Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-25 / 264. szám
1980. szeptember 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 Szóvá tették, javasolták.. Baranya megyei képviselők a parlamenti ülésszak előkészítő munkájában M a délelőtt a Parlamentben összeül az országgyűlés, hogy a kormány munkaprogramjáról és az 1979-es költségvetés zárszámadásáról tárgyaljon. Az ülésszakot megelőzően került sor az országgyűlési bizottságok szokásos előkészítő üléseire, amelyeken felszólaltak, s a zárszámadással kapcsolatos véleményüket — egyéb időszerű kérdések mellett — elmondták a baranyai képviselők is. Három község egészséges vízhez jutott A mecsekpölöskeiek jól emlékeznek azokra az évekre, ami. kor fél kilométeren a forrásból vállukon cipelték haza a vizet. Ma már szinte valamennyi házban egészséges ivóvíz folyik a csapokból. A körzet székhelyén, Magyarszéken az év végére minden otthonhoz eljut o vezeték. A három baranyai község Magyarszék, Mecsekpölöske és Liget vízellátásának tervezetét négy éve készítette el részben a BARANYATERV és a Baranya megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Kétezerkétszáz ember várt Közős Igyekezettel az egészségért Körzeti orvosi — Hogyan készültek fel a baranyai képviselők az őszi ülésszakra? — kérdeztük Borsos Jánostól, a megyei képviselőcsoport elnökétől, a mohácsi Városi Pártbizottság első titkárától. — Nagy gondossággal készültek képviselőink erre a fontos ülésszakra. Egyrészt úgy, hogy mélyrehatóan tájékozódtak Baranya megye elmúlt évi költségvetése végrehajtásáról, az abból leszűrhető tanulságokról, másrészt az országos feladótok végrehajtását elemezték. Előkészületeik a bizottsági munkában jutottak kifejezésre, képviselőink többsége felszólalt és javaslataival, észrevételeivel járult hozzá ahhoz, hogy az országgyűlés érdemi munkát végezhessen. Több észrevétel hangzott el a megyei képviselőcsoport ülésén a kormányprogrammal kapcsolatban, amelyeket eljuttattunk az országgyűlés elnökségéhez. Csoportunk Horváth Lajos elvtársat, a Megyei Tanács elnökét bízta meg, hogy felszólalásával vegyen részt a kormányprogram vitájában. Három képviselőnktől arról kértünk rövid nyilatkozatot, hogy az országgyűlési bizottságban miről beszéltek. Cserna Sándor (építési és közlekedési bizottság): — Megállapítottuk a bizottságban, hogy az építésügyi és közlekedési tárca fegyelmezetten hajtotta végre a költség- vetést. Én a felszólalásomban arról beszéltem, hogy megyénk építőipara is végrehajtotta — némileg túl is teljesítette — a rárótt feladatokat, de kevesebb a magánerős építés. Ennek az okát keresve egyes hitel- és anyagellátási problémákra mutattam rá. Elmondtam, hogy hallatlanul felmentek a telekárak, egy-egy építési telek — amelyen a villanyon kívül semmi sincs — belekerül 250—300 ezer forintba is, ha tehát valaki egy ilyen drága telket megvesz, utána már nincs ereje belefogni az építkezésbe^ Javasoltam, hogy maximálják a telekárakat és szabályozzák a telekforgalmat. A miniszter elvtárs megígérte, hogy a kérdést tanulmányozzák és alkalmas jdőben a kormány elé viszik. • Kasó József (mezőgazdasági bizottság): — A mezőgazdasági beruházásokat illetően túlteljesítést tüntet fel az 1979-es zárszámadás. A bizottsági felszólalásomban arra figyelmeztettem, hogy ma már 1980-at rendelő Pellérden Nem luxus, ami korszerű írunk, 1981-re készülünk, hiba volna tehát, ha a viszonylag magas számok befolyásolnák ebbeli tevékenységünket, hiszen jelenleg már pangás tapasztalható, megcsappant a beruházási kedv, sőt bizonyos mértékű lemaradásban is vagyunk. Kifogásoltam, hogy a takarmánygazdálkodással egyáltalán nem foglalkozik a zárszámadás, s ezzel összefüggésben elmondtam, hogy nagy szükség volna a legelők hozamának növelésére a nem hasznosított területek fűhozamának növelésére, a húsmar- hatermelés fokozása érdekében, hiszen ez a legjobb hasznosítási mód. Mégis csökkenő arányt tapasztalhatunk, amiért is az ágazat nagyobb arányú támogatására lenne szükség. • Medvetzky Antalné (kulturális bizottság): — Elmondtam, hogy nálunk is nagy gondokat okoz a megnövekedett létszámú gyermekkorosztályok iskolába kerülése. Felhívtam a figyelmet arra, hogy ami most az általános iskolai elhelyezésnél jelent gondot, az 6—7 év múlva a középiskoláknál jelenik meg, erre pedig már most kell gondolnunk, nehogy akkor érjen majd meglepetés. Lehet, hogy a probléma megoldásához valami olyan társadalmi összefogásra lesz szükség, mint amilyen az óvodák esetében volt. Szó volt az oktatás színvonalának az emeléséről. E tekintetben én nem vagyok optimista, hiszen gyakorló pedagógusként ismerem a helyzetet, ezért kértem a tárca vezetőitől a szakemberképzés feltételeinek a javítását. H. I. itt a jó minőségű vízre, ásott kút- jaik fertőződtek, olyannyira, hogy Ligetet a veszélyeztetett községek közé sorolták. Sürgette a vezetéképítést, hogy a három faluban az ötszáz kisgyerek, az óvoda és a három iskola biztonságos ellátását már nem ha- laszthatták. A Baranya megyei Vízmű szakemberei tavaly Me- csekpölöskén építették meg a három és fél kilométeres gerincvezetéket. S a falubeliek sem vártak tétlenül, sokan maguk ásták ki a vízóraaknákat, hogy mielőbb a lakásig érjen o vezeték. Magyarszéken idén készültek el a. tizenöt kilométeres főcsatornával, a következő hónapokban, vállalt kötelezettségük szerint valamennyi házig eljut a vezeték. Aztán már a lakók dolga, felszereltetik-e a benti csapokat. Ezzel a munkával sem késlekednek, mert majdnem minden falubeli tagja a víztársulatnak. A körzet bekapcsolódott a komlói vízgyűjtő rendszerbe: a kőlyuki és a ligeti víztározót összekötötték a Magyarszéken épült kétszáz köbméteres táro- lóvol. De Liget még nem teljes jogú tagja ennek a rendszernek. A falu közepéig megépítették a vezetéket, a terhes anyák és a kisgyermekes családok innen hordhatják az egészséges vizet. (A komlói városi-járási KÖJÁL o napokban küldte a sokadik figyelmeztető jelzést: az iskolának is sürgősen jó minőségű víz kell.) Ám a községnek nincs ötszázezer forintja az építkezés befejezésére, víztársulatot alakítanának, de a vízmű nem engedélyezheti addig, míg ideiglenesen megoldódik Komló vízellátása. A ligetieknek személyes ügye lett az, hogy a bányászvárosnak legyen elegendő vize. Remélik, hogy a jövő év végén folytathatják a csatornázást. A körzet vízellátására harmincmillió forintot költöttek, ehhez hatmillióval járult a megyei tanács, és ugyanennyivel a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság. G. M. Tulajdonképpen egy rövid hírben is elférne az információ: Pellérden egymillió-hatszázezer forint költséggel felépítettek egy új, korszerű körzeti orvosi rendelőt, az orvoslakással együtt. Az elmúlt hónap közepétől megindult a rendelés, a körzet mintegy háromezer lakosa számára a kor igényeinek megfelelő egészségügyi ellátás biztosítható. A hír mögött azonban sokkal több van. Például az, hogy milyen jelentős társadalmi ösz- szefogás segítette elkészültét, mekkora jelentősége van annak, hogy egy községi tanács szívén viseli a lakosság egészségügyi ellátásának javítását. Kuti Lajosné, a községi tanács elnöke mondta el, hogy huszonkét évvel ezelőtt kapott orvosi körzetet Pellérd. Az egykori kis albérleti szobából később nagyobb, de romos, egészségtelen épületbe költöztek. A végső és megnyugtató megoldás azonban az volt, ami most a község egyik büszkesége. A tanácstagok, a Hazafias Népfront aktivistái, a körzetben lakó párttagok szervezték a társadalmi munkát, illetve annak pénzbeni megváltását. A lakossági hozzájárulás meghaladta a százezer forintot. A görcsönyi tsz mintegy 25 ezer forint értékű gépi és szakmunkát ajánlott fel és végzett el. Ehhez járult a Baranya megyei Tanács 400 ezer forintos segítsége és természetesen a helyi költségvetésből származó pénz. Végül is — némi huzavona, tervmódosítás után — elkészült az épület. Háromszobás orvosi lakással, tágas rendelővel és váróteremmel, egy kisebb kezelőhelyiséggel, s a szükséges műszerekkel, felszereléssel. Felmerülhet a kérdés, hogy Pécs tőszomszédságában nem luxus-e egy ilyen beruházás? Dr. Vári Éva körzeti orvos véleménye: — Az embereknek pszichikailag is megnyugtató érzés, hogy elérhető közelségükben van az orvos. A másik, hogy a beteg nem tudja megítélni állapota súlyosságát, így esetleg gyakran feleslegesen riasztaná a mentőket, vagy alábecsüli a beavatkozás sürgősségét, s ezáltal magát hozza veszélyes helyzetbe. Azt is figyejembe kell venni, hogy a város ügyeleti rendszere meglehetősén körülhatárolt, a vidéki beteg fogadása így, a nem nyilvánvalóan súlyos esetekben bizonytalanná válhat. A körzeti rendelésen naponta átlagosan negyvenöt—ötven beteg jelenik meg, ehhez járul még a fekvőbetegek látogatása, illetve az akut esetekhez való hívás. — Elégedett a rendelő felszereltségével? — Általában igen, különben is az a véleményem, hogy a körzeti orvos legfontosabb eszköze a megbízható szakmai tudás, a jó felkészültség. De megfelelő műszerezettség mellett szívesen ellátnám a sürgős fogászati eseteket, és nagyon elkelne egy hőlégsterilizátor, mert a jelenlegi sterilizáló tálca nem éppen ideális eszköz. Azt már a tanácselnöknőtől tudtam meg, hogy ha az éves mérleg ezt lehetővé teszi, megpróbálják „kiszorítani” azt a sterilizátort is. K. Gy. Adatbank a jogalkalmazók szolgálatában Kísérletek a jogszabályok nyilvántartásának gépesítésére „A tartásdíj megállapítása" — ilyen és hasonló leckéket ad. nck fel az Igazságügyi Minisztériumban elhelyezett, úgynevezett terminál berendezésnek. A gépen nyomban érkezik az államigazgatási számítógépes szolgálat adatbankjából a válasz: melyik törvény, hányadik paragrafusának milyen bekezdése, s az alacsonyabb szintű jogszabályok mely pontjai szolgálnak a döntés alapjául. Mi több, megjelennek az egységes joggyakorlatot segítő legfelsőbb bírósági állásfoglalások, iránymutatások is. A néhány hónapja működő berendezés ma még csupán a családjogi szabályok között nyújt naprakész, gyors, a jogalkalmazó gondolkodási menetét követő eligazodást. — A minisztériumban kísérleti jelleqgel létrehozott adatszolgáltató berendezés az or1 szágos jogi alapnyilvántartás gépesítésének előhírnöke — mondotta dr. Bacsó Jenő, a minisztérium számítástechnikai, fejlesztési és jogszabálynyilvántartási központjának vezetője Győri Margitnak, az MTI munkotársának. — Az elképzelések szerint a VI. ötéves terv idején gépre visszük a minisztérium jelenlegi kartotékos nyilvántartását. A KSH és a Számítógépalkalmazási Kutató Intézet szakembereivel közösen kidolgozzuk, hogy az állom- igazgatási információs rendszerek keretében — önálló információs rendszerként — milyen adattárolási és lehívási formában célszerű megszervezni jogrendszerünk egységes, gépi nyilvántartását. Fecskesor a tejbisztróban Déli csúcsforgalom a pécsi Jókai téri tejbisztróban Fotó: Proksza L. Bocsánat: szeretem a tejbisztrót! Jó illatok szállnak kifelé, jó ízűt lehet ott enni, nem nagy pénzért. Bocsánat tehát, hogy mégis zsörtölődöm. De bemegyek, választok, fizetek, nyelek egyet, mert már úszik felém a túróscsusza illata, ám „nincs egy hely, nincs egy hely, ahová mehetnék.” Ezt a Piramis-nótát kell néha idézni magamban. Ilyenkor nogy nehezen befurakodok o többi túrós- csusza-imádó közé és ott könyökölök vendégtársaimmal, szépen, sorban, mint fecskék a dróton. Szűköcskén, éheskén. Közben néha összerántja a gyomromat a szemközti vendégtér, ahol polcok áll- nok vendégre várva, de a takarítónő kedves eltorla- szolja, merthogy ott már felmosott. „Nem lehet!” — szól oda lírai szoprán hangon, és mi beállunk a sorba, mondom: mint fecskék a dróton. Karórára nézni ilyenkor nem szobád, mert az dühítő és rontja az emésztést. Akkor ugyanis kiderül: még két óra van hátra a zárástól, s a vendég már hívatlan vendég ebben a vendégtérben. Jovoslataim: vagy engedjék meg, hogy havonta egyszer beáll jak felsikálni a kis termet. Vagy fizetek húsz fillérrel többet, adják össze a takarító néninek. Vagy adjanak egy imaszőnyeget, ahol legalább törökülésben helyet kapok — túróscsuszát enni. Anélkül, hogy a szomszédommal egymás könyökét lököd- nénk, s ettől majd lenyelnénk a villát. De az sem lenne rossz, ha valahol valaki vezetői fizetésért valamiképpen,, megszervezné a munkaidő beosztást. Mondom, máskülönben szeretem a tejbisztrót, törzsvendég szeretnék maradni, és ezért bocsánot, ha e néhány megjegyzéssel megsértettem a takarítás ügymenetét. (Földessy)
