Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-25 / 294. szám

1980. október 25., szombat Dunántúli napló 3 Külső vállalatoknak is segítenek Nukleáris műszergyártás a MÉV Kísérleti Kutatási és Automatizá­lási Üzemében Kopjár Géza felvétele Á szükség hívta életre a melléküzemeket A Mecseki Ércbányászati Vállalat melléktevékenysége A Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat fő tevékeny­sége mellett kiterjedt melléküzemi hálózata révén számos, a bányászkodással ösz- szefüggő közvetett feladatokat is ellát. A vállalati melléktevé­kenység kialakulása tulajdon­képpen az élet diktálta kény­szernek tudható be elsősor­ban. Emellett viszont ered­ménynövelő tényezőként is fel­fogható, hiszen az éves nyere­ség megközelítőleg tizenöt százalékát teszi ki. Az említet­teken túl azzal a haszonnal is jár, hogy megfelelő foglalkoz­tatottságot biztosít a különböző szakmákban dolgozóknak és a külső megrendelők körében elismerést vív ki a vállalat ré­szére, továbbá a felső műszaki végzettségűek számára más irányú szellemi alkotómunkát biztosít, ami szakmai felkészült­ségük elmélyülését is segíti. Az imént a melléktevékeny­ség kialakulásának kényszeré­ről szóltunk; számtalan példát sorolhatnánk föl annak alátá­masztására. Itt van például a fúróállványok gyártásának kér­dése. Már megegyezés is szü­letett egy ipari szövetkezettel, ám az egy másik termék gyár­tásában több fantáziát látott, így visszamondta ajánlatát. A vállalat így nem tehetett mást, maga kezdett azok előállítá­sához. Vagy említhetnénk a rakodógépek javításával ösz- szefüggő dolgokat: országosan három bányavállalat — köztük a MÉV — használ hasonló tí­pusú rakodókat, óm ezeket minden cég saját maga, házi­lagosan javította. A jövő esz­tendőre alakítják ki azt a mint­egy hétmillió forintba kerülő javítóbázist, amely lehetővé te­szi, hogy a Mecseki Szénbá­nyák és a Bányászati Aknamé­lyítő Vállalat mecseki körzeté­nél használatos rakodógépek javítását is elvégezhessék. Az említett két vállalat egyébként egy-egy millió forinttal járult hozzá a bázis létrehozásához. A MÉV immár hagyományos­nak tekinthető melléktevékeny­ségei közé sorolható az önt­vénygyártás, a geológiai kuta­tófúrás, a műszer- és az andó robbanóanyag gyártása, vala­mint különböző gumiszerelvé­nyek készítése. De legalább ennyire fontos, hogy külső vál­lalatoknak végeznek geológiai, kőzetmechanikai, geofizikai vizsgálatokat, valamint vegyé­szeti jellegű munkákat. A geo­déta csoport például szinte teljes egészében eltartja ma­gát külső megbízások teljesí­tésével; részesei voltak az Ad- ria-vezetékkel kapcsolatos munkáknak és jelenleg is tu­catnyi megbízásnak tesznek eleget. Az öntöde eredetileg a vál­lalat saját öntvényszükségleté­nek ellátására épült, azóta viszont jelentősen bővítették — az évekkel ezelőtt jelentkezett országos öntödei kapacitás- hiány mérsékléséhez kívántak hozzájárulni —, ma évente két­ezer tonna acél- és színesfém­öntvényt állítanak elő. Az Alu- tröszt, valamint az Országos Cement- és Mészművek - ma­guk is beszálltak annak idején a fejlesztésbe — az állandó megrendelők közé tartoznak. A bérfúrást évekkel ezelőtt a Nehézipari Minisztérium kéré­sére kezdték meg Recsken. Ma is több berendezésük dolgozik szerte az országban, többek között a tatabányai medencé­ben. Egyébként a rendelkezés­re álló fúrási kapacitás egy- harmadát teszik ki a külső megrendelések, öt esztendő­vel ezelőtt annyi munkájuk volt, hogy a külső megrendelők egy részét kénytelenek voltak várakozásra kérni. Azóta válto­zott a helyzet és ma már ter­mál- és ivóvízkutak fúrását is vállalják. A MÉV neve az utóbbi évek­ben az általa gyártott radio­metrikus műszerek révén is mindjobban közismertté vált a környező szocialista országok­ban. Annak idején, a saját igé­nyeik kielégítése céljából hoz­ták létre műszergyártó részle­güket. Ma, a megrendelések megközelítőleg kilencven szá­zalékát külső vállalatok adják. Radiometrikus műszereiket el- terjedten használják a környe­zetvédelem és bz egészségügy területén is. Az üzemekben használatos andó robbanóanyagot maguk gyártják, illetve keverik. A sa­ját igényeken túl vagy tucatnyi kisebb-nagyobb mezőgazda- sági és ipari üzem megrende­léseinek is eleget tesznek, töb­bek között a Beremendi Ce­ment- és Mészmű bányája ré­szére is ők biztosítják a rob­banóanyagot. A különböző gumibevonatok és szerelvények gyártásának beindítása is összefügg a vál­lalati igénnyel. Az Ércdúsító üzemben használatos agresz- szív anyagok használata tette szükségessé a részleg kialakí­tását. Jelenleg a kapacitás ne­gyedrészét .kötik le külső megrendelők. Részükre külön­böző gumiból készített szele­peket és csonkokat szállítanak. S. Gy. * * * t eikaui Tibor épületgépész több hónapos álláskere­sés után feladta a re­ményt, hogy végzettségének megfelelő állást találjon. Az eset meglepő, mert még néhány esztendeje hiány volt a felső­fokú végzettségű épületgépész szakemberekből. — Az idén végeztem a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán — mondja Leikauf Tibor. — Azóta szinte lejártam a lá­bam. Nincs olyan vállalat, szö­vetkezet, ahol ne próbálkoztam volna. Mi, épületgépészek a víz-, gáz-, fűtésvezetékek épí­tésével foglalkozunk és ezek működtetéséhez szükséges be­rendezések tervezését, kivitele­zését végezzük. Voltak helyek, ahol azért nem foglalkoztak ve­lem, mert még katonaság előtt állok. Most végeztem, mikor mentem volna a hadseregbe. Több helyen kifogásolták, hogy nincs gyakorlatom. De hót hol szerezhetnék gyakorlatot, ha sehol sem vesznek fel? Segéd­munkási állást azért csaknem mindenütt felajánlottak! Nem vagyok egyedül ezzel a gond­dal — több évfolyamtársamtól tudom, hogy ők is mennyit mászkáltak állás után: most hallottam, hogy egyikük újság­kihordó, egy másik, Harcos László pedig kocsikísérő. Ne­kem most felajánlottak egy ka­zánfűtői állást. Azt hiszem el­fogadom ! A Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanulmányi osztályve­zetője, Vétek Lajosné foglalko­zik a főiskolára érkező állás­ajánlatokkal, a hallgatók pá­lyázataival. — Az idén 115 épületgépészt kértek, 85 a fővárosból, 31 pe­dig az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett — mondja Vétekné. — Az idén 59 épület- gépész végzett. 24 hallgató társadalmi ösztöndíjas volt, te­ből a szakmából túlképzés van. Az is lehetséges, hogy a pé­csiek kerültek túlnyomórészt be a főiskolára, ugyanis Pécsett nagyon jó az épületgépész el­látottság. Nem is csodálkoznék, ha egyetlen ilyen üres állás sem lenne a városban, a me­gyében. Úgy hallottam viszont, Üzemmérnökök állás nélkül hát 35-en pályázhattak. Így el­méletileg bőven jutott volna mindenkinek állás, válogathat­tak volna kedvükre. Az igaz-r ság azonban az, hogy Baranyá­ból egyetlen épületgépészt sem kerestek és a közeli megyékből is csak egy-két álláskínálat fu­tott be. Ezeket főként a somo­gyi, tolnai hallgatók pályázták meg. A baranyaiak, ha itthon akarnak maradni, bizony nem nagyon tudnak elhelyezkedni, ha csak fizikai munkát nem vállalnak. Beszéltünk néhány olyan ba­ranyai vállalattal, ahol feltéte­lezhető, hogy ilyen szakmában felsőfokú végzettségű szakem­berre van szükség. Medvetzky Antal, a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat pártbizottságának titkára. — Az az érzésem, hogy eb­hogy Zalában és az Alföldön hiány von belőlük. László Imre, a Pécsi Építő­ipari Szövetkezet elnöke: — Három ilyen szakemberem van, többre nincs szükség. Az idén nálunk is jelentkeztek ál­lásért nagyon sokan. Voltak köztük szombathelyiek, székes- fehérváiak, akik itt akartak ma­radni. Hasonló választ kaptunk Kontra Józseftől, a Mecseki Szénbányák építési üzemének vezetőjétől, aki elmondta, hogy esetleg vízvezetékszerelőként, vagy fűtésszerelőként tudná őket alkalmazni. — Nemcsak az épületgépé­szek elhelyezkedése nehéz — mondja Vétekné. — A szilikát- gépészeti tagozaton végzettek hasonló cipőben járnak. A más megyékből Pécsre kerültek is sokan itt szeretnének maradni, pedig Baranyában ebben a szakmában nagyon nehéz elhe­lyezkedni. Maczik Kriszti ezen a szakon végzett. — A MAGÉV-nél áruforgalmi előadóként dolgozom. Igaz, végzettségemnek semmi köze ehhez a munkakörhöz. A fér­jem pécsi, mindenképpen itt akartam maradni, ezért vállal­tam el ezt az állást, ami tulaj­donképpen piackutató jellegű. A főiskolán tanultakat annyi­ban hasznosítom, hogy a gépe­ket felismerem . . . * Állást kereső műszakiak. A végzett hallgatóknak minden­képpen szembe kell nézniük az­zal a ténnyel, hogy ha Pécsett akarnak maradni, vagy más munkakörben tudnak csak el­helyezkedni, vagy saját képzett­ségüknek megfelelő, de fizikai munkakörben kell dolgozniok. Ez néhány évig nem is annyira elfogadhatatlan, hiszen gyakor­latban is jól elsajátíthatják szakmájukat. Érthető, hogy a fiatal végzett szakemberek ott szeretnének továbbra is élni, ahol a főis­kola befejezéséig leélték életü­ket, de hazánk területe nem olyan nagy, hogy a másutt vál­lalt munka végleges elszaka­dást jelentene a szülőföldtől. És talán a beiskolázásnál is jobban kellene ügyelni arra, hogy elsősorban azokról a terü­letekről vegyék fel a jelentke­zőket, ahol hiányzanak a szak­emberek...! Sarok Zsuzsa Kevesebb energia, jobb hatékonyság Hústermelés nedvesen tartósított'' .1 N apjainkban a takarmányok egy részét száritórendszere- ken keresztül, pelletálással, vagyis hatalmas energia- és költségráfordítással juttatjuk az állatok elé. Ez az ener­giaráfordítás a megtermelt takarmány energiotartalmát egyet­len kalóriával sem növeli, de növeli a takarmányozás költsé­geit. Emiatt ma már nélkülözhetetlen módszer a nedves tárolás és tartósítás előtérbe helyezése. A nedvesen tartósított takar­mányok viszonylag kis veszte­séggel és kevés gépi energiá­val a lehető legrövidebb úton juttathatók az állatok elé. A nedveskukorica-tárolás egyik fontos alkalmazási területe mo o szarvasmarhatartás. Azonban az eddigi etetési kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy a sertéstartásban is az összab- rakmennyiség 50 százalékában nedvesen tárolt takarmányt le­het felhasználni. Országosan a kukorica szárí­tósa során a fehasznólt gázolaj és villamos energia értéke 1,2 milliárd forint költséget jelent. A nedveskukorica-tárolás foly­tán 120 millió forint évi megta­karítással lehet számolni. Megyei szinten mintegy 30— 40 millió forint szárítási költség jelentkezik energiaköltségként. Jelenleg az összes termésmeny. nyiség 95 százalékát az üze­mek szárítással konzerválják. A felhasználható nedves kukorica etetése folytán megtakarítha­tó 20 millió forint. A nedves kukorica tárolását elsősorban azokban a nagy­üzemekben lehet reálisan meg­valósítani, ahol nagy létszámú szarvasmarhát, juhot és sertést tartanak. A szarvasmarha az abrak­igény 60—70 százalékát, a juh 50—60 százalékát, a sertés 50 százalékát nedvesen tárolt ku­korica etetése során igen jól hasznosítja.- Mi indokolja a nedves tar­tósítás bevezetését? Elsősorban a kukorica szárí­tósának költségigénye, amely 1980. január 1-től az alábbiak szerint alakult: 1 t kukorica átlagos 15 szá­zalékos vízelvonáshoz gázolaj­ból 50 kg (5,80 Ft kg) = 290 Ft. Villamos energiából 25 kWó (250 Ft(kWó) = 62,50 Ft t. ősz. szesen tehát 352,50 Ft tonna a költségigény. Indokolja továbbá a kedvező élettani hatása, mivel e tárolási mód során nem éri biológiai károsodás a kukoricaszemet. Az 1980. évi késői kitavaszodás, a szeszélyes nyár a kukorica nö­vény érését is 3—4 héttel a szo­kásos átlaqtól későbbre tolja. A fajlagos abrakfelhasználás to­vábbi csökkentése olyan nép- gazdasági és üzemi érdek, amely igen nagy figyelmet és technológiai fegyelmet követe! valamennyi nagyüzemtől. A jelenleg ajánlott tartósítási módok: nedvesen, natúr formá­ban, föld alatti, vagy feletti prizmában; nedvesen zúzva, föld felett fóliával takarva; nedvesen roppantva, föld fe­lett fóliával takarva' silótorony­ban — nem elterjedt módszer (nagy a beruházási igény). Az éretlen szemtárolásnál mindössze 0,6-1,0 százalék mennyiségű tejsav keletkezik, és ez nem biztosítja a termény veszteséqmentes tárolását. Ezért célszerű a zúzott állapot­ban történő tárolás. Ezáltal a képződő tejsav mennyisége 1,0—1,5 százalék. Vaqv az aprí­tott formában történő tárolás. Ez esetben 1,5-2,0 százalék tej­sav képződik. Csakis ilyen ará­nyú tejsav képződése esetén le­het eltekinteni a 10—15 száza­lékos tápanyaqveszteségtől. A betakarítás technológiája bizonyos vonatkozásban adott, mivel a gépi háttér a nagyüze­mekben rendelkezésre áll. A je­lenlegi gyakorlat a kombájnnal való betakarítás szemtermés­ként. Szükséges lenne a Hess- ton kombájnok, vagy a Dronin- brong kombájnok zúzókosárral történő felszerelése, valamint a dán Skjold géprendszer hasz­nálata a takarmónyelőkészítés- ben. Megbízható megoldást hoz a hengerszékes aprítás is. Több éves tapasztalat alap­ján a 30 százalék nedvesség- tartalommal rendelkező kuko­rica betakarítása mondható ideálisnak a nedves tárolás szempontjából. Egyre inkább terjed az a gya­korlat, hogy a falközi silóterek beton alapzatára helyezik el a nedvesen tárolt kukoricameny- nyiséget és a kukoricaszilázs készítéséhez hasonló technoló­giai fegyelemmel megfelelő biztonságos és viszonylag kis veszteséggel történik így a tá­rolás. A nedveskukorica-tárolás mellett a jövőben meg kell kez­deni a kukoricacső-zúzalék ké­szítését, mert ez a betakarítási és tárolási mód végül is a gazdasági állatok részére meg­felelő tppanyagellótást — bele­értve a nyersrostot is - biztosít és lehetővé teszi az egymenet- ben történő betakarítást. A szarvasmarha-, juh-, to­vábbá sertésállományban bizo­nyos korcsoportoknak kiváló minőségű takarmányként hasz­nosítható. A szomszédos or­szágokban ez a gyakorlat több mint tíz év óta elterjedt. így nem kell foglalkoznia ku­koricaszár külön betakarításá­val és hasznosításával, tehát egyúttal e fontos melléktermék sorsa is lerendezettnek tekint­hető. A naponta elkészítésre kerü­lő takarmányok 50 százalékban tartalmaznak nedvesen tárolt kukoricát. A nedvesen etetett kukorica, illetve az abból készült takar­mány mindössze három napig tárolható, A nedvesen etetett kukorica kisebb mértékű takar- mányporlást okoz, így csökken a légúti megbetegedések szá­ma a sertéstelepeken. Serté­seknél kisebb mértékben fordul elő gyomorfekély, mint a szá­raz kukoricával történő etetés során, így kisebb a gazdasági kár. A nedvesen történő tartósítás szempontjából megszívlelendő: üzemenként differenciálva az összesen betakarított kukorica­szemtermés 20-30 százaléka nedvesen tartósítható, üzemi szinten célszerű elemzést ké­szíteni a nedvesen történő táro­lás költségmegtakarítási lehe. tőségeiről. Megkezdeni már ma azoknak a gépeknek a beszer­zését, amelyek a jövő évben a zökkenőmentes betakarítást biztosítják. Bemutatók szervezésével, ta­pasztalatcserékkel hozzájárulni ahhpz a szemléletváltoztatás­hoz, amely napjainkban az ol­csóbb állatitermék-előállítást és egyúttal hatékonyabb gaz­dálkodást hivatott megvalósíta­ni. Simon József, a Baranya megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetője A MÉV öntödéje évente kétezer tonna öntvényt állít elő Keller Gábor felv.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents