Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-16 / 285. szám

1980. október 16., csütörtök

Dunánt úli napló

3

„A népművelőknek szorosabb kapcsolatot kellene tartanlok a lakossággal..."

Igények és igénytelenségek

H

ogyan lehet nagyváros peremén, kevés pénzből, mindenki megelégedésére művelődési életet szervezni, olyat, amilyent a kor követel? Ez a Vasason, pontosabban Vasas I- en felvetődött kérdés sok beszélgetés és töprengés után is egyelőre megoldásra vár. Erősíteni kell a társadalmi vezetőség szerepét a művelődési házban - végül is erre a következtetésre jutottak a közelmúltban, amikor

Pécs város művelődési osztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága is foglalkozott a kérdéssel.

Szerecz József, a helyi Kodály Művelődési Ház igazgatója hat éve dolgozik Vasas I- en, a bányatelepi művelődési házban, helyettese Zóka László népművelő. Van két művelődési termük a „községben" is, ezeket a helyi igényeknek megfelelően látják el műsorral, prog romokkal.

— Itt elsősorban a kisközösségekre lehet számítani - mondja tevékenységükről Szerecz József. — Ilyen a díszítőművészeti szakkör és a citera- zenekar, a pávakör. Ök rendszeresen tartják foglalkozásaikat, őket tudom mozgósítani ismeretterjesztő előadásokra, kirándulásra, közös rendezvényekre. Van, aki azt mondja, a pávakörösök kivételezett csoportot alkotnak, mivel megkapnak mindent. Viszont ők áldoznak is a célért. Fróbálnak, szerepelnek, tagdíjat fizetnek, pávaköri találkozót szerveznek más csoportokkal.

— És mi van ezen kívül?

— Nagyobb rendezvényekre itt nem merünk, nem tudunk vállalkozni, pedig ezt kéri a közönség és a társadalmi vezetőség is. Politikai, ismeretterjesztő előadások helyett szórakoztató műsorokat. Mi pedig a tudatformálásban szeretnénk előrelépni, egyik oldalt se elhanyagolva a másik rovására.

Joszt Sándor, a HNF helyi

Egy este Hasas l-eti

bizottságának elnöke, maga is pávaköri tag, így látja a helyi művelődés helyzetét:

— Van egy közömbös, fásult rétege az itteni közönségnek.

Az is bizonyos, hogy munkában elfáradt emberekről van szó. Maguknak, a családjuknak élnek, vagy a presszóban, vagy másutt találják meg a szórakozásukat. Az ifjúság azonban számít a művelődési

. házra. Úgy fest, hogy ismét újjáéled az ifjúsági klub. Korábban nem arra használták a fiatalok a klubot, amire kell.

Ittasan jöttek ide, állandó probléma volt a szeszfogyasztással . . .

— Kialakult egy mag, néhány ember, akiket meg tudtunk győzni — fűzi ehhez Szerecz József.

— Az lenne a legjobb,. ha a fiatalok akarnák másként, tartalmasabban — mondja Joszt Sándor. - Egy klubnak önkormányzata kell legyen, hiszen a „diktatúra" nem pedagógiai módszer. Az itteni diákok, fiatal szakmunkások Pécsett és másutt tanulnak, dolgoznak nap közben. Ide csak szórakozni járnak. És ez nem elég egy klub életéhez.

Népfrontgyűlésre érkeznek az emberek, oda készül Joszt Sándor is. Vele tartok. Hamarosan szóba kerülnek Vasas I., a bányatelep mindennapi problémái: a vízvezeték, az orvosi rendelő, a gázcsere-telep, a hentes-, a fodrászüzlet, a korszerű bolt... Lemondóan legyintenek a jelenlevők. Úgy tartják, sok falu előnyösebb helyzetben van, mint az ő lakóhelyük, a peremkerületi bányásztelep. Hasonló a véleményük a kulturális életről is. Miért nem volt semmilyen rendezvény a bányásznapon? Miért nem olyan műsorokat hoz ide a „kultúr", amire eljönnének az emberek? Miért olyan előadásokat, amire csak öten mennek el? Ez megéri? Az is elhangzik néhányszor, hogy a bányásznak keményen meg kell dolgoznia a fizetéséért, este tehát szórakozni szeretne.

És így tovább ...

Gazdag programot Ígérnek a „Szovjet kultúra napjai”

Az idén október 30-án — az Erkel Színházban rendezett díszelőadással — kezdődik meg a „Szovjet kultúra nap- jai"-nak hagyományos eseménysorozata. A nyitókoncert műsorában, miként a tíznapos program egészében is, közreműködik majd a Szovjetunió művészetének számos világhírű reprezentánsa. Az élő szovjet kultúra új értékeit közreadó rendezvénysorozatra együttesen mintegy 500 vendégművész érkezik hazánkba.

Rendkívül gazdagnak ígérkezik a zenei program. Az orosz muzsika nagyjainak számos

alkotását hallhatja a közönség kiváló szovjet együttesek tolmácsolásában. A Szovjetunió Állami Hangversenyzenekara, a Moszkvai Filharmonikusok, a „Moszkva virtuózai" kamarazenekar és a Sosztakovics-kvar- tett koncertezik Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Dunaújvárosban, Ózdon és Baján. Számos hangszeres szólista — több hegedű- és zongoraművész — is fellép a Zene- akadémián, illetve a pesti Vigadóban, valamint vidéki városaink hangversenytermeiben. Több alkotás először csendül fel Magyarországon.

— Ezt a kultúrházat valamikor a negyvenes évek végén a bányászok építették — összegezi Pára István, volt tanácstitkár. - 1958-tían épült hozzá a nagyterem, a moziholyiség hcrisnyaszaggaíó székeivel. Azóta megfordult itt sokféle igazgató. Ami a mostani népművelőket illeti, sokkal szorosabb kapcsolatot kellene fenntartaniuk a telep lakóival. Ez az egyetlen megoldás . ..

A népművelőket, Szerecz Józsefet és Zóka Lászlót hallgatva kiderül, hogy nekik is ez a kívánságuk. A vásár kettőn áll, és úgy látszik, ennek a településnek a kulturális élete is.

Még folyik a mérges panaszáradat a népfrontosok között, amikor átmegyünk az ifjúsági klubba. Most kell jönni, mondja Zóka László klubvezető. mert most itt vannak a fiatalok, de lehet, hogy pár perc múlva már senkit sem találunk.

— Miért járnak ide? — hangzik az első kérdés.

— Először vagyunk itt — hadarja barátja és a magnó közé bújva a kérdezett, egy fiú. Átjöttek körülnézni, odahaza, Vasas ll-n egyébként is mindig verekedés van. A hirdiek- kel, a Vasas l-iekkel, a helybeliekkel, mikor milyen felállásban.

Akadozva azért kialakul a beszélgetés arról, hogy az ifjúsági klub azért több mint a diszkó, hogy ide tényleg fölösleges szeszt behozni, és arról, hogy ma valahogy nem alakulnak ki olyan jó társaságok, mint régen.

Vékony fekete fiú kezdi mesélni, mit csinálnak itt esténként. Sakk, társasjáték, magnóhallgatás. A klubvezető néha közbeszól, többször céloz a tagdíjra, és hogy a vékony fekete sem mindig olyan jó fiú, mint amilyennek most mutatja magát. Két másik fiatalember érkezik — munkából. Őket hallgatva elhiszem, hogy akarják,

. hogy lesz ifjúsági klubélet Vasas l-en. A diszkót említik ... - És van egy egészséges mag, a versmondókör — veszi át a szót a klub vezetője. — Csakhogy akkor mindenki elpárolog a klubból, és akkor jön be a brancs, mikor befejezték a műsort - fűzi hozzá a vékony fekete.

*

A vásár kettőn áll, és a vasast művelődési ház helyzete is. Ha eddig meddő vitákat folytattak, akkor le kell ülniük újra és újra a népművelőknek, a helyi vezetőknek, az ifjúsági klub tagjainak, a klubvezetőknek, és viták, kemény szócsaták, hogy azt ne mondjam, veszekedések árán is meg kell találniuk a közös megoldást.

Gállos Orsolya

■

A nevelési

központok

jovoierol

Gondolatok

egy

konferencia

után

A korszerűbb oktatás, közművelődés egységének érdekében vetődött föl jó tíz évvel ezelőtt a nevelési központok létrehozásának gondolata hazánkban. Ezek a komplex intézmények már elterjedtek Nyugat-Euró- pában, s nálunk is először az építészek hozták az ötletet: közös szervezeti és tartalmi irányítás alá vonni az óvodákat, az általános iskolákat és esetleg a középiskolákat is, a művelődési házakat, a sportlétesítményeket. Ezzel megteremtve az oktatási és szórakozási formák egymásra épülését, bővítve a művelődési lehetőségek skálái ját, közösséget teremteni és nem utolsósorban gazdaságosabban bánni az anyagi alappal és az eszközkészlettel. A nevelési, vagy ha úgy tetszik, általános művelődési központok nemcsak az iskolásoknak, hanem a .felnőtteknek is színvonalas továbbképzési és szórakozási feltételeket nyújtanak.

Még a hetvenes évek elején a Heves megyei Sarud községet jelölték ki kísérleti nevelési központnak. Ez a gondolat azóta tért hódított az országban, és ma már hetvenhárom intézmény működik integrált rendszerben. Baranyában az első nevelési központot Istenkúton hozták létre; országos kísérlet folyik Nagydobszán, de Görcsönyben is alakítottak nevelési központot és Pécsen a Siklósi városrészben épül a több ütemben elkészülő, új nevelési központ.

Ennek az érdeklődésnek is köszönhető, hogy az elmúlt héten Pécsen tartották meg a nevelési központok vezetőinek első országos, tapasztalatcserével egybekötött konferenciáját, melyen meghívott előadókként, vendégekként részt vettek mind. azok a szakemberek, akik bekapcsolódtak a nevelési központok munkájába, szervezésébe. Az általános vélemény szerint a jövő útja ezeknek a komplex;, integrált központoknak a létesítése, méghozzá elsősorban a kistelepüléseken és a modern lakótelepeken. Ugyanis mindkét terület mostoha helyzetben van a művelődési lehetőségeket illetően. Az MSZMP KB Ágitációs és Propaganda Bizottsága is a központok támogatása mellett foglalt állást és egyben elismerte az 1976 óta működő tárcaközi munka- bizottság szerepét (eddig a Kulturális és Oktatási Minisztérium között közvetített elsősorban), amely a két minisztérium egyesülése óta a Művelődésügyi Minisztérium és egyéb szervek, intézetek közös munkáját, tárgyalásait segíti, szervezi.

Számos gond, probléma is felmerült a konferencián. A nevelési központok ugyanis még kísérleti stádiumban vannak. Az országosan, kijelölt kísérleti helyeken kívül a többiek kevés irányítást, támogatást kapnak. Ez annyiban jó, hogy többfajta megoldási, megvalósítási modellt keresnek a különböző nevelési központok. A konferencián hangsúlyozták, hogy nevelési központokat ott érdemes létrehozni, ahol ehhez a személyi és tárgyi feltételek is adottak vagy elérhetők. De nem lehet lépten-nyomon nevelési központnak kikiáltani olyan intézmény-együtteseket, ahol éppen a lényegi munka sikkadna el a feltételek hiányában. ígéret hangzott el a tárcaközi munka- bizottság vezetőjétől, Csorna Gyulától, hogy a pécsi tanácskozás után készítenek egy tervezetet arról, miként is lehetne segíteni, figyelemmel kísérni a kísérletből kimaradt intézménye, két, hogyan lehetne állandóan informálni őket az eredményekről. Jogi szabályozó egyelőre nem születik a nevelési központokkal kapcsolatban, de az érintett intézmények felmentést kapnak a jelenlegi szabályozók néhány olyan pontja alól, mely eddig akadályozta a központok létrehozását. A Népművelési Intézetben pedig mór megalakult egy tantervkészítő bizottság, amely elkészíti a nevelési központokban dolgozók továbbképzési tervét, illetve megszervezik számukra a tanfolyamokon való részvételt.

A nevelési központok épületeket is jelentenek, de nem lehet csak az új létesítményekre várni. A meglévők rekonstrukcióját kell úgy elvégezni, ahol erre mód nyílik, hogy valamiképpen az épületek is kapcsolódjanak egymáshoz, illetve mozgatható, célszerű berendezéseket kell vásárolni.

A nevelési központok több funkciójú, alapellátó intézmények. Szükség van rájuk. A legfontosabb talán, hogy programszerűen vállalják a teljes életre való nyitottságot, formálják az életmódot és hogy teremtsenek közösségi életet a falaikon belül és azokon kívül. S bontsák le a falakat végre az iskola és a nem iskola között. Mindehhez természetesen nem elég csak a módszereken változtatni. A szemléletnek is meg kell változ. nia. A nevelési központok, ahogy többen is megfogalmazták, „nem .iskolátlanítják' a társadalmat, hanem társadalmasít- ják az iskolát".

Barlahidai Andrea

Szövetkezeti könyvterjesztés

A fogyasztási szövetkezetek csaknem háromezer helységben, városokban, falvakban mintegy ötmillió ember kulturált könyvellátásához járulnak hozzá; segítik a könyvek megszerettetését és megkönnyítik a vásárlást. Könyvterjesztő hálózatuk öt év alatt megközelítően 50 százalékkal növelte á forgalmát. A tavalyi könyvnapokon például több mint 30

millió forint értékű könyvet adtak el.

A szövetkezeti könyvterjesztés eredményeihez jelentős mértékben hozzájárult az idén szintén húszéves könyvbarát- mozgalom és a Magyar írók Szövetsége által 1968-ban meghirdetett „olvasó népért" mozgalom. Mindenekelőtt a könyvterjesztés fehér foltjainak megszűnését tették lehetővé.

Sárközi szőttes című színes néprajzi filmjével vett részt szeptemberben az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója azon a belgiumi filmhéten, melyet a Vallon Néprajzi Filmintézet, valamint a Belga Televízió Charleroi Körzeti Stúdiója rendezett a néprajzi témájú alkotások jegyében.

A film rendezője, a pécsi stúdió vezető dramaturgjai, dr. Jósfay György számos érdekességről és igazi szakmai sikerről számolhatott be a belgiumi szereplés után:

— Hainout tartomány körzeti stúdiója volt a házigazdánk, egy olyan vidéké, amely sokban hasonlít Baranyához:

ez a belga szénbányászat

központja. Sok baranyai származású bányász élt és dolgozott itt a két világháború közti időszakban, sőt nem egy közülük részt vett az ellenállásban is. Különös szépségű, a mi balatonfelvidéki vulkanikus hegyeinkre emlékeztető alakzatok tarkítják ezt a vidéket: ezek a hajdoni meddőhányók, nyírfaerdőkkel beültetve . . . Binche városban rendezték meg a filmhetet. Különös élmény volt látni a városháza homlokzatán a magyar címert, ugyanis a mohácsi csatában elesett II. Lajos özvegye, Mária királyné volt a város nagyasszonya,

annak a várnak az építtetője, ahol a fesztivált megrendezték.

Sárközi szőttes című filmükkel szerepeltek a szemlén a pécsiek, melynek szerkesztője Jankovich Júlia, operatőre Bárány György volt. A filmen a decsi Perity Mihály- né népművész mester mutatta be a textilművészet teljes folyamatát a kender felnyű- vésétől egészen a szövésig, azt a régi népművészetet, melynek őrzője most a Decsi Házműipari Szövetkezet.

Nagy sikere volt a filmnek, éppen azért, mivel érzékeltette hogyan élhet tovább napjainkban a múlt művészete — hiszen a film végén bemutattak egy szekszárdi óvodát is, amit a decsi szövetkezet rendezett be. Külön értékelték a film szép színeit.

Dr. Jósfay György elmondta még, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Belgiumban a vidéki, körzeti televíziózásnak: o brüsszeli vallon és flamand nyelvű stúdión kívül még két-két körzeti stúdió működik vallon, illetve flamand nyelven — így szeretnének közelebb kerülni a televízió alkotói a helyben lakók problémáihoz, és így kívánnak teret adni a helyi művészeknek.

— Számos közös témát találtunk a Charleroi Körzeti Stúdió munkatársaival e találkozó alkalmával — mondotta végül a pécsi stúdió vezető dramaturgja — és a jövőben szeretnénk együttműködést kialakítani e hasonló profilú belga tv-stúdióval.

G. O.

Kép a forgatásról: Perity Mihályné népművész a film rendezőjével és az operatőrrel. Bárány Györgyné felvétele