Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-08 / 277. szám

1980. október 8., szerda Dunántúli napló 3 Teljesítik a bányász- lakás­programot Komlón Az ötödik ötéves tervet záró utolsó hónapokban beruházók és kivitelezők a nagy év végi hajrára fognak össze Komlón. A legutóbbi koordinációs megbeszélésen úgy értékelték, o tervben vállalt, fő célkitűzé­seket megvalósítják, ha (!) de­cember végéig elkészül 318 la­kás és felépül a szilvási nyolc tantermes általános iskola. Ek­kora lakásszámot általában háromnegyed év alatt teljesíte­nek. Az ötödik ötéves tervben 1550 lakás és családi ház fel­építését vállalták Komlón, 769 OTP-beruházású bányászlakást, 151 OTP-munkáslakást, 189 ta­nácsi értékesítésű bányászla­kást, 45 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást, 36 tanácsi, 60 lakásszövetkezeti, 71 egyéb értékesítésű és 22 vállalati la­kást, valamint 111 családi há­zat. Szeptemberig 1136 otthont adtak át, év végéig még 318 készül el. A tervek szerint áthú­zódik a következő évekre a színház és hangversenyterem, a Gyógypedagógiai Intézet, a bí­róság-ügyészség, a központi szennyvízderítő, 1981—82-ben adnak át mintegy 180 lakást, melyeken már dolgoznak az építők, köztük a piramisházat a vegyesiporcikk-áruházzal, a földhivatal irodáival és a gyógy­szertárral. A Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat 1976-tól generál- kivitelező Komlón. Két tízszin­tes épületet kell átadniuk de­cember végéig. A Kossuth La­jos utcában már megkezdték az első két lépcsőház műszaki átadását, befejezését novem­ber elejére ígérik, s valószínű­leg karácsonykor költözhetnek a lakók. A kaláka-házak épít­kezésén kiderült, hogy nagy­szerű összefogásra képesek a komlói vállalatok, most is se­gítik a TÁÉV munkáját: a belső szakipari szereléseken dolgoz­nak a Mélyfúró, a Baranya me­gyei Vízmű, a Hídépítő és a Somogy megyei ÁÉV dolgozói. A piramisház mögött a tízeme­letes épületet az eredeti ter­vek szerint csak a jövő év kö­zepére vállalták a Tolna me­gyeiek, de erőátcsoportosítá­sokkal (paksi munkásaik jöttek át Komlóra) és természetesen a vállalatok összefogásával még: december 15-én átadják az épületet. A Városgazdálkodási Vállalat, a Carbon, a Volán, a Kőbánya és a Mélyfúró Válla­lat dolgozói szerelik itt is a fű­tést, festenek, mázolnak. A vá­rosi tanács az elismerés mellett a bérlőkijelölési jog átadásával jutalmazza erőfeszítéseiket. A komlói építkezéseken élen jár a Mecseki Szénbányák kar­bantartó üzeme. Vállalásait ha­táridőre teljesíti hiánypótlás nélkül, ezért a lakók rendsze­rint a műszaki szemle után pár nappal már költözhetnek. Kitű­nő szervezettséggel építenek a Ságvári utcában negyvenöt la­kást. Eredeti leg a következő év­ben kellene elkészülniük, de előbbre hozták a határidőt. A munkákkal jó ütemben halad­nak, biztos az év végi átadás. A Sásdi Építő Szövetkezet erőit meghaladta a piramisház — a megyében is egyedülálló épület — és a nyolc tantermes iskola építése. A szövetkezet vezetői ígérik, hogy ez évben mindenképpen befejezik a szilvási oktatási intézményt. Talán nem korai mérleget vonni: Komlón ebben a terv­időszakban felépült másfél ezer lakás, átadták a Zengő Áruházat, az AFIT-szervizt, el­készült az IBUSZ-iroda, a Fényszöv-szalon és az eredeti tervnek kétszeresével gyarapo­dott az óvodai férőhelyek szá­ma. Gyorssegély megyétől A súlyos károkat szenvedett siklósi Táncsics Gimnáziumban lefontosabb feladat a viz alá került olajkazánok helyrehozása, (képünkön balról) — szintén fontos feladat a városrész szempontjá­ból a vízelvezető árkok kiépítése. Fotó: Kopjár Géza Siklós - egy hónappal A márványbánya felől a vá­rosra törő ár előbb a határőr- laktanyát érte el, majd a sport­pályán zúdult végig és söpör­te el a betonkerítést, aztán az útnál mélyebben fekvő csalá­di házas övezeten hömpölygött át — az út gátként tartotta az iszapos áradatot a házak köz­ti kertekben — s végül a Tán­csics Mihály Gimnáziumnál ál­lapodott meg. Egy hónappal vagyunk az esemény után. Azóta sok min­den történt. Erről dr. Sági Tibor városi tanácselnök-helyettes a következőket mondta:- Legelőször is a károkat vettük számba. A városi köz­műveket érte a legnagyobb ká­rosodás: kb. 8 millió forintra tehető a' sürgősen elvégzendő munkák költsége. A belső vízel­vezető rendszerben olyan hely­az árvíz után zet keletkezett, hogy egy ki­sebb eső is nagy károkat okoz­hat, ezért ebben kell mihama­rabb rendet teremteni. Komoly kárt szenvedett a gimnázium és szinte felmérhetetlen a hegy­oldalban a termőterületet ért eróziós kár. A megye azonnal a segítségünkre sietett: 5 mil­lió forint rendkívüli segélyt ka­pott Siklós. Ebből tudtuk elkez­deni a helyreállítást. A hiány­zó pénzt saját eszközeinkből — más feladatoktól való elvonás­sal — kell előteremteni. Ez ne­hézségeket okoz majd, a gon­dok megoldásában most na­gyon számítunk a siklósiak se­gítségére. Ami pedig a helyreállítást il­leti .. . Mindenekelőtt a Városgaz­dálkodási Vállalatot mozgósí­tották, hogy a vízelvezető rend­szer tisztításával — hallatlan tömegű iszapot kellett (és kell még mindig) eltávolítani - és a szűknek bizonyult átereszek átmérőjének a megkétszerezé­sével vegye elejét a hasonló természeti csapásnak. Végig a gyűdi út mentén kb. 500 méter hosszúságban 60-as átmérőjű új csapadékelvezetőt építenek olyan mélyen, hogy az út menti, mélyebben fekvő családi há­zakat is beköthessék. Megtisz­tították a nyugati övcsatornát és ezután kerül sor a keletire is. Folyik a családi házak hely­reállítása. A tanács felmérése szerint — az első nap nyújtotta elrettentő kép ellenére — kb. félmillió forintra rúg az összes épületkár. A gimnázium erősen megrongálódott tetejét nyom­ban kijavították azzal, hogy ta­vasszal elvégzik a teljes te­tőfelújítást. A legtöbb kár az alagsorban keletkezett, a kony. ha működését meg is kellett szüntetni, a diákok pedig az átmeneti megoldás után most a diákotthonban kapnak ellá­tást. A konyha-étterem teljes rekonstrukcióra szorul, az ehhez szükséges terveket november végére ígérték, s azt szeretnék az iskola vezetői, ha mihama­rabb sor kerülne a munkára is. Most viszont a legfontosabba fűtés. Ott a nagy kérdés: a gyors rendbetétel után (a ka­zánház víz alatt állt!) tömített-e a kazán, szét kell-e szed­ni. vagy sem? Október 13-25. között szüretelni megy az isko­la; ha bármi lesz is, ez idő alatt kell a munkát elvégezni, nehogy később a fűtetlen is­kolában a tanítás akadozzon. Szujkó Margit igazgató egyébként nem győzi hangoz­tatni, hogy az elmúlt hetekben mindenki — a helyi és a megyei tanács, a vállalatok és a szü­lői munkaközösség - az iskola segítségére volt, ami nélkül el­képzelhetetlen Jett volna, hogy egyetlen percnyi kihagyás nél­kül folyjon a tanítás. H. I. zeptember 8-áról 9- ére virradóan árvíz pusztított Siklóson. Nagyon rövid idő alatt elképzelhe­tetlen tömegű csapadék zúdult a város egy részé­re, miközben a jégelhárí- tók rakétaössztűzzel - 183 rakéta záporozott a jégfel­hőkre — pusztító jégve­réstől mentették meg 120 hektárnyi szőlőterület ter­mését. Házasok klubja Mecsekfalun • A tagsági Igazolvány nem más, mint a házassági anyaikönyvi kivonat. Bár as me- csekfalusi házasok klubjának tagjai nem szeretik az efféle „klubos" formaságokat, náluk minden résztvevő . vezetőségi tag, ötleteivel, kezdeményezé­seivel gazdagítja a programo­kat. A klub íratlan szabályait eddig csak ketten sértették meg, két agglegényt nemi sike­rült a házasságra rábírni, de kivívták a házasok elismerését, és egyben a klubtagsághoz való jogot a társadalmi mun­kákban és a rendezvényekben nyújtott tevékeny részvételük­kel. Három éve határozta el a húsz mecsekfalusi házaspár, hogy megalakítják a klubot, amely ma már a kis község közéleti tevékenységének bázi­sa. A gyerekektől a nagyszülő­kig szinte a falu valamennyi lakosa közvetve a klub életé­nek részese. Schwarcz Antal klubelnök: — Kötődésünk a kiszes múl­tunkhoz hozott össze minket. Rendkívül jól működő KISZ- szervezet dolgozott itt a klub­könyvtárban. Azután a legtöb­ben megházascfdtak, bezárkóz­tak a családi körbe. De vala­mennyien éreztük, hogy talál­koznunk kell, összejönni azok­kal, akiket gyerekkorunk óta is­merünk. Három éve télapó­ünnepséget rendeztünk a gye­rekeknek, majd hazavittük őket a nagyszülőkhöz, s folytattuk az ajándékozást, mi, felnőttek. S ez a találkozó olyan jól sike­rült, hogy azóta rendszeresen összejövü nk. A gyerekek azóta is részesei a programoknak, mert sok olyan túrát, vetélkedőt rendeznek, ahol ők is szerepet kapnak. És a nagypapáknak, nagymamák­nak emlékezetes ma is a klub által rendezett öregek napi megemlékezés, valamint a falu 25 éves történetét bemutató kiállítás. Páll Lajos, a Komlói Művelő­dési Központ igazgatója szin­tén a klub tagija: — A művelődési központon keresztül sok rangos előadóval találkoztunk, nagy érdeklődés kísérte a családi élettel, a gyermekneveléssel kapcsolatos sorozatokat. De rájöttünk, hogy nemcsak idegen előadókra van szükségünk. Közülünk is többen vállalkoztak arra, hogy munká­jukat bemutassák, útiélmé­nyeikről beszámoljanak. A kitűnően működő házasok klubja legközelebb október 19- én közös kirándulást tart. Vá- gotpusztát szemelték ki úticél­juknak. A „Fölfedezzük ...” so­rozat — maguk nevezték így — egyik állomása ez. Célja, hogy megismerjék közvetlen környe­zetüket. azt a vidéket, melyen élnek. G. M. 0 munkapadtól a vezérigazgatóig (2.) A lelaprózott íelelősség Túl sok lépcső a döntés és a végrehajtás között A túlszabályozott vállalati belső irányítási rendszer nem­csak azért veszteségforrás, mert túl sok szint épül be a végre­hajtás és a felelős, egyszemé­lyi irányító közé, ami felesle­gesen és ártalmason elnyújtja — és persze torzítja is — az információáramlás menetét, késleltetve, zavarva a dönté­sek, intézkedések megszületé­sét: abból is sok kedvezőtlen jelenség adódik, hogy ez a túl­burjánzott mechanizmus (nem­csak „függőlegesen") vízszin­tesen is károsan terebélyese­dett. Egymás közt koordinálni Míg korábban a beruházá­sok előkészítésével általában a beruházási vagy a műszaki ,'sztályokon foglalkozott egy­két ember, egyes trösztöknél a beruházási és műszaki főosz­tályok mellett beruházásokat előkészítő főosztály is létezik. E három főosztály, osztályaik­kal, csoportjaikkal egyetemben most együttesen igyekszik in­tézni egy-egy beruházás ügyeit. Csakhogy most már sok idő és energia megy el azzal is, hogy a munkát egymás közt is koor­dinálniuk kell. Leveleznek, vé­leményeznek, jelentéseket gyár­tanak egymásnak is. Sokfelé a vállalati belső levélforgalom ma már vetekszik a külső leve­lezés méreteivel. Az említett osztályok — hisz nagyjából közös a feladatuk — egyeztető értekezletek sorával próbálják rendszeresen tisztáz­ni egymás között, hogy ki mit is csinál, milyen rendelkezést adott ki, vagy von vissza, ki adott, mire megbízást stb. Minderre persze most már szük­ség is van, hiszen még e szük­ségképpen nagyra nőtt belső koordináció mellett is megesik, hogy a végrehajtók a központ egyes főosztályainak ellentmon­dó intézkedéseivel is birkózni kényszerülnek. (Lám, Parkinson igazsága: a fent említett há­rom főosztály már majdnem teljesen ellátja egymást mun­kával.) Most mindez nemcsak azért baj, mert így az ügyintézés mindenütt lassúbbá vált, mint akár pár évvel ezelőtt, hanem mert ez a „terebélyesedés” magával hozott egy széles körű véleményezési gyakorlatot is. Az egyes főosztályok döntés előtt körbe küldik javaslatai­kat. így ugyan kétségkívül ár­nyaltabb döntés születhet, a felelősség azonban minden­képpen megoszlik, elaprózódik. Az említett beruházásokat előkészítő főosztály például döntés előtt egy-egy javaslatát öt főosztálynak küldi el: a be­ruházási és műszaki főosztály mellett a pénzügyi, a tervezési és a közgazdasági főosztályra is. Ezekután, ha baj van, kit lehet egyértelműen, egysze- mélyben felelősségre vonni? Vagy: kit lehet egyértelműen, igazságosan megjutalmazni, ha valami igen jól sikerül? E rend­szer tehát valójában megköti a vezetés kezét is: nem tud igazán mélyrehatóan ellenőriz­ni, nem lát. bele az osztályok működésébe, nem látja tisztán ki dolgozik, ki nem, mennyi a munka az adott területen és így tovább. Ráadásul ebben a túlméretezett szervezetben, a rendkívül bonyolult fölé- és alárendeltségi viszonyok szöve­vényében nem is lehet más­képp dolgozni, csak bürokrati­kuson: rengeteg „papírt" gyárt­va és fogyasztva, kínosan ra­gaszkodva a rendtartáshoz, a hatáskörökhöz, a központilag jóváhagyott belső ügyrendhez, utasításokhoz. E helyzetben szinte automatikusan kiterme­lődnek a vállalati érdekkel vég­ső soron összeegyeztethetetlen külön csoportérdekek is. Egy nagyvállalat vidéki te­lephelyén az egyik laborató­riumba két évvel ezelőtt egy nagy értékű külföldi mérőmű­szer került. Ennek javításához az országban csak egyetlen ember értett, a berendezés gyártójának megbízottja. Ha a műszer elromlott, akkor, mint általában a vállalatnál, vala­mennyi berendezés javítását az elrendelt ügyvitel szerint kel­lett intézni. A laboratóriumve­zetője írásban kérte a telep­hely vezetőjét a javítás meg­rendelésére, ezt a vezető to­vábbította a központi tmk-nak. Onnan pár nap múlva leuta­zott valaki, megnézte, mi a baj, majd ennek alapján a ja­vítást „beütemezték" a nem tervezett javítások közé. Ez­után az egyszerű műszereknél a javítás két-három hét múlva meg is történt. A szóban forgó speciális műszer javítására viszont a köz­ponti tmk korábban már több­ször is hiába vállalkozott: két- három hónap után végül min­dig ki kellett hívni a gyártó cég megbízottját. Ezért, amikor ez a berendezés harmadszor romlott el, kezelője kapta ma­gát, s felhívta a külföldi cég megbízott szakemberét, s en­nek nyomán a műszer három nap múlva már újra működött. Közben elindította a belső ügymenetet is, a papírok azon­ban a vállalaton belül lassab­ban jöttek-mentek, mint ahogy az érdemi munka megtörtént. A kezelő fegyelmit kapott. Tud­niillik a tmk nyilatkozata után, miszerint a műszert nem tudják megjavítani, a technológiai fő­osztály engedélye kell ahhoz, hogy a kereskedelmi főosztály a külső javítóval felvegye a kapcsolatot. E rendtartás miatt tartott korábban mindig 90— 120 napig az, ami valójában 3 nap alatt elintézhető volt. Ebben az esetben az is meg­lepő (noha gyakori), hogy a telephely vezetőjének nincs jo­ga a termelés zavartalansága érdekében külső embertől is megrendelni az ilyesfajta javí­tásokat. Nem élvezi az ehhez szükséges bizalmat. De meg­lepő az is, hogy az adminiszt­ráció egy pillanatig sem gon­dolt arra, hogy a gyorsan in­tézkedő kezelő egyáltalában nem felelősségre vonást, ha­nem dicséretet érdemel azért, mert a korábbi tapasztalatok alapján a hosszas levelezgetés helyett az egyetlen józan meg­oldást választotta. Elkülönülő érdekek Lám: helyenként esetleg nemcsak az hátráltatja az ér­demi munkát, hogy a végrehaj­tás és a döntés közé túl sok lépcső került, hanem hogy eb­ben a szervezetben az érdekek is könnyen elkülönülnek egy­mástól: hiszen itt végül is csu­pán a javítást engedélyező osztályok jogkörén esett csor­ba, a vállalat pedig jól járt. A fegyelmit mégis megkapta az, aki ésszerűen cselekedett. Rendnek kell lenni. És nem­csak azért, mert az hasznos a vállalatnak, hanem mert ez ad munkát a szervezetnek. Gerencsér Ferenc (Következik: 3. A túlszabályozás délibábjai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents