Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-18 / 257. szám
6 Dunántúli napló 1980. szeptember 18., csütörtök Művelődni a kistelepüléseken is M it tehetnek a népművelők a kistelepülések (törpefalvak, aprófalvak, községek) lakóinak művelődéséért? Fogas a kérdés, az aprófalvas megyék között (Borsod, Zala, Vas, Veszprém, Somogy) is élen járó Baranyában különösképp az, több okból is. Kevés a népművelőnk, főképp falun, a szakképzett vagy legalábbis felsőfokú végzettséggel rendelkező népművelőnk még kevesebb. Nem azért,, mert nem tudnák vagy nem akarnák megszerezni ezt a végzettséget, akár a levelező oktatás áldozatait is vállalva. (A rendelet a főhivatásúakat erre kötelezi is.) De éppen egy éve beszámoltunk arról, hogy ennek objektív — a képzés rendszeréből adódó — akadályai vannak egyelőre. Pécsett is, ahol egyébként minden föltétel adva van a levelező képzéshez is. A kérdésre, amit egy éve föltettünk, visszatérünk, amint az újjászervezett minisztériumban a választ megkaphatjuk rá. Bizakodunk, mielőbb. Gyors változásra sajnos nem számíthatunk, ennyi a biztos. A harmadik ok — amely elmélyíti bevezető kérdésünk problematikáját —, szociológiai tény: településeink elaprózódásának jelensége tovább folytatódik Baranyában. 1970-ben 237 aprófalvat, ezen belül 155 törpefalut, 1980-ban 244 aprófalvat, illetve 189 törpefalut tartanak számon. (Kategorizálás szerint az 1000 lakoson aluli település aprófalu, ezen belül az 500 alatti ún. törpefalu.) Nyilvánvalóan ezek a tényezők is ösztönözték megyénk kulturális vezetőit, hogy a szeptember elején Komlón - hivatásos népművelők részére — megrendezett továbbképzésen a kistelepülések művelődési lehetőségeit, módszereit állítsák az előadások és szakmai viták középpontjába. Ez a többnapos tanfolyam, úgy érzem, jól sikerült és szakmai tapasztalatain, ismeretbővítő lehetőségein túl több általánosabb érdeklődésre számot tartható információt is nyújtott. Nézzük, mennyiben. Itt élünk ebben a sajátosan változó arculatú, gazdasági értékekben és természeti szépségekben gazdag megyében, többségünk Pécsett, illetve a másik négy városban (56 szá zalék), lakosságunk 44 százaléka viszont falun: értsd: túlnyomó részt aprófalvakban, törpefalvakban él. 291 településen, illetve azok körül... Ez a torz településszerkezet történelmi okokból és folyamat eredményeképpen alakult így, ahogyan. Adott helyzet, adott állapot ez, amivel számolnunk kell. Azzal is, hogy bizonyos törpefalvak (Gyűrűfű, Kisibafa, Kán, Révfalu, Kisújbánya, Korpád, Gorica), mint ismert, megszűntek létezni, vagy elnéptelenedőben vannak. Mások viszont — amelyekre esetleg már régen keresztet vetettek -, minden átmenet nélkül elkezdenek pendülni, gyarapodni épülni. Ettől persze még apró- vagy törpefalvak maradnak. Ellátottságuk gyér, ugyanakkor a bányákban, gyárakban dolgozó (vidéken élő) munkásságnak is mintegy a fele hasonló kistelepülésekről jár a munkahelyére. Jogos tehát az igényük a fejlesztésre, Népművelőink ismerjék meg az embereket, a családokat... a szolgáltatásokra. Ezek nagyobb része viszont képtelenség, hiszen ilyen szétaprózottság mellett — Baranya átlagnépessége településenként 370 fő! — a legalapvetőbb szolgáltatásokat se lehet gazdaságosan működtetni. A szakemberek között — mint az egyik előadásból kitűnt — jövőjükre nézve kétféle vélemény alakult ki. Az egyik szerint hagyni kell a magyar falurendszert úgy, ahogyan van, a motorizáció meg a dezurbanizációs jelenségek majd helyére billentik az arányokat. (Utóbbiak ugyan még nem merítik ki a jelenség fogalmát; a városból faluba — üdülőfaluba — költözésnek vannak jelei, de ez nálunk még nem jelenség, még kevésbé folyamat.) A másik az ellenkezőjét hirdeti: az aprófalvak életképtelenek, meg kell szüntetni őket... Sürgetni persze ezt adminisztratív eszközökkel nincs értelme, megy az majd magától is. Ellenpélda mindkét szélsőséges véleményre nálunk is akad, a megoldás — ahogyan Elmerné dr. Túri Magda, a KSH Baranyát jól ismerő és értő közgazdásza is kiemelte, komlói előadásában — valószínűleg valahol a középúton található meg. ‘Egyelőre azonban, és még nagyon sokáig azzal kell számolnunk, hogy Baranya ap- rófalvas-törpefalvas megye, ahol a lakosság csaknem a fele, de több mint egyhar- mada mindenképp kistelepüléseken fog élni még hosszú ideig. Az ő művelődésükről is valamilyen formában gondoskodnunk kell. Pontosabban: segítenünk kell ezta „bölcsőtől a sírig” szükséges folyamatot az emberi személyiség kiteljesedéséhez. Ebben természetszerűleg a népművelőkre hárulna a legnagyobb szerep. Igaz, kevesen vannak, a kistelepülések pedig sokan. Teljesen magukra hagyatva mégsem maradhatnak az aprófalvak. Ott is emberek élnek, legtöbb helyen már az életmódváltás folyamatában és feltételei között. Az új vagy átalakított falusi házak már fürdőszobával, tágas, modem bútorzatú helyiségekkel épülnek fel. A kulturális szolgáltatás feltételei (művelődési otthon vagy klub; fölszereltségük stb.) mostohák, szinte mindenütt. Mégis mire támaszkodhat, mire építhet a népművelő, ha a maga erejéből és szakma-, illetve hivatásszeretetéből eljut a kistelepülésekre is? Rádió és tv általában itt is van mindenütt. Családok is vannak, igaz, megfogyatkozva. Jobbára az öregek és az apák-anyák nemzedéke él itt, a fiatalság hétvégeken jár haza „feltankolni”. Mire kellene tehát építeni? Az öregekre, az asszonyokra: hét közben, a fiatalokra a hétvégeken. S még valamire: az időközben jól „megugrott” iskolakörzetesítés üresen maradt épületeire. Mind egy-egy új lehetőség. Klubok alakításához, rendezvényekre, vagy éppen „kincses Baranya” megismeréséhez (turizmus, kulcsos .házak kialakítása). Mindehhez azonban a legeslegfontosabb ami több ízben is elhangzott a komlói továbbképzésen is — az, hogy a népművelők amennyire lehet, ismerjék az embereket, a családokat a kistelepüléseken is. Ahol nincs, ott próbálják meg fölkelteni a művelődés iránti igényeket, legalább azokban, akikben lappang valami ilyesféle... Ez azonban az egykori néptanítók faluismerete és emberközeli kontaktusai nélkül — ami ma is nagyon elkelne - továbbá a helyi értelmiség aktív segítsége és a helyi lehetőségek jobb kihasználása nélkül aligha sikerülhet. Wallinger Endre A szakszervezeti könyvtár jövője A Vasút utca 2. o könyvtár jelenlegi otthona W Azt a kék ibolyát... ff A sepsiszentgyörgyi együttes marosmenti román táncot ad elő Fotó: Proksza L Sepsiszentgyörgyi diákok Pécsett n viszontlátogatás áprilisban várható „A szentgyörgyi torony, jajj, de messze ellátszik / Ennek tetejében kék ibolya virágzik /. Azt a kék ibolyát száz felé fújja a szél / Rajtam kívül rózsám, soha mást ne szeressél." A megejtő- en szép újkeletű magyar népdal négyszólamúsága szinte himni- kusan szárnyalt a műsor élén és záró műsorszómukban,. több más kórusművet, népdalt, néptáncot közrefogva az iskola kórusának, zenekarának és tánc- együttesének előadásában. A múlt hét péntek estéjén lehettünk tanúi ennek a nem mindennapi élményt adó előadásnak a Leöwey Gimnázium és Szakközépiskola dísztermében. A vendégszereplők — diákok. A Sepsiszentgyörgyi Matematika-Fizika Líceum (állami középiskola) népi együttesét látta vendégül egy hétig a pécsi gimnázium. Kapcsolatuk nyolc évvel ezelőtt alakult ki, s most, 8 év után ismét viszontláthatták egymást diákok és tanárok. Igaz, a diákok ritka kivétellel már kicserélődtek ebben a 12 osztályos, több, mint 120 éves múltra visszatekintő ódon, patinás iskolában, a szellem és a barátkozás szándéka, amellyel kapcsolatuk létrejött, mit sem változott. Csakúgy, mint 1968- ban megalakított iskolai népi együttesük kulturális célja: felkutatni, bemutatni és megőrizni az Oltvidék román és magyar folklórkincseit. Ebből kaphattunk ízelítőt péntek esti búcsúelőadásukon. Iskolájukban jelenleg 1600 román és magyar ajkú diák tanul. Népi együttesük rangos művészi sikerekre tekinthet vissza: „Megéneklünk Románia" fesztiválon kétszer is országos II. díjat szerezhettek az utóbbi években. Külföldön most jártak másodszor. Műsoruk — minthogy nem a nagyközönség előtt kapott helyet, iskolai előadás jellegű volt. Kissé hosszúra nyúlt, ám a gerincét adó népművészeti műsoranyag, amely a záró szóm (Májufaállitás)) kivételével originális, tehát nem feldolgozott néptáncként hatott, színvonalában bárhol helytállna. Különös, számunkra ritkán élvezhető örömet okozott a román táncflorklór néhány gyöngyszeme (Bodzafordulói és Marosmenti román tánc), amit ezek a többségben magyar fiatalok ugyanolyan hiteles stílusban adtak elő, mint a tájegység magyar táncait (Székely táncszvit, Legénybúcsú: témás tánc; vagy a záró táncjáték táncai, dalai). A műsor másik fő erőssége szólistáik népdaléneklése. Otília Bucur nagyon szép hanganyaggal és kiváló érzékkel tolmácsolta az erősen szinkópás ritmusvilág apró díszítéseit is, a zenekar feltűnően szellemes, vidám hangszerelésű kíséretében. Dobra Judit lebilincselő műsora (Futásfalvi népdalok) ebben az ihletett, csodálatos szép hangú és nyelvű előadásban bizonnyal a mi televíziós Páva-vetélkedőnk tíz legjobbja közt lehetne értékei szerint. István István előadásában egy Kriza-gyűjtesű népmesében és a Háromszék-vidéki nyelvjárás ízejben gyönyörködhettünk. A jó képességű kórus előadásában tömegdalokat (Danes— Czegő: Igazat vallani; Vasile Timis: Tinerii din Romania — Romániai ifjak; Danes: Téged éneklünk meg, szép Hazám) és Bach-, Hassler-, Jannequin. és Giardini-műveket hallottunk és egy Birtalan József feldolgozást (Két út van előttem). A kórust és az iskola zenekarát az együt. tes zenei vezetője, Danes Árpád vezényelte; a székely táncok koreográfiáját készítette és a táncokat betanította: Péter Albert. Bizakodunk abban, hogy a két iskola kapcsolatában újabb szakasz kezdődött, s tervek szerint a Leöwey Gimnázium áprilisban viszonozhatja a romániai líceum együttesének nagy szeretettel fogadott látogatását. W. E. Ideiglenes otthonban Szeptember elejétől újra az üzemek szolgálatában A „szalonnak" titulált helyiség néhány lépésnyi. Valaha portásfülke volt, most néha kávét főznek itt, leültetik a látogatót, átöltöznek a dolgozók. Apró irodák egymás mellett, a falak mentén tömött könyvespolcok. Nem lehet azt állítani, hogy nem kellemes könyvék között dolgozni, csak az a baj, hogy a szobákra való tagoltság nehezíti a könyvállomány áttekintését, a kölcsönzést. Mert a raktár önmagában nem elegendő nagyságú, a Salgó rendszerű állványok szinte roskadoznak, s egy sort üresen is hagytak, hiszen számítani kell a folyamatosan megjelenő és beszerzendő könyvújdonságök- ra. S uránvárosi alagsori raktárakba került elcsomagolva 30 000 kötet és az összes folyóirat, amit „mozgatni", kölcsönözni nem tudnak így. A folyosón még a költözködés nyomai; félig kicsomagolt pakkok, ismertetőlapok tucatjai. Az SZMT központi könyvtárának új — ideiglenes otthona, a pécsi Vasút uca 2. számban. A könyvtár nehéz hónapokat élt át az utóbbi időben. Mint ismeretes, a Színház téri épületből, annak rekonstrukciós és átalakítási tervei miatt költöztek ki néhány hónapja, s kapták meg az ÉPGÉP korábbi területét a Vasút utcában. A Városi Tanács az eléggé rossz állapotban lévő régi, hosszirányban elnyúló épületet 250 000 forintért igyekezett helyrehozni. A könyvtár igazgatóhelyettese, Havasréti Józsefné tervdokumentumokat rak az asztalra. Mert SZOT-beruházásként felépül majd az SZMT központi könyvtárának új székháza. Amit a programterv szerint 1982 második félévében vehetnek át. Mindez azonban korántsem olyan egyszerű. A Vasút utcában a szerződésük jövő év végéig szól, amit akkor lehet meghosszabbítani, ha a város- rendezési ütemtervben megjelölt építkezések még nem kezdődnek el. Az új székház viszont még az alapozás stádiumába sem érkezett, hiszen a jóval korábban tervezett tízmillió forint ma már nem elegendő a kivitelezéshez, s ezért újabb nyolcmillió forintért kellett a SZOT-hoz fordulni, ahonnan még nem kapták meg a jóváhagyást. Pécs városa a telket adja az építkezéshez, az Athinay út felső részén, a Mozgalmi Ház melletti területet. A 650 négyzetméteres épület külső megoldásában is tükörképe lesz a Mozgalmi Háznak. S hogy képet kapjunk a központi könyvtár tevékenységéről, — álljon itt néhány adat. Fő feladatuk az üzemek, munkahelyek könyvvel, könyvtári szolgáltatással való ellátása. Száz közvetlen ellátású letéti hellyel és további száz olyannal rendelkeznek, melyeket szakmailag, módszertanilag segítenek, irányítanak. Arról, hogy a munkásművelődésben mennyire szükséges a könyvtár, már nem kell beszélnünk. Az SZMT központi könyvtára 148 665 könyvvel, folyóirattal, az egész megyei szakszervezeti könyvtári hálózat* 356 307 kötettel rendelkezik. A beiratkozott olvasók száma huszonkét és fél ezren felül van, amivel sem dicsekedni, sem szégyenkezni nem kell. S hogy az üzemekben milyen körülmények között működnek ezek a letéti kiskönyvtárak, az már megint külön — de igen fontos — téma. A helyben kölcsönzés nem tartozik a központi könyvtár feladatai közéi Mégis vállalják ezt a majdani új helyükön. Bár a Mecsek Áruház közelébe vágyakoztak, hogy az Uránváros könyvtári ellátását is célul tűzhessék ki, az odatelepülésre városrendezési okok miatt nem kerülhetett sor. Az Athinay utca „határterület", s közvetlen szomszédságban lesz az új városi könyvtárral. Ez persze még nem baj, inkább csak szeplőnek nevezhető a tervezés arcán. A legfontosabb, hogy a székház időtren megépüljön, s végre rendezett körülmények közé kerüljenek. Addig is, szeptember elsejétől újra az üzemek szolgálatában állnak. Barlahidai Andrea Névtudományi konferencia Veszprém ad otthont szeptember 22-24-én a III. országos névtudományi konferenciának. A földrajzi, a személy-, az intézmény-, a márkanevek és az állatok tulajdonneveinek kutatása nemcsak a nyelvészeknek szolgál sokszor a nyelv történetét, fejlődését, kialakulását jelző adatokkal, hanem számos más társtudománynak — például a történelem-, a földrajz-, az irodalomtudománynak — is hasznára válik. A névkutatással kapcsolatos eredményekről immár harmadszor adnak számot a háromnapos konferencián. Benkő Loránd akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke nyitja meg a tanácskozást, majd Hajdú Mihály kandidátus tart előadást a személynévkutatás helyzetéről és feladatairól. A második napon a földrajzi nevekről tanácskoznak a résztvevők. Előadás hangzik el a megyében végzett földrajzi névgyűjtés tapasztalatairól is. A harmadik napon az egyéb tulajdonneveknek — például az intézmény-, a márkaneveknek és az állatok tulajdonneveinek — kérdéskörét vizsgálják a résztvevők. Az előadásokat mintegy félszáz kor- referátum, majd vita követi.
