Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-09 / 248. szám
1980. szeptember 9., kedd Dunántúli napló 3 Szervezők vagy Hiticitalnokolc? Tudassa!, érdekeltséggel Cl.) Árdosszié (’4.) Ésszerű fogyasztás - nem spórolás Az árváltozások hatása objektíve mérhető a termelésben és a fogyasztásban. Növekszik, vagy csökken egy-egy termék kínálata, vásárlása, s hosszabb távon megváltozik a termelés, a fogyasztás összetétele. Az ilyen szerkezeti változások a társadalmi-gazdasági fejlődés kifejezői, az áralakulás fékezi, vagy felerősiti ezt az objektív folyamatot. urcsa ellentmondás: egyfelől köztudott, hogy szervező intézeteink személyi állományának jelentős része - diplomatikus finomsággal fogalmazva - meglehetősen szerény szakmai felkészültséggel végzi, vagy végezné a reá váró munkát. Másfelől viszont a vállalt feladatok jórészt olyan jellegűek, amik a külföldi nagyobbak és tapasztaltabbak tudását, felkészültségét, rutinját is próbára teszik. (Átfogó, a komplexitás igényével is fellépő vállalatszervezések, az egész vállalatra kiterjedő irányítási és információs rendszerek létrehozása, szervezeti és működési szabályzatok készítése. Egyszóval sok-sok olyasmi, amivel az intézetekben dolgozó szervezők egyedül nem képesek megbirkózni.) A külföldi „profik” Maradva még a szakképzettségnél és a felkészültségnél: a külföldi „profik" esetében mindig megfigyelhető — általunk is, hisz' közülük jó néhányon jártak már nálunk —, hogy pontosan ismerik a szakterületükön elvárható reális teljesítmények mértékét, lehetőségeit. Tudják, hogy mi az a cél, amit a munkájukkal elérhetnek, s hogy hol a határ, ameddig a racionalizálás módszerei és eszközei biztos sikerrel alkalmazhatók. S a fölényes szakmai tudás birtokában sem érzik magukat csalhatatlanoknak: munkájukat majd minden esetben a szakterület legjobb ismerői segítik, ily módon biztosítva a műszaki, a technológiai, a szociológiai, a pszichólágiai és a megannyi egyéb kérdésben való azonnali konzultáció, illetve a folyamatos együttműködés lehetőségét. (Olvastam pedig minderről abban a jelentésben, ami néhány hónappal ezelőtt került az Állami Tervbizottság elé, s ami részletesen tárgyalja a hazai szervező intézetek munkáját, összehasonlítva azt a hasonló jellegű külföldi intézményekkel). Félreértés ne essék: nálunk is vannak a szakmát mesterfokon ismerő és gyakorló szervezők, ám a többség gyakorlatlan, a vállalati munkát nem, vagy csak felületesen ismerő fiatalember. Nem specialisták, következésképpen nem eléggé járatosak a termelésszervezésben, nem ismerik a reálisan elvárható teljesítményeket, sőt sokszor a lehetséges racionalizálás egyszerűbb eszközeit, bevált megoldásait sem. Jellemző, hogy a nálunk megjelenő külföldiek sokszor az ősrégi, a pofonegyszerű megoldásokat is újdonságként adhatják el. Előnyben és hátrányban A szervező intézetek gyakorlati munkáját döntően befolyásolja a „vevő” magatartása, vagyis a szervezendő vállalat, műhely, vagy munkahely segíAz őszi vetésű kalászos gabonák, továbbá a takarmány- és egyéb növényfajok vetőmagja megtermett; megfelelő mennyiségű és jó minőségű készlet áll a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére. A vetőmagvak feldolgozása, készletezése és kiszállítása országszerte megkezdődött, - erről tájékoztatták az MTI munkatársát a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalatnál. Az őszi vetésnél a korábban a kisparcellákon és a nagyüzemekben végrehajtott, úgynevezett fajtaösszehasonlító kísérletek tapasztalatai mellett —a fajták jobb megválasztására — a gazdaságok fokozottabban figyelembe veszik a nagytáblatőkészsége. A profik ezt jól tudják, s mielőtt munkájukat megkezdenék, pontosan felderítik a partner együttműködési hajlandóságát és lehetőségeit. Magyarországon a külföldieknek viszonylag könnyű a dolguk: a sok pénzbe kerülő munka sikerét a megbízók is presztízskérdésként kezelik és ezért - no meg a külföldi cég rangja miatt is — előlegezik a feltétlen bizalmat. Nem így a hazai szervezők esetében, akik többnyire a közelébe sem kerülhetnek olyan információknak, amelyek ismerete nélkül jóformán reménytelen vállalkozás a szóban forgó szervezési feladat megoldása. És ez nem a bizalmatlanság jeTe. Rendszerint, csak . .. csak!. .. arról van szó. hogy a vállalatok, ha hazai intézetről van szó, egyszerűen képtelenek az elvégzendő feladat pontos körvonalazására. A munka értéktelensége S hogy miért nem egyértelmű a szervezési feladat meghatározása? Említettem: az intézetek munkatársai között nagyon kevés a specialista. Megbízásaik is eszerint fogalmazódnak, rendszerint oly módon, hogy vállalt kötelezettségeik formai teljesítését is valóságos munkateljesítményként számolhassák el. Legfeljebb eggyel több lesz a gyakorlatban hasznavehetetlen, a születése pillanatában ad acta tett szervezési tanulmányok száma. Az említett jelentés ezzel kapcsolatban megállapítja: „A szervező intézetnek nincs kellő hitele a fogadó vállalat előtt, ezért a vállalat nem ismeri el a szervezés irányítójaként. Ebből adódóan csak vonakodva vállalja és teljesíti az intézet által igényelt együttműködést, illetve — annak feltételeit. És viszont: a szervező intézet sem nagyon harcol önmaga elismertetéséért, mert így kisebb a felelőssége." Az érdekeltség kettőssége E bűvös kör áttörésének lehetőségét közelítsük most az érdekeltség oldaláról, ez esetben is összehasonlítva a külföldi és a hazai gyakorlatot. A külföldi cégek közvetlenül érdekeltek abban, hogy megbízóik konkrét gazdasági eredményt produkálhassanak, mert ez újabb megbízásaik előfeltétele. Éppen ezért szerződéseikben körültekintően gondoskodnak a zavartalan munkavégzés körülményeiről. Tehetik, mert nagyon ügyelnek arra, hogy kifogástalan, bárki számára bemutatható munkáik legyenek. Ami pedig az anyagi érdekeltséget illeti: szakembereik közvetlenül, vagyis személyesen érdekeltek a vállalt munka elvégzésében és ennek elismertetésében. kon elért üzemi eredményeket. Országosan arra lehet számítani, hogy az új búzafajták területének aránya tovább nő. A nagyüzemekben 1980 őszén a rövid tenyészidejű és korai éré. sű őszi búzákat a termőterület 60 százalékára vetik. E fajták sorában tovább nő a magyar Martonvásári 4-es búza részesedése, amely amellett, hogy gyorsan beérik, kitűnő minőséEgészen más a helyzet a hazai szervező intézeteknél. Érdekeltségük elsősorban - és szinte kizárólag - a nyereség növelésére korlátozódik, amihez viszont bőségesen elegendők a rutinjellegű adatfeldolgozási szolgáltatások és a főhatósági megrendelésre készülő ipargazdasági tanulmányok. Hogy egy- egy vállalati megrendelésre készülő munkának mi az eredménye, az nem befolyásolja az intézeti nyereséget. A szervezők személyes jövedelmét sem befolyásolja a szervezés sikere vagy sikertelensége. A jobbak. A Bólyi ÁFÉSZ pécsi kötőüzeme teljesen a bedolgozó gépi kötők munkájára épít. Csaknem ötvenen vannak; legtöbben Pécsről, Mohácsról, Siklósról, de Tolna megyéből is alkalmaznak betanított munkást. A Szigeti úti központban mindössze 10 varrónő dolgozik. A 45—50 éves bedolgozók többsége nő. Ez a létszám állandó, de legalább kétszer-há- romszor ennyien jelentkeznének a megüresedő helyekre. Megéri otthon kötni, havonta 2500 -3500 forintot is lehet keresni, de a nagyon jól kötő szakmunkások 4000—4500 forintos havi keresetet is elérnek. Pulóvert, kardigánt, mellényt, sálat, sapkőt és garbót állítanak elő csaknem ötszáz változatban. A megrendeléseket alig győzik kielégíteni. Az áruféleségek 12 megye mintegy hatszáz állami és szövetkezeti áruházába jutnak el, ahol gyorsan elkelnek és egyiket sem éri minőségi kifogás. Újabban Csehszlovákiába, az NDK-ba, Lengyelországba és Bulgáriába is küldenek cikkeket: a termékek 10 százalékát értékesítik így. A pécsi kötött cikkek népszerűsége fokozódik. Az üzem idei termelési értéke 8 millió forint, míg; a nyereség több mint 300 ezer forint lesz. Tíz év olatt verbuválódott össze a mostani betanított munkás állomány, ez alatt nagy kézügyességre, szakmai tudásra tettek szert és kifinomult az ízlésük, vagyis kitűnő mintadarabokat ajánlanak fel a piackutatóknak, a modelltervezőknek. Olyan minőséget produkálnak, hogy azonnal az eladóhelyre szállíthatnak. Mindegyik bedolgozó az összes termék előállításával foglalkozik. Azonnal reagálnak a divat változásaira. Ahány település, annyi ízlés, annyi divatigény, sőt egy városon belül kerületenként is más az igény, üzletenként 80—100 mintát kínálnak, egy mintadarabot 8—10 nop alatt terveznek és készítenek a gű termést ad. Kétszeresére nő a kitűnő minőségű és magas fehérjetartalmú, szintén magyar nemesítésű GK Tiszatáj fajtájú búza vetésterülete. A középérésű fajták között igen keresett a Martonvásári 8-as fajta, amely a változékony időjárásban is kiegyenlített termést ad, vetőmagja korlátlan meny- nyiségben áll rendelkezésre. A kései érésű búzák aránya jea tehetségesebbek közül sokan elhagyják e munkaterületet, maradt a néhány megszállott és mellettük a középszerűek, vagy a még náluk is szerényebb képességűek népes hada. Nagyrészt velük kellene megvalósítani mindazt, amit a vállalati szervezőmunka fejlesztéséről szóló kormányhatározat előír. Elsősorban ők jelentik e roppant feladat végrehajtásának szellemi hátterét és feltételét. S hogy mit végeztek eddig, annak áttekintésével folytatjuk. Vértes Csaba piackutatók a bedolgozókkal együttműködve. Siker esetén két-három hét múlva már a kirakatban az áru. Nyáron a Ba- laton-parti boltokban főként a lengyelek és a németek igénye szerint kézimunkázott, mintákkal ellátott pulóvereket, mellényeket kínálnak. Nagyon vásárolják a tájjellegű alföldi gazdakabátjaikat is. Havonta újabb és újabb kollekciókat terveznek, mert a minta és a fazon sűrűn változik. A bedolgozók a legmodernebb jugoszláv, román, NSZK- és NDK-beli kötőgépekért nem sajnálják a 40—60 ezer forintot, ezekkel a termelékenység és a minőség is javul. Az áfész jugoszláv Standard gépeket osztott szét és a szocialista országokból származó munkaeszközökhöz biztosítja az alkatrészeket a Kisgép- és Alkatrészellátó Vállalat útján. Jelenleg legalább húsz újabb gépre lenne szükség, melyeket megrendeltek, de külföldről még nem érkeztek meg. Ezen kívül a géphasználati és a rezsi- költség 10 százalékát állja oz áfész: a hozzájárulás összegét emelni fogják. A külföldi, főként olasz és a hazai fonalak, anyagok beszerzését is vállalta a szövetkezet. Nemrég egy könnyűipari miniszteri rendelet értelmében maximálták a bedolgozók havi keresetét, vagyis egy betanított munkás nem kereshet többet 3780 forintnál. A nagy teljesítményben és kiváló minőségben dolgozókat ez o rendelet „lefékezte” teljesítményben. Az üzem a lemaradást úgy igyekszik behozni, hogy a kitűnő minőségű és a gyorsan kelendő áruk készítésével a legjobb kötőket bízza meg. Feltehetjük a kérdést, hogy ilyen föltételek között van-e arra lehetőség, hogy a bedolgozás teljes ellátását csak a nag'on szorgalmas 15- 20 emberre bízzák, vagy a pécsi üzemben dolgozhatna az összes gépi kötő? Csuti J. lentősen visszaszorul, alig éri el az 1 százalékot az összes vetésterületben. A vállalat illetékesei felhívják a figyelmet arra, hogy a saját vetőmaggal rendelkező gazdaságokban mielőbb vizsgálják meg a minőséget, és amennyiben az eredmény nem megfelelő, úgy késedelem nélkül rendeljenek a központi készletből. A pótmegrendeléseket kielégítik. Ugyanúgy van elegendő őszi árpa, rozs és triti- cale-vetőmag is a raktárakban, a szállítás megkezdődött. Az őszi vetésű takarmánynövények, bői már szintén nagyobb tételeket vettek át a gazdaságok. A megrendelők minderről időben megkapják majd a szaporítóanyagot. Az összes fogyasztáson belül folyamatosan csökken az élelmiszer, és gyorsan nő a tartós és egyéb iparcikkek részaránya. Az életszínvonal általános emelkedését jelzi, hogy növekszik a háztartások gépesítettsége, korszerűsödik energiastruktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, nő a szabad idő. Az egy főre jutó fogyasztás évi átlagos növekedése a fel- szabadulást követően meghaladta a 4 százalékot, lényegében megegyezett a hasonló fejlettségű országok fejlődési ütemével. A különböző társadalmi rétegek fogyasztásának összetétele közeledik egymáshoz, növekszik a magasabb rendű szükségletek kielégítési aránya. Igények és szokások Az egy főre jutó napi kalóriafogyasztás meghaladja a 3200 kalóriát. 1978-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 75 kg volt, a háború előtt 34 kg volt. A tojásfogyasztás megháromszorozódott, a cukoré 3,5-szere- sére nőtt. Jelentősen megnőtt a háztartási energiafelhasználás, összetétele átalakult. 1978-ban a háztartások összes energiafogyasztásában a korszerű energiahordozók (a gáz, a tüzelőolaj, a távfűtés, a villamos energia) mintegy 75 százalékos részarányt képviseltek; 1960-ban ez ez arány még csak 25 százalékos volt. Az egy lakosra jutó villamosenergia-fo- gyasztás 1978-ban 7-szer nagyobb volt, mint 1960-ban, a gázfogyasztás pedig ez idő alatt 10-szeresére emelkedett. Sok minden megváltozott a világban, az országban, ám a régi életvitel, a korábbi fogyasztási szokások olykor szinte változatlanul tovább élnek. Mintha képzeletbeli teleszkópjaink távol- és kívülállókként fognák fel a világgazdaság üzenetét. Az ésszerű, takarékos fogyasztás igénye ugyan ismételten megfogalmazódott, már- már jelszóvá vált, de érdemi változás nem történt. Úgy tűnik, nem élünk takarékosabban, mint egy-két évvel, vagy akár hat-nyolc esztendővel ezelőtt. Az áremeléseket, a megélhetési költségek növekedését, a mérsékelt jövedelemgyarapodást nem fokozott takarékosság, hanem a fogyasztás, a vásárlások élénkülése követte. Elsősorban a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet növekedett meg 1979 utolsó negyedében. Mivel a kínálat nem tartott ezzel lépést, az előrehozott szükségleteket csak részben sikerült kielégítem. A hiány még nagyobb hiányt szül. E bűvös kört áttörni csak az árukínálat növelésével, a vásárlóerő lekötésével, a takarékosság fokozott ösztönzésével lehet. Amíg alacsony az életszínvonal és szűk a választék, addig a vásárlói döntéseket szinte diktálják, kényszerpályán terelik a létfenntartási ösztönök és az elosztási viszonyok. Valóságos választási lehetőség, igazi döntési alternatíva elé akkor kerül a vásárló, amikor a jövedelem- és áruviszonyok gyökeresen átalakulnak. Amikor a technika — a hűtőszekrény, a mosógép, a magnó, a televízió, a gépkocsi — bevonul a háztartásainkba, megkönnyítve és egyben megdrágítva életünket. Az igények mind magasabb szinten újulnak meg (hétvégi ház, automata mosógép, színes televízió stb.), és néha már nem is annyira ösztönöznek, mint inkább a kielégületlenség, a hiány érzetét keltik. Egyre több dologról kell lemondanunk ahhoz, hogy új szükségleteinknek akár csak egy részét is kielégíthessük. Gyakran a presztízs, a külsőségek eltúlzása, az eszköz céllá magasztosulása válik döntő tényezővé. Társadalmunkhoz hasonlóan gondolkodásunk és fogyasztásunk is magán viseli az átmenetiség bélyegét. A megoldást nem valamiféle elméleti fogyasztási modell megalkotásától, hanem az előremutató gyakorlati tapasztalatok istápolásától, a nyilvánvaló vadhajtások határozott nyesegetésétől várhatjuk. Értelmes célok Az ésszerű fogyasztási szerkezet nem lehet uniformizált. A különböző szükségletek általában természetes módon rangsorolódnak. Hétvégi házat általában az épít magának, akinek van már lakása. A jobb lakás igényét azonban — elsősorban a nagyvárosokban — esetenként már elnyomja a kevésbé fontos, a könnyebben elérhető. A hétvégi ház némelykor pótszer, a jobb lakás, a családi ház iránti nosztalgia kifejezője. Célszerű lenne a társadalom anyagilag tehetős részét arra ösztönözni, hogy átlagon felüli lakással és ne átlagos üdülővel gyarapítsák a nemzeti vagyont, saját javaikat. A szűk- keblűség, a minőségi lakásigények felébresztésének és a kielégítés lehetőségének hiánya elsősorban azokat sújtja, akiket így kellő anyagiak híján tartósan albérletre, vagy mesz- sze anyagi erőiket meghaladó teherviselésre, kényszertakarékossággal párosuló építkezésre kárhoztatnak. Nincs minden helyzetben megoldást ígérő csodaszer, mégis az értelmes célok elérhetősége, a választási lehetőség. az ésszerű döntések, esetenként a szükséges visszalépések bátorítása, a takarékos fogyasztói közszellem kialakítása sokat segíthet. A takarékosság végeredményben ésszerű választás, tudatos döntés, sajátos optimalizálás azért, hogy a fogyasztók minél teljesebben, minél magasabb szinten és lehetőleg napi gondoktól, feszültségektől mentesen elégíthessék ki szükségleteiket. Kovács József Jónak ígérkezik az őszi vetőmagellátás Piacképes termékek Lefékezett gépi kötők
