Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-29 / 298. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlo XXXVII. évfolyam, 298. szám 1980. október 29., szerda Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Kritika és borúlátás Sajtótájékoztató a Parlamentben A szállítás és a hírközlés helyzete A következő' tervidőszakban megkezdődik a Budapest—Pécs vasútvonal villamosítása Bemutató a sásdi tsz-ben Húszmillió forint megtakarítható Nem célszerű minden kukoricát szárítani Darálás helyett roppantás R égi mondás, hogy Magyar- országon legkevesebb két dologhoz mindenki ért: a közlekedéshez és a futballhoz. Ezt a kettőt mindenki bírálja, tanácsokot ad, hogyan lehetne jobban csinálni. Az érem másik oldala, hogy ezeket a tanácsokat általában senki sem veszi komolyan, s a dolgok többnyire úgy mennek tovább, ahogyon a bírálat előtt. És nemcsak a közlekedésben meg a futballban. Hiszen bírálni — állítólag — könnyű. Minden szakterületen elmondták, megírták már ezerszer, hogy a kritikák elfogadásának töméntelen sok akodá- lya van, amelyeket a kívülálló nem láthat. A tanulságot pedig sokam úgy vonják le: mindenki söpörjön a maga háza előtt, ne kritizáljuk egymás munkáját. Ha van is ebben némi igazság, teljesnek semmiképpen sem lehet elfogadni. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében például éppen az lenne a baj, ha nem bírálnánk elégszer és eléggé a visszásságokat. Lehet ugyan — például —, hogy a felbontott úttest rendbehozásához egy sor intézkedés, szervezési munka kellene. Lehet, hogy a bolt árukészletének államdó szintentartásához bizonyos dolgokat meg kellene változtatni. Ám, ha senki nem teszi mindezt szóvá — maradnak a hibák, a bajok, a bosszúságok. Az pedig semmit nem visz előre. Mint ahogyan az sem, ha okkal, ok nélkül védik a különböző szakterületeken a „mundér becsületét”. El kell jutnunk oda, hogy igazán becsülete ne a szakzsargon-szövegekkel ködösített semmittevésnek legyen, hanem a közellenőrzés alatt folytatott eredményeiben látható munkának. Lázár György miniszterelnök mondta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán: ,,A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy ... elősegítsük a szocialista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető elemének — még teljesebb érvényre jutásának, a közélet tisztaságának, a közügyek intézésének társadalmi ellenőrzését". Természetesen nem arról van szó, hogy most már mindent és mindenkit bírálni kell, akár ad rá ökot, akár nem. Ellenkezőleg: a jót, az új, előrevivő kezdeményezéseket támogatni és népszerűsíteni kell. Tulajdonképpen ez is bírálat, ami a ma- radiság, a bürokrácia, a túl- szervezések és túlbiztosítások címére szól. Nem hiányozhat a „bírálat” szó elől az az állandó jelző, hogy „építő". Hiszen valóban könnyű úgy bírálni, hogy csak azt mondjak meg, ami nem tetszik, amit nem tartunk jónak — de nem gondoljuk tovább a dolgokat. Az építő bírálatban benne kell lennie annak is, hogy mit hogyan lehetne, kellene jobban csinálni. Legalábbis — a bíráló véleménye szerint. Azon pedig ismét lehet vitatkozni : hátha ő nem látja jól azt, amit megbírál. Kiindulópont mindig: az: hogyan lehetne jobban? Nem elég általában megállapítani, hogy életünk egyik-másik területén sok a nehézkesség, a bürokrácia. Tanácsüléseken, lakó- és falugyűléseken, termelési értekezleteken, taggyűléseken szóvá lehet és kell tenni ezt — de nevén nevezve a hibát és az érte felelősöket is. Ezzel megnyílik az út a hiba kijavításához — noha nem ritka nálunk az, amiről ugyancsak a miniszterelnök beszélt: „állami és gazdasági életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét". Pedig abból kell kiindulniuk, hogy aki bírál, javítani akar. Természetesen csak akkor, ha szemtől szembe mondja meg azt amit hibának, visszahúzónak tort. Sokkal nagyobb baj, ha valaki látja a hibát, de hallgat róla, mondván: úgy sem tudunk változtatni. Ez a pesz- szimizmus éppúgy visszahúz, mint a bürokrácia, a maradi- ság, a „jó volt eddig, jó lesz ezután is” szemlélet. Kritikára van ok — borúlátásra nincs. Sok helyen nehezen változtatnak a beidegzett gyakorlaton — de például mind több üzem kezdi el az olykor megrázkódtatásokkal járó termékváltást. Számos városban, községben hcqytak fel a céltalan panaszkodással, s megpróbáltak — többnyire eredménnyel — önerőből hozzáfogni a sürgetően szükséges szociális, ok- tatási, kulturális létesítmények megvalósításához. Nincs abban semmi szégyellni való, ha az ilyen kezdeményezések úgy indulnak el, hogy az érintettek bírálják, sürgetik a hivatalokat. A „ne szólj szám, nem fáj fejem" gondolkodás azonban némi kívülállást tételez föl. Aki csak magában, lakása falai között morgolódik, emlegeti a hibákat — nem érzi magát igazán a közösség taqjának. Akkor pedig nem is biztos, hogy valóban ott a hiba, ahol ő látja — talán inkább önmagában. Mások viszont — csak, hogy ne mondhassák róluk: elfojtják a bírálatot — válogatás nélkül elfogadnak mindenféle kritikát, s aztán minden marad a régiben. Az ilyen vezetői magatartás végső soron ugyanoda vezet ahova c kntika elfojtása: rosszkedvhez, olyan vélemény alakul ki nyomában, hogy úqy is hiába minden, nincs remény a változtatásra. S zabályt ugyan nem lehet felállítani arra hogy ki és mit bíráljon, mégis íratlan törvény: annak van joga bírál, ni, aki a maga munkaterületén minden tőle telhetőt megtesz, hogy jobban menjenek a dolgok. A munkásnak, aki az oka- dozó anyagellátásról vagy az időnként fellépő alkatrészhiányról panaszkodik, nem magyarázat kell arról, hogv mit miért és hogyan nem lehet, melyek az objektív és szubjektív akadályok —, hanem anyag^ és alkatrész kell. A vásárlót sem érdekli, hogy a kereskedelem milyen tárolási gondokkal küzd — hanem az, hogy legyen áru, ha már a gyárak megtermelték. S aki megdolgozik azért, hogy jól, jobban menjenek a dolgok, megkövetelheti, hogy mások is megtegyék a magukét. Most akkora feladatok állnak az egész ország előtt, hogy javaslatból, előre vivő, építő észrevételből szinte semmi sem lehet sok. Nagy munka közben óhatatlanul fordulnak elő hibák, s ezek „menetközbeni" kijavítása közérdek. Kézlegyintésekkel, „úgy sem hallgatnak rám”-szem lélettel semmit sem, lehet előbbre mozdítani. Annál többet azzal, ha a jogos és ésszerű bírálatot oda címezzük, ahol szükség: van rá. S nem kevésbé azzal, ha a jószándékú, segíteni akaró bírálatot megszívlelik és elgondolkoznak rajta. Várkonyi Endre (Munkatársunk telefonjelentése) Késik a vonat, nem jön busz, néma a telefon ... nincs még egy olyan ágazata a népgazdaságnak, mint a közlekedés és a hírközlés, mellyel nap mint nap sokmillióan kerülünk í kapcsolatba és ami közérzetünkre annyira kihatna. Nem véletlen tehát, ] hogy nagy volt az érdeklődés tegnap a parlamenti sajtótájékoztatón, amelyet Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter tartott o közlekedés és a hírközlés helyzetéről, válaszolva az újságírók kérdéseire is. A szállítási helyzetet összefoglalóan az jellemzi — mondotta többek között a miniszter —, hogy a közlekedés a folyó ötéves tervidőszakban a személy- és áruszállítási igényeket maradéktalanul kielégítette. Kevésbé lehetünk azonban elégedettek a közlekedési szolgáltatások minőségének alakulásával. A vasúti személyszállításban javult ugyan a menetrendszerűség, és valamelyest csökkent a zsúfoltság, azonban az átlagos értékek nagy szóródásokat takarnak. Továbbra is gondjaink vannak az utazás kulturáltságát jellemző, számszerűen nem mérhető mutatókkal, így a tisztasággal, az udvarias kiszolgálással, az utastájékoztatással, aminek egyaránt vannak objektív és szubjektív okai. — A vasút az év egy részében teljesítőképességének felső határán látja el a fuvarfeladatokat — jegyezte meg többek között a miniszter. — Járműkapacitásának magasabb fokú kihasználását gyakran a pályaállapot, esetenként szervezési problémák akadályozzák. A vasút teljesítőképességét az elmúlt időszakban gyakran korlátozta a szomszédos országok vasútai- nak nem egyenletes árufogadási készsége. Az áruszállítások minőségét tekintve a tervidőszakban csak szerény előrelépést sikerült elérni. Például a korszerű egységrakományos szállítások, a tervidőszakban ugyan dinamikusan növekedtek, de a konténeres és a rakodólapos szállítással továbbított áruk részaránya az összes elszállított árumennyiségből még csupán 2 százalékot tesz ki a vasútnál. A Volán autóbuszközlekedésben az elmúlt öt év alatt kb. egyharmadával növekvő teljesítményhez a minőség javulása párosul, ami nagymértékben köszönhető annak, hogy a kereken 8 ezer darabos járműparknak ma már több mint kétharmada a korszerű Ikarus 200-cs típuscsaládhoz tartozik. A tervidőszak során a hírközlés teljesítményei általában az előirányzatoknak megfelelően alakultak. Ugyanakkor a távbeszélő szolgáltatás változatlanul nem volt képes kielégíteni sem a gyorsan növekvő mennyiségi, sem pedig a minőségi igényeket. A tájékoztató után gz újságírók főként azt firtatták, milyen fejlesztések várhatók a tárca területén a következő ötéves tervben. A miniszter válaszolt a Dunántúli Napló kérdéseire is. Mikor villamosítja a buda- pest-pécsi vasútvonalat? A válasz: a beruházás a vasút VI. ötéves tervében szerepel. Mikor és hol létesítenek a crossbarnál korszerűbb elektronikus telefonközpontokat hazánkban? Foglalkoznak a kérdéssel és kísérleteznek, de előbb az ipari háttért kell megteremteni, amire van lehetőség, mindazonáltal az elektronikus központok felszerelése csak a későbbi évek fejlesztési politikája lesz. Húszmillió forintot takaríthatnak meg olajban, villamos energiában a baranyai termelőszövetkezetek, ha a sqját takarmányozásra szánt kukoricájuk egy részét nem szárítják, hanem nedvesen tárolják. 430 000 tonna kukoricára számít a megye. S még most sincs 32 százalékosnál alacsonyabb nedvességtartalmú, a zöme közelebb áll a 40-hez. Az utóbbi években a kukorica 97 százalékát szárították, hogy tárolni lehessen. 15 százalékos nedvességjá rtalom-csökkentés 350 forintba kerül tonnánként. Vagyis 150 millió forintot visz el a termelőszövetkezetek pénzéből csupán az, hogy a terményt megőrizzék. Ez elviselhetetlenül sok! Üj utakat, olcsóbb megoldásokat kell keresni. A baranyai termelőszövetkezetek 99 000 tonna kukoricát etetnek fel. Ebből 56 000-et szarvasmarhákkal, illetve olyan állatokkal, ahol nem feltétlenül szükséges a szárítás, ahol a silózva tárolt szemes kukorica is ugyanolyan jó. Mert nemcsak a teljes kukoricanövényt lehet silózva eltartani, ami hosszú évek óta általános, és a szarvasmarha alaptakarmányát képezi, hanem a szemet is. A 35—40 százalékos nedvességtartalmú szem tejsavas erjedésen megy keresztül, és mint a sásdi és az egyházaskozári tsz, valamint a Szigetvárig Állami Gazdaság tapasztalatai mutatják, hónapokig eltartható. Az erjesztésnél is energiafelhasználással történik a tartósítás. Csakhogy ez nem olaj, hanem a tápanyagtartalom egy része. És bizonyos feltételek mellett a tápanyagveszteség értéke kisebb mint a szárítás költsége. A szem silózása 30 százaléknál magasabb víztartalom esetén indokolt. Ha a tárolási veszteség 16—17 százaléknál nem nagyobb, akkor olcsóbb, mint ha olajjal szárították és magtárban tárolták volna. Ha 35 százalékos a víztartalom, akkor 24 százalékos veszteség is egyensúlyt tart még a szárítás költségeivel. Márpedig, ha jól csinálják a silózást, akkor nem több a veszteség 12—13 százaléknál. Előnye még a szem silózásának, hogy nem kell kiépített magtár, ami szegényebb tsz- eknél általános gond. Előnyös a búzavetés szempontjából is, mert a búza számára kijelölt táblákon nem kell várni a betakarítással. Az új eljárás bemutatóját tegnap Sásdon tartották több mint 100 szakember részvételével. A sásdi tsz-nek tavaly 700 vagon kukoricája termett. Két szárítójuk van, de ezt a meny- nyiséget leszárítani nem lehetett. Ezért két gödörsilót is megtöltöttek. 2500 szarvasmarhájukat januártól júliusig ezzel a nedvesen tárolt kukoricával takar- mányozták. És a 850 tehén termelése tovább emelkedett. Renner Tibor elnök felhívta a figyelmet, hogy ők a nedvesen tárolt kukoricát nem darálják, hanem hengerszéken roppantják. Olaszországban látta, a roppantásnak nagyobb a teljesítménye, és szívesebben eszik az állatok. A tápok adalékanyagait ehhez keverik. A kukorica víztartalma tavaly 34 százalék volt, az idén 36. Egy mázsa szemes kukorica nedves tárolása 33 forintba kerül, a szárítása 47. A megtakarítás tehát 14 forint. Miklósvári Zoltán B. J. Pécsett a Radnics utcában épül az új Művészeti Szakközépiskola. Az építés első ütemében műhelytermek (tánc-, kerámia-, reklámgrafika- ötvösműhelyek), zenetermek és hangversenyterem épül, mely kompletten 1983-ban készül el. Bekerülési költsége 59 millió forint berendezéssel együtt. A kivitelezője a BÉV. Fotó: Cseri László
