Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-29 / 298. szám

1980. október 29., szerda Dunántúli napló 3 Víz, telefon, közút, busz Patacs miér* „mostohqgyerek ?" Évente kétszázmillió forintos forgalom Sikeres évre számítanak a komlói Zengő Áruházban Csökkent a belvárosi üzletek zsúfoltsága agy szabású áruházi akciókat Indítanak Hárommillió forintot költöt­tek el a komlóiak a Zengő Áru­ház nyitásakor. S az újdonság varázsa azóta sem múlt el: na­ponta egymillió-kétszázezer fo­rintos forgalmat bonyolítanak le. Másfél hónapja szolgálja vá­sárlóit az áruház. Az első hetek­ben tanultak a vevők és eladók egyaránt. Meg kellett tanulni­uk használni az épületet is, mert az még nem szolgálta feladatá­hoz mérten őket. Nehezítette a dolgozók munkáját, hogy ma­guknak kellett az emeletre ci­pelniük az árut. Időközben el­készült a teher és személylift, s végleges üzemelésre beállí­tották a légkondicionáló beren­dezést is. Az áruházi sétát nem kezdem másutt, mint a büfében, ahol reggelente megfordulok. Teszik ezt sokan, mert a presszós kis­asszonyok kedvesek, előzéke­nyek, s nem utolsósorban kitű­nő kávét főznek. Gyakran szót váltunk; elmondták, eddig hi­ába igyekeztek, nem sikeredett igazira a kávé, nem működött jól a gép. Nemrég újat kaptak, s ma már elégedettek a reg­gelizők. Meleg ételt, friss sü­teményeket vásárolhatnak itt a munkába igyekvők, akik köré­ben a krémes mellett a más he­lyen nemigen kapható cukrász­készítmények a slágerek. A földszinti ABC — úgy tűnik — már az etső napokban kinőt­te a berendezett területét, de talán kétszer ekkora hely sem lenne elég — ez tapasztalható az emeleteken is —, mert az áruház vezetői arra törekednek, hogy nap, mint nap bőséges készlet várja a betérőket. Ami a legfontosabb, naponta friss húst (hétfőn is) és pékárut kí­nálnak az ABC-ben. Az élelmi­szerek mellett a háztartási ve­gyiáruk terén árusítják a külön­böző Skála monopol-cikkeket. A keddtől keddig akcióban pél­dául ajándék mosóport kapott az, aki két TOMI készítményt vásárolt, de a földszinti akciós területükön naponta más-más cikket adnak olcsóbban a Trap­per farmertől a női cipőkig. Nemcsak a vásárlók, hanem a kereskedők is nagyon várták az ABC nyitását, mert a belvá­rosban szinte elviselhetetlen volt a zsúfoltság. A Lenin téri üz­letben már megszűnt a torlódás, s úgy hallottuk a szilvásiak sem bánják a buszozgatást, sokan szerzik be a napi élelmiszereket a jobb választékot kínáló Zen­gőben. Nagy forgalom a cipőosztályon A sok újdonság, a valóban bő áruválaszték mellett nyug­tázhatták a vásárlók: az áruház cipőkínálata végre megfelel az elvárásaiknak. Az első héten szinte teljesen kifosztották a ci- pős polcokat. László Lajos igaz. gató elmondta, hogy jó a part­nerkapcsolatuk a szállítóikkal s ez garancia arra, hogy folya­matos készletet biztosítanak. A Dunántúli Cipőnagyker és a Skála mellett a Fővárosi és a Corsó Nagykereskedelmi Vál­lalat a szállítójuk. Magunk is tapasztaltuk, hogy másfél hó­nap után is az első napok vá­lasztékát, a legújabb lábbeli­ket árusítják a cipőosztályon. Felkészültek az őszi—téli nagy bevásárlásokra: szépek, moder. nek az átmeneti kabátok, a bundák. A későbbiekben tovább bővítik a választékot, ennek ér­dekében elsősorban a terme­lőkkel keresik a kapcsolatot, hogy kisszériás termékekkel elégíthessék ki sokoldalúan az igényeket. A műszaki osztályok között az autós részlegükkel nemcsak a komlói, de a baranyai autósok nagy megelégedését is kiváltót, ták, mert más városból is ide­utaztak egy-egy hiánycikkért. A mezőgazdasági kisgépek árusí­tásával is hiányt pótolnak Kom. lón, de az áruház szakemberei sem elégedettek még a válasz­tékkal, a kiskerttulajdonosok, a környékbeli községek lakói töb­bet várnak. Örömmel fogadták a vásár­lók, hogy az üvegvisszaváltónak egy külön részleget alakítottak ki az épületen kívül, nem kell a nagy szatyrokkal egyensúlyoz, niuk a polcok között. Télire az átvevő ablakot féltetővel látják el, s ez nem zavarja az épület külső arculatát sem. Szóljunk az áruház további terveiről is: az épület előtti gyöngykavicsos területen jövő­re parkolót építenek, hiszen a meglévő már a kezdet kezdetén kicsinek bizonyult. A későbbiek­ben pedig egy ajtót szeretnének nyitni a hátsó parkoló felé, hogy megkönnyítsék az árufelhordóst az emeletekre. A tervek szerint évente kétszázmillió forintot for­galmaz a komlói Zengő Aruház, idén, négy hónap alatt hetven­egymilliót kell teljesíteniük. Bíz. nak óbban, hogy sikeres évet zá rnak. ■m Végül egy jó hír a vásárlók­nak: november 6-án a komlói Május 1. Művelődési Házban nagyszabású, műsoros divatbe­mutatót rendeznek a Skálával és az ORI-val közösen. Gáldonyi Magdolna Farsang Lajos, a patacsiak nevében levelet irt a szerkesz­tőségnek. Idézem: „Tudomásom szerint Patacs is Pécshez tarto­zik, de az itt lakók számára na­gyon minimálisan tudják biztosí­tani a városi életkörülményeket. Kezdjük az ivóvízzel: a házi ku­takból nem lehet inni, mert a KÖJÁL nem engedélyezi. Van ugyan vezetékes kút, de a ma­gasabb részeken csak kút van, a viz legtöbbször „hiánycikk". Eddig volt egy víztartály, de az is eltűnt. Ha főzni, mosni vagy inni akarunk, a legjobb esetben 7-800 méterről kell hozni a, vi­zet. Az italboltban nincs hiány­cikk soha . . ." Olvasónk meg­említi még, hogy egész Pata- cson nincs nyilvános telefon, s levelét így zárja: „Talán az itt lakók is megérdemelnének any- nyit". Kút volt, de lezárták lalta: bárkit beenged a lakásá­ba telefonálni, mentőt, orvost hívni, sürgős ügyet intézni. „Sok­szor éjjel zörgetnek lel". „Ez Is megoldás, ha már fül­két nem kaptunk. Napközben a kocsmából és az élelmiszer- boltból is léhet telefonálni, de éjszaka csak innen" — összegez útitársam. A nyolcvannégy éves Jégl Bá­lint és felesége becsben tart minden csepp vizet. Kútjuk nincs,-egyedül élnek. A feleség: „A párom menni is alig tud. Vagy megkérünk valakit, vagy magam indulok el két kiskan- návat". ,,Mosáshoz hogyan szer­zik be a vizet?" Kimutat az ud­vari ciszternára: „Onnan, ha van benne. Fizetjük a község- fejlesztést, de se viz, se jó út, se szemétszállítás". A szomszéd, asszonya - ugyancsak idős — Kuzmicsné lemondóan legyint: „Mi már nem érjük meg a csap­vizet. A fiatalok talán..." Bő választék a gyermekruházati cikkekből A munkából hazafelé tartó Czérna István kérés nélkül vál­lalja a kalauzolást. A meredek Fő utcán bakta­tunk felfelé. A deltában fehér betonkocka. Kút volt, de lezár­ták. Felérünk, zihál a tüdőnk. „Képzelje, Így üres kézzel is ki­fulladunk, mit szóljanak az öre­gek, akik vízért járnak le? A közkutakat tavasszal lezárta a KÖJÁL". Füves részt mutat: „Itt is állt egy ivóvizes tartály, még nyáron elvitték fertőtleníteni és javítani...” A Dzsámi u. 10. udvarán idős férfi serénykedik. „Honnan hoz­zák a vizet?" Tóth József a ház mögé mutat: „Innen a gödörből. A KÖJÁL szerint ugyan nem iható, de a törött lábammal nem tudok messzire menni". Átme­gyünk a portóján a patakhoz, a Baksa-kúthoz. A betonkáva ta­valy tetőt, néhány hete a vízmü- vesektől a négy oldalán burko­latot kapott. „Kiszivatták a vizet, fertőtlenítették, de az iszapot nem merték ki belőle" — mond. jók. A vödör csillogó vízében kosz, bogár és mindenféle lebe, gő anyagok úszkálnak. Új, befejezetlen, hatalmas ház, a földszinti konyhájában idős asszony mosogat. „Saját kútunk látja el szivattyú és hidrofor se­gítségével a fürdőszobát, a konyhát." „Milyen a víz?" „Ki­lencéves korom óta iszom" — nyugtat meg Szlávecz néni. A szomszéd portán Schukman- né a kútat mutatja: „Vagy más­fél éve hasmenése volt a kisfi­amnak, az orvos a vízre gyana­kodott. Megvizsgálták. Mondták, hogy ritkaság Patacson az ilyen jó vizű kút", Tombi Jánosékhoz tartunk, a fél éve beszerelt nyilvános tele. fonhoz. A patakon át visz az út, a víz és a bozót tele háztartási szeméttel, flakonokkal, edények, kel. Tombiné — egyébként a postán távbeszélő-kezelő — vál­A Cseralja utca vörös salak­utas újtelep, modern fürdőszo­bás házakkal. Víz csak az ut- cci nyomós kútból folyik. ,,Köz­művesített telekként adták el- legyint egy háztulajdonos. - Tavaly itt és a Fő utcában fek­tettek végig vezetéket a közku- tak miatt, de megcsapolni sen­kinek sem engedték". A Patak utcában fölfelé^ in­dulok. Baloldalt a patak, jobb­oldalt a házak, vezetékes víz­zel. A hídnál az utolsó nyomó­két. Horváth Istvánnéból árad a keserűség: „Akkor mosok, ha itthon a fiam, ő hordja a vizet, ígérgetik, bejön a faluba a vá­rosi busz. Majd félóra mire le­érek a buszhoz a 6-os útra. So­kon vagyunk idősek, betegesek velünk ki törődik?" A tanácstag megkérdezte Este felkeresem az új tanács, tagot, Király Györgyöt. A leg­utóbbi városi tanácsülésen meg. kérdezte: mikor kerül terítékre Patacs részletes rendezési ter­ve. Akkor nem elégítette ki a válasz, azóta sem tud többet. Sorolja a patacsiak nyomasztó gondjait: víz, busz, telefon, köz. út, óvoda . . . Júliusban elvitték a víztartályokat. . . Hiába ér­deklődik személyesen és tele­fonon. Csak ígérgettek és hite­gették a vízművesek . . . Vízügy, ben is összefognának, csak len­ne aki megmondja: „Emberek fizessenek és álljanak neki árkot ásni". A levélíró — a MÉV-nél se­gédvájár — feleségével és két kisfiával albérlők. Nemsokára talán saját otthonukba költöz­hetnek. örömmel hagyják itt Patacsot. De mi lesz azokkal, akik ma­radnak? Murányi László Fokozódik az épület stabilitása Uj falak az Elefántos házon Lebontották az Elefántos ház földszintjét. így igaz! A nem mindenna­pi munkát e napokban fejezik be az Országos Műemléki Fel­ügyelőség pécsi építésvezető­ségének a munkásai. Erre a vállalkozásra azután kerül sor, hogy kiderült: más módon nem lehet megerősíteni - pontosab­ban: megmenteni — az épüle­tet. Hosszú idő óta folyik a pa­tinás épület helyreállítása, amelynek során újabb és újabb meglepetésekkel találják szem­közt magukat a műemlékesek. Ilyen volt ez is. Eredetileg úgy vélték, hogy elegendő lesz né­hány vasbetonpillért beépíteni a falazatba, s azok is megtart­ják az épületet. Csak, amikor hozzáfogtak volna, derült ki, hogy többre van szükség: az egész falazatot ,,ki kell válta­ni" az északi oldalon. Megál­lapították ugyanis, hogy a vas­tag — és éppen ezért masz- szívnak hitt — fal közel sem olyan teherbíró, mint vélték. Egy eredetileg földszintes épü­let viszonylag vékony falazatát „erősítették meg" közel rpás- félszáz éve, utólag, amikor emeletráépítés történt, a két fal pedig soha nem dolgozott együtt. Ez pedig most, amikor a ránehezedő terhelés meg fog nőni — a tetőtér korábbi palló-födémét is betonfödém­mel váltják fel —, különösen veszélyes lehet. Ezért döntöttek a földszint lebontása mellett. Ez pedig úgy történt, hogy előbb befa­lazták a kőkeretes ablaknyílá­sokat, s utána bontották ki egymás után az ablakközöket és építették föl ismét a most már megfelelően teherbíró fa­lakat. Kezdettől fogva ez volt az első olyan munka — a törme­lékszállításon kívül - aminek a járókelő is a szemtanúja lehe­tett. Bent a falak mögött folyik a munka hosszú hónapok óta, s ennek eredménye annak sem szolgál különösebb látványos­sággal, aki hosszú idő után teszi be ismét a lábát e ház­ba. „Csupán" annyi történik, hogy fokról fokra növekszik az épület stabilitása, ahogy az alapoktól fölfelé haladnak az építők. Az egykori presszó új beton padozatot kapott, a mennyezet boltozatait vasbe­tonhéjjal erősítették meg, s a külső falakat is „megfogták”. Az emeleten új falakat húztak fel, hogy utána a régieket el­bontsák. Most készülnek azok­nak a boltozatoknak a meg­erősítésére, amelyek a volt ét­terem fölött vannak. Szemlátomást lelassult a munka, s Takács György, az OMF pécsi építésvezetője bo­rúlátóan úgy vélekedik, hogy két-három év is beletelik, míg elkészül ez a ház. Ez viszont azt jelenti, hogy ez idő alatt az OMF speciális munkákra felkészült szakmunkásgárdája egy szokványosnak tekinthető épületfelújításon munkálkodik. Megéri-e?! H. I.

Next

/
Thumbnails
Contents