Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-15 / 284. szám
Miért az érdektelenség ? Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A MEZŐGÉP pécsvárodi gyáregysége főként élelmiszeripari berendezések gyártásával foglalkozik^ Itt készülnek többek között — egyedi gyártással - azok a 600 literes zsirkeverő tartályok is, amelyek a Szekszárdi Húskombinátba kerülnek. Képünkön a tartálypalást hengerlését végzik. Megkezdődött az európai ifjúsági szervezetek konferenciája Losonczi Pál beszéde K edden a budapesti Vigadó nagytermében ünnepi külsőségek között megkezdődött az európai ifjúsági szervezetek kétnapos konferenciája. Az elmúlt 35 esztendő legnagyobb szabású európai ifjúsági tanácskozásán több mint 500 nemzeti ifjúsági és diákszervezet képviseletében 31 nemzetközi és regionális szervezet delegációja vesz részt, továbbá olyan nemzeti szervezetek küldöttei, amelyek nem tartoznak nemzetközi szervezetekhez. Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke köszöntötte a vendégeket. Az európai ifjúsági együttműködés szervezeti kereteit létrehozó alakuló ülés elnökségében foglalt helyet többek között Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, továbbá Erich Ernerding, az UNESCO főigazgatójának személyes megbízottja is. ■ * ■ ■ ■ Az ünnepi alakuló ülésen — amelynek célja, hogy sok éves előkészítő munka után megte- rfemtse az intézményes kereteket kontinensünk ifjúsági szervezeteinek közös akcióihoz, tevékenységéhez — Losonczi Pál meleg szavakkal tolmácsolta az Elnöki Tanács és a magyar kormány jókívánságait. Elöljáróban örömét fejezte ki, hogy hazánk adhat otthont ennek a fontos politikai eseménynek. — Ebben országunk, népünk, ifjúságunk szocialista építőmunkájának megbecsülését, békét szolgáló külpolitikánk elismerését látjuk — mondotta Losonczi Pál. — Az együttműködés létrehozásával és felelősségteljes munkájával földrészünk ifjúsága hatékonyan, az ifjú nemzedék társadalmi súlyához méltó módon járulhat hozzá az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában foglaltak megvalósításához, az enyhülési folyamat eredményeinek megvédéséhez és további gazdagításához. — Földrészünk politikai életében a helsinki konferencia mérföldkő volt és új szakaszt nyitott. Helsinkit mi sohasem' végcélnak tekintettük, hanem olyan kiindulópontnak, melytől a záródokumentumban foglaltak érvényesítésén való munkálkodással lehet előrehaladni. A Magyar Szocialista Munkáspárt és népköztársaságunk kormánya ezt szem előtt tartva dolgozik a záróokmány ajánlásainak végrehajtásán, egységes egészként értelmezve azokat. A nemzetközi helyzetben azonban az utóbbi időszakban kedvezőtlen változások következtek be. Fokozott mértékben kell szembenézni a Helsinki szellemével ellentétes törekvésekkel is. A mai nemzetközi helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy abban az enyhülés és a feszültség tényezői egyidejűleg vannak jelen: politikai harc folyik az enyhülésért küzdő és a feszültséget szító erők között Losonczi Pál ezután arról szólt, hogy a kormányok többsége és a tömegek meg akarják őrizni az enyhülés ered(Folytatás a 2. oldalon) Szili József megnyitja az újítók tanácskozását Legfőbb tartalékaink a fejekben vannak Újítási díj - 14 éu után Igazán kár, hogy tegnap az S2MT székházában megtartott újítóaktíván a meghívottak közül csak kevesen vettek részt Pedig az elhangzott igen érdekes gondolatok és az újítómozgalom hibáinak okairól szóló fejtegetések talán épp a távol maradottaknak szolgáltak volna tanulságul. Gazdasági életünk jobbítása érdekében talán még soha ennyire nem számítottak a gondolkozó fejekben levő tartalékokra, mint most. Épp ezért került napjainkban különösen előtérbe az újítómozgalom, főképp azoknak az újításoknak a támogatása, amelyek a termelés hatékonyságát célozzák.. És természetesen előtérbe kerülnek mindazok a hibák és helytelen ténykedések, amelyek ezeket hátráltatják. Dr. Pusztai Gyula, az OTH elnöke a tegnapi aktíván — melyet Szili József, az SZMT Baranya megyei titkára nyitott meg — előadásában elmondta, hogy az 1978—79-es években az újítómozgalom visszaesett, 1980 első felében pedig csak fele annyi újítás született, mint az elmúlt esztendőben. Az újítókedv csökkenésének oka, hogy sokszor csak eszmei értékét fizetik ki. Maga az újító is kiegyezik inkább az azonnali, bár lényegesen alacsonyabb eszmei díjjol, mint egy esetleg nagyobb összeggel, két-három év múlva. Nem tisztázott a vállalatoknál az anyagi elismerés forrásainak kérdése. Van, ahol a részesedési lapot terheli, van, ahol a béralapot. Sok helyütt bajok vannak az újítások vállalaton belüli hasznosításával is, valamint az újítások átadásával más vállalatok részére. Az előbbiben a hasznosítást megvalósítók, az utóbbiban a levelezést, dokumentáció átadását bonyolítók nincsenek érdekelve az ügyben. A vezetői mogatartás rendkívüli mértékben oka az újítási ügyintézésben előforduló hibáknak. Hogy mennyire az, igazolják az újítói perek, amelyekről Sí- monné dr. Bárdi Zsuzsanna, a Pécsi Megyei Bíróság tanácselnöke tartott igen érdekes beszámolót. Előadása tulajdonképpen az újítómozgalom visz- szaesésének fő okaira is rámutatott, hiszen egy-egy per alkalmával a bíróságnak módja van bepillantani az adott vállalatnál folyó termelésbe, megismerni a műszaki, gazdasági helyzetét. Mint mondta, az újításokkal kapcsolatos jogi viták legtöbb esetben az újítói díjak körül folynak. Sajnos ezekből a perekből nagyon sok negatív tapasztalatot gyűjt a bíróság, amelyek mind hátráltatják az újítómozgalmat. Ezek: érdektelenség, az újítás értékének alulértékelése, nehézkes elbírálás, az alulértékelt díjaknak is a hosszadalmas, sokszor 5—6 évre elhúzódó kifizetése, vagy az, hogy az újítást be sem vezetik. Az elmondott, elrettentő példák közül is talán a leginkább kirívó az az 1965-ben benyújtott újítás, melynek vitáját az elmúlt évben zárták le. A per az újító javára dőlt el, de az a tény, hogy 14 év után kapta kézhez az őt megillető díjat, nem fokozza az újítói kedvet. Új jogszabályok bevezetésével, a vállalatoknál az újításban való érdekeltség rendezésével a jövő feladata az újítómozgalom segítése. S. Zs. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXVII. évfolyam, 284. szám 1980. október 15., szerda Ara: 1,20 Ft Demokratikus tervezés N emcsak egyszerűsítő, de már-már cinikus publicisztikai módszer lenne a demokratizmusból származó előnyöket közvetlenül forintra átszámítani. Természetesen bizonyos közérdekekben fogant javaslatok forint-tartalma is kimutatható — az újítások esetében például ez rutinjellegű számítás —, a gazdaság és a demokratizmus kapcsolatában azonban ennél szükségképpen többről van szó. Hogy alapjában véve — és napjainkban — miről van szó, azt azzal a lényegre redukált viszonnyal is kifejezhetjük, hogy a forint és a demokratizmus között fordított arányosság érvényesül, ha ugyanis kevesebb a forint, akkor nem kevesebb, hanem több demokratizmusra van szükség. A demokratizmusnak, természetesen, nincs mértékegysége, ezért a mennyiségi meghatározás — a gazdaság és a demokratizmus politikai aránypárba állítása — a gyakorlat konkrétságában nehezen értelmezhető. Ámbár segítségül hívhatjuk a költői sorokat, amelyek társadalomtudományos pontossággal — és a mi társadalmunk lírai előképeként — megfogalmazzák ezt a viszonyt: „A dolaozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk”. A költői definícióban nem is csak az „okos gyülekezet” társadalomszervező funkciójának értelmezése érdemel fiqvelmet, hanem az is, hogy a dolgozók közössége, eredményeinek számbavétele mellett, szükségképpen kerül szembe „száz bajjal” is. Arról éppenséggel bajos lenne leltárt készíteni, högy napjainkban hány bajjal birkóznak a munkaszervezetben együttműködő közösségek; azért is, mert gazdálkodásunkat most éppen az jellemzi, hogy a vállalati gazdálkodás átértékelődése. tevékenységük differenciálódása nyomán ahány vállalat, szövetkezet, annyiféle a gondok jellege, mélysége, tartalma, Általános és minden közösségre egyetemesen érvényes viszont az a követelmény, hogy a feladatok megoldásának optimális módja csak demokratikus vitában alakítható ki. Ezt az általános igényt azonban célszerű pontosítanunk: mit feltételez a vállalati élet gyakorlatában a demokratikus vita? Nem is annyira könnyű válaszolni erre, ha túllépünk az általános körvonalakon és a gyakorlatra utalunk. Mostanában készül a vállalatok hatodik ötéves terve — méghozzá a korábbi középtávú terveknél sokkal bonyolultabb feltételekkel, végletesebb tervváltozatokkal számolva. Kérdés: milyen módon célszerű a vállalatok jövőjét meghatározó programokat már most, a kidolgozás szakaszában átemelni a szakemberek köréből, az igazgatói szobákból a műhelyekbe, a vállalati közösségek nyilvánossága elé? A válasz, amit erre a kérdésre fogalmazhatunk, régi pölémi- át érint; nem mai keletű a nézetkülönbség abban, hogy mit értenek - és érthetnek - e bonyolult szakmai folyamatokból azok, akikre a megvalósítás majd mindenképpen tartozik. Annyit máris fontos aláhúzni: a formális nyilvánosság rosszabb a nyilvánosság hiányánál is — ha tehát szómözönt zúdítanak azokra, akik ebben nem igazodhatnak el, az éppenséggel a demokratizmus hiányát, nem pedig kiteljesedését jelenti. Az is kétségtelen, hogy a vállalati gazdálkodás meghatározó folyamatait — az üzleti stratégiát vagy a fejlesztési politikát — nem lehet többségi döntéssel, szavazással meghatározni. Célszerű most ismét utalnunk a költői jelzőre, amely „okosnak" minősíti a dolgozó nép gyülekezeteit. De hát mitől válhat „okossá” — javaslatra, véleményezésre, azonosulásra vagy ellenvetésekre — éretté a munkahelyi közösség? Ne előlegezzük protokolláris udvariassággal ezt az érettséget; nyilvánvaló ugyanis, hogy a véleményformáláshoz, s ami ebből legfontosabbként következhet: aZ azonuláshoz a lényegi folyamatok ismerete, a lehetséges alternatívák előnyeinek és kockázatainak átlátása nélkülözhetetlenül szükséges. Ez az igény pedig naojainkban egészen más követelményt támaszt a vállalati nyilvánossággal szemben, mint korábban. Most ugyanis a vállalatok ötéves tervei nem csupán azt írják elő, hogy a minden vállalatra kiterjedő növekedés mértéke ott, helyileg mekkora lehet; hogy a mindenütt megtervezett fejlesztés-bővülés milyen irányú legyen. A terv ezúttal a szó legközvetlenebb értelmében érintheti a vállalat jövőjét, olykor a létét, sorsát is — de azt mindenképpen: hogyan alakul ót, újul meg a munka az előttünk álló fél évtizedben. S ezek a folyamatok szükségképpen a legközvetlenebbül érintik a vállalatok dolgozóit, a nyilvánosság tehát annak a feltételnek a megalapozását is jelenti, hogy vállalják ezt az átalakulást, belássák indokait, elkerülhetetlenségét, s ilyen módon azonosuljanak vele. ■ hatodik ötéves terv részeként, amint ezt külön jogszabály előírja (a Munkaügyi Minisztérium és a SZOT Elnöksége irányelvei), mindenütt ki kell dolgozni a vállalat öt esztendőre szóló szociális tervét is. A jogszabály így körvonalazza e tervek tartalmát: „A szociális terv emberközpontú terv legyen — olvasható az irányelvekben -, foglalja össze a munkavédelmi, üzemegészségügyi, művelődési, tömegsport, valamint a munkahelyi szociális ellátással és az emberi viszonyok fejlesztésével kapcsolatos feladatokat; segítse a munkásosztály helyzetének javítását, az ifjúság és a nők gazdasági és szociális helyzetének fejlesztését, a népesedés- és családpolitikával, valamint a közművelődéssel kapcsolatos párt- és állami határozatok végrehajtását”. Meghatározó jelentőségű, hogy a jogszabály — miközben a szociális terv kidolgozásáért és végrehajtásáért a vállalat vezetőjét teszi felelőssé —, kötelezően rögzíti azt is, hogy a tervezés egész folyamatában „szakszervezeti szervek biztosítják a dolgozók részvételét, a jogszabályokban előírt kérdésekben a döntést, majd a szociális célok elérése érdekében a kollektíva közreműködését". Tábori András
