Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-04 / 273. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Peter Hacks Goethe nyomán irt, A plundersweilerni vásár cimü színmüvét adta elő vendégjáték­ként a berlini Deutsches Theater pénteken este a Pécsi Nemzeti Színházban. A darabot Klaus Piontek rendezte, a három szerepet Cox Habbema, Dieter Franko és Eberhard Esche játszotta. Az előadást ma este 7 órakor megismétlik. Cseri László felvétele Fejlesztők, két szék között T avaly volt az első olyan esz­tendeje az élelmiszeripar­nak, a felszabadulás utáni egész történelmét tekint­ve, amikor a termelés nö­vekedését — 3,2 százalék — ki­zárólag a termelékenység emel­kedése fedezte. Ez értékes ka­mata az egyébként lassú, egyenetlen, a legkorszerűbbet olykor a kevésbé modernnel ötvöző fejlesztésnek. Hazai és nemzetközi tapasz­talatok egyaránt azt bizonyít­ják. hogy a gyártási hibáknak 5-20 százaléka írható csupán a munkások rovására, ugyan­akkor 15—80 százaléka a fej­lesztők, a gyártmányszerkesz­tők, a gyártóselőkészítők szám­láját terheli. Képletesen kell értenünk e számla megterhe­lését, mert valójában az em­lítettek ösztönzése, érdekelt­sége, felelőssége alakult ki a legkevésbé a vállalati szerve­zetben, holott befolyásuk a termelés eredményességére, azon belül a termelékenységre döntő. Fejlesztői és fejlesztői fele­lősség, vagy érdekeltség kö­zött nagy a különbség. A gyógyszeriparban tíz év távla­ta már olyannyira ködbe vész, bogy a futurológiái, s nem a fejlesztési szakemberek fel­adatkörét alkotja, ugyanakkor az erdőgazdálkodásban még az 50—60 esztendő is a fej­lesztés természetes időhori­zontja. Jelentős differenciált­ságnak kellene érvényesülnie tehát a fejlesztésen dolgozók kezelésében, társadalmi, anya­gi elismerésében, szervezeti el­helyezkedésük megállapításá­ban. A gyakorlat viszont ennek az ellenkezőjét mutatja. Ma egyharmad annyi tüzelő­anyagot használnak fel a ha­zai gyárakban egy tonna üveg olvasztásához, mint két évti­zeddel ezelőtt. A számítástech­nikai központi fejlesztési prog­ram eredményeként e terüle­ten tavaly az 1970. évinek a két és félszerese volt a ter­melés. Ami nem egyszerűen mennyiségi többlet, hanem a korábbiakkal minőségükben össze nem hasonlítható tevé­kenységek és termékek megje­lenése. Még egy példa arra, hogy mennyire sokrétű tevé­kenységről szólunk: egyszerű fejlesztési lépésnek látszott az új munkásbetanítási módszer, amit például a cipőiparban alkalmaznak, s eredményeként a dolgozó számára az átlagtel­jesítmény eléréséhez a korábbi 8-12 hónap helyett 6—8 hét elegendő lett, ám a gyakor­latban kiderült: szinte ráfordí­tás nélkül 10—15 százalékkal növelte a termelékenységet. Olykor azonnali eredményt várnak a gyári fejlesztőktől, amikor megnehezedik valami­lyen okból a termelés, az ér­tékesítés, hol pedig a mai ha­szon feledteti a holnap fel­adatait — hosszú időre ár­nyékba szorulnak, senki sem törődik velük. Gyakori az in­tézeti és a helyi fejlesztési szakemberek indokolatlan meg­különböztetése, fölértékelésük, lesajnálásuk, a kellő megbe­csülésük helyett, s az sem rit­ka, hogy a koncentráció sok­szor emlegetett követelménye a fejlesztési tevékenységben a valóságban a visszájára fordul, szétaprózottság lesz belőle. S ilyenkor ki firtatja, valóban azzal foglalkoznak-e a fejlesz­tők, amire szükség van, s hogy ez a szükség tényleges piaci lehetőségekre támaszkodik-e, avagy csupán ködös elképze­lésekre? Magyarán: csupán el­méleti kérdésként merül fel, mire irányul a fejlesztők mun­kája, mire kapják-várhatják az elismerést, a termelés min­dennapjaiban ennek sajnálato­san szinte nincs is jelentősége. Az iparban 195 kutató-fej­lesztő hely volt tavaly, s ott 37,5 ezer ember dolgozott 16 279 kutatási, fejlesztési té­mán. Ehhez még adjuk hozzá a gyári „egyszerű" technoló­giai, gyártmányfejlesztő,i osz­tályok, csoportok dolgozóinak seregét, a kisüzemek egy-két fős, nem jelentéktelen feladatú fejlesztőgárdáját, s akkor tisz­tán előttünk áll a kép: fog­lalkoztatottak nagy csoportjá­ról van szó, s egyben az ipar lehetséges holnapjáról is, amit ők lényegesen befolyásolhat­nak. Befolyásolhatnak akkor, ha érdekeltségük, ösztönzésük és felelősségük mai ellentmondá­sai megoldódnak, szervezeti, irányítási hovatartozásuk ren­deződik, ha munkafeltételeik, eszközrendszereik egyszerre igazodnak a követelményekhez és a teljesítményekhez, ha ma­guk a fejlesztők nem csupán azzal törődnek, hogy valami papírra kerüljön, hanem ki­alakítják képességeiket az új, a jobb elfogadtatására, a fris­sel szembeni szinte ösztönös ellenállás legyőzésére. I könnyűiparban egy évti­zed alatt 60 milliárd forint értékű beruházás valósult meg — jelentősen javít­va a műszaki színvonalat, ám kevésbé sikeresen szorgal­mazva az új technika megkíván­ta szervezést, az új gépek, be­rendezések technológiailag tel­jes összehangoltságát —, s az állóeszközök értéke megkétsze­reződött. Nem a legjelentő­sebb részterepe az iparnak, s mégis: hatalmas összeg kama­tait reméli, várja a társada­lom. Természetesen a fejlesz­tők munkája nyomán. Ami a többi iparterületre is épp így igaz. Rendezetlen viszonyok között azonban nehéz eredmé­nyesen dolgozni. Két szék kö­zött a földre huppanni annál könnyebb. Az ismétlődő föltá- pászkodás pedig sokkal több energiába kerül, mint annak értő kijelölése, ki melyik szék­re üljön, s ott mit csináljon! Mészáros Ottó Döntő jelentőségű állásfoglalások Baloldali győzelem a Brit Munkáspárt kongresszusán Alapvető fordulatot követelnek a katonapolitikában, és radikális változást gazdasági téren A Brit Munkáspárt pénteken néhány szabályzati módosítás­sal és a konzervatív kormány elleni általános kampányra buzdító nyilatkozattal befejez­te az utóbbi évtizedekben leg­viharosabb kongresszusát, amely a baloldal jelentős tér­nyerésével végződött. A black- pooli tanácskozás zárónapján Eric Heffer, az országos vég­rehajtó bizottság nevében megállapította, hogy a VB minden tagja ugyanazt a han­gulatot tapasztalta a párt hí­veinél szerte az országban: demokratizálni kell a munkás­pártot, minél hamarább meg­buktatni a reakciós tory kor­mányt és helyébe szocialista politikát folytató munkáspárti kormányt választani. A Brit Munkáspárt 80 éves történetének korszakos jelen­tőségű kongresszusa zárult le Blackpoolban és vele a brit politika eddigi arculata is megváltozik. A baloldali erők­nek sikerült megtörniük a párt 80 éve érintetlen tekintélyelvű vezetési struktúráit. A brit munkástömegek hétmilliós tö­megpártja, amelyben a balol­dali, szocialista elemek nö­vekvő befolyást élveznek, elő­ször jut ahhoz a lehetőséghez, hogy hatékony ellenőrzés alá vonja eddig szinte függetlenül politizálgató elitjét, - parlamenti képviselőit és vezérét, akik év­tizedeken át annyiszor megta­gadták tömegeik kívánságait. Ennek eredményeként teljes a bizonytalanság a párt élén: Callaghan pártvezér ingadozik, hogy máris lemondjon-e, de annyi bizonyos, hogy utódját már az egész párt fogja meg­választani. A kongresszus egész sor kér­désben követelt döntő fordu­latot jobboldali vezetősége po­litikájában. Először foglalt ál­lást — méghozzá hatalmas többséggel — a Közös Piacból való kilépés, 20 év óta először Nagy-Britannia atomhatalmi szerepének feladása, minden hazai brit vagy amerikai atom­támaszpont bezárása mellett. A munkáspárt régóta nem ta­pasztalt nyomatékkai követelt alapvető fordulatot a kormány és saját pártvezetése katona­politikájában. Minden közép­hatótávolságú rakéta megsem­misítésére, a szárnyasrakéta te­lepítésének és a brit Trident- programnak az elutasítására szólította fel a párt következő kormányát, atomfegyvermentes övezetté javasolja változtatni egész Európát. A gazdasági fronton a pártkongresszus ra­dikális követelések sorát: álla­mosításokat, erőteljes állami beruházást, a népjóléti rend­szer helyreállítását, importkor­látozást, a tőkekivitel ellenőr­zését, vagyonadót, rövidebb munkaidőt követelt leendő kor­mányától. A jobboldal kisebbsége olyan nyilvánvaló volt a kongresszu­son, hogy a programvitákban szinte fel sem vette a harcot. Beérte a baloldal többnyire kongresszuson kívüli gyalázá- sával, a párt választási esé­lyeinek eljátszásával vádolta, személyükben támadta a bal­oldal vezetőit. Az egyre szépülő mohácsi Duna-part egyik ékessége lesz o kétszer 24 lakásos épülettömb. A hónap végén megkezdik a szerelési munkákat Fotó: Erb János KGST-tanácskozások Korrózióvédelem és gazdaságosság Az újabb öt évre szóló ku­tatási program meghatározásá­val pénteken befejezte munká­ját Pécsett, a beton- és vasbe­ton épületek és építmények kor­róziójával, korrózió elleni vé­delmével foglalkozó KGST-szak- értői tanácskozás, amelyen bol­gár, csehszlovák, lengyel, ma­gyar, NDK-beli, román és szov­jet szakemberek vettek részt. A négynapos megbeszélésen megállapították, hogy a jövő­ben a korrózióvédelemben is nagyobb szerepet kell juttatni a gazdaságosságnak. Ez azt je­lenti, hogy a gyakorlati megol­dásokat mindig előzze meg gazdasági elemzés. Az ehhez szükséges gazdasági számítá­si módszereket közgazdászok bevonásával 1982-ig kidolgoz­zák. Megállapodtak abban is, hogy milyen kutatási feladatok kapnak elsőbbséget. Egyik ilyen program: magyar—szovjet együttműködés a panelcsatlako­zások korrózióvédelmének meg­oldására egy olyan eljárással, amely biztosítja, hogy az össze- hegesztett acélkampók utóla­gos beavatkozás nélkül az épü­let élettartamával azonos ideig tartó korrózióvédelmet kapja­nak. Vízügyi vezetők értekezlete Jegyzőkönyv aláírásával pén­teken Budapesten befejeződött a KGST vízügyi vezetők értekez­lete. A négynapos ülésszakon Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK. Románia, a Szovjetunió és Vietnam delegá­cióján kívül részt vett Jugosz­lávia küldöttsége és több nem­zetközi szervezet képviselője is. A tanácskozáson különösen nagy figyelmet szenteltek a KGST komplex programjában előirányzott vízgazdálkodási fel­adatok teljesítése során kibon­takozott együttműködés fejlesz­tésének. Újabb javaslatokat dolgoztak ki a szennyvíztisztítás hatékonyságának növelésére, hogy minél kevesebb károsodás érje a környezetet. Nagy figyelmet fordítottak o sokoldalú együttműködés fej­lesztésére, s ennek érdekében tárgyaltak azoknak a kollektív intézkedéseknek a kidolgozásá­ról, amellyel a Tisza völgyi orszá­gok egyebek között jelentősen hozzájárulhatnak a víz minősé­gének megőrzéséhez. Foglalkoz­tak az Intervodoocsisztka nem­zetközi gazdálkodó társulás munkájának hatékonyságát nö­velő tennivalókkal, elsősorban a szennyvíztisztítás és a vízelő­készítés fejlesztését segítő koo­perációval és gyártmányszako­sítással. Megtárgyalták azokat a javaslatokat, amelyek szerint az érdekelt KGST-országok köz­reműködésével segíthetik a Vi­etnami Szocialista Köztársaság és a Kubai Köztársaság vízgaz­dálkodásának gyorsított fejlesz­tését. A tanácskozáson nagy ér­deklődést keltett a magyar víz- gazdálkodás fejlesztéséről ké­szített tartalmas beszámoló. Az ülésen jóváhagyták a tes­tület 1981—82. évi munkatervét és az 1985-ig előirányzott mű­szaki-tudományos együttműkö­dési tervet. Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese pénteken fogadta a KGST-országok víz­ügyi vezetőit, s az eszmecserén tájékozódott a vízgazdálkodás fejlesztésének feladatairól és a tagországok vízügyi együttmű­ködéséről. Dunántúli flaplo XXXVII. évfolyam, 273. szám 1980. október 4., szombat Ára: 1,20 Ft

Next

/
Thumbnails
Contents