Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-07 / 246. szám

DN HÉTVÉGE 6. NEMZETKÖZI MAGAZIN 1980. SZEPTEMBER 7. FINNORSZÁG MA A Pajulahti sportközpont szaunája Tiszta tavak és emberek Lahtiban járt a Mecsek Táncegyüttes Finnországba utazni jó, mert a hűvösnek mondott északon mindig nagyon meleg fogadta­tásban részesítik a magyarokat. Hazánkról ugyan sok téveszme kering — erről részben mi is tehetünk — de egyet minden finn ember tud: a magyar test­vér, s ennek megfelelően tö­rődnek is vele. Nem tolakodó- an, de figyelmesen viselik gondját az érkezéstől a haza­utazásig. Legutóbb a Mecsek Tánc- együttes tagjainak volt alkal­muk tapasztalni ezt: augusztus utolsó hetét Pécs testvérváro­sában, Lahtiban töltötték. Szin­te minden napra jutott előadás — többnyire kettő is — de a fárasztó programért kárpótlást nyújtott a szívélyes vendéglá­tás, az esti szaunázás Enonsaa- ri szigetén, a baráti találko­zások, a vidéki utak, a helsin­ki kirándulás. A két esti, elő­adásnak nagy közönségsikere volt, s ez ellentétben áll az Etelő-Soumen Sanomat című lap kritikusának ama vélemé­nyével, hogy a magyar fiúk egyhangúan táncoltak, mert egész előadás alatt csak a combjukat és a csizmájukat csapkodták ... Rendkívül nagy érdeklődés kísérte Nagyné Bakondi Erzsé­bet pécsi népművész kiállítá­sát és a lahti ifjúsági házban adott kézimunka óráit. Nagyné ügybuzgalmával, önzetlenségé­vel igen sok finn asszonyt to­borzott a magyar népművészet tisztelőinek táborába. Finnország társadalmi beren­dezkedését tekintve tőkés or­szág, de rendkívül erős demok­ratikus hagyományokkal, céltu­datos szakszervezetekkel és ha­ladó politikai erőkkel rendelke­zik. A finnek köztudomásúlag nagyon tiszta, becsületes és pontos emberek, de még ennek tudatában is meglepő volt lát­ni az utcán teljesen őrizetlenül hagyott kerékpárokat, az ele­gáns, főiskolát végzett és há­rom nyelven beszélő rendőrö­ket, a kávészünet lejártával föl­pattanó, és a munkahelyre szin­te futva igyekező gyári mun­kásokat. A szociális ellátás szé­les körű. Jártunk például a 13 ezer la­kosú Nastola hipermodern is­kolájában, amelynek igazgató­ja elmondta, hogy a tanulók napi egyszeri ingyenes étkezés­ben részesülnek, ingyen tan­könyvekből tanulnak és ha öt kilométernél messzebb laknak az iskolától, taxival hozzák be őket a tanítás kezdetére. — A gyermekek szállíttatása természetesen a helyi tanács feladata — tette hozzá az igazgató, s még azt is elmond­ta, hogy jelenleg csupán két gyerek lakik az iskolától mesz- szebb — három kilométerre — de őket is taxi hozza és viszi minden nap. A nastolai iskola, a „Rakoki- ven koulu" példája nem egye­di eset Finnországban. Lahti egyik falusias peremkerületé­ben tíz évvel ezelőtt bővítettek ki egy régi iskolát. Ma össze­sen csak 130 gyerek jár ide, nyolc pedagógus tanít. Meny­nyivel egyszerűbb lett volna ezt a körzetet is összevonni vala­mivel! De nem, itt a 130 gye­rek kedvéért bélelt műanyag- padlójú tornacsarnok készült, s a zeneteremben a sztereó mag­nó- és lemezjátszópult mellett képmagnó szolgálja a színvona­las tanítást. A finnek sokat tesznek a tö­megsportért. Tíz, úgynevezett sportintézet működik az ország­ban, az egyik a már említett Nastolában. Napi 90 márka befizetése mellett — az átlag- kereset 3—4000 finn márka — bárki élvezheti ezt a tóparti pa­radicsomot. Teljes ellátást, szál­lást kap, és a gumiasztaltól az asztaliteniszig, az atlétikáig bármilyen eszközt és sportágat kipróbálhat. Évi 10 000 márká­ért kétéves tanfolyamon tö­megsport-irányítói végzettséget szerezhetnek a jelentkezők a Pajulahti intézetben. A befize­tett összegben természetesen a szállás és az ellátás költségei is benne vannak. A finn lakáskultúra közismer­ten a világ élvonalába tarto­zik. Persze, ehhez lakások is kellenek. Finnországban a la­kásépítésből nagy részt vállal­nak a különböző alapítványok. Ilyen például az az alapítvány, amely jelentős állami támoga­tással az öregek házainak épí­tését végzi, Lahtiban minden 62. életévét betöltött lakos jo­gosult arra, hogy az öregek la­kótelepén lakást bérelhessen. A szép - négyemeletes épületek között szolgáltatóház található, ahol a magukra rharadt, vagy éppen függetlenségre vágyó idős emberek étkezhetnek, ru­hát moshatnak, szaunázhatnak. De számos egyéb „apróság” is föltűnik a magyar embernek Soumi földjén. Sok órát lehet például látni, s ezek az órák kivétel nélkül a pontos időt mutatják, legyenek az is­kolában, vagy kórházban. Ap­ropó, kórház: ki ne kapná fel a fejét, amikor egy kórház ve­zető embere arról tájékoztatja, hogy most épül a betegek szá­mára a hangversenyterem, mert ez is hozzátartozik a terápiá­hoz? Ki ne csodálkozna azon, hogy a színpompás piaci nép elvonultát követő egy órán be­lül olyan tiszta a város főtere, mintha ott soha egyetlen zöld­ségszárat sem ejtettek volna le? Jó néhány dolgon lehetne csodálkozni odakint, de ennél sokkal fontosabb, hogy tanul­junk is finn’ testvéreinktől. Havasi János m Schweriner t Volkszeitung Az NDK-ban minden évben júniusban rendezik meg a „munkás ünnepi játékokat". Két­évenként kerül sor a legjobb népművészeti együttesek bemu­tatkozására. Ebben az évben Schwerin megyéből 21 művé­szeti csoport utazott az ünnepi játékokra a szomszédos Rostock megyébe, köztük van a schwe- rini Skiffle együttes is. Ezek a zenészek különös hangszereket szólaltatnak meg, dacos, provokáló szö­vegeket énekeinek, felszólít­ják a közönséget, hogy velük együtt daloljanak, gondolkod­janak és táncoljanak. Az öt schwerini fiatal egészen sajátos módon „jegyezte el magát” a politikai dalokkal, és már a megye határain túl is jó hírnevet szereztek maguknak. Az együt­tes neve egyben zenéjük stílu­sát is jelzi. A Skiffle-zene ere­dete az észak-amerikai bányá­szoknál és földmunkásoknál gyökerezik. A csoport felhasz­nálja a dixieland és a swing elemeit, a zenei palettát a country és a ragtime egészíti ki. Szájharmonikán, mosódesz­kán, hegedűn munkás- és nép­dalokat játszanak, kritikus szö­vegrészek hangzanak el min­dennapi életünkről. Tevékeny­ségük, játékuk a Szabad Né­met Ifjúság zenei mozgalmá­ból fakad. , Rendszerint hetente egyszer találkoznak a schwerini Ifjúsá­gi Házban, új dallamokat, szö­vegeket próbálnak. Immár öt éve dolgoznak együtt, minden 25 év körüliek és kétkezi mun­kások, így például asztalos, mű. szerész, építőmunkás és tan­mester a foglalkozásuk. Az együttes koncertjei iránt nagy az érdeklődés. Szülővárosukban eddig még minden rendezvé­nyükön telt ház volt. A berli­ni politikai dalfesztiválon, a külföldi fellépéseken, így a Szovjetunióban, Csehszlovákiá­ban, Bulgáriában, Belgiumban vagy legutóbb Dániában és Svédországban igen nagy sikert arattak. Ez'azt jelenti az ama­tőrzenészek számára^ akiknek természetesen mindennapi munkájukat is jól el kell végez­niük, hogy törekedniük kell ar­ra, hogy megfeleljenek a kö­zönség egyre növekvő igényei­nek. Reinhard Wolter így fogal­mazta meg a csoport „ars po­eticáját”: Aktuálisak akarunk lenni, életközeiben és életvi­dámon, de mégis kritikusan. Természetes, hogy dalainkkal közvetlenül nem tudunk változ­tatni, de gondolkodásra kész­tethetünk, irányzatokat befolyá­solhatunk, felhívhatjuk a figyel­met bizonyos jelenségekre. Szó­rakozást akarunk nyújtani, a szó legjobb értelmében véve, humort és gondolati impulzu­sokat." Az idei „munkás ünnepi he­teken” munkásdalokkal és son­gokkal szerepelt a Skiffle együttes. Itt bemutatták a A bolgár bor - világmárka Gépesített szőlőművelés oz aszenovgrádi mezőgazdasági nagy üzemben. Már Piinius római tudós nagy el­ismeréssel emlékezik meg a trák borok kiválóságáról. A Balkán-fél­sziget délkeleti felén, a mai Bulgá­ria területén már korábban is va­don nőttek a szőlőtőkék, akárcsak a Kaukázusban, vagy Kisázsiában. Ké­sőbb az első és a második bolgár birodalomban, de a török hódoltság idején is az ország fontos gazdasá­gi ága volt a bortermelés Ma a szövetkezeti parasztok foly­tatják elődeik hagyományos mester­ségét és a borgazdaság Bulgária egyik fontos külkereskedelmi ténye­zője. A bor 70 százaléka, a cseme­geszőlő 50 százaléka exportra kerül, nagyrészt a KGST országaiba. A hektáronkénti termés mennyisé­ge tekintetében Bulgária — az NSZK, Franciaország és Olaszország után — a negyedik, az egy főre jutó sző­lőtermelés tekintetében pedig a ha­todik helyet foglalja el Európában. Az utóbbi 10—15 évben komoly be­ruházásokkal fejlesztették és korsze­rűsítették a bolgár szőlőtermelést. Jelenleg az ültetvények több mint a fele széles sortávú, magas növésű, egyharmada pedig felújított tőkék­ből áll. Plovdiv, Burgasz, Pazardzsik, Szta- ra Zaaora, Sumen, Várna és Blago- jevgrad megyékben nagf kiterjedésű 500-tól Eo00 hektárnyi területeken ta­lálunk szövetkezeti szőlőültetvényeket. A fontosabb fajták: a Cabernet- Savignon, Merlot, Pamid, Melnik, Gamza, Mavrud, Dimiat, Misket- Ottonel, Vörös-Misket, stb. Az utóbbi tíz évben sikerült a pincészeteket úgy korszerűsíteni, hogy ma már többségében palac­kozott borokat szállítanak: évente több mint 280 millió palack bort exportálnak. Ehhez járul még mint­egy 20 millió palack borpárlat — a hazánkban is kedvelt Pliska és Preslav kivitele. A bolgár borexport a hagyomá­nyos európai piacokon kívül mg már eljut a tengerentúlra, Kanadába és Japánba is. A bolgár ,,Vinrc»»i" már­ka borai a nemzetközi vetélkedőkön eddig 949 arany-, 993 ezüst-, és 53 broznérmet szereztek. (gáti) A schwerini Skiffle együttes A Sk ff le együttes Schwerinből Fotó: SVZ/Kewitz hangszereket is, és magyará­zatokat fűztek az általuk kép­viselt zenei irányzatokhoz. És természetesen a közönség most Magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés Fejlődő kapcsolatok a következő tervidőszakban ELÁS SLAVONIJE A magyar és a‘jugoszláv gazdasági szakemberek Eszé­ken, majd Belgródban tartott áprilisi találkozója intenzív fej­lődést ígér a két ország közötti együttműködés terén az elkö* vetkezendő ötéves terv idősza­kára is. A magyar-jugoszláv gazdasági együttműködési ve­gyesbizottság belgrádi ülése előtt a két ország gazdasági kamaráinak közös albizottsága tárgyalta Eszéken a kishatár- forgalom kérdéseit. A Belgródban és Eszéken aláírt megállapodások leszö­gezik, hogy a két fél ezen az Úton halad tovább a hatodik ötéves terv időszakában is, mivel a kölcsönös gazdasági együttműködés megfelel a két ország érdekeinek. Kétségtelen, hogy e tervek végrehajtásában a jugoszláviai Szlavónia—Bara­nya régiója és a szomszédos magyarországi Baranya megye üzemei különösen érdekeltek a kishatárforgalmaf illetőleg. _ E tárgyalások eredményeiről beszélgettünk Nedeljko Ste- viccsel, az Osijek Export —Import vezérigazgatójával, aki a Jugoszláv Gazdasági Kamara keretén belül annak a koordinációs bizottságnak el­nöke, amely a magyar—jugo­szláv kishatárforgalom ügyével foglalkozik.- A magyar-jugoszláv kisha- tárforgalmat tekintve — hang­súlyozta Nedeljko Stevic —, elé­gedetten állapíthatjuk meg, hogy az 1979-es esztendő a sikeres lépések éve volt. 25,6 milllió dollárt ért el a két or­szágba irányuló kishatárforga­lom. Az Osijek Export—Import különösen elkötelezett a Ma­gyarországgal való kishatár- forgalomban, ugyanis általa bonyolódik a jugoszláv forga­lom 60, és a horvátországi for­galom mintegy 90 százaléka. Az árucsere továbbfejleszté­se mellett, amit sikeresen haj­tanak végre Pécs és Eszék nagy áruházai, mindkét fél szá­mára érdekes és hasznos az ipari együttműködés, tekintet nélkül arra, hogy ez érinti-e a kishatárforgalmat. Ilyen együttműködés zajlik az eszéki LIO és a Lenfonóipari Vállalat között, és szó van az eszéki Standard, valamint a RÁBA Vagon- és Gépgyár együttmű­ködéséről is. Az ipari koope­ráció, mint a gazdasági együtt­működés magasabb szintű megjelenése úqy is kiterjedhet a Szlavónia—Baranya régió és Baranya megye üzemeire, hogy közösen lépnek fel a harmadik világ, a fejlődő országok pia­cán, amellett, hogy néhány ter­mékkel kielégítik egymás szük­ségleteit. A következő tervidőszakban a jugoszláv—magyar árucsere­forgalom eléri a mintegy 4 milliárd dollár értéket, tehát kétszeresét az eddigieknek, évenkénti 800 millió dollárral, ahogy azt a Belgródban aláírt jegyzőkönyv tartalmazza. Ez esetben más gazdasági ágaza­tokkal is szélesíteni kell az együttműködést az ipar és az árucsere mellett. A magyar fél jugoszláv építőipari kapacitás iránt érdeklődik új, Magyaror­szágon felépítendő objektumok kivitelezéséhez. E téren nagy lehetőség kínálkozik a szlavó­niai építőipari munkaszerveze­teknek. Ezenkívül mindkét fél el­fogadta azt a javaslatot, mi­szerint nagyobb és szérvezet- tebb turistaforgalmat kell ki­alakítani Magyarország és Ju­goszlávia között. A szlavóniai jugoszláv turisták számára kü­lönösen a harkányi utak érde­kesek. A múlt évben 400 000 jugoszláv turista fordult meg a baranyai fürdőhelyen. Fejlesz­teni és bővíteni kell a közúti forgalmat is - szögezték le a közös tárgyaláson — amely már jól funkcionál Eszék és Pécs kö­zött. Ez vonatkozik a két város telefon-összeköttetésére is. E lehetőségeket nagy érdek­lődés kíséri mindkét ország gazdasági és szakmai köreiben. Alojzije Smit is együtt énekelt és táncolt. Renate Kruppa fordította: Dr. Juhász Edit

Next

/
Thumbnails
Contents