Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-04 / 273. szám

1980. október 4., szombat Dunántúli napló 3 Három változatú elképzelés a VI. ötéves tervre Hem adja meg magát a vállalat Az idén nagymértékben csökken ugyan a nyereség, de nem lesz veszteséges a B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat Az épülő rendelőintézet Nem könnyű egy építőipari vállalat jövőjét kutatni, amikor a jelene sem kristálytiszta. Ta­lán nem sértő a kifejezés a Baranya megyei Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalatra. Gondjaikat szeretném csupán érzékeltetni. Az elmúlt eszten­dőben még az árbevételhez viszonyítva jelentős, több mint tízszázalékos nyereséget értek el. Az idén az 1979-es szinten, mintegy 350 millió forint érté­kű építési és szerelési munkát végeznek el, ehhez azonban sokkal többet kell dolgozniuk, mint a múlt évben. Az építési árakat ugyanis hat százalékkal csökkentették. Az anyagárak, bérek, általában a költségek emelkedtek, a nyereség így természetesen összezsuqoro- dott. Gondok futószalagon A vállalat 1980-ban Sziget­váron 145 lakást épít a PEVA típusú alagútzsalus technoló­giával. Nem éppen gondtala­nul. A december 31-i határidő­re átadják ugyan a lakásokat, apróbb minőségi kifogások azonban már most felmerültek. Az erkélyajtók körül ugyanis széllel együttjáró erős esőzések idején beáznak a lakások. Ré­gebben drága külföldi gittel szigetelték a nyílászárók kör­nyékét, most azonban ezt az anyagot nem lehet kapni. A tervező (BARANYATERV) alu-. minium keretet javasol — a vállalat hajlandó is megcsinál­ni pótlólag is a munkákat. A kérdés, ki fizeti a többletkölt­séget. A tanácsi vállalat épí­tette lakások mindig is kifo­gástalan minőségűek, szépek voltak, kár lenne ebből az igényből engedni. A pécsi orvosi rendelőinté­zet a vállalat talán második legnagyobb munkája ezekben a napokban ugyancsak sok fejtörést okoz. Ahhoz, hogy téliesíteni lehessen, Paksról meg kell kapniuk az oldalpa­nelokat. Várhatóan a tél beáll­táig túlműszakokkal tudják csak a téliesítést megoldani, ugyanis az első oldalfal pró­badarab az elmúlt hetekben készült csak el. A vállalat többi munkája szerencsére kevesebb gondot okoz, a siklósi láncgyár, a pé­csi Baromfifeldolgozó hulladék feldolgozója, az orfűi Herman Ottó út még az idén befeje­ződik, a MECSEKTEJ kacsótai üzemének bővítése, a pécsi húsipari ideiglenes kazánjá­nak építése a jövő eszte'ndőre áthúzódik. Minden eshetőségre készen Az új közgazdasági szabá­lyozók természetesen a nép- gazdasági érdekeknek megfe­lelően csökkentik a vállalatnál maradó nyereséghányadot, így ezek hatásán keseregni egy pillanatig sem szabad. Hogyan lehet talpon marad­ni? Ez lehet ma az egyetlen, amin gondolkodni kell. A ta­nácsiak, mint az elmondottak­ból is kiderül, nincsenek köny- nyű helyzetben, az idén, talán o következő években sem, a termelékenységet ugyanis csak nagyon kis mértékben képesek emelni, a munkák összetétele ugyanis alaposan megváltozott. Megnőtt a kisebb termelékeny­séggel elvégezhető munkák aránya. Mindezek ellenére 1980-ban számos olyan takaré­kossági, szervezési intézkedést hoztak, amelyek következtében ha minimális nyereséggel is, de eredményes gazdasági évet tudhatnak majd maguk mö­gött. A mostani elemzések ezt bizonyítják. Fejlesztés vagy visszafejlesztés A Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat számára az idei építési és sze­relési munkákkal egyenrangú súlyt kap a 6. ötéves terv el­képzeléseinek kidolgozása. Minden eshetőségre készen három alternatívát dolgoztak ki, amelyből ugyan egyikre gondolni sem szeretnek. Az Állami Tervbizottság és a Minisztertanács döntése alapján megvalósul a mecseki szénmedencében a „liász­program", amely bizonyára bá- nyászlakás-építéssel jár együtt. Amennyiben erre sor kerül, a tanácsiak is nagyobb felada­tot kapnak. Ebben az esetben kapacitásukat bővíteni kíván­ják. A második elképzelés szerint, ha az említett terv nem valósul meg, a vállalat tevékenysége a mostani szinten marad. Ez esetben rekonstrukciós munká­kat és Pécsett a belvárosban a foghíjak beépítésében vál­lalnának szerepet. Ha az igé­nyek ezt követelik, megfelelő technológiával felkészülnek. A LIVST-LEV födémemeléses módszert szeretnék alkalmazni, más vállalatokkal együttmű­ködve. Amennyiben csökken az építőipar feladata, a kö­vetkező tervidőszakban szá­mítaniuk kell bizonyos mértékű visszafejlesztésre is, erre mint említettem, azonban gondolni sem akarnak. Már most meg­kezdték a piackutatást, eset­leg külföldön is vállalnak sze­relési munkákat. Nem járat­lanok ebben, ugyanis Pélmo- nostoron már építettek egy vasúti tranzitraktárt. A válla­lat nagyságrendje rugalmas alkalmazkodásra teszi képessé őket, ezt kell maximálisan ki­használniuk és akkor valóban nem kell megadni magukat. Lombosi Jenő Elsorvadt Baranya megye leg­nagyobb áfészes tojástermelő szakcsoportja, amely másfél év­tizeden át működött a Mohá­csi Áfész kebelében, 250 tag­gal. Mohács, Bár, Somberek, Dunaszekcső, Véménd és Ud­var kistermelői két éve csak­nem kilencmillió tojást adtak el. Tavaly már csak egymilliót értékesítettek. Az idei terv eh­hez hasonló, de aligha telje­sül. Hasonló gonddal küszködnek az élelmezési tojás értékesíté­sében az áfészek szervezte szakcsoportok Komlón, Bolyban, Pécsváradon és Pécsett. Míg 1978- ban húszmillió, addig 1979- ben mindössze nyolcmillió tojást bocsátottak piacra, idén pedig ötmilliót kínálnak. A helyzet azonban nem any- nyira tragikus, mint azt első be­nyomásra gondojnánk. A „tojás­piacon” három-négyévenként alakul ki ehhez hasonló túltelí­tettség egyebek között azért, mert külföldön sem keresett A ciklikus hullámzást át keli vészelni Értékesítést nehézségek annyira a magyar tojás, és a gyorsan fejlődő nagyüzemek maximálisan kielégítik a belföl­di és a külkereskedelmi igénye­ket. A mohácsi kistermesztők például a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát bári üzemegységével nem győzték a versenyt a pia­con. A szokatlanul gazdag kínálat következtében beszűkültek a piaci értékesítési lehetőségek a mohácsi szakcsoport számára. Elveszítették a teljes biztonsá­got nyújtó partnerüket, a Bara­nya megyei Baromfifeldolgozó és Értékesítő Vállalatot, mely- lyel egyébként több mint 15 éve tartós kapcsolatban áll­tak. Megmaradtak a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat, a saját üzleteik és cukrászdáik, ahol még kínálhatják a porté­kájukat. Jövedelmezőnek ígérkezett a Fogyasztási Szövetkezetek Or­szágos Terményértékesítő Köz­pontjának és a Hortcoop Kül­kereskedelmi Vállalat siófoki te­lepének az ajánlata, akik egy forint nyolcvan fillérért is fel­vásároltak tojást, de csak al­kalmanként s kis tételben. A szomszédos megyék sütőipari üzemei és a budapesti vásár- csarnok nem tartottak igényt a mohácsi tojásra. A tojástermelő gazdák kevesellték a BOV 1,50 illetve 1,60 forintos felvásárlási árát. Azt akarták, hogy legalább a téli és a nyári időszakban kedvezőbb árak legyenek ér­vényben, ugyanis drágultak a takarmányok, tápok, az ener­giahordozók, valamint a tech­nikai eszközök. Az 1,70 forintos felvásárlási ár már megfelelt volna a mohácsiaknak. A BOV végül is alapító part­nergazdaságaitól szerezte be az elegendő tojásmennyiséget jó­val olcsóbban. Kifizette a mo­hácsiaknak a csaknem egymil­lió forintos kárt, hiszen kény­szerből 30 ezer tojótyúkot vág­tak le, aminek a zömét fel is vásárolta a Baromfifeldolgozó. A Mohácsi Áfész a BOV-val másfél évtizeden át tartotta az üzleti kapcsolatot, és évente át­lag tízmillió forintos forgalmat bonyolított le. A kiesést behozta a szövet­kezet, ugyanis a tojástermesztők közül legalább félszázat meg­nyertek a nyúltartásnak, de so­kan tértek át a most jövedel­mezőbb zöldség- és gyógynö­vénytermesztésre. Mindössze 25-en maradtak meg tojástermesztőnek a mo­hácsiak. Az áfész idén és jö­vőre is biztosítja számukra az 1,60 forintos felvásárlási árat, még akkor is, hő ez tovább csökken. Az újrainduláshoz ter­melést támogató előleget kap­tak. Továbbra is szaktanácsot nyújt egy agronómus, és meg­vettek háromezer tojójércét. A 25 fős közösség lesz a magja annak a csoportnak, mely két-három év múlva a to­jáskereslet fokozódásával ismét újjászerveződik. Az üzleti kap­csolatot ismét a BOV-val akar­ják kialakítani. Csuti J. Az őszi BNV-ről jelentjük A pécsi bürök és bűrhulmik parádéja ■ Befutott a Niagara-család ■ Itt a széllovas-kesztyű A bőrgyári vezetők tragikus halálának híre bénítólag hatott csütörtökön a baranyai kiállí­tókra, s mindazokra, akikhez a megdöbbentő hír eljutott. Ma­gunk is szomorúan álldogáltunk a hatalmas „A” csarnokban a Pécsi Bőrgyár gyönyörű kirakata előtt, ám a termékek csillogásá­ba most a gyász komor színe vegyült... Baranya bőr- és bőrfeldolgozó ipara, elsősor­ban két patinás könnyűipari vállalatunk, a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Kesztyűgyár ezúttal is parádésan vonult fel, termékei­ket dijakkal ékesítették. A Pécsi Bőrgyár ezúttal víz­hatlanított cipőbőreivel vitte el a pálmát, Niagara sertés cipő- nubuk bőrükkel a BNV nagydí­ját nyerték el. A világviszony­latban is úttörő vízhatlan ítási eljárás egyébként szabadal­maztatás alatt áll. Kegyetlen a sors, hogy a Niagara-bőrcsa- lád megalkotója, a tragikus autóbaleset áldozatául esett Ribli János üzemvezető már nem érhette meg a teljes si­kert, Állami Díjjal is elismert művének kiteljesedését. A gyár egyébként még egy elismerést mondhat magáénak, a Könnyű­ipari Minisztérium hasítékbőr. pályázatán első díjat kapott a pécsiek Niagara marhahasítás cipővelúr bőre. Az alkotók: Ribli János, Bakán József, Kiin­ger Tamás, Benkő Károly. Furcsamód a Pécsi Bőrgyár vízhatlanított bőreiből készült cipőket előbb ismerte meg a külföldi fogyasztó, mint a ha­zai, cipőgyáraink meglehetősen tartózkodó álláspontra helyez­kedtek. A tartózkodás faját át­törendő, a vállalat maga lépett akcióba, néhány jó nevű cipő­ipari szövetkezettel és gyárral saját alapanyagából cipőket, csizmákat, ezen felül bőrruhákat és bőrdíszműt készíttetett, s a Centrum Áruházak Vállalatával közösen a BNV ideje alatt bőr- holmi-vásárt hirdetett a buda­pesti Luxus és Csillag áruházak­ban, Nos, amint Katits Lajos, a Pécsi Bőrgyár piackutatója elégtétellel nyugtázta, a bő­reinkből készült termékeket a fogyasztók kedvezően fogadták, fordult ö kocka, most meg min­den cipőgyár vízhatlanított bőrt akar. Színpompás a Pécsi Kesztyű­gyár termékeinek kirakata, előt­te állandóan nagy a tolongás. Az elegáns, valódi szőrmével ékesített bőrruhák, a változa­tos színösszeállítású sportkesz­tyűk társaságában valahogyan eltűnnek az anilines juhnappa bőrből készült utcai kesztyűk — pedig éppen ezekért kapott a gyár termékdíjat. Nem kis do­logról. importkiváltásról van' szó! Tudni kell, a Kesztyűgyár mind ez ideig főként külföldi nappabőrökkel dolgozott, a hazai ipar nem tudott jó mi­nőségű kesztyűnappával szol­gálni. Közös kísérletbe kezdtek a Budapesti Bőripari Vállalat díszműbőrgyárával, és sikerült a drága külföldivel egyenérté­kű bőrt előállítani. Az ebből készült kesztyűket mind a ha­zai, mind a külföldi piac meg­kedvelte, az idén már 60 ezer párat exportálnak. s jövőre igény szerint még többet. A ter­mékdíjat természetesen meg­kapta a bőrdíszműgyár is. A Kesztyűgyár termékei a ki­állítás ideie alatt ezúttal is megvásárolhatók a Corvin Áru­házban, ahol kesztyűből, bőr­ruhából és táskákból több mint 4 millió forintnyi készletet rak­tak a pultra, s mindezeken fe­lül Szuhay Balázs vezetésével neves fővárosi művészek szóra­koztatják az áruházba betérő­ket. Csillag János osztályvezető szerint a vártnál sikeresebb az akció, főként a kesztyűket ke­resik. Mindez része a vállalat azon igyekezetének, hogy az export mellett a hazai piacot is mind jobban ellássa. Gulyás József vezérigazgató egyébként épp a vásár ideje alatt írt aló eqvüttműködési szerződést a TRITEX, a Felsőruházati és a Munkaruházati Nagvkereskpdel- mi Vállalatok vezetőivel, s a szerződésekben meghatározott mennyiségű kesztyű és bőrruha szállítására vállaltak kötelezett­séget. A Kesztyűgyáriak a BNV-n mozgalmas napokat élnek, a kereskedők eqymásnak adják a kilincset a tárgyalóban. Tár­gyaltak külföldiekkel is, eqy osztrák cég például új cikkük, a görbített ujiú, vízhatlanított műtextilből készült széllovas kesztyűjük iránt érdeklődött. Az osztrák cég adná az anyagot, itt megvarrnák, s a késztermé­ken osztozkodnának. Amennyi­ben az ügylet valósággá válik, idehaza a Skála-Coop forgal­mazná a széllovas kesztyűket A könnyűipari miniszter meg­hívására hazánkban járt nyu­gatnémet Quelle áruházi kon­szern delegációja ugyancsak betért a kesztyűgyári standra. Tetszettek a síkesztvűk, továbbá három bőrruhamodell, melyek­nek fotóját magukkal vitték. Eb­ből is lehet megrendelés, hiszen Keserű Jánosné miniszterasz- szony kifejezetten azért hívta meg és tárgyalt a Quelle veze­tőivel, mert segítségükkel sze­retnénk a magyar könnyűipari cikkek NSZK-beli forgalmát nö­velni. Ami a BNV mérlegét illeti, a Pécsi Kesztyűgyárnak: a jövő évre belföldre szánt mennyisé­geket kesztyűből, bőrruhából és bőrdíszműből is teljes egészé­ben lekötötte kereskedelmi part­nereivel. " Miklósvári Zoltán A Pécsi Bőrgyár szebbnél szebb termékei a BNV-n Fotó: Erb János

Next

/
Thumbnails
Contents