Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-04 / 243. szám
1980. szeptember 4., csütörtök Dunántúlt llaplo 3 Próbatétel alatt a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszmű- ipari Szövetkezet Divatos, tűzésekkel gazdagon díszített árut gyártanak Ä nyugdíj első napfoS l Hucker Ferenc „Hiuatasnak ereztem a személyzeti munkát’* Ebben a félévben 42 millió forint értékben gyártottak kesztyűt és táskát a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetnél. Termékeik jelentős részét külföldi piacokon értékesítették. Az elmúlt öt esztendő azt bizonyítja, hogy a szövetkezet elismert partnere a svéd, norvég, az NSZK-beli és az osztrák megrendelőknek. A piaci igények arra ösztönözték a pécsieket, hogy lépést tartsanak a divattal és akár egy darabos megrendelést is teljesítsenek. Az eredmeny nem maradt el, hiszen 1975-höz képest 91,6 százalékkal nőtt a dollárelszámolású, 58,6 százalékkal a szocialista országokba irányuló export mennyisége. Több munkás kellene Az idei esztendő azonban próbatétel elé állította a többszörös kiváló címmel kitüntetett szövetkezetei. Ugyanis export értékesítési nehézségek miatt kedvezőtlenül alakult a gazdálkodós. Csaknem azonos termelés mellett 17,3 százalékkal kevesebb volt a nettó árbevétel mint az elmúlt év azonos időszakában. Az utóbbi hónapokban sorozatosan csődbe kerültek a szövetkezet külföldi, illetve helyi üzletfelei. A svéd Nordiska cég, amely a szövetkezet termékeinek 60 százalékát vásárolta, ma már nem lehet vevő. De a síkesztyűket értékesítő osztrák Riner cég is pénzügyi nehézségekkel küzd. így helyettük újabb partnereket kellett és kell keresnünk. A külföldi vevők vásárlási nehézségei miatt a szövetkezetnek értékesítési, raktározási, finanszírozási és készletgazdálkodási gondjai vannak. Ezt bizonyítja, hogy ez év június 30-ig az éves mennyiség 30 százalékát sem tudták kiszállítani és gyakorlatilag a hátralevő hónapok alatt kell a visszamaradó 70 százalékot értékesíteni. A szövetkezet 1100 embert foglalkoztat, de tudnának munkát adni többnek is, hiszen állandóan létszámgondokkal küzdenek. Közel két év alatt 140 fővel csökkent a dolgozók száma, ami részben azzal magyarázható, hogy többen mentek nyugdíjba, mások kedvezőbb munkát találtak, több mint kétszázan vették igénybe a gyermekgondozási segélyt, de a legfontosabb ok, hogy Baranyában a szövetkezetek közül itt a legalacsonyabb a bérszínvonal, s hogy ezt ellensúlyozzák, bérpreferenciát kértek a Könnyűipari és a Munkaügyi Minisztériumtól — jelenleg még kérésükben nem döntöttek — hiszen az átlagbér 2000—2500 forint, ha ez nem változik, félő, hogy e létszámhiány miatt nem tudják teljesíteni az exportot. Az elmúlt években a szövetkezet jelentős beruházást valósított meg. Új központi telephelyet alakítottak ki a volt Pécsi Szikra Nyomda épületében. Korszerűsítettékj bővítették a gépparkot, és az elősegítette a termelékenység növelését. Például a bőrdíszműrészlegnél napokon belül működni fog a cipőiparban már ismert és jól bevált kötetlerí ütemű szalag, amelynek előnye, hogy az itt dolgozók képességeiket maximálisan teljesíteni tudják, munkájuk nem függ a másiktól. így a termelékenység 20 százalékos növekedésére számítanak, A szalag üzembeállítása az eddiginél nagyobb szervezettséget igényel, de fokozottabb ellenőrzést is lehetővé tesz. A szövetkezet munkája elismert. Minőségi kifogás még nem volt, és erre különösen Büszkék, hiszen a nyersbőrök minősége egyre rosszabb, szükség van a jó szabásra, a pontos, szép varrásra. Az igényekhez igazodva A Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet idei tervében szerepel, hogy a hiányzó létszám munkáját az egy főre jutó termelés növekedésével ellensúlyozzák. Ez eddig sikerült is, hiszen a termelés alig fél százalékkal maradt el a tavalyitól. A termelés összetétele kedvezőbben alakult, a bérmunka mellett több árut gyártanak saját alapanyagból. A piaci igényekhez igazodva, csak divatos, tűzésekkel gazdagon díszített, változatos színskálájú bőrdíszmű, általában a lila, a bordó, és a pasztellszínek az uralkodóak, de megtalálhatók a textíliával kombinált utcai és síkesztyűk is. Eszterhai Katalin Csak a hajnalok ne lennének. A hajnalok front idején elviselhetetlenül hosszúnak tűnnek. Olyankor a belső szorítás többszörösen nehéz, mint napközben. Akkor legalább kimehet az erkélyre, kikönyökölhet a folyosón, szót válthat a szomszédokkal. Olyankor mindig történik valami, ami valamennyire elvonja a figyelmét a szivéről. A mai nap sem könnyebb számára, mégis marasztal. Az első intő jelet tavaly nyáron érezte, de nem vette komolyan. Azt mondta magában: — Erős vagy te még, Hucker Ferenc. Heteken át, mint évtizedek óta, kezébe vette az aktatáskát és reggel háromnegyed hétkor elindult az igazgatóságra... Aztán mégiscsak ágynak dőlt, és egy év után, orvosi tanácsra kérte a nyugdíjaztatását. ♦ Húsz éven át volt a Mecseki Ércbányászati Vállolat személy, zeti és oktatási osztályvezetője, de Hucker Ferenc portréjának megrajzolásához mindez kevés. Mi is a legjellemzőbb rá? Egyéniségéből fakadó vígkedélyűsé- ge? Határozott és sojsa vissza nem vont véleménynyilvánításai? A labdarúgás hallatlan szeretete? A bányászokhoz való vonzódása? Mindezek külön-kü. lön és együttvéve. — Meszestelepről származom, mint oly sokan, én is a DGT- nél kezdtem annak idején. Még ma is áll az o ház, ahol gyere- keskedtem. A harmincas évek végén nehéz idők jártak és tizennégy évesen kellett megtudnom, hogy nincs felvétel sehol sem. De én mindenáron géplakatos akartam lenni. A Sopia- nában szóba sem álltak velem, így aztán István-aknára kerültem napi fiúnak. Elmúlt a nyár, egyszercsak azt mondja apám: — Hát ha semmiképp sem akarsz lemondani arról, hogy vasas legyél, fordulj az igazgatósághoz, talán bekerülhetsz a műhelybe. Meg is lepődtek a kérésemen, hiszen okkor már több mint két évtizede nem vettek föl István-aknán inast. De végül is — gondolom — apámra való tekintettel harminckilenc őszétől géplakatos tanuló lehettem. Harmadéves voltam, mikor a mesteremet elvitték a Don-ka. nyarba, így hát én kerültem a gyalugép mellé. A nagy változást számára is a felszabadulás hozta. Negyvennégy decemberében már a pécsújhegyi műhely adott számára munkát és természetesen az ifjúsági mozgalom, a MA- DISZ, az MKP üzemi szervezete, amelynek alapító tagja volt. Ne. héz, de lelkesítő időszakot élt át ő is. Társaival hétről hétre járták a falvakat, minden javítanivalót megcsináltak: fazekakat foltoztak, kocsikerekeket javítottak, és természetesen a választások előkészítéséből is kivették részüket. Ez az időszak volt az, amely Hucker Ferencet kommunistává érlelte, ami aztán további életútját is meghatározta. SZOT-iskolára küldték, majd az SZMT Baranyai megyei Bizottsága káderosztály vezetője, illetve szervező titkára lett, a pártfőiskola elvégzését követően pedig az SZMT Tolna megyei Bizottsága elnökének kérték föl. Dolgozott az MSZMP Pécs városi Bizottságán, mint osztály- vezető, a MÉV pártbizottságán, mint PTO-vezető. — Tulajdonképpen egész életem során mindig emberekkel foglalkoztam. A személyzeti munka ugyan nem látványos tevékenység, nem szakma, annál inkább hivatás. Mindig azt vallottam: az embereket szeretni kell, bízni bennük, ismerni őket. Az ember ugyanis olyan, mint a zongora. Nem mindegy, hogy melyik billentyűt ütjük le, mert mindegyik más hangot ad, másképp reagál. Ez az, ami szép a mj munkánkban. Mostantól viszont tudomásul kell vennem, hogy megváltozik az életem. Teghap, hogy bementem a központba leszámolni, a munkatársaim igyekeztek elterelni a figyelmemet arról, hogy tulajdonképpen lezárult egy korszak az életemben. De amikor aláírtam, hogy átvettem a munkakönyvemet, meg kell hogy mondjam: elérzékenyültem. Nehéz ugyonis elszakadni, de végleg nem is akarok. Ha szükség lesz a tanácsaimra, mindiq rendelkezésre óllak. ♦ Hucker Ferenc neve elválaszthatatlan a vállalat fejlődésétől. Ez alatt a két évtized alatt munkatársaival sokszor hetekig az országot járták Budapesttől Debrecenig, Szegedtől Veszprémig, végig kilincselték a felsőoktatási intézményeket, hogy a felnövekvő vállalat részére biztosítsák a felső műszaki végzettségű szakembereket. — Talán ennek is köszönhetjük, hogy nagyon komoly a káder- és középkáder-utánpótlá- sunk. Sokszor egy munkakör be. töltéséhez négy-öt ember is számításba jön. Sokan várják az előrelépést éppen ezért. De úgy gondolom, hogy a nyolcvanas évek végén bekövetkező nagyobb arányú őrségváltást Sikeres vállalkozás Műanyag-feldolgozó üzem Két újfalun S ok még a bizonytalanságot fokozó tényező, mégis a kétúj- falui „Vörös Csillag" tsz több mint kétmillió forintért létrehozott egy csomagolástechnikai szolgáltató üzemet Vitézipusztán. A próbaüzem március óta folyik, a termelés megkezdését szeptemberre tervezik. Babus Ferenc elnökhelyettes bízik abban, hogy három éven belül megtérül a beruházásuk. Idén a termelési érték 6 millió, a nyereség pedig 1 millió forint lesz. Jövőre megduplázzák a termelési értéket, de a 18 milliós termelési kapacitást, amire berendezkedtek, még nem érik el. éppen ezért zökkenőmentesen tudják majd megoldani. A gondot viszont az okozza, hogy ma igen nehezen tudunk lakást biztosítani dolgozóink részére, mivel mindezt saját erőből kell megoldanunk nagyrészt. A beszélgetés itt félbeszakad. Hucker Ferenc újabb kérdéseket vár, én viszont a vitrinben levő emléktárgyakhoz lépek. Végigvezet a lakáson, mindegyikhez megjegyzést fűz. A díszes pohórkészlet a brazíliai lobdarúgó világbajnokság, ról való, a másik a Blauw Wit Amsterdam csapatától, aztán apró ajándékok Finnországból, Lvovból, Lengyelországból és az 1952-es helsinki olimpiáról: Kocsis Sándor, oz egykori aranycsapat tagjának szobrát Harangozó Sándor játékvezetőtől kapta. Igen, a labdarúgás. Ez volt Hucker Ferenc nagy szerelme. Annak idején a DVAC ifjúsági csapatában kergette a labdát, mígnem egy lábtörés félbeszakí. tóttá labdarúgókarrierjét. A sportágtól azóta sem vált meg, több mint harminc éve különböző társadalmi funkciókat töltött és tölt be a város reprezentatív egyesületeinél: volt szakosztályvezető, sportköri elnök, elnökségi tag a Pécsi Bányásznál, a Pécsi Dózsánál, az Ércbányásznál, jelenleg pedig a PMSC elnökségi tagja. Aki ismeri, tudja róla, nélküle elképzelhetetlen volt hazai NB l-es labdarúgó-mérkőzés. Egy éve viszont nem jár meccsre. — A feleségem is kérlel: még ne menjek ki a pályára, árthat az izgalom. Ha itthon játszik a csapat, kiállók az erkélyre és a közönség morajából is következtetni tudok, hogy megy a játék a fiúknak. A mérkőzések után pedig mindig feljön hozzám Kállai Lipót barátom és kiértékeljük o csapatot. De nehogy azt gondolják ezek után, hogy többé nem leszek ott a „B" középen. Salamon Gyula Szerintük a vállalkozás gazdaságos, mert okosan történt a beruházás és nagy nyereséghez jutnak. Maretics József elnök ötlete volt, hogy három műszakban működő, 20 embert foglalkoztató, vákuumformázott csomagolóeszközöket gyártó üzemet létesítsenek. Fél évig töprengtek, kalkuláltak, hogy miként is mérsékelhetnék a kedvezőtlen termőhelyi adottság káros hatásait egy melléküzemági tevékenységgel. Az Orosházi Vas- és Mű- anyagipari Szövetkezet egy nagy és három kisebb teljesítményű vákuumformázó gépet adott el a szövetkezetnek és alig egy hét alatt a 16 nőt és 2 férfit megtanították a gépek kezelésére... A betanított és segédmunkások a tsz-tagok és a környékbeliek közül verbú- válódtak. A tsz növénytermesztői közül csak 9 embert sikerült átirányítani az új munkahelyre, a többiek tartottak a több műszaktól. A munkásgár- dát jelenleg endrőci és tekla- fclui lakosok alkotják, akiknek könnyű a bejárás. Ez a munkáslétszám elegendő. Amikor a tsz-ben kampánymunka kezdődik, akkor leáll az üzem és mindenkit a földekre irányítanak. Az alapanyagokat, így a műanyagfóliát és a síklemezt a Borsodi Vegyi Kombináttól és a Mezőgazdasági Ipari Közös önálló Vállalattól vásárolják. Van elegendő, csupán a színnel adódik probléma, hiszen több megrendelő igényli egyebek között a fekete és az aranyszínt, míg az alapanyagokat előállító üzemek ezeket nem gyártják. Arra hivatkoznak, hogy csupán kis tételről van szó. Ezért a tsz a BKV-tól mesterkeverékeket szerez be és budapesti kisiparosokkal kikeverted a megfelelő színt. A fővárosban legalább kétszáz „maszek” foglalkozik különleges színű műanyagok házi előállításával. Ugyanígy segítségre szorulnak az úgynevezett szerszámok, vagyis a vákuumformázásban nélkülözhetetlen fémformák legyártatásában. Eddig a már említett budapesti „maszek" műanyagosoknál és a Dunántúli Talajjavító Vállalat szigetvári üzemében rendelték meg a szükséges meny- nyiséget. Biztonságosabbnak tűnik azonban, ha helyben egy tsz-dolgozó gyártja a formákat. A legnagyobb feladat mégis az, hogy állandó megrendelőket találjanak. Az biztos, hogy a beruházás gazdaságos, de kudarcba fulladhat, ha vevőre nem lelnek. Ezért leveleket, mintadarabokat küldenek szét az ország minden részébe: nagy hangsúlyt fektetnek a piackutatásra. Ajánlanak tolltartó- és desszertbetétet, gyógyszerampulla- és filctoll- taitót, virágtartókelyhet, krump- litasakot, bélyegtartó, csíráztató és étkeztető tálat, valamint spirálfüzetborítót. Csaknem tízféle műanyag termék előállítására képesek. Ez év végéig már elegencfo megrendelés érkezett. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat tolltartóbetéteket, a Kertészeti Szövetkezeti Közös Vállalat virágtartókelyheket, a Képző- és Iparművészeti Vállalat spirálfüzetborító-lapokat rendelt nagy mennyiségben. A legjövedelmezőbb partnernek jelenleg a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára bizonyul, amely a legtöbb árut igényelte, így csaknem negyedmillió darab gyógyszer- ampulla-tartót. Csuti J.
