyek száma, s 17 rablótámadót ítéltek el Baranya bíróságai. Egy esetben 9 esztendei, több esetben pedig 8 éves szabadság- vesztéssel sújtották az elkövetőket: Az átlag ekkor már négy és fél esztendő volt. Bíróink tehát észlelve az emelkedést — éltek a törvény szigorával. 1980 második félévében — tehát a jelenlegi időszakban — sem csökkent e súlyos bűncselekményt elkövetők száma, s a társadalomnak erre adott válaszát tükrözi a tény, hogy a közelmúltban a sétatéri rablótámadók ügyében már 11, 10 és 9 év időtartamú fegyházbüntetéseket is kiszabott a bíróság. Az elkövetők ezen csoportjánál a szabadságvesztések átlaga már megközelítette a 6 esztendőt. Úgy hiszem, hogy ezek a tények egyértelműen jelzik, hogy a bíróságok nem valami légmentesen zárt térben végzik felelősségteljes munkájukat, hanem éppen ellenkezőleg: nagyon is követjük a bűnözés alakulását és a társadalom életének minden más olyan rezdülését, amely figyelembe vehető a döntéshozatalnál. I — Imponáló gyorsasággal fejeződött be az egész várost felháborító sétatéri galeri ügye . .. — Mind az egyéni, mind pedig az általános megelőzés szempontjából fontosnak tartjuk, hogy minél rövidebb idő teljen el a bűncselekmény elkövetése és a felelősségre- vonás között. A rendőrség és az ügyészség is e szellemben végzi munkáját. Az új BTK bevezetése óta még időszerűbbé vált az ítélkezés és a hozzánk érkezett büntetőügyek zömében egy hónapon belül megszületik az ítélet. Természetesen olykor késlelteti az eljárást pl. a megidézett tanúk távol- maradása vagy a szakértői bizonyítás elhúzódása. Mindössze egy olyan büntetőügyünk volt az elmúlt esztendőben, amely 10 hónapnál hosszabb ideig húzódott. Az országosnál kedvezőbb a helyzet atekintet- ben is, hogy kellően megalapozottak járásbíróságaink, illetve a Pécsi Városi Bíróság ítéletei is. Az első fokon született döntések háromnegyed részét helyben hagyja a másodfokú bíróság. Az országos átlag ezen a területen csupán 52 százalék.- összességében: a Megyei Bíróság elnökének véleménye szerint hozott-e alapvető változást az első magyar büntető kódex centenáriumán megalkotott új BTK?- Az eddig eltelt időszak tapasztalatait összegezve azt állapíthatjuk meg, hogy a következő években a bűnözés ösz- szetétele és mérete, az ügyek száma, így a bíróságok munkaterhelése lényegesen nem fog változni. A javulás bizonyos jelei azonban reményt keltőek: az új BTK, a büntetésvégrehajtási jogszabályok és a pártfogói felügyelet intézményrendszere együttesen alkalmas arra, hogy a maga eszközeivel hatékonyan részt vegyen a bűnözés elleni küzdelemben. Ehelyütt is szükségesnek tartom azonban leszögezni, hogy semmilyen jogszabály nem hozhat e területen sem alapvető változásokat, mert a bűnözés elleni küzdelem általános társadalmi feladat. A bíróságok minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a maguk eszközeivel mind eredményesebben részt vegyenek ebben a küzdelemben — fejezte be a beszélgetést dr. Tomásfy József, a Pécsi Megyei Bíróság elnöke. Erdős Ákos Üveggyárak bányája Az ország üveggyárait az Országos Érc és Ásványbányák Vállalat Dunántúli Müveinek fehérvárcsurgói bányájából látják el kvarchomokkal, az üveggyártás fontos alapanyagával. Az egyetlen víz alatti üveghomok bányából az idén mintegy négyszázhetvenezer hazai megrendelőknek, hu- szonnyolc-harmincezer tonnát pedig Jugoszláviába és Ausztriába exportálnak. A felszínre hozott homokot tisztítással, dúsítással, osztályozással teszik üveggyártásra alkalmassá. A képen: munkában a kotrógép. A nacionalizmus a huszadik században Évtizedeken át annyi rosszat hallottunk, mondtunk, tapasztaltunk a nacionalizmusról, mint kártékony burzsoá maradványról és mint nemzetközi méretű bűntettek kísérőjelenségéről, hogy e szó talán végképp kompromittálódott tudatunkban. Pozitív, rokonszenvre érdemes jelenségekkel még gondolatban sem tudjuk társítani. így azokra az olyan elnevezések maradnak, mint hazafiság, paU -riotizmus, nemzeti felszabadító mozgalom. Mégis, a nacionalizmus nem ítélhető meg elvontan, mert történelmi jelenség, tehát a helytől, az időtől, általában a konkrét körülményektől függően tölthet be pozitív vagy negatív szerepet az egyes nemzetek, államok és régiók történetében. Míg a közös származásúak, eaynyelvűek, hasonló kultúrájúnk összességét kifejező etnikum lényegében véve egyidős az emberiséggel, a nemzet ólig kétszázéves fogalom. A kapitalista termelési mód, az angol ipari forradalomból és az 1789- es francia politikai forradalomból kibontakozó polgári társadalmak szülötte. A politikai lojalitás alapjának az etnikumot, a nyelvet tekintő nemzeti ideológia, a nacionalizmus, a társadalmat a polgárság vezetése alatt próbálta megszervezni annak érdekében, hogy létrehozza az azonos nyelvet beszélők közös gazdasági és politikai szervezetét, államát, s ennek határait minél tágabban vonja meg. Ezekből a törekvésekből népek és osztályok öntudatra ébredése, kulturális kibontakozása sarjadt ki, fontos gazdasági és politikoi reformok születtek, elavult intézményeket és birodalmakat elsöprő forradalmak támadtak, de a nemzeti program velejárója volt a más etnikumú kisebbségek elnyomá- so, a rivális nacionalizmusokkal szemben vívott harc is. Marx és Engels, majd. álláspontjukból kiindulva a nemzetközi munkásmozgalom a társadalmi fejlődés fontos lépcsőjének tekintette a polgári nemzetállam megteremtését, üdvözölte és támogatta az idegen elnyomás ellen küzdő nemzeti mozgalmakat, de a nemzeti céloknál távolabbi, magosabb és egyetemesebb törekvésektől vezérelve bízott abban, hogy a megszületendő új társadalomban, a szocializmusban a nemzeti ellentétek rövidesen megszűnnek, és az egész nemzeti problematika túlhaladottá válik. Ma már megállapítható, hogy e remények teljesülése a vártnál lényegesen hosszabb időt igényel; a nemzeti kérdés még jó ideig velünk marad. A XX. század elején a világ fejlettebb területein kialakult nemzeti államokban a nacionalizmus új szakaszba lépett: az eredeti, nemzeti célok elérése után az agresszív terjeszkedés, a más népek legázolására irányuló törekvések, c kíméletlen rivalizálás, az imperializmus eszmei alapja lett. Az eredmény az első világháború volt, s a háborút lezáró békék súlyos igozságtalanságait is az elvakult nacionalizmus diktálta. A békékből következő új feszültségekből, valamint a megoldatlan társadalmi és gazdasági problémákból született meg azután az 1920-as években a nacionalizmus legagresszívebb, legveszedelmesebb fajtája, a fasizmus, az ebbe a gyűjtőfogalomba tartozó szélsőséges, soviniszta mozgalmak és pártok. Ez az ideológia, különösen pedig megvalósított politikája zúdította az emberiségre a második világháborúban tetőző mérhetetlen szenvedést és pusztítást. 1945 után joggal remélte a világ, hogy a nacionalizmusnak végleg lealkonyult. . Maradtak azonbon bőséggel megoldatlan nemzeti kérdések a második világháború után is. Elsősorban említhetjük Ázsia és Afrika gyarmati területeit, ahol ekkor került napirendre az idegen uralom fölszámolása, a nemzeti függetlenség kivívása. Itt és Latin-Ameriká- ban, az úgynevezett harmadik világban a nemzeti ideológia, a nacionalizmus még fontos, előremutató szerepet játszhatott, és játszik is még napjainkban. A nemzeti problematika továbbélésének másik kategóriáját a nemzeti kisebbségek, puszta létük, zömmel valós gondjaik, jogos követeléseik képviselik. Nemcsak arról van szó. hogy a nagy nyugat-európai nemzetekbe beékelve élő, és századunk elején o ráció jegyében eltűnésre ítéltnek tűnő kis nemzetek (írek, baszkok, bretonok stb.) bizonyultak a vártnál jóval makacsobbnak, életképesebbnek, hanem orról is, hogy a szocializmus, a kizsákmányolás és elnyomás nélküli ideális társadalom terjedő eszméje nem fér meg a nemzeti elnyomás, az erőszakos asszimiláció, a kisebbségekkel szembeni diszkrimináció jelenségeivel. Emellett az ipari civilizáció, s az embertelen méretekre duzzadt nagyvárosok, a mind elviselhetetlenebbnek érzett bürokrácia és a túlközpontosított hatalom elleni orvosságként is előtérbe került a kisebb és kezelhetőbb, áttekinthetőbb termelési, igazgatási és politikai egységek megteremtése, a helyi önkormányzat, a döntéshozatal decentralizálása, a nemzeti vagy földrajzi alapú autonómia, a regionalizmus. Eltérő tartalommal, de Nyugaton és Keleten egyaránt. Még az olyan társadalmakban is jelentkezik az etnikai ébredés, mint az Egyesült Államokéban, ahol a teljes beolvadás a bevándorlók nemzedékei egész sorának önként vállalt és siettetett programja volt. Ma már látható; hogy nemcsak a határokon túl rokonokkal rendelkező nemzeti kisebbségek, de pórezres vagy százezres nagyságrendű kis népek (így többek között a Szovjetunió területén élő nyelvrokonaink is) létrehozták, illetve szilárdan őrzik nemzeti sajátosságaikat, tudatukat. Minden jel orra mutat, hogy ezek a kisebbségek hosszú időn át fönn fognak maradni, sajátos problémáik megoldását pedig a területi és intézménybeli autonómiákban, a kollektív kisebbségi jogokban keresik. A nem is ritkán tapasztolhotó túlzások, a gyerekes vagy éppen a menthetetlen akciók (így egyes csoportok terrorista módszerei) ellenére az etnikai reneszánsz alapvetően érthető, jogos, szükséges, összhangban áll az egyén önrendelkezési jogával, a jobb önmegvalósításra való törekvéssel, az emberi haladással. Századunk progresszív irányzotai érezték, hogy a nacionalizmust, a nemzetállam mindenhatóságát meg kell haladni de ma egyre inkább úgy látjuk, hogy ezt nem az uniformizált világállam fogja megteremteni, hanem az egyének és a közösségek messzemenő demokráciája és autonómiája. Jeszenszky Géza HÉTVÉGE 3.
