Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-10 / 279. szám
6 Dunántúli napló 1980. október 10., péntek lfilaggazdascag n Föld kincseinek kutatói J elenleg mindegyik KGST-tagorszóg széles körű geológiai feltáró munkálatokat folytat. Az ebben vagy abban az országban kialakult konkrét geológiai feltételektől függően az egyes országokban az alábbi ásványkincsek után célszerű kutatni: Bulgáriában — kőolaj, gáz, szén, vas-mangánérc, színesfémek; Magyarországon — — kőolaj, gáz, szén, bauxit, mangánérc, tűzálló és kerámia anyagok; Vietnamban — bauxit, polimetállok, ritkafémek, kvarcit, homok, építőanyagok; az NDK-ban — kőolaj, gáz, barnaszén, kősó, vasérc, ón, wolfram, fluorit, építőanyagok és kerámia anyagok; Kubában — színes és ritkafémek, nikkel, kobalt, mangán és vasérc, latelites bauxit; Lengyelországban — kőolaj, gáz, kő- és barnaszén, réz, cink, ólom, kén, vasérc; Mongóliában — szines- és ritkafémek, szén, foszforit, földpát, ón, nem érces ásványok; Romániában — kőolaj, gáz, szén, alumínium nyersanyag, színesfémek, vas-, mangánérc, tűzálló anyagok, kaolin, kerámiai és üvegipari nyersanyagok; a Szovjetunióban — minden ásványkincs; Csehszlovákiában — kő-, barnaszén, kőolaj, gáz, ón, higany, földpát, tűzálló, kerámiai és üvegipari nyersanyagok után. A KGST Geológiai Állandó Bizottsága nagy figyelmet fordít a nyersanyagbázis helyzetére és a népgazdaságok hosszú távú ásványkincsellátásának távlataira vonatkozó, tudományosan megalapozott prognózisok kidolgozására. A bolgár, magyar, NDK- bcli, mongol, lengyel, román, szovjet és csehszlovák szakemberek már kidolgozták a kal- kopirit, ólom, cink, réz, polib- dén, ón, wolfram, polimetall és egyéb ásványkincs-lelőhelyek tudományos kutatási prognózisát. Az európai szocialista országok vaskohászatának nyersanyagellátása érdekében integrációs intézkedéseket dolgoztunk ki, amelyek előirányozzák a kurszki mágneses anomália és a páratlan kri- vojrogi vasércmedencék készleteinek együttes hasznosítását (mindkét lelőhely a Szovjetunióban van). A KGST-tagországok elvégezték néhány tüzelőanyag és energetikai nyersanyag prognosztikai értékelését. 1965-ben például befejeződtek a kőolaj- és gázkészletek meghatározását szolgáló kutatások, 1960—1968-ban Bulgária, Magyarország, Mongólia, Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia a potenciális szénkészletek nagyságát számította ki. Ennek eredményeképpen tudományosan megalapozott adatokhoz jutottak arra vonatkozóan, hogy Mongólia, Lengyelország és a Szovjetunió több évtizedre elegendő feltárt kő- és barnaszén- készletekkel, Bulgária és Magyarország pedig lignitkészletekkel van ellátva. 1969-ben befejeződött a tagországok foszfor-, kálisó- és kénellátottságának prognosztizálása és az ellátottság távlatainak tanulmányozása. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a Szovjetunió rendelkezik a legnagyobb kálium- és foszfortartalmú nyersanyaglelőhelyekkel. Megállapították, hogy a Szovjetunió és Lengyelország a természetes kénlelőhelyeket tekintve a világon az első helyek egyikét foglalja el. A lelőhelyek főként a Kárpátok lejtőin, nem nagy mélységben találhatók, ami lehető teszi, hogy jelentős részüket külszíni módszerrel aknázzák ki. A tudósok és a szakemberek együttműködésével tökéletesíthető a geológiai feltárómunkák elvégzése. 1968—1970- től kezdve a tagországok áttértek az ásványi nyersanyag- bázis helyzetének egyes ásványkincsek szerinti elemzéséről az alapvető ásványkincsforrások komplex geológiaigazdasági értékelésére. 1970- ben anyagokat állítottak össze saját területük geológiai-gazdasági jellemzőiről és a népgazdaság előrejelzett és feltárt ásványkincs-készletekkel való ellátottságának helyzetéről. Az anyagok alapján együttműködési javaslatokat dolgoztak ki a különböző ásványkincsek kiaknázása terén. Az 1990—2000-ig trevbe vett kutatások lehetővé teszik a tagországok ásványi-nyersanyagbázisa állapotának és fejlesztési lehetőségeinek meghatározását. De már most megállapítottuk, hogy néhány ország számottevő kokszolható szén-, vasérc-, nikkel-, földpát-, ón-, wolfram-, króm-, karbonátos mangánérc-, ásványi kén- és kálisóforrásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek az országok ne csak saját iparukat és mezőgazdaságukat lássák el ásványokkal, hanem a többi testvéri országot is. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a tagországok többségében nincs elegendő kőolaj, bauxit, man- gánoxidérc, foszfát, ezekből a rendelkezésre álló források nem elegendőek az adott nép- gazdasági ágazatok tervbe vett fejlesztéséhez. A KGST-tagországok tudósainak és szakembereinek aktív tüzelőanyag-energiagazdálkodási együttműködése lehetővé tette a geológiai intézmények tevékenységének oly módon történő irányítását, hogy a feltárt ásványkincskészletek növekedése gyorsabb legyen a kitermelő ágazatok fejlődési üteménél. Iráni költségvetés Iránnak csökkenteni kell kiadásait, és növelnie kell a nem, olajexportból származó bevételt, mivel az olajbevételeik a folyó évben eddig 10 milliárd dollárra estek vissza — közölte a tervezési és költségvetési hivatal vezetője. Ha nem módosítanák az eredeti költségvetési tervet, akkora deficit halmozódna fel, hogy az ellensúlyozás rövid távon nem lenne megvalósítható. A tavaly májusban elfogadott terv a kiadásokat 40,6 milliárd dollárra, a bevételeket pedig 33,9 milliárd- ra tette, s ezen belül 25 milliárd dolláros olajexportot irányzott elő. A kormány legutóbbi becslése szerint ugyanokkor az olajbevételek az év során aligha haladják meg a 13 milliárd dollárt, mivel a kőolajkivitel jelenlegi napi 1 millió barrel körül mozog, szemben a sah idején elért napi 5 millió barrellel. Számos fejlesztési program félbeszakadt, mert a jelenlegi vezetés úgy véli, azok nincsenek összhangban a nemzeti érdekekkel, ám a leállítás tőkeveszteségekkel és munka- nélküliséggel fenyeget. A felmérések szerint e beruházásokat három év alatt lehetne befejezni, 35,7 milliárd dolláros kiadás mellett. Az USA nyersanyag-érzékenysége ¥ Földgäzszallitö Hajo Az 50 000 tudóst tömörítő amerikai geológiai intézet figyelmeztetett, hogy az USA-t igen érzékenyen érintené, ha csökkenne a sok, stratégiailag és gazdaságfejlesztési szempontból fontos nyersanyag importja. Felhívta az elnökjelölteket és a többi vezetőt, hogy tulajdonítsanak abszolút elsőbbséget ennek a kérdésnek. A közvetlen tengeri és óceáni kijárattal nem rendelkező KGST-orszá- gok, mint például Csehszlovákia és Magyarország, export-import rakományaik zömét az európai tranzitkikötőkön keresztül vasúti-vízi úton szállítják, ami jelentős valutaráfordításokat igényel. Van ugyan a Duna, ez a nagyszerű víziút, de torkolati kikötőinek átbocsátóképessége és a rakományok ismételt átrakása a folyami hajókról a tengeriekre (vagy fordítva) meglehetősen nehézkes. Az Interlichter nemzetközi szervezetet annak érdekében hozták létre, hogy a lehető legteljesebben ki lehessen elégíteni a tagországok külkereskedelmi szállításigényeit a korszerű szállítási technológiák, mégpedig a folyami és a tengeri kikötők közötti szállítási rendszer alkalmazásával. A geológusok — tette hozzá — tudják, hogy a világ melyik részén vannak a nyersanyagok és miként osztják el őket, de az amerikai állampolgároknak fogalmuk sincs arról, hogy az azoktól való függőség is olyan jelentős lehet, mint a kőolajra utaltság. Sok ásványi termék politikailag bizonytalan fejlődő országokból származik. A franciaországi St. Nazaire hajógyárban bocsátották sizre a képen látható földgázszállitó hajót, amely napjainkban „GASTOR" néven szeli a tenger hullámait. A hajó hossza 262 méter, maximális sebessége 19,7 csomó. A francia földgázszállító tankhajóflottára hárul az a feladat, hogy az algériai lelőhelyekről a földgázt Franciaországba szállítsa. Az algériai Arzewben a földgázt cseppfolyósítják, s a hajó a szállítmányt cseppfolyós állapotban hozza át a Földközi-tengeren egészen a marseille-i kikötőbe. Itt a cseppfolyós földgázt visszagázositják, és ilyen állapotban kerül be a földgáz az elosztó vezetékekbe. Franciaország földgázból behozatalra szorul. 1978-ban a Gaz de France vállalat összesen 2182 milliárd kWó-nak megfelelő meny- nyiséget forgalmazott az egész országban. A II Julius Fucik utjai írta: Jurij Ljubicsev Az Interlichter önálló, gazdasági önelszámolósú vállalat, amelynek a gerincét a négy tagország nemzeti hajózási vállalatai képezik. Nyilvánvalóak a rakodó- dereglyés szállítások gazdasági előnyei. Százmillió köbméter rakomány tengeri szállításához körülbelül 27 hagyományos tengeri hajóra van szükség, konténerszállító hajókból elegendő 22, ra- kodódereglyés hajókból pedig "elég nyolc! Ez annak köszönhető, hogy jelentős mértékben csökken a hajók állásideje a hagyományos módszerrel ki- és berakodó hajókéhoz képest. Az első szovjet rakodó dereglyét, a Julius Fucikot tavaly finn hajógyártók építették és adták bérbe az Interlichternek. Az óceán járó hossza 267 méter, szélessége 35 méter, magassága 22,7 méter, merülése 11 méter, erőberendezéseinek összkapacitása 3600 lóerő. A hajónak három fedélzete van, összesen 26 nem önjáró rakodó hajót tud fedélzetére venni és elszállítani. A hajókat vontatókkal és tolóhajókkal viszik az óceánjáróhoz, ahol 2700 tonnás hajófarliftek segítségével rakodnak be, illetve ki. Tavaly novemberben a Julius Fucik személyzete a le- ningrádi kikötőben fogadta az első hét fűrészáruval teli rakodódereglyét Magyarország számára. Nem volt mindennapi látvány, ahogy a nehéz dereglyék az óceánjáró fedélzetére emelkedtek, hogy egy hét múlva a Duna torkolatánál legyenek, majd uszályok segítségével elérjék a magyar kikötőket. A rendszer előnye abból adódik, hogy lehetővé teszi a rakományok eljuttatását még a rosszul felszerelt kikötőkbe is. A Pakisztán és India partjaira vezető hat út tapasztalatai azt bizonyították, hogy lényegesen csökken a rakományok elszállítási ideje és a kikötői raktárak iránti szükséglet. A következő hónapokban megjelenik a Julius Fucik váltótársa, a Szamuely Tibor nevét viselő óceánjáró. Az Interlichter flottájával növelni lehet a tengeri szállítások volumenét. (APN—MTI) Egészségügyi felvilágosítás Rehabilitáció a családban A múltat ne emlegessük A család általában megnyugszik, amikor többé-kevés- bé viharos előzmények után elvonókúrára jelentkezik az otthon légkörét addig pokollá tevő alkoholista. Azt hiszik, az intézeti, vagy ambulanciás kezelés egymagában végleges gyógyulást eredményezhet. Ez azonban téves elképzelés, mert a szakszerű, tapintatos és figyelmes utógondozás nélkül a volt alkoholista — a társadalomkívüliség és magára- hagyatottság érzetében — általában ismét pohárhoz nyúl. Az utógondozás nem csupán az egészségügyi szervek, hanem az egész társadalom feladata.* Nem mindegy, milyen légkör vesz valakit körül a munkahelyén, amikor visszatér az elvonókúráról, milyen élcelődések céltáblájává válik, mennyi bizalmatlanság és előítélet veszi körül és milyen kísértéseknek van kitéve, hogy munkatársaival koccintson. Rendkívül sok függ tehát a munkahelyi közösségek megértő emberségétől, de talán még fontosabb és meghatározóbb, hogyan fogadja a család a kórházból hazatérő beteget, aki többnyire gátlásos, furdalja a lelkiismeret és a szégyenérzet, hogyan oldja fel a család ezeket a szorongásokat, s rehabilitálja a pokol bugyrait megjárt ember önbizalmát. A család szerepe tehát elsőrendű fontosságú az utógondozásban. Ez persze csak akkor várható el, ha az addigi alkoholizmus a házastársak között nem szakított már meg minden kötődést, a bánat nem vált gyűlöletté és még él közöttük a bizalom és összetartozás érzése. Minderről ugyanis már szó sem lehet egy garázda, családját és közvetlen környezetét rémületben tartó ember esetében, aki alkalmi józansága perceiben fogadkozásokkal akarja időnként bizonyítani bűnbánatát, de melyről csakhamar megfeledkezik, s másnap ismét kezdődik minden elölről. A család segítőkészségére csak azok számíthatnak, akik valóban meg akarnak gyógyulni és szeretnék helyreállítani az otthon kiegyensúlyozott hangulatát. Nem vitás, hogy a család rehabilitációja nehezebb, mint a munkahelyé, hiszen zártabb közösség, szorosabb emberi kapcsolatokon és egymásrautaltságon alapul, mint egy nagy gyár vagy üzem kollektívája. De ha valóban rászánjuk magunkat, mert érdemesnek tartjuk a másikat arra, hogy tovább éljünk vele és bízunk akaraterejében, gyógyulási szándékában, akkor legfontosabb, hogy ne emlegessük a múltat. S az utólag kiderülő hazugságok is komoly törést okozhatnak a gyógyuló emberben, ha például egy régi ismerősével találkozik az utcán, aki megkérdezi tőle, hogy miként sikerült a külföldi útja. Az illető persze semmiféle külföldi útról nem tud, mert azt az elvonó kezelésben részt vevő házastársa terjesztette el, amikor érdeklődtek férje holléte felől. Szégyellte ugyanis az igazságot. Felesleges. Nem szégyen, ha valaki gyógyulni akar. Éppen ezért a gondozókkal is őszintének kell lenni, amikor meglátogatják a családot. A családi környezet meghittsége adjon önbizalmat és önbecsülést a gyógyulóknak. Bízzák meg különböző házkörüli teendőkkel és ismerjék el igyekezetét, szorgalmát. Szervezzen a család közös programokat, kirándulásokat, múzeum- vagy színházlátogatásokat. Hazánkban ma már nem egy antialkoholista klub működik rendkívül eredményesen — nemzetközi tapasztalat, hogy a klubmozgalom az alkoholbetegek 20-25 százalékos gyógyulási arányát 50 százalékra képes emelni —, ahol olyan emberek szoros közössége alakul ki, akiknek az élete évekig tele volt buktatókkal, szüntelen perben voltak önmagukkal és a világgal, de akik ma már barátságos, tarka színekre tudják bontani a világot és felfedezik a legapróbb örömeit is. Az antialkoholista klubok tagjai megtanulnak ital nélkül szórakozni, alkohol nélkül nevetni és érdeklődőbbé válnak a világ dolgai iránt is. Igen jó hatást kelt, ha ezekbe a klubokba a családtagok is elkísérik hozzátartozóikat, együtt szórakoznak és közös barátságokat alakítanak ki az azonos érdeklődésű családok. Ágh Tihamér PÉCS SZÜLETTEK Gál Petra, Buzássy Éva, Bechli Gábor, Balogh Szilvia, Kovács Katalin, Mészáros Attila, Rébék Nagy István, Drenkovics Tamás, Petrov Júlia, Szabó Barbara, Pécsi Gábor, Lénárt Tamás, Rácz Lídia, Fazekas László, Péter József, Rumics Mira, Tóth Brigitta, Kun Attila, Huba Eszter, Kesztyűs Nóra, Halasi Bernadett, Galambos Krisztián, Demeter Csilla, Horváth Norbert, Öry Csaba, Schneider István, Vájná László, Vasvári Éva, Csonka Tímea, Kovács Rita, Markó Éva, Németh Gábor, Horváth Zoltán, Szabó Dénes, Varga Veronika, Kovács Béla, Köves Bálint, Barics Bernadett, Berger Kata, Jolántai Csaba, Vajda Péter, Nagy Orsolya, Sáfári Szabolcs, Hegedűs Veronika, Toller Balázs, Háber József, Vadász Adrienn, Csukay Miklós, Balázs Zoltán, Zadravecz Dóra, Szappanos Péter, Kollár Péter, Bálán Krisztina, Bálint Anna, Hunyadi Éva, Szerényi Péter, Szerényi Nóra, Mosonyi Csaba, Csizy László, Zárol Evelin, Konkádor Zsolt, Trischler József, Tóth Zsófia, Ambrus Mária, Németh Péter, Szauervein Csaba, Farkas Gergő, Bánfai Zoltán, Galambos Árpád, Zsuffa Agnes, Németh Boglárka, Hauer Ildikó, Bora Marianna, Verdecker Villő, Schauker Viktor, Szép Melinda, Börzöli Jenő, Hock Bernadett, Ragoncsa Angéla, Balatinácz Tamás, Aber Zoltán, Kőszegi Bernadett, Czirják Ágnes, Bogdán József, Ackermann Judit, Bene Zoltán, Gács Lilla, Kundár Mihály, Somlai Sándor, Berta Tünde, Kinder Zsolt, Arató Roland, Sebestyén Tamás, Panyik István, Kiss Gábor, lldzsa Péter, Schiebelhut Nóra. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Füleczky József és Vitárius Andrea, Egres Imre és Horváth Éva, Kálmán László és Keresztes Jolán, Mörcz János és Herendi Ildikó, Szabadi Tibor és Hársfai Ibolya, Fülöp Tibor és Németh Ibolya, Ferencz István és Sebes Emőke, Hodoli László és Szólók Hajnalka, Kalányos János és Zákányi Gabriella, Antal Imre és Hornok Ildikó, Kiss Gyula és Kis-Ka- szás Katalin, Schmidt Ferenc és dr. Lévai Magdolna, Tóth József és Fán- csik Erika, Herman András és Lovas Zsuzsanna, Konkoly Antal és Horváth Ilona, Eismann Gyula és Tóth Katalin, Kovács Alexander és Borsay Ágnes, Gőbl Ákos és Papp Éva, Bri- govácz Attila és Hegyi Zsuzsanna, Molnár Tibor és Mezei Katalin, Foki Jenő és Gergely Éva, Dobos László és Pintér Petronella, Kovács Zoltán és Mészáros Erzsébet, Papincsák Mihály és Sterr Anna, Gradwohl József és Papp Irén, Kovács István és Szabados Hajnalka, Kerner Zoltán és Horváth Edit, Zsomay Csaba és Hengl Marianna, Tarr Ferenc és Szabó Gabriella, Éva József és Kri- vanek Katalin, Baracsi Mihály és Balatincz Klára, Viczián János és Benczek Márta, Miszlai Sándor és Kett Erika, Temesvári Zoltán és Pá- pics Rózsa, Guzmics Imre és Illés Etelka. MEGHALTAK Sipos Ferenc, Tihanyi Józsefné Rajnai Mária, Holzschuh Eleonóra, Hafner Istvánná Virgovics Ilona, Kis Istvánná Kostyák Júlia, Kálmán József, Mátyás János, Varga László, Vándor János, Németh Nándor, Rock Antalné Gál Teréz, Ott Mihályné Schlepp Erzsébet, Szigetvári Károly, Mihály Ildikó, Bakó János, Weinper Józsefné Mischl Ilona, Gorrieri Fe- rencné Kozak Adela, Tóth Géza, Arató Ferenc, Gitta Ferencné Köröm Julianna, Benczes Ferencné Varga Zsófia, Pulai János, Molnár Lajos, Cserfai Edit, Debreczeni Károly, Nagy József.
