Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-04 / 273. szám
6 Dimcmtiili napló 1980. október 4n szombat Koncert a zenei világnapon A Komlói Kodály Zoltán általános iskola kórusa énekel A magyar kóruszene követei Hogyan lehet a világot megváltani?... R eprezentatív ünnepi koncert hangzott el a héten, szerdán este a pécsi Liszt Teremben, öt neves, külföldi díjakat nyert kórus kivételes szépségű, valóban az clkalomhoz méltó koncertje, a zenei világnap alkalmából, amelynek műsora külön-külön és összességében is az est egyedi szépségű gondolatának — a zene örökkévaló és mindenki számára felkínálkozó — eszmeiségét tükrözte. A fellépő együttesek nem hivatásos kórusok, mégis — vagy ennek ellenére — a magyar zeneművészet elismert követeinek és küldötteinek bizonyultak határainkon túl 1980-ban és korábban is. Magyarán szólva rangos díjakat hoztak magukkal a legkülönbözőbb nemzetközi fesztiválokról, miközben koncerteken, rádió- és televíziós adásokon, lemezfelvételekkel terjesztették a magyar zenekultúra és zenei nevelés világszerte megcsodált és elismert rangját, eredményeit. Ugyanezen az estén a pécsivel együtt ez ország kilenc városának koncertdobogóin ugyanígy felsorakoztak hasonló kórusegyüttesek — szám szerint 25-en —, amelyek csak az idei évben összesen 29 különböző díjat, különdíjat, nagydíjat stb. nyertek egyebek közt Franciaország, Anglia, Spanyolország, Olaszország, Svájc, illetve Debrecen (a nyáron lezajlott) nemzetközi fesztiváljain, némelyek több díjat is. Valamennyien amatőrök s e rövid statisztika tükrében önma-, gáben véve is ezek az eredmények jogos nemzeti büszkeséggel tölthetnek el bennünket. Hiszen valamelyest kárpótolnak mindazért, amire gz agyontámogatott magyar sportvilág úgy tűnik, gyógyíthatatlan etikai „csípőficama" révén már nem képes; amire a magyar társadalom hiába számít. Nem vagyok híve az elért sikerek túlbecsülésének, túlbeszélésé- nek, de tartok attól, hogy ezek az eredmények éppen hogy nem ismertek eléggé, következésül» alig figyelünk rájuk. Vagy éppen közömbösen érintenek bennünket, jóllehet az eszme, a jelszó — a „legyen a zene mindenkié!" — nagyon szép, de azt még a zenei világnap fényében is nagyon jól kell tudnunk, hogy a zene ma még nálunk se mindenkié, sőt... Következésül álljon itt most azoknak a - lélekben csupa nagy betűvel írott - neve (s zárójelben a karnagyuké), akik az idei világnapon a pécsi koncertpódium megemlékező hangversenyének részesei voltak. Olyan repertoárral és olyan zenei nívón, amelyik a világ bármelyik hangverseny- dobogóján ugyanolyan lelkes elismerést (vagy még nagyobbat) váltana ki, mint ezúttal a Liszt Teremben. (A műsor teljességét egyébként mai, modem vagy hangulatában, jellegében ehhez tökéletesen illeszkedő alkotásokból szőtték.) A sort a jövő ígéretei, a Komlói Kodály Zoltán Énekzene tagozatú Általános Iskola Kórusa (Tóth Ferenc) indította el. Ök Neerpeltben (Belgium) I. díjat és Cum laude külön díjat nyertek és a műsort az Ország egyik legrangosabb hangverseny kórusa, a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa zárta, (Tillai Aurél), akik Knok. ke-Heistben (Belgium) az Európa Kupát jelentő vegyeskari I. díjat kapták meg. (Végre egy Európa Kupa!). A kettő közt hallhattuk a sajnálatosan ritkán pódiumra lépő Pécsi Tanárképző Főiskola női kórusát (Jobbágy Valér): ők a két évvel ezelőtti tours-i fesztivál (Franciaország) I. díja és Grand Prix-je után e nyáron Debrecen ún. folklór diplomáját nyerték. A hallgatóság nagy örömére szolgálhatott az, hogy a műsorban két szomszédos megyeszékhelyünk kórusát is hallhattuk. A nagy múltú Kaposvári Vikár Béla Vegyeskor (Zákányi Zsolt) a walesi bárdok emlékére évente lezajló világfesztivál vegyeskari nagydíját és női kari II. díját hozták el Llangollenből; és a Szekszárdi Madrigál Kórust (Ligeti Andor), akik ugyan nem szerepelnek a programfüzet nemzetközi díjazottak listáján, de nevük, muzsikájuk nem ismeretlen határainkon innen és túl. E reprezentáns együttesek ünnepi koncertje valóban kivételes alkalom, kivételes élmény. Maga az alkalom is fiatal még: az UNESCO zenei tanácsa 1975-ben nyilvánította a zene világnapjává október 1 -ét. Ez a szép gondolat — aminek jegyében ünnepi muzsika csendül az égész világ koncerttermeiben ezen az estén — sokféle más képzettársítást is indukálhat bennünk. Hiszen a világban utóbb mind több helyütt nem a koncerttermeké, nem a hangszereké, hanem a fegyvereké a szó ... Égő olajkutak, lebombázott követségek, újabb és újabb konfliktusok, belső feszültségek sokasodnak naponta az esti hírösszefoglalókban. Talán soha nagyobb súlya nem volt, nem lehetett Kodály szavainak az utóbbi három és fél évtizedben, mint ma: „Minden jó zene a békét hirdeti és követeli.. Hadak zöreje és zeneszó. Melyik lesz hangosabb? A zenei világnap szerdai koncertsorozata egész földünkön erre is rákérdez és megpróbál válaszolni is rá. A maga módján. Gazdátlan pénz, gazdátlan ember Bogád befogadja új pedagógusát „A cigánylakosság társadalmi beilleszkedésével kapcsolatban minden lényeges elvi kérdésre kiterjedő jogszabályként került megalkotásra az 1976. június 3-án kelt 3280/1976. Mf. számú határozat. A Miniszter- tanács leszögezte, hogy a cigánylakosság helyzetének javítására tett intézkedések számottevő eredménnyel jártak, a cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének üteme azonban még nem kielégítő ... Gondot kell fordítani rá, hogy az arra érdemes, a közéleti tevékenységet vállaló cigányok képességeiknek megfelelő megbízatáshoz jussanak, és részt vállaljanak elmaradott társaik nevelésében, életmódjának megváltoztatásában." (Idézet dr. Várnagy Elemér és dr. Vekerdi József főiskolai jegyzetéből. Maga a kormány- rendelet közkönyvtárakban hozzáférhetetlen. E fontos, állam- polgári alapjogokat érintő jogszabály még a jogi képzést szolgáló Egyetemi Könyvtárban sem tanulmányozható, ugyanis a Határozatok Tára itt sem lehet benne az állományban.) — Egészen kis koromtól kezdve tanító szerettem volna lenni. Ha valaki Ócsárdot hallja emlegetni, mindjárt a telep jut az eszébe. Ott nőttem fel én is, az iskoláimat azonban Kisdéren végeztem. Jó későn, 17 éves koromban fejeztem be a nyolcadikat. Alacsony, halk beszédű fiatalember Bánosi János. Szemüvege mögött égő sötétbarna szemei többet elárulnak gondolataiból, mint választékoson és szenvtelenül előadott mondatai. — Négy szakmám van összesen. A jelenlegin kívül bármelyikből fényesen élhetnék. Ha például a szobafestés mellett maradok, nem volna olyan gondom, mint most. De én tanító, nevelő akartam lenni. Az általános iskola után egy évet jártam gimnáziumba. A szünidőben addig rágták a fülemet a szüleim, mig abbahagytam. Dolgoztam a tsz-ben, erre, arra. Levelezőn iratkoztam be aztán Bánosi János a gyerekek között a siklósi gimnáziumba. Az utolsó két évet a pécsi Nagy Lajosban végeztem el, utána a közgazdasági technikumi érettségit is letettem. Voltam raktáros, bolti eladó, műtős. Már- már jelentkeztem az orvosi egyetemre — kezdtem volna az előkészítőt —, de rájöttem, hogy nem nekem való pálya ez: a vért bírtam, de annyira együttéreztem a betegekkel, hogy az gátolta volna a munkámat. 1974-ben jelentkeztem a tanárképző főiskola levelező tagozatára. Akkor már három gyerekem volt, hamarosan megszületett a negyedik is. Szek- szárdra, Székesfehérvárra jártam konzultálni. Éjszakánként a pályaudvaron aludtam, hogy ne kelljen szállodára költenem. Ki győzte volna azt pénzzel?... Harmadéves koromban kezdtem tanári állást keresni. Legalább hatszáz kilométert elutazgattam az országban, de sehol sem kaptam helyet. Volt falu — dunántúli község, a nevét nem árulom el —, ahol azzal küldött el az igazgató: nézze fiatalember, ha én magát alkalmaznám, bottal kergetnének ki a faluból. Nagy nehezen aztán Baranyában, Berkes-, den kaptam állást. Alsótagozatos napköziben lettem nevelő, szerződéssel alkalmaztak egy gyesen lévő tanárnő helyett. A kolléganő az idén visz- szajött, és újra állást kellett keresnem. Bogádon megüresedett egy napközis státusz, megpályáztam. Bánosi János állást keresett. Bogádon fogadták is volna, de erre a helyre a Nagykozári Közös Községi Tanácsnak csak 2400 Ft bérkerete volt. Bánosi viszont törvény szerint sem kaphatott kevesebbet 3750 forintnál. Tizenhat évi munkaviszony áll mögötte, főiskolai diplomája van, a különböző pótlékok is megilletik. Augusztus végén felszólító levél érkezett a Pécsi városi Tanács művelődési osztályáról: az iskola igazgatója fogadja Bá- nosit, a bérkülönbözetet a Baranya megyei Tanács művelődés, ügyi osztálya biztosítja. (Bogád városkörnyéki község. Az iskola szakmai felügyeletét a pécsi művelődésügyi osztály látja el, de pénzügyileg a megyei tanácshoz tartozik.) A levelet elolvasták, és szeptember 1-én Bánosi János magyar-történelem szakos tanár elkezdte a munkát. Mivel augusztus 3-án kapott utoljára — félhavi — fizetést, meglehetősen érzékenyen érintette, hogy a kinevezési papírját a községi tanács titkára nem írta alá. Enélkül pedig az llletményhiva- tal sem folyósította a nevelő bérét. A megyei és a községi tanács között ugyanis vita kezdődött: ki fizesse a bérkülönbözetet? A megyei tanács művelődésügyi osztálya a községi tanács feladatává az 1350 forint biztosítását, mondván, hogy ezt ki kell tudni gazdálkodni. A nagykozári tanácstitkár, Horváth Zsófia viszont azzal érvelt, hogy nekik csak egy képesítés nélküli nevelőre van bérkeretük, és egyébként is mínuszban vannak a bérgazdálkodásban. — Nézzen körül — mutat szét a lakásban Bánosi János. — Ezek a polcok mind tele voltak könyvvel. Eladtam őket. Szó szerint a könyvekből éltünk, meg adósságokból. Bánosi János — cigány. Antropológiai jegyei messziről árulkodnak származásáról. Jól ismeri a Pécsi Tanárképző Főiskola neves ciganológusa, dr. Várnagy Elemér is. A tanszék tudományos munkatársa, dr. Ruppertné Bátora Gabriella ugyancsak több mindenben támogatta tanulmányi ideje alatt. — Megbízható, becsületes fiatalembernek tartom Bánosit — mondja. — Nem volt „éltanuló”, de igyekezett, és a rábízott feladatot mindig rendesen elvégezte. Jó véleményeket hallani róla Berkesdről is. — A három év alatt nem volt panaszunk a munkájára — mondja a telefonba Tóth Miklósáé igazgatóhelyettes. Csakhát az előítéletek .. . — Bogádon két évvel ezelőtt történt egy csúnya eset, amelynek következtében a falu nagyon megharagudott a helybeli cigányokra — emlékeztet nagy helyismerettel rendelkező barátom. — A tantestületben szeretik Bánosit, de attól félnek, hogy az előbbi okok miatt a falu nehezen fogadja majd be. Pedig igen rendes fiatalember. Az egészben az a szomorú, hogy itt van egy már-már ritkaságszámba menő ember, aki pusztán hivatásszeretetből vállal minden nehézséget, elvégzi a főiskolát, elmegy vidékre tanítani, meg akarja szépíteni azt a képet, amely a cigányokról a közvéleményben — indokoltan vagy indokolatlanul — kialakult, és akkor a hivatalos szervek a támogatás helyett 1350 forinton vitatkoznak! Mit gondolhat ez a fiatalember magában? ... Szeptember 25. Blaszauer József, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának költségvetési főelőadója végre megnyugtató hírt közöl: a nagykozári tanácstitkárnak felhívták a figyelmét, hogy a községben bérmegtakarítás van, ki tudja fizetni a különbözetet. A megyei tanács garanciát vállal, hogy ha Bánosi miatt mégis túllépnék a bérkeretet, a különbözetet a megye biztosítja. Bánosi János azóta már megkapta a törvény szerint neki járó bért. A könyvespolca azonban alighanem még sokáig üres marad ... Havasi János W. E. CARL ORFF nyolcvanöt éves Orff jelentős alakja századunk zenéjének. Neve Baranyában is ismert. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium Orff-együtte. se évek óta népszerűsíti nevét és műveit. Korábban a Lisztkórus önállóan, az elmúlt évben a Pécsi Balett produkciójában, a Nyári Színház programjában keltette életre egyik népszerű kompozícióját, a Carmina Buranát. A zeneszerző-zenemetodikus Carl Orff Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányainak befejeztével mint korrepetitor és karmester dolgozott a müncheni, a mannheimi és darmstadti operaházaknál. Neve Monteverdi operáinak átdolgozójaként lett ismert. Zeneszerzőként az 1937.-ben írt Carmina Burana c. oratóriumával aratott sikert. Ezt „A hold” c. operájának és „Az okos lány” c. meseoperájának kedvező fogadtatása követte. 1942-ben komponálta a Ca- tulli Carmina c. zenés, énekes pantomim-játékot Catullus versei nyomán. A mű Catullus (i. e. 87—54) életét és tragikus sorsát idézi, aki halálosan beleszeretett Clodiába, becenevén Les- biába, egy konzul feleségébe. A neves költő, hogy feledjen „száműzeti” magát egy távoli tartományba, majd Rómába visszatérve, kezdetben Caesar ellenségeihez, később barátaihoz csatlakozott. Orff ötödik fontos művét 1953-ban Milánóban mutatták be. A „Trionfi di Afrodite" címet viselő ún, szcenírozott koncertjét Sappho, Euripidés és Catullus ihlették. A Carmina Buranát és a két utóbbi művét Trionfi címmel trilógiává foglalta össze. Színpadi műveire énekkarok, szólóénekesek, tánccsoportok és különböző hangszeregyüttesek egyidőben történő szerepeltetése jellemző. Zenei eszköztárában a ritmus, az ostinató (ismétléses) technika és a legkülönfélébb ütőhangszerek kapnak fontos szerepet. A ritmuson és táncon alapul zenei nevelési rendszere is, amelynek a Kodály-módszerhez hasonlóan világszerte sok híve van. Számos ún. iskoladarabot írt az általa összeállított hangszeres-énekes csoportok és együttesek részére. 1973-ban a Salzburgi ünnepi Játékokon került ősbemutatóként színre — Karajan vezényletével — legújabb nagyszabású műve, amelyben többek között három vegyeskart és több mint száz ütőhangszert foglalkoztat, a De temporum fine comoedia — az idők végeztéről szóló játék, amelyről így nyilatkozott: „ ... A De temporum az élet és halál, a vég kérdéseivel foglalkozik. Kozmikus kivetítéssel egész szimbólumrendszert idéz. Lamentáció a kollektív humánumért.” Várnai Ferenc
