Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-28 / 297. szám

1980. október 28., kedd Dunántúlt napló 3 Energia- és munkaerő­megtakarítás líj tetőszigetelőt kísérleteztek ki a BEV-nél Ma már természetesnek tartjuk a lakásépítésnél az előregyártott elemeket — sőt újabban a komplett für­dőszobát és konyhát —■, amelyek a helyszínen már csak összeszerelést igényel­nek. Most a Baranya me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat — bár egyelőre csak kísérletképp — ismét egy lépést tett előre az építke­zés iparosítása felé Az építőmunka- egykori szezonális jellegét, az idő­járástól való függését jó­részt kiküszöbölték az előre­gyártott elemek. Azonban még mindig maradtak az épület elkészítésének olyan mozzanatai, amelyeket nagymértékben hátráltat a hideg vagy a csapadékos időjárás. Ezek közé tartozik a födémek külső szigetelé­se. Az előregyártott fedőla­pokra a helyszínen kell öt­hat rétegben különböző hőszigetelő bevonatokat fel­vinni. Az egyes rétegek kö­zé a szükséges forró szige­telő bitument pedig sem esőben, sem hidegben nem lehet felkenni. Nem is be­szélve arról, hogy ez a munkafolyamat még min­dig sok élőmunkát és időt igényel. A BÉV kikísérletezett olyan újfajta födémet, amellyel a sok helyszíni munka és az időjárásnak való kiszolgál­tatottság kiküszöbölhető. Mégpedig úgy, hogy ezt is előregyártják. Az előre el­készített, 18 négyzetméte­res fedőlapokat már a pa­nelüzemben látják el a szükséges vízzáró réteggel, így-a helyszínen csupán az összeillesztést és a csatla­kozásnál szükséges minimá­lis szigetelő munkát kell el­végezni. Más szempontból is új­donságot jelent az új tető. A hagyományos lakásokat lezáró födém fölé 80 cen­timéter magasságban he­lyezik a hatalmas hornyolt cserepekként egymásra il­leszkedő lapokat. Ily módon a két panelréteg között ke­letkezett lég rés egyrészt hő- szigetelés, másrészt a la­kások cirkuláció szellőzése ily módon jobban és gazda­ságosabban biztosítható, mert egyetlen ventillátor működtetése elegendő. Bár az új tető egyelőre drágább, mint a hagyomá­nyos, a tervezők szerint csu­pán a szellőztetés energia­megtakarítása következmé­nyeként egy év alatt meg­térül a többletköltség. Arról nem is beszélve, hogy a ter­vezők 50 év garanciát ígér­nek. Az új két rétegű tetőt a Siklósi városrész egyik épü­letén mutatták be a közel­múltban az ország minden részéről jött szakemberek számára, akiknek véleménye igen kedvező volt. S. Zs. Több gazdaság összefogott Már áll a vas vázszerkezete a Cserkúton épülő új meliorációs nagycsarnoknak, melyben a szoci­ális létesítmények is helyet kapnak. Megalakult a Dél-dunántúli Meliorációs Társaság M egszűnt a balatonboglári székhelyű Dunántúli Talajerő- gazdálkodási és Meliorációs Vállalat, és a szigetvári fő­mérnöksége Dél-dunántúli Meliorációs Társaság néven új­jászerveződött. A társaság tagjai a szigetvári, pécsi, bólyi, hő- gyészi és szekszárdi állami gazdaság és a nagypeterdi, szigetvá­ri és a kétújfalui termelőszövetkezet A célja az, hogy Baranya és Tolna megyében a talajmeliorációt elvégezze. A gesztor teendőivel a Szi­getvári Állami Gazdaságot bíz­ták meg, mely az átszervezés során az eszközállomány 60 százalékának a tulajdonosa, míg a másik négy állami gaz­daság 10-10 százalékkal ré­szesül a volt főmérnökség esz­közeiben. A termelőszövetkeze­tek a kivitelezés vállalásával léptek be. A MÉM azért jelölte ki a Szigetvári Állami Gazdaságot a társaság megszervezőjének, mert földrajzilag legközelebb van a felszámolt vállalat ba­ranyai kirendeltségéhez és a meliorációs törekvései példa- mutatóak. Ezenkívül jelentős tapasztalatokra tett szert az agrokémiai és a keverőüzemi társaság megszervezésében és működtetésében. A hajdani vállalat Cserkúton központi telephely kivitelezésé­be kezdett több mint harminc­millió forint értékben. Súlyos feladatot ró a társaságra en­nek a beruházásnak a meg­valósítása. Központi támoga­tásból, hitelből és a tagok hozzájárulásával határidőre igyekeznek az új létesítményt felépíteni. A tervek szerint még az idén a műhely egy részét átadják, ahol az erőgépeket javítják majd. Szeretnék elérni, hogy a Szekszárdi Kukoricater­mesztési Rendszer részére is meliorációs kivitelezést végez­zenek, ugyanis a Szekszárdi KSZE épp a cserkúti telephe­lyen alakítja ki a Baranya— Somogy megyei alközpontját. A jövő évtől pedig remélhető­en a folyamatban levő tárgya­lásoknak megfelelően a KSZE rendszer igénybe veszi a cser­kúti műhely szabad kapacitá­sát IFA tehergépkocsik javítá­sára, valamint — teljesen új Javítási területen — a hidrau­lilca berendezések felújítására is. Az átszervezést követően a főmérnökség szervezetében, ve­zetésében semmiféle változás nem történt. Munkájukat a szokásos átszervezési zökkenők után folytatták. Minden re­mény megvan arra, hogy a VI. ötéves terv időszakában vár­hatóan növekvő meliorációs beruházások következtében olyan profiltisztítást is végre tudnak hajtani, amely több eredményt és már a jövő év­ben is nyereséget biztosít a főmérnökségnek, illetve a tár­sulásnak. Csuti János te aknamélyitők a liászprogram előtt Magasan a mérce az elkövetkező években A várva várt liászprogram küszöbén erőteljes fejlesztés előtt áll a Bányászati Akna­mélyítő Vállalat mecseki kör­zete. De mielőtt a következő évek feladatairól szólunk, ve­gyük sorra jelen munkájukat. A körzet, kiemelten a leg­fontosabb munkát a Mecseki Ércbányászati Vállalat V-ös üzemének beruházásánál végzi. Az üzemi légakna hatvanméte­res előaknájának továbbmélyí­tését szeptemberben kezdték meg: eddig mintegy harminc métert haladtak lefelé. A mé­lyítés október közepétől meg­gyorsul, ugyanis addigra üzem­be állítják a második nagytel­jesítményű berendezést is. A tervezett határidőre A légaknától nem messze a leendő üzem szállítóaknája irá­nyában folyik a tárószinti vá­gat hajtása, ahol egy nagy teljesítményű szovjet kombájn­nal dolgoznak. Az aknát a jö­vő év augusztusára keli elérni­ük, addig még hatszáz méter hosszúságú vágatot hajtanak ki. A tervezett határidőt a körzet főmérnökétől kapott in­formáció szerint tartani fogják. A MÉV-nél egyébként még két helyen dolgoznak: a 4/13-as és a 13/21-es vakaknákat mé­lyítik. A Mecseki Szénbányák Pécs- Bányaüzemében az István 11.- akna továbbmélyítésén dolgoz­nak, emellett a VI. szinti rako­dó kiképzése is folyik. Komlón megkezdték a zobáki diagonáU akna továbbmélyítését október elején, amely már a liászprog­rammal összefüggő munkaként is felfogható, hiszen az emlí­tett akna a későbbiek során átépíthető lesz szállítóaknává. Ugyancsak itt hajtják a III. szinti feküvágatot, amit majd a diagonálaknára lyukasztanak. Ezen a munkahelyen új tech­nológiát alkalmaznak: ugyanis 29 négyzetméternél nagyobb kitörésű vágatban még nem végeztek „lőttbetonos" biztosí­tást. A Kossuth IV. aknához kapcsolódóan a Vili. szinti ra­kodót építik, a tárószinten pe­dig vasutat fektetnek. Béta-ak­nán nemrég kezdték meg a Vili. szinti nyugati feküvágat kihajtását: a tervek szerint eb­ben az évben legalább három­száz métert kívánnak előreha­ladni. Az idei esztendő átmeneti­nek is felfogható, mert az év elején sok befejező munkát végeztek, illetve újat kezdtek el. Átmenetinek tekinthető az 1930-as esztendő, már csak azért is, mert nemrég kezdték el felmérni a következő terv­ciklus feladatait. A Mecseki Ércbányászati Vállalat már megadta, hogy milyen munkák elvégzését vár­ja az aknamélyítőktől. Tanul­mányozzák azt az előzetes ter­vet, ami az elkövetkezendő évek legnagyobb volumenű munkáját kívánja tőlük, a liászprogramot. Úgy számítják, hogy legalább tíz évig tarta­nak a munkálatok. Fejlesztés szükséges Ehhez viszont megfelelő mű­szaki, technológiai fejlesztés, továbbá létszámbővítés szüksé­ges. Vasason és Pécs-Bánya- üzemben például nagyátmérő­jű aknák mélyítése várható: több mint háromezer méter aknát, illetve vakaknát kell mélyíteniük. Béta-bányán, Zo- bákon, Vasason, Pécs-Bánya- üzemben és Kossuth-bányán a kihajtandó vágatok hossza pe­dig meghaladja a huszonegy- ezer métert. Ennek a prog­ramnak az előzetes megvalósí­tásához becslések alapján leg­alább száznegyvenmillió fo­rint értékű gépi beruházás szükséges. S. Gy. Jő iiiS0Olilä» ai utánpAilős biitosítősára : Cipőipari szakmunkásképzés Szentlőrincen Jövőre újabb osztály indulhat T ón a Minőségi Cipőgyár szi­getvári gyáregységének sze­mélyzeti és munkaügyi veze­tői maguk se hitték, hogy 1980 szeptemberében, megkezdődhet a szentlőrinci üzemegységben a szakmunkásképzés. S hogy még­is sikerült, nem véletlen; erőfe­szítéseiket mindenütt jóindulatú segítőszándék támogattál. Amióta Szentlőrincen. is megi- indult a termelés, fokozottan jelentkezett a gond: a szak­munkásgárda kialakítása, majd utánpótlásának biztosítása. Megpróbáltak az új körzet­ből gyerekeket toborozni Szi­getvárra cipőipari szakmunkás- tanulónak, részt vettek pályavá­lasztási napokon. Ennek ellené­re Szentlőrincről és környékéről mindössze 3 tanuló jelentkezett. Ekkor támadt az ötlet, mi len­ne, ha „helybe vinnék" az is­kolát. Csakhogy addigra lezaj­lottak a pályaválasztások. — Hogyan sikerült mégis lét­rehozni a szentlőrinci kihelye­zett tagozatot? — Igyekezetünket a Megyei Tanács művelődési és munka­ügyi osztálya messzemenően tá­mogatta — mondja Antal Sán- aorné, a cipőgyár személyzeti osztályának vezetője. — Rendel, kezésünkre bocsátották azoknak a tanulóknak az anyagát, akiket a választott iskola elutasított, vagy egyéb ok miatt nem sike­rült a pályaválasztásuk. Meg­döbbentő, hogy augusztus kö­zepén még közel 200 jelentke­zési lap állt rendelkezésünkre. Voltak gyerekek, akiknek beteg, ség, testi hiba, vagy alapvető magatartásbeli rendellenessé­gek miatt vajúdott a felvételük, de olyan is akadt nem egy, akit a szülők nem engedtek tovább­tanulni, mert akkor még néhány évig nem keres, vagy mert se­gítenie kell otthon a kisebb testvérek gondozásában. — Először azokat a fiatalokat kerestük fel, akiket, úgy láttuk, érdekel a szakma, csak közleke­dési nehézségek folytán nem vállalták a Szigetvárra járást. Kiderült, ha helyben tanulhat, nak, boldogan jönnek. Toborzó útunk során eljutottunk az Ifjú­ságvédő Intézetbe is. Innen 5 kislány jelentkezett. Velük együtt 21-re emelkedett a szent­lőrinci osztály létszáma. Szent­lőrincen kívül Királyegyházáról, Szabadszentkirályról, Sumony- ból, Gerdéről és Bükkösdről jöt­tek tanulók. Szervezőmunkánk azt az eredményt is meghozta, hogy kiépítettük a jövőre vonat­kozó kapcsolatainkat. A közel­jövőben ugyanis 2 osztályra szeretnénk fejleszteni a szent­lőrinci tagozatot. Az oktatók Szigetvárról, az anyaiskolából járnak ki, s a gyakorlati kép­zés a szentlőrinci üzemegység újonnan létesített tanműhelyé­ben folyik. Beszélgetésünkkor Antal Sán. dorné még elmondotta, hogy a szervezés során pályaválasztási szempontból már több szűrőn átesett gyerekekkel találkoztak. Tudják, hogy az ő oktatásuk- nevelésük nagyobb gondot, fo­kozottabb odafigyelést igényel, de bíznak benne, hogy „meg­éri”, s örülnek, hogy gyors in­tézkedésükkel néhány kallódó gyereknek még segíthettek. Kü­lönösen vonatkozik ez az 5 ál­lami gondozott kislányra, akiket — az illetékesek megértő támo­gatásával — sikerült elhelyezni a Szentlőrinci Mezőgazdasági Szakközépiskola leánykollégiu­mában, amely — külön is köszö­net érte — a szabadnapokra, szünetekre is otthont biztosít számukra. A későbbiek során jó lenne, ha időnként szocialis­ta brigádtagok otthonaiban egy kis családi légkört is ma­gukba szívhatnának ezek a kis. lányok, olyankor, amikor kollé­gista társaik hazautaznak a szüleikhez. Hegedűs Magdolna Díjnyertes bikái i pályamű Lengyel Gabriella és Csizmadia Pál kaposvári szakemberek munkája bi­zonyult a legjobbnak a KISZ Központi Bizottsága által „Fiatalok a jobb ta­karmánygazdálkodásért és a melléktermékek fokozot­tabb hasznosításáért" té­makörben meghirdetett pá­lyázatán. A második díjat Mihálffy Ferenc és Szabó Erzsébet bikali fiatalok munkája nyerte el, a har­madik díjra pedig Gyön­gyösi Lászlóné, Ferku Já- nosné és Juhász Gézáné kisvárdai szakemberek mű­ve bizonyult érdemesnek. A mezőgzadasági és élel­mezésügyi miniszter kü- löndíját három szolnoki fiatal - Szép Jánosné, Bartháné Bárdos Katalin és Orbán Krisztina közös munkája nyerte el. A dí­jakat, valamint a takar­mánygazdálkodásban és a melléktermék-hasznosítás­ban kifejtett kimagasló munkáért járó kitüntetése­ket, okleveleket vasárnap adták át ünnepélyesen Ve­lencén.

Next

/
Thumbnails
Contents