Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-29 / 298. szám
1980. október 29., szerda Dunántúli napló 3 Víz, telefon, közút, busz Patacs miér* „mostohqgyerek ?" Évente kétszázmillió forintos forgalom Sikeres évre számítanak a komlói Zengő Áruházban Csökkent a belvárosi üzletek zsúfoltsága agy szabású áruházi akciókat Indítanak Hárommillió forintot költöttek el a komlóiak a Zengő Áruház nyitásakor. S az újdonság varázsa azóta sem múlt el: naponta egymillió-kétszázezer forintos forgalmat bonyolítanak le. Másfél hónapja szolgálja vásárlóit az áruház. Az első hetekben tanultak a vevők és eladók egyaránt. Meg kellett tanulniuk használni az épületet is, mert az még nem szolgálta feladatához mérten őket. Nehezítette a dolgozók munkáját, hogy maguknak kellett az emeletre cipelniük az árut. Időközben elkészült a teher és személylift, s végleges üzemelésre beállították a légkondicionáló berendezést is. Az áruházi sétát nem kezdem másutt, mint a büfében, ahol reggelente megfordulok. Teszik ezt sokan, mert a presszós kisasszonyok kedvesek, előzékenyek, s nem utolsósorban kitűnő kávét főznek. Gyakran szót váltunk; elmondták, eddig hiába igyekeztek, nem sikeredett igazira a kávé, nem működött jól a gép. Nemrég újat kaptak, s ma már elégedettek a reggelizők. Meleg ételt, friss süteményeket vásárolhatnak itt a munkába igyekvők, akik körében a krémes mellett a más helyen nemigen kapható cukrászkészítmények a slágerek. A földszinti ABC — úgy tűnik — már az etső napokban kinőtte a berendezett területét, de talán kétszer ekkora hely sem lenne elég — ez tapasztalható az emeleteken is —, mert az áruház vezetői arra törekednek, hogy nap, mint nap bőséges készlet várja a betérőket. Ami a legfontosabb, naponta friss húst (hétfőn is) és pékárut kínálnak az ABC-ben. Az élelmiszerek mellett a háztartási vegyiáruk terén árusítják a különböző Skála monopol-cikkeket. A keddtől keddig akcióban például ajándék mosóport kapott az, aki két TOMI készítményt vásárolt, de a földszinti akciós területükön naponta más-más cikket adnak olcsóbban a Trapper farmertől a női cipőkig. Nemcsak a vásárlók, hanem a kereskedők is nagyon várták az ABC nyitását, mert a belvárosban szinte elviselhetetlen volt a zsúfoltság. A Lenin téri üzletben már megszűnt a torlódás, s úgy hallottuk a szilvásiak sem bánják a buszozgatást, sokan szerzik be a napi élelmiszereket a jobb választékot kínáló Zengőben. Nagy forgalom a cipőosztályon A sok újdonság, a valóban bő áruválaszték mellett nyugtázhatták a vásárlók: az áruház cipőkínálata végre megfelel az elvárásaiknak. Az első héten szinte teljesen kifosztották a ci- pős polcokat. László Lajos igaz. gató elmondta, hogy jó a partnerkapcsolatuk a szállítóikkal s ez garancia arra, hogy folyamatos készletet biztosítanak. A Dunántúli Cipőnagyker és a Skála mellett a Fővárosi és a Corsó Nagykereskedelmi Vállalat a szállítójuk. Magunk is tapasztaltuk, hogy másfél hónap után is az első napok választékát, a legújabb lábbeliket árusítják a cipőosztályon. Felkészültek az őszi—téli nagy bevásárlásokra: szépek, moder. nek az átmeneti kabátok, a bundák. A későbbiekben tovább bővítik a választékot, ennek érdekében elsősorban a termelőkkel keresik a kapcsolatot, hogy kisszériás termékekkel elégíthessék ki sokoldalúan az igényeket. A műszaki osztályok között az autós részlegükkel nemcsak a komlói, de a baranyai autósok nagy megelégedését is kiváltót, ták, mert más városból is ideutaztak egy-egy hiánycikkért. A mezőgazdasági kisgépek árusításával is hiányt pótolnak Kom. lón, de az áruház szakemberei sem elégedettek még a választékkal, a kiskerttulajdonosok, a környékbeli községek lakói többet várnak. Örömmel fogadták a vásárlók, hogy az üvegvisszaváltónak egy külön részleget alakítottak ki az épületen kívül, nem kell a nagy szatyrokkal egyensúlyoz, niuk a polcok között. Télire az átvevő ablakot féltetővel látják el, s ez nem zavarja az épület külső arculatát sem. Szóljunk az áruház további terveiről is: az épület előtti gyöngykavicsos területen jövőre parkolót építenek, hiszen a meglévő már a kezdet kezdetén kicsinek bizonyult. A későbbiekben pedig egy ajtót szeretnének nyitni a hátsó parkoló felé, hogy megkönnyítsék az árufelhordóst az emeletekre. A tervek szerint évente kétszázmillió forintot forgalmaz a komlói Zengő Aruház, idén, négy hónap alatt hetvenegymilliót kell teljesíteniük. Bíz. nak óbban, hogy sikeres évet zá rnak. ■m Végül egy jó hír a vásárlóknak: november 6-án a komlói Május 1. Művelődési Házban nagyszabású, műsoros divatbemutatót rendeznek a Skálával és az ORI-val közösen. Gáldonyi Magdolna Farsang Lajos, a patacsiak nevében levelet irt a szerkesztőségnek. Idézem: „Tudomásom szerint Patacs is Pécshez tartozik, de az itt lakók számára nagyon minimálisan tudják biztosítani a városi életkörülményeket. Kezdjük az ivóvízzel: a házi kutakból nem lehet inni, mert a KÖJÁL nem engedélyezi. Van ugyan vezetékes kút, de a magasabb részeken csak kút van, a viz legtöbbször „hiánycikk". Eddig volt egy víztartály, de az is eltűnt. Ha főzni, mosni vagy inni akarunk, a legjobb esetben 7-800 méterről kell hozni a, vizet. Az italboltban nincs hiánycikk soha . . ." Olvasónk megemlíti még, hogy egész Pata- cson nincs nyilvános telefon, s levelét így zárja: „Talán az itt lakók is megérdemelnének any- nyit". Kút volt, de lezárták lalta: bárkit beenged a lakásába telefonálni, mentőt, orvost hívni, sürgős ügyet intézni. „Sokszor éjjel zörgetnek lel". „Ez Is megoldás, ha már fülkét nem kaptunk. Napközben a kocsmából és az élelmiszer- boltból is léhet telefonálni, de éjszaka csak innen" — összegez útitársam. A nyolcvannégy éves Jégl Bálint és felesége becsben tart minden csepp vizet. Kútjuk nincs,-egyedül élnek. A feleség: „A párom menni is alig tud. Vagy megkérünk valakit, vagy magam indulok el két kiskan- návat". ,,Mosáshoz hogyan szerzik be a vizet?" Kimutat az udvari ciszternára: „Onnan, ha van benne. Fizetjük a község- fejlesztést, de se viz, se jó út, se szemétszállítás". A szomszéd, asszonya - ugyancsak idős — Kuzmicsné lemondóan legyint: „Mi már nem érjük meg a csapvizet. A fiatalok talán..." Bő választék a gyermekruházati cikkekből A munkából hazafelé tartó Czérna István kérés nélkül vállalja a kalauzolást. A meredek Fő utcán baktatunk felfelé. A deltában fehér betonkocka. Kút volt, de lezárták. Felérünk, zihál a tüdőnk. „Képzelje, Így üres kézzel is kifulladunk, mit szóljanak az öregek, akik vízért járnak le? A közkutakat tavasszal lezárta a KÖJÁL". Füves részt mutat: „Itt is állt egy ivóvizes tartály, még nyáron elvitték fertőtleníteni és javítani...” A Dzsámi u. 10. udvarán idős férfi serénykedik. „Honnan hozzák a vizet?" Tóth József a ház mögé mutat: „Innen a gödörből. A KÖJÁL szerint ugyan nem iható, de a törött lábammal nem tudok messzire menni". Átmegyünk a portóján a patakhoz, a Baksa-kúthoz. A betonkáva tavaly tetőt, néhány hete a vízmü- vesektől a négy oldalán burkolatot kapott. „Kiszivatták a vizet, fertőtlenítették, de az iszapot nem merték ki belőle" — mond. jók. A vödör csillogó vízében kosz, bogár és mindenféle lebe, gő anyagok úszkálnak. Új, befejezetlen, hatalmas ház, a földszinti konyhájában idős asszony mosogat. „Saját kútunk látja el szivattyú és hidrofor segítségével a fürdőszobát, a konyhát." „Milyen a víz?" „Kilencéves korom óta iszom" — nyugtat meg Szlávecz néni. A szomszéd portán Schukman- né a kútat mutatja: „Vagy másfél éve hasmenése volt a kisfiamnak, az orvos a vízre gyanakodott. Megvizsgálták. Mondták, hogy ritkaság Patacson az ilyen jó vizű kút", Tombi Jánosékhoz tartunk, a fél éve beszerelt nyilvános tele. fonhoz. A patakon át visz az út, a víz és a bozót tele háztartási szeméttel, flakonokkal, edények, kel. Tombiné — egyébként a postán távbeszélő-kezelő — válA Cseralja utca vörös salakutas újtelep, modern fürdőszobás házakkal. Víz csak az ut- cci nyomós kútból folyik. ,,Közművesített telekként adták el- legyint egy háztulajdonos. - Tavaly itt és a Fő utcában fektettek végig vezetéket a közku- tak miatt, de megcsapolni senkinek sem engedték". A Patak utcában fölfelé^ indulok. Baloldalt a patak, jobboldalt a házak, vezetékes vízzel. A hídnál az utolsó nyomókét. Horváth Istvánnéból árad a keserűség: „Akkor mosok, ha itthon a fiam, ő hordja a vizet, ígérgetik, bejön a faluba a városi busz. Majd félóra mire leérek a buszhoz a 6-os útra. Sokon vagyunk idősek, betegesek velünk ki törődik?" A tanácstag megkérdezte Este felkeresem az új tanács, tagot, Király Györgyöt. A legutóbbi városi tanácsülésen meg. kérdezte: mikor kerül terítékre Patacs részletes rendezési terve. Akkor nem elégítette ki a válasz, azóta sem tud többet. Sorolja a patacsiak nyomasztó gondjait: víz, busz, telefon, köz. út, óvoda . . . Júliusban elvitték a víztartályokat. . . Hiába érdeklődik személyesen és telefonon. Csak ígérgettek és hitegették a vízművesek . . . Vízügy, ben is összefognának, csak lenne aki megmondja: „Emberek fizessenek és álljanak neki árkot ásni". A levélíró — a MÉV-nél segédvájár — feleségével és két kisfiával albérlők. Nemsokára talán saját otthonukba költözhetnek. örömmel hagyják itt Patacsot. De mi lesz azokkal, akik maradnak? Murányi László Fokozódik az épület stabilitása Uj falak az Elefántos házon Lebontották az Elefántos ház földszintjét. így igaz! A nem mindennapi munkát e napokban fejezik be az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetőségének a munkásai. Erre a vállalkozásra azután kerül sor, hogy kiderült: más módon nem lehet megerősíteni - pontosabban: megmenteni — az épületet. Hosszú idő óta folyik a patinás épület helyreállítása, amelynek során újabb és újabb meglepetésekkel találják szemközt magukat a műemlékesek. Ilyen volt ez is. Eredetileg úgy vélték, hogy elegendő lesz néhány vasbetonpillért beépíteni a falazatba, s azok is megtartják az épületet. Csak, amikor hozzáfogtak volna, derült ki, hogy többre van szükség: az egész falazatot ,,ki kell váltani" az északi oldalon. Megállapították ugyanis, hogy a vastag — és éppen ezért masz- szívnak hitt — fal közel sem olyan teherbíró, mint vélték. Egy eredetileg földszintes épület viszonylag vékony falazatát „erősítették meg" közel rpás- félszáz éve, utólag, amikor emeletráépítés történt, a két fal pedig soha nem dolgozott együtt. Ez pedig most, amikor a ránehezedő terhelés meg fog nőni — a tetőtér korábbi palló-födémét is betonfödémmel váltják fel —, különösen veszélyes lehet. Ezért döntöttek a földszint lebontása mellett. Ez pedig úgy történt, hogy előbb befalazták a kőkeretes ablaknyílásokat, s utána bontották ki egymás után az ablakközöket és építették föl ismét a most már megfelelően teherbíró falakat. Kezdettől fogva ez volt az első olyan munka — a törmelékszállításon kívül - aminek a járókelő is a szemtanúja lehetett. Bent a falak mögött folyik a munka hosszú hónapok óta, s ennek eredménye annak sem szolgál különösebb látványossággal, aki hosszú idő után teszi be ismét a lábát e házba. „Csupán" annyi történik, hogy fokról fokra növekszik az épület stabilitása, ahogy az alapoktól fölfelé haladnak az építők. Az egykori presszó új beton padozatot kapott, a mennyezet boltozatait vasbetonhéjjal erősítették meg, s a külső falakat is „megfogták”. Az emeleten új falakat húztak fel, hogy utána a régieket elbontsák. Most készülnek azoknak a boltozatoknak a megerősítésére, amelyek a volt étterem fölött vannak. Szemlátomást lelassult a munka, s Takács György, az OMF pécsi építésvezetője borúlátóan úgy vélekedik, hogy két-három év is beletelik, míg elkészül ez a ház. Ez viszont azt jelenti, hogy ez idő alatt az OMF speciális munkákra felkészült szakmunkásgárdája egy szokványosnak tekinthető épületfelújításon munkálkodik. Megéri-e?! H. I.
