Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-24 / 293. szám

/ 1980. október 24., péntek Dunöntmt napló Szakszervezeti bizalmi Urban Gézáné Az keressen többet, aki jobban dolgozik "TPíz éve dolgozik a Május 1. Ruhagyár komlói gyárában ■ Urbán Gézáné. A szakmunkás-bizonyítványt a munka mellett szerezte meg. Tíz éve a „Martos Flóra” szocialista bri­gád tagja. Két évig a szakszervezeti bizalmi helyettese volt, fél éve ő képviseli a kis közösséget. — Fél éve önöknél is beve­zették a dilferenciált bérezést. Mindenkire és mindenkor 30 éves a társadalombiztosítás szakszervezeti irányítása Apa, anya és a hét gyerek Jó kedélyű, szorgalmas emberek Hét gyermekük van. A két­hónapos Réka a kiságyban al­szik, a 17 hónapos Bálint a heverőn szendereg. Nyitva hagyjuk a narancssárga-fehér színű bútorokkal berendezett gyerekszoba ajtaját, megyünk a két és fél éves Andrással a nagyszobába. Most csak ők hárman vannak itthon, Ákos és Iván iskolás, Szabolcs és Or­solya óvodás. — Ez a szoba lesz a nagyo­ké — mutat körbe az édesanya, Márkus Istvánné — de még nincs teljesen berendezve. Egy hónap múlva várjuk a Gar­zon-elemes bútort. Betakarja Andrást, összekap­kodja a padlószőnyegen heve­rő játékokat, rakja a polcokra a többi közé. Kisebb kiállítást lehetne rendezni belőlük. A babák, autók, kockák, társas­játékok sorában tekintetfogó a hegy-vízrajz földgömb. — Ákosnak, a nagyfiamnak ez a kedvence — mosolyog Márkusné. — Órákat tölt mel­lette. Ha nem a földgömböt forgatja, akkor legszívesebben útleírásokat olvas, térképeket nézeget, vagy az akvárium előtt üldögél. Körbejárjuk a lakást. A konyhában kék alapon na- rancsárga színű mintás sötétítő függöny, ugyanilyen az asztal­terítő. Az asztalt az édesapa készítette. Az ő kezemunkája a sötétbarna színű, matt fali fűszertartó. Rajta fehér porce­lántartókban legalább 20-féle fűszer- és teaféle. A piros mű­bőr huzatú ülőgarnitúrát is ő kovácsolta. A szülők szobájában ülünk le. A sarokban a tv mellett mennyezetig érő könyvespolc, szintén Márkus István munká­ja. Rajta az Üj Magyar Lexi­kon-sorozat, a Delta bekötött számai 1969-től és sok-sok mű­szaki könyv. Szemben vele, a szekrénysor polcain szépiroda­lom. A magnót, lemezjátszót, rádiót a legalsó polcokra tették. — Ki kellene már cserélni ezt a garnitúrát — simítja végig a fotel szélét a fiatalasszony —, de most új hűtőre és tévére kell a pénz, majd áthúzzuk a férjemmel. — A vöm sokmindenhez ért és nem restellj a munkát — di­cséri a nagyapa, Bosnyák An­tal. — Jó kedélyű, szorgalmas ember, aki sosem tud addig nyugodni, amíg elő nem te­remti a családjának, ami kell. De Nóri, a lányom is köt, varr az egész családnak. Most épp Orsinak köt egy piros kengu- rút. Mórkusék 1971-ben kötöttek házasságot. Nóra az általános iskolai, gimnáziumi szüneteket mindig Dávodon,. a nagyma­mánál, nagynéninél töltötte, itt ismerkedett meg férjével. Az érettségi után egy ideig Pé­csett, a Nemzeti Bankban dol­gozott, majd esküvő után a mohácsi-szigeti termelőszövet, kezetben bérelszámoló lett. Férje Budapesten tanulta a vasesztergályos szakmát, s szin­tén a tsz-ben dolgozott. Igye­kezetére, jó munkájára hama­rosan felfigyeltek, felvették a pártba. Dávodon, a férj szü­leinek házában laktak. Egymás után érkeztek a gyerekek és a szülők a fizetés, a háztáji ku­korica, plusz a 600 négyszögöl kert mellett nyaranként a me­leg vizes strand büféjében dol­goztak, majd paprikatermesz­tésbe kezdtek. Később, ahogy közeledett Ákos iskolaideje, el­határozták, Hogy Pécsre költöz­nek. Nóra szüleinek másfél szo­bás lakásában éltek egy ideig. Márkus István az ércbányánál helyezkedett el, a szolgáltató- üzemben. Két műszakban dol­gozik. Fél év sem telt el, mi­kor a bánya vezetőségétől két­szobás szolgálati lakást kap­tak. Tavaly augusztustól ebben laktak. Idén februárban pedig szóltak nekik, hogy kaphatnak egy háromszobás, összkomfor­tos, szövetkezeti lakást, ha nem ragaszkodnak a tanácsihoz. — Beugrót nem kellett fizet­nünk, a törlesztéstől pedig nem féltünk — magyarázza a fiatal- asszony. — örültünk, hogy ilyen rövid idő alatt megoldják a la­káshelyzetünket. A bánya egyébként is segít nekünk. Már tavaly is kaptunk beiskolázási támogatást, idén sem marad­tunk ki a sorból. Ákost elvitték két hétre a Balatonra, most nyáron pedig már Ivánnal együtt hívták. Még csak őket vihetik, mert ők iskolások. — Hogy tanulnak? — Ákos színjeles. Teljesen önálló. Hetek múlnak el, hogy bele sem nézek a táskájába. Iván kicsit szertelen. Ö jó rendű. Tőle gyakran kikérde­zem a leckét. De mindketten sokat segítenek nekem. Regge­lenként ők viszik Orsit és Sza- bolcsot óvodába, iskola után ők vásárolnak az ABC-ben. Ha kell porszívóznak, söpörnek, Orsi törölget. A legkisebbek az esti játékpakolásban segíte­nek. A fürdőszobából halk, egyen­letes zúgás hallatszik, ami rö­vid idő múlva megszűnik, az­tán újra kezdődik. — Minden nap mosok, azaz nem is én, hanem a gép — nevet Márkusné. — Budapes­ten vettük az automatát. Hal­lottuk a rádióban, hogy nagy- családosoknak egy hétig 3500 forinttal olcsóbban adják, hát felmentünk és megvettük. — Mennyi pénzből élnek ha­vonta? — A férjem 4300—4400 forin­tot keres, én márciusig még három gyermek után kapom a gyest, a 3000 forintot, és négy­ezer fölött van a családi pót­lék. A férjem minden plusz­munkát elvállal, amit lehet. Itthon barkácsol. S béreltünk egy kis földet is a lőtéri dom­bok mögött. Idén már ott ter­mett minden, ami a konyhára kellett. Jövőre inkább gyümöl­csöt — epret, ribizlit, málnát — szeretnék, mert abból sok kell, és bizony nem olcsó. — Van valakijük, akinek a rendszeres támogatására szá­míthatnak? — A férjem szülei a hetvenes évek elején meghaltak, édes­anyámat most októberben te­mettük. Férjem a testvéreivel együtt örökölte a dávodi há­zat, amit eladtak, abból vet­tünk garázst. Ott van a bar- kácsműhely és a Trabant, amit most kell felújítani. Az édes­anyám szinte minden nap ná­lunk volt, sokat segített nekem. Édesapám is támaszom. Míg vásárolok vagy a kertben va­gyok, vigyáz a gyerekekre, s ha kérik, szívesen áll a tűzhely elé, hogy palacsintát süssön. Délutánról gyermekzsivajtól lesz hangos a lakás. Szaladgál­nak, nevetnek, s képzeletemben hirtelen nagyra nőnek. Néhány év múlva viszont valóban fel­nőttekkel lesz tele ez a három­szobás lakás ... Török Éva — összeültünk, megbeszél­tük. Akik addig is ráhajtottak, örömmel fogadták, s a fél év alatt be is bizonyosodott, aki jobban dolgozik, az többet is keres. Eddig sok volt a hiány­zás, a fegyelmezetlen munka. Úgy döntöttünk automatikusan kizárja magát az, aki hat na­pot, és megfelelő indok nélkül hiányzik. Sajnos, az előző évek­ben az is előfordult, hogy va­laki összeveszett a művezető­jével, másnap egyszerűen nem jött dolgozni. Most a szigorí­tással és az új rendszerű bére­zéssel úgy látjuk, javult a hely­zet. — Persze, szaporodtak a viy tás kérdések is. — Nehéz a hónap végén el­fogadtatni valakivel, hogy csupán a minimumot kapja. Pedig csak annyit teljesített. A többletteljesítményért a moz­góbért magunk osztjuk szét, s ilyenkor ki kell állnom a sza­lagvezető mellett. Jól ismerjük a munkatársaink képességeit, azt tapasztalom, nem nyújtják azt, amire képesek. De lehető­séget adunk arra is, hogy mindenki azon a poszton mu­tathassa meg mit tud, ami a számára legkedvezőbb. A múlt­kor odajött hozzám a vasalók­tól egy kislány, hogy a varró­gépnél szívesebben dolgozna. A szalaghoz ültettük, s való­ban bizonyított. — Női kabátokat készítenek. Tetszik önöknek is, amit varr­nak? — Szépek ezek a kabátok, bár ezzel a ballonanyaggal nem könnyű bánni. De igye­keztünk, az előző hónapban is 25 minőségi pontot kaptunk, s ez a mozgóbérben pluszpénzt jelent. Havonta 27 pontot sze­rezhetünk, hárman értékelnek: a meós, a Technikus és a mű­vezető. Gyakran szubjektívnek tartjuk ezt a rendszert, de még mi sem tudtunk jobbat java­solni. — Szóltak-e már azért, hogy egy fazont másként kellene varrni? — Előfordult. A gyártás so­rán kiderült, hogy előnyösebb, ha a hagyományos varrás he­lyett a ragasztásos eljárással dolgozunk. Áttértünk. — A brigádot érdeklik a gyár, a vállalat tervei, feladatai? — Most kaptam meg a vál­lalat VI. ötéves tervét tartalma­zó anyagot. Hamarosan meg­beszéljük. Azt már minden­esetre javasoltuk, hogy a nyári nagykarbantartásokkor a gépek felújítására, a munkatermek csinosítására sokkal több gon­dot fordítsanak. — Befolyásolja-e az ön tel­jesítményét, hogy fél éve szak- szervezeti bizalmi? — Többet, jobbon kell dol­goznom. Nem azért, mert a többiek figyelik a munkámat. Egyszerűen érzem, hogy többet kell adnom ... Gáldonyi Magdolna A z utolsó szavakat idéz­zük abból a köszöntő­ből, amelyet a társa, dalombiztosítás szakszervezeti irányításának 30. évfordulóján rendezett ünnepségen mon­dott Szili József, az SZMT titkára: ......a születéstől az é let befejezéséig." A társa­dalombiztosításnak azonban nemcsak azért van jelentősé­ge, mert teljes életünket át­fogja, hanem azért is, mert az ország minden polgárára ki­terjed, sőt, még azokra is, akik állampolgárságának el­intézése éppen folyamatban van. Bizonyára még sokan emlé­keznek az OTI-ra. Az ötvenes évekig a társadalombiztosí­tásnak számos intézménye volt Magyarországon, ezek legnagyobbikrai volt az OTI. — Az egységesítés, a társa­dalombiztosítás fejlesztésének szükségessége gyorsan napi­rendre került - hallottuk dr. Varga Kovács Istvántól, a Pé­csi Társadalombiztosítási Igaz­gatóság vezetőjétől. — 1950- ben az Elnöki Tanács egy tör­vényerejű rendelete alapján a SZOT átvette a társadalom- biztosítás igazgatását, ellen­őrzését, sőt: jogszabályi irá­nyítását is. Ez az intézkedés jelentette az egységesítést, az előrelépés zálogát. A társa­dalombiztosítás keretében nyújtott egészségügyi ellátás egyidejűleg az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe ke. rült. — Az új körülmények között a szakszervezetek tevékenysé. ge kétirányú volt: egyrészt meg kellett szervezniük és el­lenőrizni a társadalombiztosí­tási ügyvitelt, másrészt szer­vezni és bevonni a dolgozó­kat a társadalombiztosítási feladatok elvégzésébe — hal­lottuk Szili Józseftől. — Létre­jöttek az üzemi kifizetőhelyek, ugyanakkor a nyugdíj, a csa­ládi pótlék ügyeinek intézése a központ helyett a megyei ügyviteli egységek feladatává vált. A társadalombiztosítás szervezeti, irányítási és fel­ügyeleti rendszerének végle­ges egységesítéséről 1965 óta, a szakszervezetek XX. kong­resszusának határozata alap­ján beszélgetünk. Hogy mekkora feladattal kell megbirkózni, csak két adat: 1950-ben a népesség 47 százaléka volt biztosított, a múlt évben saját jogon 7,1 millió, családtag jogán továb. bi 3,6 millió ember. De ma­radjunk Baranya megyében, itt is a társadalombiztosítás­nak néhány jelentősebb terü­letén. Dr. Varga Kovács Ist­vántól hallottak szerint pél­dául ez év első felében a me. gyében összesen csaknem 160 millió forint táppénzt fizettek ki, a szilikózisban megbetege­dettek több mint 9 millió fo­rint keresetkiegészítést kap­tak, terhességi és gyermek­ágyi segély címén 1979-ben 24 millió forintot fizettek ki. A sok nagy szám, a társa­dalombiztosítás különböző te­rületeinek emlitése azonban kevesebbet mond, mint pél­dául az a konkrétum, hogy — talán kevéssé ismert, de sok embert érint — a betegellátás megjavítása érdekében a me­gyei igazgatóság ez évben hozott egyik intézkedése nyo­mán ugrásszerűen megjavult az ortopédcipő-ellátás. Az or. szágos átlag szerint 6—8 hó­napig kel| várni egy-egy pár cipőre, ezt Pécsett sikerült egy szövetkezettel kötött megálla­podás nyomán 10 hétre csök­kenteni. A társadalombiztosítás előtt a következő években még nehezebb feladatok áll­nak. Következik ez abból, hogy a nők és a férfiak ese­tében is magas létszámú kor­osztályok mennek nyugdíjba. Erre az intézménynél már most készülnek, felmérik a munkaerőigényt, gépesítenek. Erre már csak azért is szükség van, mert egy-egy nyugdíj megállapításához legalább 15—20-féle számításra van szükség. Oka: összegét oly módon határozzák meg, hogy az igénybe vehető kedvezmé­nyek alapján a nyugdíjas a lehető legkedvezőbb „variá­ció" alapján kapja majd a pénzt. (Egyébként az eddigi évi 6—7000 nyugdíjmegállapí­tással szemben az évtized kö­zepére 8—9000-rel kell szá­molni.) — A társadalombiztosítás ki­alakult rendszere és gyakorló, ta ellenére állandóan változó­ban van. Jogszabályok szület­nek és szorulnak kiegészítésre, váratlan dolgokat produkál az élet. Például az 1975. évi II. törvény az öregségi nyugdíj­nál behozta a bányászkedvez­ményt. A jogszabályalkotó azonban nem számolt a rok­kantsági nyugdíjba vonuló bányászokkal. Ezt azóta sike­rült megnyugtatóan lerendezni — hallottuk Temesvári Tibortól, az SZMT társadalombiztosítá­si munkabizottságának elnö­kétől. — A példa arra is jó, hogy jelezze a szakszerveze­teknek ezen a területen érvé­nyesülő jelző szerepét. De nem csak így van jelen a szakszervezet: a társadalom- biztosítási ügyekben jelentke­ző jogviták megoldásában is feladatok hárulnak rá. Ahol üzemi kifizetőhely működik, ott egy társadalmi bizottság — a társadalombiztosítási ta­nács — intézi ezeket. Másod­fokon az SZMT mellett műkö­dő — jórészt társadalmi ta­gokból álló — társadalombiz­tosítási munkabizottság dönt hatósági jogkörrel. Mindez a szakszervezetek érdekképvise. leti és érdekvédelmi tevékeny­ségének érvényesülését jelen­ti, éppen ezért a bizottság­ban dolgozók a társadalmi munkának egy nagyon érté­kes részterületén tevékeny­kednek. x Ä z 1975. évi II. — nyug­díj — törvény egyik leg. jelentősebb állomása volt a társadalombiztosítás­nak. Minthogy mindig új fel­adatok jelentkeznek ezen a területen is — például a reha­bilitációval összefüggésben, vagy a táppénzkifizetés kor­szerűsítésével — ezt a jogsza­bályt sem lehet örökérvényű­nek tekinteni. Szólt erről a bevezetőben említett köszön­tőjében Szili József is, hozzá­téve: — A következő években to­vább kell fejlesztenünk a tár­sadalombiztosítási és egész­ségügyi ellátást. Megterem­teni a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó és hatéko­nyabb ellátási formák egysé­ges rendszerét — a születéstől az élet befejezéséig. Mészáros Attila IWIunkascsaladok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents