Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-19 / 288. szám
10 éves Pécs legnagyobb rendelőintézete Gyógyítás már a szakrendelésen A szervezés nem megy a betegek nélkül Várják az új, l-es rendelőt Már születése pillanatában kicsinek bizonyult, pedig egyáltalán nem nevezhető koraszülöttnek. Nyolc évig várt rá egy egész város, és most, tízéves korára néhol már az öregség jeleit mutatja, itt-ott szakértő kezek gyógyítására vár. Stílszerűen így kezdődhet a pécsi, dr. Veress Endre úti rendelőintézet bemutatása. Az alkalmat ehhez fennállásának tízéves jubileuma adta, fontosságát pedig az, hogy a nyugati városrész körzeti orvosi ellátását, részben az egész város, a városkörnyéki települések, sőt speciális esetekben a megyére kiterjedően is itt folynak a különböző szakrendelések. Kérdőjelek a belvárosi rekonstrukció körül Újratanulni az elfelejtett fogásokat? Megváltozott a munkaerőigény Kvalifikált utánpótlásra van szükség A közelmúltban felújított Jókai tér 5. számú műemlékház homlokzata Fotó: Proksza L. A földszint — akár a hangya-* boly bejárata. Folytonosan kibeáramló tömeg, s a bejövök szép lassan elszélednek a különböző szinteken. Első útjuk azonban az úgynevezett központi betegirányítóhoz vezet, amit a közhasználatban csak kartonozó néven emlegetnek. Aki valaha megfordult ebben az intézetben, vagy elődjében, megtalálhatja részletes adatait valamelyik borítékban. (Azaz megtalálhatná, ha ismerné ennek a precíz nyilvántartásnak o rendszerét.) Marton Gyuláné- nck a csoport vezetőjének ez nem okoz gondot. — A születési dátum — év, hónap, nap — szerint csoportosítjuk a kartonokat, o rendszeresen gondozott betegekről pedig külön nyilvántartást vezetünk — mondta, miközben a borítékoktól roskadozó fióksorok között oldalazgatunk. Szűk a hely, pedig a kezdetben megépítettet már egy ilyen hosszú üvegkalitkává bővítették, sőt, az emeleten is berendeztek egy helyiséget, ahonnan csőpostán érkezik a kért anyag. — A selejtezésnek szigorú szabályai vannak, így tehát egyszerre kell megoldanunk a gondos tárolást és a minél gyorsabb előkeresést, hiszen csak ezekből az adótokból ismerheti meg az orvos a koráb. bi panaszokat, illetve a lezajlott kezelések módját - mondta Marton Gyuláné. A kartonokon szereplő adatokat o szigorú orvosi titoktartás védi, csak a születési évszámokat olvashatom. A legrégibb dátum: 1871. * Dr. Kérehi Mária, a Pécs városi Tanács Egyesített Egészség- ügyi Intézményeinek főigazgatója mindenekelőtt azokat az általános célokat fogalmazza meg, amelyek szerint az intézményhálózaton belül, így természetesen itt is szervezik a munkát: — Alapvető célunk a járóbeteg-ellátásban az, hogy a megelőző és gyógyító munkával mi. «él inkább tehermentesíteni tudjuk a megyében köztudottan zsúfolt fekvőbeteg-intézményeket. Ezt mi úgy nevezzük, hogy tovább kell javítani a befejezett ellátást, vagyis már lehetőleg a szakrendeléseken jusson el a gyógyuláshoz a beteg. Ha ez a panaszok, o szükséges terápia miatt nem valósulhat meg, olyan vizsgálati anyagot kell küldeni a beteggel, hogy a kórház, vagy klinika ne kényszerüljön ismételt, párhuzomos kivizsgálás elvégzésére. Emellett természetesen az is követelmény már a kezdetnél, hogy indokolatlan eseteket ne küldjünk a fekvőbeteg-intézményekhez.-• Rendelkezésre állnak ehhez a kellő tárgyi és szakma; feltételek?- Kezdjük a tárgyi feltételeknél, ezúttal ennél a rendelőintézetnél maradva. Induljunk el a földszinten. A kardiológiánk felszerelése korszerűségben vetekszik bármelyik helyi, betegfelvevő intézményével. Ugyancsak nincs ok panaszra a nőgyógyászatnál és a fül-, orr-, gégeszakrendelésnél sem a reumatológián a vizsgáló és a fizikoterápiás berendezések is biztosítják a magasszintű ellátást. A röntgenosztályon a kórházak számára is speciális vizsgálati anyagokat tudunk produkálni. A második emeleten az urológiai szakrendelés ugyancsak megyei feladatokat is ellát, mellette az idegi és munkaalkalmassági szakrendelésnek, valamint négy körzeti orvosi ellátásnak jutott hely. Itt található a laboratórium, amely ugyancsak a legkorszerűbbek közé sorolható berendezésekkel segíti a pontos diagnosztizálást. A harmadik emelet már csak azért is érdemel kiemelt helyet a felsorolásban, mert a megye egészségügyében két sok gonddal küszködő szakterület kapott itt helyet. A felnőtt szemészet műszerezettsége és műtője a magas szakmai igényeket kielégíti, nemkülönben a fogászati és szájsebészeti rendelőegység. A negyedik emeleten az irodák, szociális helyiségek vannak.- Általános gond bizonyos szakterületeken a szakorvos hiá. nya..,- A céltudatos, központi gyakornokképzés meghozta gyümölcsét, ma már nemcsak a meglevő igényeket elégíti ki a szakorvosi gárda, hanem az utánpótlás is rendelkezésünkre áll. Hasonló a helyzet o szakdolgozók terén elsősorban a Janus Pannonius Gimnázium szakközépiskolásai és az Egészségügyi Szakiskola révén. A város rendelőintézeteivel kapcsolatban visszatérő panasz a zsúfoltság és, hogy kevés idő jut egy betegre. Van-e konkrét biztatás a helyzet javulására? — Nézzük előbb a zsúfoltság okait. A POTE szervezési tanszékével közösen igyekeztünk felmérni a betegforgalom alakulását. Bizonyos napi és heti ingadozásokra figyeltünk fel. A felmérés szerint naponta 11 és 13, illetve 16 és 18 óra között jelentkezik az úgynevezett holtidő, amikor alig jelentkezik beteg. A szombat pedig szinte üresjárat. Ezért a visszarendeléseket ezekre az időpontokra igyekeztünk korlátozni. Az a tapasztalatunk viszont, hogy a betegek számára a szabad szombat „szent", nemigen hajlandók a betegségükre áldozni. Hétfő délelőtt viszont alig lehet mozdulni a rendelőintézet folyosóján. (Az akut esetek természetesen nem tartoznak ide, azokat azonnal ellátjuk.) Ezek tehát a szubjektív okok. Az objektív az, hogy már rég kinőtték területi, anyagi lehetőségeiket a rendelőintézetek, egyes szakterületeken, például a reumatológián, szinte megoldhatatlan az utókezelés. — Itt következik tehát a válasz a megoldás lehetőségére: több megértés a betegek részéről, de mindenekelőtt az új, 1. számú rendelőintézet, valamint azt követően az utókezelő megépítése. Reméljük, az új rendelővel kapcsolatban nem merülnek fel újabb akadályok. Évek óta napirenden szerepel Komlón a gyerekek étkeztetésének megoldása. Eddig ezt a feladatot a Gagarin úti iskolában üzemelő konyha látta el. Naponta huszonkét iskolába, óvodába és bölcsődébe szállították az ételt, kétezerötszáz kisgyermeknek főzött a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat. Az iskolások közül elsősorban az alsó tagozatosok étkeztetését biztosíthatták, sok menzai kérvényt utasítottak el. A szülők nem örültek annak, hogy gyermekeik étteremben ebédeljenek, pedig a Béke és a Csille és a Panoráma étteremben is vállalkoztak az iskolások étkeztetésére. Az idén a városi tanács megállapodott a Baranya' megyei Vendéglátó Vállalattal, hogy a sikondai „Hársfa” éttermet is bevonják a komlói gyermekétkeztetésbe. Ez a városnak hatszáz adag ételt jeFelújitottak egy házat ,ti Jókai téren. Amikor először írtam le ezt a mondatot, utána fellelkesülten dicsértem: sejteti, milyen lesz az egész tér. Aztán összefutottam Fetter Antallal, a belvárosi házak avatott ismerőjével, aki pillanatok alatt elvette a kedvemet. A felújított házon a munka néhány olyan hiányosságára hivta fel a figyelmemet, amik többrendbeli gondatlanságra utalnak. A legkirívóbb: a mükölábazata kapu egyik oldalán a falsik- bál — elöirásszerüen! — kiemelkedik, a másikon — érthetetlenül! — mögé csúszik ... Külön-külön csupa apróságról van szó, észrevételüket lehet kukacoskodásnak is venni, összességükben azonban elcsúfítják a házat. Ez pedig nagy baj! Ebből is látni: nehéz ügy lesz ez a belvárosi rekonstrukció. A szakmában — úgy tűnik — sok minden „elfelejtődött” az elmúlt évtizedekben. Emiatt van, hogy fölöslegesnek ítélt díszítések tűntek — és tűnnek el ma is — épületekről egy-egy felújításnál. Pedig, ha jól belegondolunk, nem is voltak ezek feleslegesek. És hogy eltűntek, abban talán nem is figyelmetlenség, nemtörődömség keresendő, hanem valami több. Az, hogy bizonyos munkafoqások, minthogy a modern építkezéseken nem volt szükség rájuk, elfelejtődtek. Ezeket a fogásokat pedig most új. ra meg kell tanulni, hiszen a belvárosi rekonstrukciónál — ha csak nem akarjuk sorozatban látni az idézett figyelmetlenségeket — óriási szükség lesz rájuk. A most befejeződő tervidőszakban is a meglévő épület- állomány felújítására fordítottuk a figyelmünket — Pécs három- negyedmilliárd forintot fordíthatott erre o célra —, a következőkben még inkább ez lép előtérbe, hiszen az új építések némileg csökkennek. S ha felújítunk, nem mindegy, hogyan tesszük. Pécsett az odafigyelést még inkább szükségessé teszi, hogy várhatóan zöld utat kap a belvárosi rekonstrukció, ami együttjár azzal, hogy tömegesen kell majd a megszokottnál bonyolultabb munkákat is elvégezni. Hangsúlyozzuk: a bonyolultság csak ma tűnik annak, hiszen az 5—8 évtizeddel ezelőtti építőipar számára megszokott, napi feladót volt. Az elmúlt évtizedek építési feladatai egyszerűen nem igényelték ezeket a fogásokat, ,c vonalak leegyszerűsödtek, a formák kisimultak ... Az építés pedig hallatlan mértékben iparosodott. lent. A vendéglátó vállalat épi- tőbrigódjai néhány hét alatt téliesítették az éttermet és nagyüzemi berendezésekkel szerelték fel. Félmillió forintból a szigorú követelményeket is kielégítő konyhát hoztak létre. Október elejétől már Sikondá- ról is kapnak ételt a komlói gyerekek. A városi tanács arro is megnyugtató ígéretet kapott, hogy a jövőben zavartalan lesz mindkét helyről az ételszállítás. Molnár István, a 12-es Volán komlói üzemvezetője írásban nyilatkozott: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a korábbi késések, a gép- kocsijavitások miatt kimaradások ne forduljanak elő. Megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy az intézményekben melegitőpultokat szereljenek fel. Erre a pénz rendelkezésre áll. G. M. Az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóját idézném, aki a DN-nak adott nyilatkozatában a következőket mondta: „Az oktatási reform során teljesen háttérbe szorult a hagyományos munkákra való képzés, az elsőbbséget — teljesen érthetően — az építésiparosítás élvezte." Ennek következménye aztán, hogy technikailag kitűnően felkészült építőipari vállalat pereskedésre kényszerül egy tervező vállalattal, amiért egy egyszerűnek tűnő épületburkolási munkára megfelelő szakemberek hiányában nem tud vállalkozni. A felújításokkal kapcsolatosan megváltozott munkaerő- igény újra meg újra felvetődik: érződik az ellentmondás. Legutóbb az építésügyi és város- fejlesztési minisztertől hallottuk: a meglévő építőipari szervezeteket kívánják folyamatosan felkészíteni az új feladatokra. Hogyan látja e tekintetben a jövőt a belvárosi rekonstrukció egyik letéteményese, o Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat? A ..vezérkarral” — Habó József igazgatóval, Wunderlich József főmérnökkel, Trinn László főkönyvelővel és Sólyom Dezső munkaügyi osztályvezetővel — beszélgettünk erről. (Csak mellékesen jegyzem meg: mint utólag kiderült, az említett Jókai téri házat a PÉTV újította fel.) Idézem a beszélgetés egyik fontos megjegyzését: „Nem a vállalat profilját kell átalakítani, a népgazdasági igény közeledik hozzánk azáltal, hogy az épületlelújitások mind nagyobb hangsúlyt kapnak. A beruházásokba belementünk, mert ezek - jobb híján - szükségesek voltak számunkra. De most már a táisadalom értékítéletében is rangot kap a felújítás és a munkás büszke is lehet erre a munkájára." A PÉTV-nél jelenleg 20 fő hiány van, főleg kőművesben, ácsban és tetőfedőben. A hiányzó létszámot szervezéssel kell pótolni: olyan szériamunkáknál, mint a Frankel Leó utcai felújítások, szinte szalagszerűen lehet szervezni a különböző szakmák tevékenységét. A bérszínvonal tekintetében pedig nemcsak a nagy építőipari vállalatoktól, de az országos átlagtól is eléggé le vannak maradva. Egy megjegyzés már azt érinti, amire kíváncsi vagyok: „A BÉV kőművese, ha hozzánk jön, itt csak tanuló lehet, de ez fordítva is igaz...” A BÉV azért „felejtett el" bizonyos szakmai fogásokat, mert a tömeges, iparosított építés egyszerűen nem szükségeltette azokat és szinte biztos, hogy ezután sem fogja. Azokra itt lesz szükség. Nem véletlen, hogy már 1975-ben közölte a PÉTV saját szakmunkásigényét az 506-ossal, s azóta ennek megfelelően kapják a kőműveseket, festőket stb., s hogy 1977—78-ban házon belül tan- fclyamot szerveztek a külső homlokzati, valamint a gipszes munkákra egy olyan gárda ősz. szehozására, amely nemcsak vakol de le tudja venni a mintát és fel is tudja újítani a díszítéseket vakolatból, gipszből, műkőből. Aztán az igazgató kimondja: ,,A mai iparitanuló-képzés nem felel meg a rekonstrukciós munkáknak. Katasztrális holdszám meszelnek, de egy régi festéssel már nem tudnak mit kezdeni. . ." Vcn-e elképzelése? „Hogyne lenne .. . Feltétlenül szükség lenne arra, hogy szelektálva keressük azokat az ügyes kezű tanulókat, akiknél az intézet nem ragaszkodik a csoportos képzéshez; ezeket a jó kőművesek mellé kell beosztani tanulni, hogy belőlük váljék a nekünk nagyon szükséges kvalifikált utánpótlás. Az ilyeneket aztán meg kell fizetni, mert a rájuk váró munka — művészi munka." És az ilyen munkát nem lehet normo szerint végezni. Gyakran hallott panasz — itt is, másutt is — hogy bizonyos szakmák kihalásra ítéltettek. Való igaz, hogy a PÉTV is már idős nyugdíjasok visszahívására kényszerült bizonyos munkák elvégeztetésére, illetve o saját tudás, tapasztalat továbbörökíté. sére. Ez is egy megoldás, a szakmunkásgárda általuk gazdagíthatja ismereteit. De azért az oz igazi, ha már tanulókorban e speciális feladatokra képezik ki a legjobbakat, akik igen hamar rájöhetnek arra, hogy amit végezniök kell, oz sokkal több a szokványos kőművesmunkánál. Az már valóban — művészet. Hársfai István HÉTVÉGE 5. Kurucz Gyula Téliesítették a Hársfa éttermet Javul a komlói gyermekek étkeztetése
