Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-28 / 267. szám
1980. SZEPTEMBER 28. TÁRSADALOMPOLITIKA HÉTVÉGE I I. SziKtffi» és szoloszedés «agontételeklien MTV Pécsi Körzeti Stúdió A felvételen: a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola diákjai szilvaszedés közben Baranyai diákok Yaskúton Munkaértékelés, és az 1981 évi műsorterv Előkészületek a regionális adásra I lyenkor már párásak a hajnalok. Reggel nyolcra jár, ám a harmatcseppek még ott gyöngyöznek a szőlőleveleken. Percek óta haladunk a magaskordon művelésű tőkék melett, távolabb hosszú épület sziluettje rajzolódik, a Bójái Mezőgazdasági Kombinát vaskúti borpalacko. zója. Átellenben pavilonsor húzódik, piros és vajszínű épületek váltják egymást. — A lányok már kimentek szilvát szedni — fogad dr. Mohai András, aki Mário nénivel éppen a szobákat járja. Több mint háromszáz „januszos" diáklánynak ad otthont egy hétre a tábor, amit a szó szoros értelmében igyekeztek otthonossá tenni. A szilváskert alig egy kilométerre van a tábortól. Vagy tíz percet kóborlók a sorok között, mire megtalálom Romvár/ Fe- rencné táborvezetőt. Régi táborozó, közel huszonöt esztendeje évről évre részese a nyári és őszi táboroknak. — Az iskolánk egyik fele itt, a többiek pedigi Mátéházán dolgoznak, szintén szilvát szednek. Az ellátással elégedettek vagyunk. A tábor évről évre gyarapszik. Erre az őszre készült el a bitumenes kispálya, az egyik épületben már laticell. betétek vannak a matracok helyett, és ahol a tábortűzi műsorokat tartjuk, legalább kétszáz tüsköt helyeztek el a gazdaság emberei, hogy a gyerekek ne a földön üljenek.- Gondolom,' normában dolgoznak. Milyenek a teljesítmények? — A kicsiknek hét, a nagyoknak pedig nyolc láda szilvát kell szedni naponta. Ez teljesíthető. A 4/b-s Antalovics Mária brigádjának teljesítménye fejenként a következőként alakult. Az első nap 9,8, azt követően 11,3, majd 11,1, 13,2, tegnap pedig 14,8 láda volt az egy főre eső átlag. A gazdaság hetvenöt fillért fizet a szil- ve: kilójáért. Az összkeresetből a gazdaság levonja az étkezési díjat, a többivel a KISZ- alapszervezetek, illetve az osz- tályközösséqek gazdálkodnak. Tavaly például a végzős osztályom diákjai az összegyűjtött pénzből fedezték a bankett és a tabló költségeit. Néhány sorral odébb a IV/b Antalovics brigádja tölti a szilvát a sárga műanyag ládákba. A lányok többsége a fán, a többiek a vödrözők. Teljesítményük alapján elsők a versenyben. Hadd írjuk le nevüket is: Garamlalvi Annamária, Győri Éva, Matoricz Gabriella, Pál Gabriella, Rajnai Zsuzsa, Szem- csák Szilvia, Tatár Katalin ... — Vaskúton harmadszor veszünk részt az őszi betakarításban - mondja Rajnai Zsuzsa - és másodszor szedünk szilvát. Eddig ragyogó időt fogtunk ki, remélem, holnap sem lesz más. képpen, aztán mehetünk haza. — Milyen az ellátás? — Különösebben nem panaszkodhatunk rá, de ha egy az egyben kíváncsi a véleményünkre, a tábori falragaszon elolvashatja a megfogalmazott észrevételeket. Lássuk, mi is van azon a plakáton! A lányok hiányolják, hogy öt napon át csak teát kaptak és tejet nem is láttak. Aztán a matracokról: „Éjszaka a tengeren érezzük magunkat, ugyanis a matracok a hullámzó tengert idézik ..Neheztelnek, hogy tv-nézés előtt sorakozó van, hogy a büfés lassan számol, ezért minikomputert ajánlanak számára, és még sorolhatnánk. A három béseket a szabadidős programról kérdezem. Knoch Bea, Kostyák Ilona, Lég- rádi Éva, Mészáros Adrienn, Pécsi Éva és Prüskin Ágota egymás szavába Vágva újságolják, hogy a tábori futballbajnoksá- gon másodikak lettek, így a négy dések játszhatnak a tanárok ellen, mert ők nyerték a döntőt. De volt asztaliteniszverseny, fodrász- és kozmetikusvetélkedő, most mutasd meg és ki mit tud versenség. A jutalom pedig torta, csokoládé. Molnár Zsuzsa osztályfőnök a kisfiát is elhozta a táborba. — Nem tudtam hol elhelyezni, ő is kinn tölti a napot velünk. S bizonyságképpen síp szól a lombok alól. — Ez az egyezményes jelünk — mondja Molnár Zsuzsa —, így tudom, hogy itt van a fiam a közelben. Egyébként a vaskúti táborral nem fejeződik be a munka, egy hetet töltünk majd még el Villányban az oportó- szüreten, ahová naponta járunk majd ki autóbusszal. A Bajai Mezőgazdasági Kombinátban évente hét-nyolcezer diák fordul meg, akik elsősorban az őszi betakarítási munkákban adnak nélkülözhetetlen segítséget a gazdaságnak. Zi- mányi Zoltán ágazatvezető főmérnök a diákok munkájáról a következőképpen vélekedik. — Az állandó dolgozólétszámunk átlagoson hatszázötven fő körüli, ami húsz-harminc fővel csökken évről évre. Ez a létszám arra elég, hogy az évközi munkákat elvégezzük, de már a metszést is külső bérmunkában oldjuk meg. A diákok teljesítménye ugyan nem éri el a felnőttekét, de nélkülük meg sem mozdulhatnánk, mert a betakarítási csúcs idején háromezer emberre lenne szükségünk. Az előzetes termésbecslés alapján legalább nyolcezer vagon szőlőt, százötven-kétszáz vagon szilvát, hét és fél ezer vagon téli almát és harminc vagon körtét kell leszednünk. A szőlő hozamértéke eléri az ötvenmillió forintot, a többi gyümölcsé pedig meghaladja a negyvenötmilliót. A vaskúti, mátéházi, mohácsiszigeti, csátaljai és máriaköny. nyei táborokban egyszerre ezer- háromszáz diákot tudunk elhelyezni, akik hetenkénti váltásban dolgoznak. A baranyai kö. zépiskolákkal évtizedes a kapcsolatunk: idén a Radnóti Szakközépiskola kezdte a szilvaszedést, aztán itt vannak a „januszosok”, jönnek az építőipari szakközépiskolások, a Ko. marov, a Nagy Lajos és a Zi- pernovszky Gépipari Szakközépiskola diákjai. Tavaly közel három és fél millió forintot fizettünk ki munkabérre a diákoknak, idén ez várhatóan négymillió forintot tesz ki. Ez az összeg az éves bértömegünk tíz százaléka. A Janus Pononius Gimnázium és Szakközépiskola diákjait az elmúlt héten a „polla- ckosok" váltották Voskúton. Ké. ső délután érek a táborba, a „beduinok" már nagyban kergetik a labdát, folyik a focibajnokság. És, hogy miért beduinok, az ok egyszerű. Délutánra kelve hazafelé jövet a vontatók felverte por az arcokra tapad, ilyenkor aztán mindenki rohan a fürdőbe — sajnos, a meleg víz nem elegendő, a bojlerek nem győzik a vízmelegítést. Farkasházi Tamás táborvezető-helyettes éppen a napi teljesítmények elemzését végzi. — Háromszázhetvenen érkeztünk, ám a teljesítmények nem érik el a tavalyit. De nem a srácok okolhatók emiatt. Az elmúlt évben az egy főre eső szőlőszedési átlag elérte a négy mázsát naponta. A térfogat most is megvan, de ugyanez a mennyiség alig nyom többet, mint másfél mázsát. Mindez azzal magarázható, hogy kicsik a szemek, kevés a fürtök súlya. Kényszerű szüret ez, amit csinálunk. A gazdaság harminckettő és hatvan fillér közötti áron fizeti a fürtök kilóját és ha az egy százalékot nem haladja meg a szedési veszteség, tíz százalék felárat fizetnek. Ma éppen traminit szedtünk, de a szemek nagyon hullanak. Továbbá a nagy lombozat miatt — mivel elhúzódott a vegetáció — a gyerekek ugyancsak megdolgoznak a napi ötven-ha tvan forintos keresetért, aminek legalább a felét elviszi az étkezési költség. Az egyik hálóból tangóharmonika hangja szűrődik ki, Békéi; Leó műszaki tanár társaságában meghallgatom az alkalmi „koncertet". Ronsics László és Matheisz József szórakoztatja a többieket. Többségük negyedikes. Bencze Zoli, Fenyvesi Jancsi, Guld Gabi, Horváth Viktor, Markotán Tibi, Ruzsinsz- ky Nándi alkotják oz alkalmi kíséretet. Egy tüzes Romsics-kóló után Guld Gábor megjegyzi... — Mikor először jártunk Vaskúton, a tábort homoksivatag övezte. Most már van fű és lombot adó fák. Szeretünk idejárni, annak ellenére, hogy a tízóraira kapott zsírosdeszkát fantáziakenyérnek kereszteltük. Új ebédlő is épült — veti közbe Markotán Tibor —, de mi nagyétkűek vagyunk és a kaja nem mindig elégi így az otthonival pótoljuk. Mi nem a pénzért dolgozunk nem azért jöttünk ide — szól közbe Fenyvesi János. — Tisztában vagyunk azzal is, milyen értékű munkát végzünk és mit várnak tőlünk. De bízunk abban, hogy mivel nehezebb körülmények között szüretelünk, mint korábban, ezt figyelembe is veszi a gazdaság a végső elszámolásnál. A beleszólás jogának, illetve lehetőségének biztosításával folyamatosan erősíteni a közreműködői érzést — ez a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának egyik legfőbb célkitűzése. Évente 30—40 közönségtalálkozót, sugárzás előtti, illetve utáni vetítést szerveznek; negyedévenként megjelenik a régió politikai, társadalmi, művészeti vezetőit tájékoztató „Hírek, információk, események" című füzet — s évente legalább kétszer ülésezik a Stúdió közönség-, illetve társadalmi kapcsolatait intézményesítő Műsortanács. A Műsortanácsnak Baranya, Tolna és Somogy megyékből 12 tagja van von — köztük a megyei pártbizottságok ideológiai titkárai, tanácselnök-helyettesei, fő- szerkesztői. Ez a testület a stúdióvezetés értékelő és tanácsadó szerve, mely a műsormunka orientálása mellett a régió sajtószervei munkájának ösz- szehangolása, a tömegkommunikációs munka integrálása érdekében is sokat tehet. A Műsortanács tegnapi ülésén az 1980. évi munka értékelése, az 1981. évi műsorterv szerepelt. A Pécsi Körzeti Stúdió 1980-ban már havonta öt alkalommal jelentkezett az MTV központi programjai keretében. De részt vett a központi főszerkesztőségek nagy akcióiban is, mint amilyen a Zenei Főosztály által szervezett és lebonyolított Triangulum volt. Ez a monstre vetélkedősorozat Budapest, Szeged és Pécs zeneszerető közönségének bevonásával folyt, s mind szellemében, mind technikai kivitelezésében egy kicsit mór a holnapot idézte, bizonyítva: Budapest mellett gyors ütemben fejlődnek, s egyre újabb lehetőségeket biztosítanak az új televíziós decentrumok. Az 1980-as év egyébként két nagy sikert is hozott a Pécsi Körzeti Stúdió számára. Katonalevelek című dokumentumfilmjük elnöki nívódíjat kapott, a Sárközi szőttes című színes, néprajzi produkció pedig sikerrel szerepelt Belgiumban, a Binche-ben tartott fesztiválon. 1980- ban két tv-játék is készült Pécsett. Az egyik Pákolitz István művéből — címe: A király pantallója. Ez a hatvan perces, színes mesejáték karácsonykor kerül képernyője. A másik: Lippenszky István Láz című tv-drámája. Ez a két mű a stúdió továbbfejlesztésének egyik fontos irányát is jelzi, hisz eddig többnyire csak tv- publicisztikai művek, illetve információs adások készültek Pécsett. 1981- ben, a stúdió működésének ötödik évében, a regionális adások előkészítése áll az erőfeszítések középpontjában. A Műsortanács tagjai megtekintették az újonnan felszerelt műszaki berendezéseket — köztük a bányásznapon avatott központi vezérlőt. Ezek a berendezések a regionális adások technikai alapját képezik. A jövő évi műsorterv egyébként kétezer percnyi műsor gyártását írja elő. A Pannon krónika, a német nyelvű Unser Bildschirm és a szerb-horvát nyelvű Nas Ekran képezi a politikai műsorok alapját továbbra is. Ezt a három nyelvű publicisztikai tevékenységet teljesíti ki az évi 13 önálló dokumentumfilm, melyek mindenekelőtt társadalompolitikai érdeklődésűek. Két új tv-játék is készül Hallatna Erzsébet és Czakó Gábor írása alapján. Erőteljesebb lesz a jövő évben a szórakoztató ágazat, a Pécsi Stúdió ugyanis egyáltalán nem titkolt célkitűzése nézettségének, népszerűségének növelése. Salamon Gyula Képernyő előtt A televízió gyakran nagy érzékenységgel veszi észre társadalmunknak azokat a problémáit, amelyeknek diagnózisa — legalábbis szűkebb körben — már megszületett, de orvoslásának módjait még az ismeretlenség homálya borítja. Amikor a televízió kitapintja ezeket a beteg pontokat és nem kampányszerűen, de mégis bizonyos rendszerességei fel-felmu- tatja őket, jó ügyet szolgál, több okból is. Egyrészt, mert e problémák a többség előtt talán nem világosak, csak sejtésként vannak jelen, s a televízió által tudatosodhatnak. Másrészt mert e gondok bármilyen megközelítése, megvitatása közelebb vihet a megoldáshoz. Társadalmunknak kétségkívül egyik legfőbb elvi problémája a különféle emberi közösségek léte és milyensége. Napjainkra ez égető gyakorlati gond is lett. Szociológusok, pszichológusok és más szakemberek már körülírták a problémát, kutatják az új közösségek kialakításának lehetőségeit, próbálják tettenérni spontán létrejöttüket, elemzik hiányának következményeit. De pontos választ arra, hogy a tagadhatatlanul hiányzó kisközösségek kialakításának mik volnának a feltételei, keretei, illetőleg, hogy a meglévő közösségek sokszor miért csak laza csoportosulások vagy formális közösségek — még nemigen tudnak adni. Nem is biztos, hogy ez csak az említett szakemberek dolga, sőt. Ám a jó diagnózis mégiscsak a betegség meggyógyításának legelső feltétele. A probléma már csak azért is nagyon fontos, mert — van, aki látja, van, aki nem — egyre inkább az előrejutás tempóját és minőségét befolyásoló tényezőről van szó. Könnyű észrevenni, hogy az emberek manapság begubóznak, maguknak élnek, hogy az ifjúsági mozgalom nem tud igazi közösségi életet teremteni, hogy a lakótelepek valami különös új fajta elidegenedést vittek életünkbe, hogy a hajdani spontán csoportosulások (amatőr mozgalom stb.) nagyjából megszűntek stb., stb. Nehezebb megkeresni azokat a pontokat, amelyek körül új fajta, yfUiy csak egyszerűen más közösségek kialakulhatnak. A televízió egyebek között ezt a problémakört is megkísérli követni, időről időre megfogalmazni, előtérbe állítani. Jobb lenne, ha ez úgy történhetne, hogy csak meg kellene keresni, fel kellene mutatni a megszületett jó példákat. De ha az nincs - vagy lappang — megkísérlik a lehetetlent: az élet produkálta közösségek helyett művi modelleket létrehozni. A lakótelepi ház életébe történt tévés beavatkozás is ilyen — amelyből riportsorozat bontakozik lassan ki, s ilyen volt Kende Márta filmje is, amelyben volt népi kollégisták találkoztak mai fiatalokkal, akik négynapos táborban vettek részt, amelyet azért rendeztek nekik, hogy egyszerre éljék is és meg is vitassák az ideális közösség kialakítását. Utóbbi esetben az eredmény természetesen nagyon nehezen megfogható (és megjeleníthető) lett. Az mindenesetre kiderült, hogy a mai fiatalok is igénylik a valódi közösséget, s hogy ilyenek iskolában, kollégiumban stb. alig léteznek. Az is kiderült —, bár talán nem mindenki véli így —, hogy az egykori népi kollégiumok „egy az egyben" ma már nem tudnának funkcionálni. A szembesítés így tulajdonképpen nem volt meggyőző, noha érdekes volt. Egy viszont egészen világosan kiderült a filmből: a mostani egyhelyben topogás komoly veszélyt tartogat a jövőre nézve is, demokráciánk sokoldalú kibontakozását akadályozza. Leendő tanárok, akik maguk nem éltek igazi közösségben, hogyan segítenek majd közösséget teremteni tanítványaiknak? A másik kísérlet kisebb körű, de talán közelibb eredménnyel kecsegtet. A lakótelepi ház adott keret — s miért kellene a „török átoknak" mindig hatnia? A közös kirándulásról készült beszámoló mindenesetre azt is megmutatta, hogy nálunk egyelőre az intézményesített keretek, szabályok hihetetlenül nagy akadályokat állítanak az ilyenfajta „alulról jövő kezdeményezések" elé. Vagyis hiába tudjuk, hogy szükség lenne az emberek öntevékeny, spontán közösségeire, ez ma még a jámbor óhaj szintjénél nem jutott tovább. H. E. Közösségek
