Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-09 / 278. szám

1980. október 9., csütörtök Dunántúli napló 5 A mindennapok történetírói Krónikaírók beszámolója Szigetváron Tartalmazzák a valóságot, ne legyen benne „lakkozás” Koordinációs értekezlet Siklóson Nagyszerű eredmények a szolgáltatások terén Mór az ókori Rómában megjelentek a későbbi króni­kák ősei, az annalesek. A kró­nikák, a gesták végigkísérik a történelmünket, a hajdan éltek mindennapjait. A krónikák egyfelől a jövő nemzedékei­nek, a kutatóknak készülnek, másrészt értékes felvilágosítást adnak a kortársaknak is. Ilyen megfontolásokból ha­tározta el 1971-ben a Baranya megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága, hogy kötelezővé teszi a Baranya megyei községeknek a falu történetét is felkutató és a jelenét rendszeres figye­lemmel kísérő krónikák írását. A községi krónikák három fő részből állnak. Megtalálható bennük a falvak fontos társa­dalmi, egyéni eseményei, az összefoglaló részben a község életét, életmódját is tükröző adatok, statisztikák, a falu földrajzi helyzete, a történeti adalékok, idős emberek vissza­emlékezései, népszokások gyűj­teménye. Kívánalom, hogy a nemzetiségi falvakban az ösz- sze.oglalások az adott nemze­tiségi nyelveken is megfogal­mazódjanak. Végül pedig a dokumentumok, fotók kapnak helyet a krónikákban. A községi krónikaírók munkájának szak­mai értékelését a Baranya me­gyei Levéltár munkatársai vég­zik, és minden évben egyszer krónikaíró értekezletet hívnak össze. Minősítésüket, vélemé­nyüket írásban is elküldik a községi tanácsokhoz és év­közben többször személyesen is felkeresik a krónikaírókat. Tegnap Szigetváron tartottak járási krónikaértekezletet. A szigetvári járás elnökhelyette­se, Farkas János megnyitójá­ban többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a követ­kező évtől kezdődően tanácsi dolgozók lehetőleg ne vállal­ják el a krónikák vezetését, mert amúgy is sok feladatot látnak el és emellett gyakran születnek tanácscentrikus kró­nikák, amelyek egyoldalúan mutatják be az eseményeket. A Megyei Levéltár munkatársa, Vargha Dezső, a járás refe­rense számolt be oz elmúlt év krónikáiról. Formailag kilenc­venöt százalékuk megfelelt a követelményeknek, tartalmilag viszont vegyesebb képet mutat­tak. A kiemelkedően magas színvonalú krónikák közé tarto­zik például Almamellék, Dencs- háza, Rózsafa, Mozsgó, Bi- csérd, Szigetvár város, (Eddig Siklós és Szigetvár csatlako­zott a községek mellé krónika­írás terén a városok közül.) Vargha Dezső kérte, hogy a krónikák továbbra is valóság- hűek, dokumentumokra töre- kedőek, az életmódot bemu- tatóak legyenek és maradjon el az imitt-amott feltűnő „lakko­zás”. A Levéltár másik képvi­selője, Sándor László a köz­ségeknek kiküldött szociológiai kérdőívekről szólt, amelyek többek között elősegítik a né­hány év múlva megjelenő köz­ségtörténeti lexikon anyaggyűj­tését. Ezután a kiemelkedően tevékenykedő krónikaírók szá­moltak be a krónikaírás ta­pasztalatairól. A községi krónikaírók fele­lősségteljes feladatot látnak el. Ebbe bevonják a honisme­reti szakköröket, az iskolákat, a Hazafias Népfront munka­társait. Gond, hogy a tanácsok anyagilag jóformán alig (50— 200 Ft) tudják elismerni ezt az összetett és lelkesedést kívánó munkát. Viszont a legjobbakat évente jutalmazzák a Szocia­lista Kultúráért kitüntetéssel (az — Mit jelent, hogy tájoló • klub? — kérdezte kollégám, mi­előtt beléptünk a. pécsi Ifjúságii Házba.. A hangulatosan átren­dezett hírlapolvasó termében az asztalokon színes tájékozta­tó füzetcsomagok sorakoznak, bárki megismerkedhet a tartal­mával: „Október 1-én meg­nyílt egy hely, ahol mindennap este 10 óráig újságot, folyóira­tot olvashatsz, ahol zenét hall­gathatsz, ahol üdítőt, kávét, teát, szendvicset fogyaszthatsz, ahol találkozhatsz, beszélget­hetsz barátoddal, barátnőddel, ahol azt is megtudhatod, hová mehetsz máshová, ha itt unat­koznál .. .” Csak az egyik asztalnál ül­nek. Hét fiú kártyázik, beszél­get. Mellettük kerekekre sze­relt, polcokkal tagolt „doboz”, benne különféle társasjáték, sokk-készletek, kártyacsoma­gok. — Hogy tetszik nektek az új klub? — kérdezem az asztaltár­saságtól, akikről kiderül, hogy öt éve rendszeresen járnak az Ifjúsági Házba. — Nagyon klassz az új be­rendezés, jó, hogy a büfé este tízig nyitva van és az is tetszik nekünk, hogy mindennap hat­tól tízig zene szól magnóról. De nem mindig ugyanaz. Egyik nap rock, másnap komolyzene, Gztán dzsessz, megint más al­kalommal folk. És stencilezett lapokon mindennap közük az esti zenei műsort, meg néhány fontos tudnivalót róla. Nem lehet megunni. — veszi át a szót Leicht Károly, vagy ahogy a többiek hívják, a „kis Karesz”. — És mindig csak ti vagytok itt? — A többség, ismerős. Van, idén Péteri Ferenc mozsgói krónikaírót), könyvjutalmakat ad át a Levéltár és a Bara­nyai Krónikaírás című kiad­ványban megjelentetik a leg­jobb krónikák részleteit. Teg­nap négyen vettek át könyv- jutalmat: Szilvási Sándor bi- csérdi vb-titkár, Éles Istvánná iskolaigazgató Dróvafokról, Ri- singer Gyuláné kétújfalui tanító és Sztanek Jánosné, a somogy- apáti tanács vb-titkára. Tájoló aki délután néz be egy fél órá­ra, átnézi az újságokat, aztán megy a dolgára. A klub előnye az is, hogy megszűnt a korábbi tagsági igazolvány kényszere. A büfé előtt jókora hely kö­rülkerítve: felpúposodott par­kett.- Ezt nem terveztük a prog­ramjainkba — tiltakozik az Ifjú­sági Ház ügyeletese, Rattay Bernadett — csak azért hívjuk föl rá a figyelmet, hogy senki se essen hasra. A púpos parketten kívül akad más látnivaló is. Egy fénymobil- alkotás például és a polcokon az újságok. A külföldi lapokat egyelőre csak 6-ig, a könyvtár nyitvatartásáig lehet olvasgatni, mert sajnos, felügyelet nélkül Baranya legfiatalabb városa, Siklós sikerekben gazdag terv­időszakot zár — így összegez­hetjük a tegnapi koordinációs értekezleten hallottakat. Három év alatt nagyot léptek előre a szolgáltatások és a lakossági ellátásának területén. Áttelepítésekkel, jó szervezéssel érték el, hogy több üzletet nyit­hattak a belvárosból kiköltöző üzemek telephelyein. Nem nagy áruházakat, olyan boltokat ad­tak át, amelyekkel nemcsak a tizenegyezer lakosú város, ha­nem a nagy kiterjedésű von­záskörzet és az idegenforgalom sokoldalú igényeit is ki tudják klub már többnek lába kelt. .. Jövő­re a városi könyvtárral közösen rendelik meg a külföldi folyó­iratokat, s akkor főleg vigyázni kell rájuk. Valahogyan majd megoldják az esti őrizésüket is. A tervekben szerepel például a nyelvi konténer beállítása is, s akkor németül, angolul tanul­hat bárki, a saját időbeosztá­sának megfelelően. Szótárak, nyelvkönyvek, hangfelvételek között válogathat. A későbbiek­ben lesz majd fonotéka is, s már novembertől kezdődően egy-egy érdekes előadásra is sor kerül a tájolóban. Az ötle­tek, az elképzelések nagyon jók. Talán, majd lassan a fiata­lok is felfedezik maguknak. B. A. elégíteni. A nemrég átadott mezőgazdasági szakboltnak már a megyehatárokon, túl is híre van, amit a kiváló szaktu­dással rendelkező kereskedők a bőséges árukínálattal értek el. Az Építő Szövetkezet régi aszta­losműhelyében autóalkatrész­boltot rendeztek be, nyolcvan- millió forintot forgalmazó Tüzép-telepet létesítettek. A sörgyári tranzitraktár nyitásával javult a városban az üdítőital­ellátás. Helyet, feladatokat kapott a városban a Siklósi Áfészramely eddig elsősorban a városkör­nyéket látta el. Fontos létesít­ményekkel gazdagodott Siklós az áfész és a városi tanács jó együttműködésével. Dr. Sági Tibor, a városi tanács elnökhe­lyettese elmondta, tavaly ilyen­kor még csak elképzeléseik vol. tak airról, hogy egy élelmiszer- áruházát építenek. A Szövterv másfél hónap alatt szállította a terveket, és a koordinációs értekezleten a szövetkezet kép­viselője úgy nyilatkozott, októ­ber 31-én átadják a három­száz négyzetméter alapterületű fcisáruhózat, november elsején reggel fél 7-től fogadják a vá­sárlókat. Ezenkívül december végén egy 123 négyzetméter alapterületű, FORFA-szerkezet- tel épített élelmiszerboltot is átadnak az áfész építőbrigácf­jai. A koordinációs értekezleten az építők biztosították a városi ta­nácsot arról, hogy az ez évi vál­lalásaikat határidőre befejezik. A Városgazdálkodási Vállalat november 5-re átadja a Patyo­lat-szalont, ekkorra parkosítják az épület környékét is. A Patyo­lat Vállalat azonnal megindítja a szolgáltatást. November 7-re ugyancsak befejezik a Dózsa György utcai bölcsőde bővíté­sét, húsz kisgyereknek biztosíta­nak helyet, s ezzel egy időre megoldódik Siklóson a bölcső­dei ellátás. A célcsoportos la­kásépítkezési program kereté­ben november közepére befeje­zi az Építőipari Szövetkezet az Iskola utcában a 15 tanácsi la­kás építését. Dr. Sági Tibor hangsúlyozta, az eredményeiket annak kö­szönhetik, hogy jó munkakap­csolat alakult ki a tanács és a vállalatok között, és ennek a ki­váló együttműködésnek a to­vábbfejlesztésével készülnek a következő évek feladatainak megvalósítására. Ami súlyos gondokat okoz a városnak, a B m.-i Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat két beruhá­zásnál nagymértékben lemaradt a kivitelezéssel. Év végére vál­lalták a kórház rekonstrukció­jának befejezését, de oz át­adási határidőt immár harmad­szor és egyre távolabbi időre halogatják. A láncgyár új üzem­csarnokában az eredeti tervek szerint már gyártani kellene — importkiváltó termékeket készí­tenek itt —, de a csarnok át­adását csak október végére ígéri az építő, és a szociális he­lyiségekkel december végére készül el. G. M. Barlahidai A. Ű]donsag az Ifjúsági Házban A próbák közötti szünetben a kamaraegyüttes tagjai is beülnek a tájolóba A szülők és az iskola Szavak helyett gyakorlat 'Magam is gyakorló apa lévén — ha kezdő is, fiam első osztá­lyos —, kénytelen voltam az isko­lába járó gyermekek szüleinek „járó”, néha fölöttébb szorító cipőt magamra húzni. E ké­nyelmetlenség egyik eredője: aligha várhatom egy 6-7 éves kisgyerektől, hogy pontos be­számolót adjon nekem, mi is történik az iskolában, mire van szükség, rendben mennek-e a dolgok, azt pedig természete­sen meg sem kérdezhetem: boldogul-e velük a tanárnő? Egyvalamiben azonban min­den szülő biztos lehet: vala­mennyi, főleg a kisgyerekekkel foglalkozó oktatási intézmény­ben igénylik a pedagógusok a jelentkezésüket, közreműködé­süket. Már csak azért is, mert az iskolai és az otthoni neve­lés összhangjának megteremté­se rendkívül fontos — mégpe­dig a gyakorlat és nem a szó­virágok talaján. Jó példa számos van, de a pécsi Bártfa utcai Általános Is­kolára külön is felhívta a fi­gyelmemet Szilágyi Béiáné, a városi tanács művelődési osz­tályának felügyelője. Tegnap délután ugyanis a HNF városi bizottsága és az osztály közös rendezésében tanácskozást tar­tottak az iskola és a szülői ház kapcsolatainak időszerű kérdé­seiről. Ami a tegnapi rendez­vényben merőben új volt: az elméleti oldal mellett nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlat ismertetésére, o jó példák ta­nulmányozására is, és erre szoh. gált kitűnő alanyként a Bártfa utcai iskola. — Nálunk 15 éve egy világos irányvonal alapján, a lehető legjobb szervezésre, együttmű­ködésre törekedve dolgozik a szülői munkaközösségi választ­mány — hallottuk az intézmény igazgatójától, Dormán Máténé- tál. - Ami azt is jelenti, hogy nagyon jó a kapcsolat a pe­dagógusok és a szülők között. Én még olyant nem tudtam tő­lük kérni, amiben ne segítettek volna! A szülő közreműködése az iskolai nevelőmunkában nél­külözhetetlen, és hiszek abban, hogy nélkülük a pedagógus képtelen igazán jó eredménye­ket elém?. Az iskolában különböző bi­zottságok is dolgoznak: például nevelési, pályaválasztási, sport, bizottság. „Működésükben nagy erő rejlik - véli az igazgatónő —, s megvan az az előnye is, hogy részt kérve a nevelési mun. kából, azt is megtudják a szü­lők például az általuk vezetett egy-egy kiránduláson, hogy mi­lyen is az: egyszerre 10-15 gyerekkel együtt élni.. í' Az együttműködés gyakorlati hasz­na: a családi nevelés megrög­ződött, hagyományos módsze­reit így sikerül feloldani, s nem fordulhat elő a legrosszabb: egymás ellen dolgozik az isko­la és a szülő. A tegnapi tanácskozáson a szülői munkaközösségi választ­mányok elnökei és az összekö­tő pedagógusok vettek részt a város és a városkörnyéki álta­lános iskolákból. Sokezer kis­gyerekről van szó, akik — ha nem megfelelő a kapcsolat az iskola és a család között — a „magasabb pedagógiai szem­pontokat” nem értve, gyakran őrlődnek tanácstalanul. Éppen ezért volt öröm hallani Dormán Máténétól: a másfél évtizedes munka után ma már csak ked­vező tapasztalataik vannak. Ez azt jelenti, hogy a család és az iskola kapcsolata lefordít­ható a gyakorlat érthetőbb nyelvére. M. A. Tolfseprü így vagy úgy? Sokfelé megfordul az ember. Lát, hall, olvas. Néha mást ol­vas, mint amit hallott, és a tévé, a rádió is mást mond, mint amit tudunk. Az Idegen szavak kiejtési szótára (szer­kesztette: Magay Tamás) pél­dául a XV. század nagy fran­cia költőjének, a Kis és a Nagy Testamentum szerzőjének, Villonnak a nevéről azt írja, hogy azt vijjon-nak vagy viio(n)-nak ejtsük. Ezzel szem­ben a sokáig Franciaország­ban élt Illyés Gyula és Boldi­zsár Iván villon-t mondanak. Rimbaud nevét is gyakran halljuk rimbó-nak ejteni, ho­lott a rembó ejtés a helyes. Ha már a költőknél tartunk, hadd említsük meg, hogyan kell ejteni néhány idegen című verset! Főleg Babitsnál gyako­ri az idegen szavú címadás. Néhányat a sokból! Recitatív — recitatív (és nem recsitatív), Fortissimo — fortisszimó, In Ho- ratium — in horácium, Gretna Green — gretna grin. Radnóti­nál: A la recherche — a Iá rösers, Chartres — sartr, Fede­rico (és nem Frederico) Garcia Lorca — federikó garszia lorcá stb. Az elvtárs, a munkatárs, o kar. társ vagy szaktárs szavak helyett lábra kapottá kolléga, kollegina kifejezés. Egyesek azonban kol­léga helyett kollegát, sőt néha kolegát (egy l-lel) használnak, néha kihasználnak mindennapi életünkben. Melyik a helyes? A férfiak megszólításában a kolléga, nőknél azonban a kol­legina megnevezés volna a jobb, ha nem volnának a fen­tebb már említett jó magyar szavaink. Ha azonban a kar­társak között „kollegiális lég­kör" uralkodik, nem é, hanem e hangot használjunk a kolle­giális szóban. A kollégium és a kollégista szavakban azon­ban maradnak az é hangok, betűk. A külföldi hazatérők boldo­gan újságolják, hogy milyen gyönyörű a dalmáciai Dubrov- nyik (helyesen: dubrovnik), hogy mennyi zlotyit költöttek Lengyelországban zloti helyett. Néha még a tévében is Svejcot ejtenek Svájc helyett és Párist Párizs helyett. (E földrajzi ne­veket Svájcnak, Párizsnak is kell írnunk.) Sokan összecserélik a francia eredetű konteransz és a kon­feranszié szavakat. Az előbbi összekötő szöveget, műsorköz­lést jelent, míg a konferanszié műsorvezetőt, műsorközlőt je­lent. Mivel mindkettő magyar szóval is könnyen helyettesít­hető, szokjunk le gyakori hasz­nálatukról ! Népi előadásokon gyakran szerepeltetik a harmonikát, amelynek népies változatú ne­ve: hermonika, sőt mindkettőt- helytelenül hosszú ó-val har­monikának vagy hsrmónikának is mondják. A harmonium (= orgonaszerű billentyűs hangszer) és a harmónia sza­vakban azonban szükséges a hosszú ó. Jelzős változatában azonban már rövid o-s har­monikust írunk és mondunk. Ha már a zeneszerszámnál tartunk, megemlítjük a gramo­font is, amelyet gyakran ejte­nek gramofonnak. A gramofon ejtés jobb, de a mindkét fo­galmat kiszorító lemezjátszó szó használata kívánatos. Néha nem tesznek különb­séget a komplexus és a komp­lexum szavak között, holott mindegyiknek más és más a jelentése. Az első szó elfojtott vágyat, lelki gátlást, összeszö- vődést jelent, míg a komp­lexum összetett egészet, épü­lettömböt. És már szinte közmondásossá vált, hogy valaki összetéveszti a szezont a fazonnal, vagyis annyira járatlan, hogy a leg­egyszerűbb dolgokban sem tud eligazodni, tájékozódni. Hogy baj ne történjék, ilyenkor kér­jük kedves .leveleiket. . Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents