Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)

1980-09-20 / 259. szám

6 / Dunántúli napló 1980. szeptember 20., szombat Ismét a tankönyv Mór harmadik hete tart a ta­nítás és ismét tankönyvekről szólunk. Nem arról, hogy sok középiskolás könyv még min­dig nincs a tanulók kezében, sem arról, hogy majd lesz, ké­szül, hamarosan szállítják. Az ál­talános iskolákban a tankönyv- hiány nem okozott gondot, leg­feljebb annyit, hogy a szaka­szosan, három részletben érke­ző könyvek elosztása lényege­sen nehezebb volt, különösen a nagyobb létszámú iskolákban — például az Anikó utcaiban 1200 a tanulók létszáma — mint egyébként. Azonban egy- re-másra jelentkeznek a gyere­kek és a szülők olyan pana­szokkal: hiányosak a könyvek, vagy egyhetes használat után lapokra esnek szét. A jelzések szerint a követke­ző tankönyvhibák fordulnak elő leggyakrabban: a hatodik osz­tályos földrajz könyvek közül van, amelyik a 17. oldaltól kez­dődik. Ugyancsak hiányos a nyolcadikos földrajz tankönyv és munkafüzet. A földrajzi at­lasz 12-től 21. oldalig , hiányzik (ezt több iskolából jelezték). A hetedik osztályos élővilág könyvben az oldalak a 19. ol­daltól a 35-ig hiányoznak, a hetedikes nyelvtankönyv pedig a 33. oldaltól kezdődik, a nyol­cadikos nyelvtankönyvnek pedig nemcsak az eleje, az utolsó húsz oldala is hiányzik. Továb­bá vittek vissza hasonló okok miatt ötödikes történelem és földrajz könyveket, munkafüze­teket, negyedikes környezetis­mereti munkafüzeteket és olyan ötödikes matematika könyveket, amelyeknek szétesnek a lapjai. Igaz, ezek a hibák csak szór­ványosan bukkannak fel. Van olyan iskola, ahol valóban csak egy-két tanulónál mutatkoztak tankönyvhibák, ám van olyan iskola, amelyik a szállítás sze­szélyéből adódóan tömegével kapott ilyen selejt tankönyveket. (Például az l-es számú kertvá­rosi.) Szerencsére a tankönyvel­osztó könyvesbolt közölte, bár­kinek, bármilyen tankönyvet azonnal kicserélnek. (Földrajzi atlasz kivételével.) Nem ügy ekkora szériában persze, hogy. előfordul — mond­hatnánk, ha nem gyerekekről volna szó. A kamaszok röhög­nek: „Legalább nem kell az el­ső harminc oldalt megtanulni!" — jelszóval dobálják, és az is jó vicc, hogy a földrajzi atlasz­ban a Szovjetunió egyik fele Észak-Amerikával van összefűz­ve. A kis másodikos sírva fakadt, mikor szép színes olvasóköny­vének lapjai szétestek és még a harmadikosnak is nehéz meg­magyarázni: ezen az órán szom­szédod könyvét nézd, aztán anyukád vigye vissza kicserélni a tiédet. S. Zs. Lidércfénytől a biogázig Még az idén elkészül az első hazai gyártású telep Nem új dolog, csak ismét felfedezték. Burgert Róbert — akkor a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója volt - Danicz- pusztán az 50-es években beindította a biogáztermelést. A kis teleppel kielégítették a szarvasmarhatelep melegvizigé- nyét és a gázt néhány tehenész lakásába is bevezették. A feleségek gázzal főztek, gázzal melegítették a mosáshoz, für. déshez a vizet Sokan akkor a falu energia- ellátását látták megoldottnak a biogázzal. Az ötvenes években még nem volt propán-butángáz, az állatállomány viszont annyi trágyát „termelt”, hogy akár minden falusi házban gáz ég­hetett volna. Több egyéni gazda házába bevezették a gázt. Sokan meg­csodáltak a szabadszentkirályi korszerűsített konyhákat, ame­lyekben platnis helyett gázró­zsás tűzhelyeken főtt az ebéd. A biogázhasznosítás témája azonban lekerült a „napirend­ről", helyette jött a propán-bu­tángáz, az olcsó olaj. A biogázt még a második olajárrobbanás előtt sem vették komolyan. Azt követően viszont egyre intenzívebbé vált a kuta­tás. Egyes számítások szerint Ma­gyarországon mintegy 3—4 millió tonna olajértékű gázt le­hetne hasznosítani. Hogy mit jelenthetne ez, elég, ha meg­jegyezzük: jelenleg a magyar mezőgazdaság másfél millió tonna olajat használ fel. A világ minden táján működ, nek telepek. A terjedésük eddig lassú volt, de várható, hogy tér­hódításuk felgyorsul. Az NSZK- ban ezt mutatják a prognózi­sok. Az NSZK-ban a kitermel­hető oégymilliárdból eddig mindössze 300 millió köbmétert hasznosítanak, de mint Buda­pesten a Technika Házában a biogáztelepet gyártó cég kép­viselője elmondta, az előjegy­zések alapján biztatóan növek­szik majd a gáz felhasználása. A nyugatnémet CHEMOTECH­NIK cég egy új eljárást dolgo­zott ki, szabadalmaztatott a biogáz hasznosítására. Eddig hat kísérleti üzemük van. Kísér, leti telepük működik ezer mé­ter magasan, ahol egy paraszt alpesi tehenészete látja el a telepet trágyával. A telep nem­csak az állattenyésztéshez szük­séges energiát biztosítja, de működteti a paraszt síliftjét és ellátja melegvízzel és központi fűtéssel a panziót is. A CHEMOTECHNIK egy-egy műanyag tartálya 30—35 szar­vasmarha trágyájából képes biogázt előállítani. Könnyen, te. herautón, vontatón, közúton szállíthatók és harminc évig fel­újítás nélkül alkalmasak bio­gáztermelésre. A szállíthatóság nagyon lényeges, hisz pillanat­nyilag csak ott érdemes felállí­tani a biogáztelepeket, ahol a gázt azonnal fel is használják. Szakemberek véleménye szerint még mintegy öt év szükséges ahhoz, hogy a gáz cseppfolyó- sítását megoldják. Ha ez sikerül, akkor még nagyobb jövőt jó­solnak a biogáznak. A magyar NÁDEX szerződést kötött a CHEMOTECHNIK Vál­lalattal. Megvásároltuk a licen- cet. A szerződés értelmében Magyarországon gyártják a bio­gázüzem legnagyobb egységét, a tartályt. Az elsők még az idén elkészülnek. És remélhetően ha­marosan működni kezd az első ilyen tartályokból összeállított telep is. Pillanatnyilag egy te­lep legfeljebb kétszáz szarvas- marhára méretezett. Az Ener­giagazdálkodási Intézet is egy Az állattenyésztéssel foglal­kozók tudják, hogy milyen gon. dot jelent a trágya elhelyezése. Az elmúlt években a szerves­trágya eltávolítására alkalmas eszközökre, berendezésekre, az állattartó telepek beruházási költségeinek nemegyszer 30 százalékát fordították. És még így sem szűnt meg a bűz. Nem oldódott meg a szervestrágyá­ban meglévő gyommagvak el­pusztítása. A gáztartályokból kikerülő trágya szagtalan és benne a gyommagvak csírakép­telenek. A biogázas trágya­hasznosítás tehát egyben a legjobb trágyakezelési módszer is. A trágyából értékes anyagok nyerhetők vissza. Az így vissza­nyert szilárd anyag virágföld­ként értékesíthető és mint a NÁDEX igazgatója elmondta, a virágföld-értékesítés lehetősé­gei a világpiacon korlátlanok és jó valutabevételt jelentenek. A biogáztelepen termelt trá­gya jól biztosítja a talajerő­visszapótlást. Az itt kezelt trágya számosállatonként mintegy 900 forint műtrágyaértékkel jobb. Az Energiagazdálkodási Inté­zet számításai szerint egy ilyen, kétszáz szarvasmarhára mérete­zett biogázüzem mintegy száz­ezer dollár értéket termelhet Az egykori biogáz-telep alapjaira épült a gozdaság danicz- pusztai laboratóriuma ilyen telepet? vett figyelembe, amikor elvégezte a számításo­kat. E szerint ez a nyugatnémet konstrukciójú biogázüzem évi 69 000 normálköbméter gázt ál­líthat elő. Ha a termelt ener­gia értékét vesszük figyelembe, akkor kiderül* hogy ez közel nyolcszázezer forint. De a bio­gáztelep nemcsak energiater­melő, hanem virágföld-előálli- tó, trágyajavító, környezetszeny- nyezést gátló berendezés is. E két utóbbi is figyelemre mél­tó. évente virágföldből, ha ez a föld exportképes. Ha nem ex­portminőségű, akkor is nyert a gazdaság, mert a gázosított trágyából jelentős mennyiségű műtrágyakiváltó anyagot ter­melt ki és hasznosíthat a saját földjein. Pontos árak még nincsenek. A NÁDEX igazgatója és a CHE. MOTECHNIK képviselője szerint az árak olyanok lesznek, hogy érdemes legyen a biogázt ki­termelni a trágyából. Szalai János II sikeres baranyai eredmények ny nmén Baranyában lesz az országos jégeső-elhárítás oktatási bázisa Beszélgetés Czelnai Rudolf akadémikussal, az OMSZ vezetőjével A hozamok dinamikus növe­kedésével a mezőgazdaság évről évre nagyobb értékeket állít elő szabad ég alatt — szántóföldeken, szőlő-gyümölcs ültetvényeken, zöldségtermőte­rületeken. így egyre nagyobb pusztításokat tud végezni a jégeső, ami ellen Baranya ki­vételével az ország többi ré­sze ma még védtelen. Az Ál­lami Biztosító felmérése sze­rint az évi jégkár országosan másfél milliárd forint. Az időjá­rás szeszélye folytán az idén fekete rekord született. Egye­dül Szabolcs megyében — ott is különösen az almásokban — egymilliárd forint értékű jég­kár keletkezett. Az idén Baranyában is vol­tak jégfelhők, de hogy a sza­bolcsihoz hasonló katasztrofá­lis kár nem következett be, az a megyei jégeső-elhárításnak is köszönhető. A 11 kilövő ál­lomásról az év elejétől mosta­náig 500 nagyméretű — 30 ki­logrammos — és 475 kismére­tű 5 kilós, összesen 975 raké­tát lőttek ki mintegy 16 millió forint költséggel. A védekezés­re fordított összeg, mindent beleértve 40—50 millió forint. EzzeU szemben a hálózat ki­építése, tehát 1975 előtt évi 120—130 millió forint jégkárté­rítést szokott kifizetni a bizto­sító a megyében. Az elmaradt kár haszna pedig ennél a kü­lönbözetnél is sokkal nagyobb összeg. Az öt évvel ezelőtt kísérleti jelleggel^ létrehozott baranyai rakétás 'jégeső-elhárító rend­szer működésének eredményeit már az első három év után pozitívnak értékelték. A Mi­nisztertanács 1979-ben határo­zatot hozott a rendszer to­vábbfejlesztéséről. A határozat végrehajtása, a rendszer to­vábbfejlesztése volt a tárgya annak a megbeszélésnek is, amelyet dr. Czelnai Rudolf akadémikus, az Országos Me­teorológiai Szolgálat vezetője tegnap Pécsett a megye párt- és állami vezetőivel, dr. Dányi Pállal, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Földvári Já­nossal, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettesével folyta­tott. — ön hogy ítéli- meg a me­gyében működő rakétás jég- eső-elháritó rendszer munkáját? — tettük fel a kérdést dr. Czel­nai Rudolfnak, az OMSZ ve­zetőjének. — A szolgálat részéről elé­gedettek vagyunk az itt folyó munkával. A kísérleti rendszer működése eredményesebb volt a vártnál, s a továbbfejlesz­tésről szóló 2008-as kormány- határozat ennek megerősítése. Ez a rendszer viszonylag hiá­nyos felszereltséggel minimális céllal kezdte meg működését. Felszereltsége meg sem köze­líti a jóval fejlettebb moldá­viai vagy grúziai rendszereket. Ezt a hiányt azonban az em­berek szaktudása pótolta. Ma­ximális támogatást kapott a rendszer a megye párt- és ál­lami vezetésétől is, enélkül a jó eredményeket nem is tudták volna eíérni.- A kormányhatározat meg­született. Eddig milyen konkrét lépések történtek az országos hálózat kiépítésére? — Azóta elkészült egy kö­zép- és hosszútávú fejlesztési terv, amely azonban még el­fogadásra vár. Az Állami Terv­bizottság a közeljövőben hoz­za meg a döntését. A hatodik ötéves tervben várhatóan Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Heves megyére terjesztjük ki a rakétás jégeső-elhárítást. A beruházást az Állami Biz­tosító finanszírozza. A pénz­ügyi lehetőségek természete­sen e téren is korlátozottak, bár, és ezt a baranyai példa is bizonyítja, ez a beruházás másfél-két év alatt, tehát igen gyorsan megtérül.- Baranyában is vannak még gyenge pontjai a rend­szernek. Ahhoz, hogy a jelen­leginél is hatékonyabban mű­ködjön, még négy új kilövő ál­lomás szükséges. A szakembe­rek véleménye szerint kettő a megye nyugati részén, egy a Tenkes lábánál és egy Mo­hács térségében. Milyen lehe­tőség van ezek kiépítésére? — Az igény jogos. A bara­nyai rendszert ki kell egészí­teni, sőt az elmúlt évek során „leamortizálódott” felszerelést fel kell újítani. Ez újabb 35 milliós beruházás a hatodik ötéves terv időszakában. Dön­tés még ebben sem született, de a kormányhatározatban rendeletileg előírt módszertani és kiképzési bázist az OMSZ Baranya megyében kívánja létrehozni. Ezen az oktatási és módszertani bázison képezik ki majd azokat a közép- és fel­sőfokú végzettségű szakembe­reket, akik a jégelhárításban dolgoznak. A jövőben innen irányítják, szervezik majd az egységek munkáját. Ennek megfelelően az OMSZ Bara­nya megyei főosztályát Alkal­mazott Felhőfizikai Központtá fejlesztjük, ami már intézeti rangot jelent.- Rné ­Tele van az élet rejtelemmel FAHALAL Újdonsült ablakomból el- andalodva nézegettem azt a négy fát, ami a mindenna­pok (sajnálatos) gyakorlatá­tól eltérően megúszta az építkezést. Arra gondoltam: lám csak, mégsem volt pusztába kiáltott szó, ami­kor a fák megtartásáról íro­gattunk. Meghagyták ezt a négyet, mert — íme — kide­rült, hogy lehet így is épí­teni. S hadd örüljenek az új lakók is, hogy van egy kis zöld a házak körül, Ám néhány napja arra mentem haza, hogy kis családom ezzel fogadott; kivágták a fákat. Csakugyan, a négy derekas fa akkurátuson fel­darabolva ott hevert az Eg­ri Gyula úti házak közti tér­ségen. A házépítést megúsz­ták, de a sokkal kevésbé bo­nyodalmas parkolóépítést már nem. Pedig csupáh egy csöppnyi gondolkodást ki­Ki érti ezt...?! vánt volna úgy kialakítani a parkolókat, hogy a fák is megmaradjanak, meg az au­tók is elférjenek. Vagy ép­pen erre nem volt idő? Ki érti ezt? HÁZ HELYETT HÁZ Új szerelőszín épül a Vas­út utcában. Jó, de mi eb­ben a rejtelem? Nos .. .~Ha nem felejtettük még el, itt a Vasút utcában volt a BÉV ácstelepe és betonvasszere- lö üzeme. Az új központi telep jóvoltából ezek meg­szűntek és annak a rendje és módja szerint le is bon­tották a feleslegessé vált épületeket. Azt is, amelyik­nek a helyére és alapjára csővázas színt épített most a 26-os ÁÉV, masszív desz­kaasztalokkal, amelyeken szakmunkástanulók gyakorol­ják majd a betonvasszere- lést. Hát nem kész rejtelem ez? Az egyik vállalat le­bont egy épületet, hogy a bontási anyag eltüntetése után nyomban egy másik kezdjen • ugyanott egy ha­sonló kibatúrájú, ám — igaz - jóval egyszerűbb épületet építeni. Ki érti ezt? PADOK Szeptember 14-e volt és vasárnap, tehát még bőven nyár. Igaz, a népszerű üdü­lőhely - az időjárásnak kö­szönhetően — ezúttal eléggé néptelen volt, s a közelgő ősz jeleit már magán visel­te. A „kis tó” melletti idény­jellegű bolt már bezárt, ez érthető. A buszmegállótól el­tüntették a padokat, amivel félreérthetetlenül közölték mindenkivel: vége a szezon­nak, de ha még buszozni akartok, hát magatokra ves­setek és ácsorogjatok; kü­lönben is ilyenkor már köny- nyen felfázhat az ember, ha leül. És a buszok ... Köztük és a padok között igen szo­ros az összefüggés. A me­netrend szerint ugyanis ez volt az utolsó nyári nap, s ettől kezdve a Volán előírá­sa szerint megszűnt az or- fűi szezon, lett légyen a kö- ■ vetkező hetekben akármilyen csodálatos idő, ami ismét százakat csal ki a tóvidék­re. Ki érti ezt? A DOBÁLÓS Megyek vásárolni az ön- kiszolgálóba (teljesen mind­egy, hogy melyikbe) é$ némi válogatás után találok egy száraz, tiszta műanyag ko­sarat. Megveszem, amit kell: vigyázok, nehogy túl sok le­gyen, mert segíteni akarok a kedves pénztáros hölgy­nek, akihez vet majd a sor­som. A tejet is úgy keresgé­lem, hogy minél kevésbé legyen lucskos. Szépen szét­szortírozom a pénztár előtt a dolgokat, mert úgy vélem, így elegendő lesz egy pil­lantással felmérni a helyze­tet. Ám közben már aggód­va pillogok az előttem levő kosárra: lucskos tejeszacs­kó, földes krumpli és zöld­ség egymás mellett, alattuk meg — vélhetően — sár. A kosár kiürül, én kerülök sor­ra. A kedves pénztáros hölgy zordul megragadja a kenye­remet, a tejemet, a vaja­mat, a cukromat és egy­másután dobálja át a sár­ba, én meg menteni próbá­lom tőle legalább a kenye­ret. Közben azon tűnődöm, hogy a dobálós hölgy na­ponta vajon hány mázsát hajigái át - többnyire fö­löslegesen - az egyik ko­sárból a másikba? Ki érti ezt? H. I. / Szétesik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents