Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-17 / 256. szám
1980. szeptember 17., szerda Dunántúli napló 3 Szülészet-ellátás Baranyában Szűk helyen i$ szép eredmények Siklóson II rekonstrukciótól további javulást várnak Csecsemő az inkubátorban Felemás — de mindjárt tegyük hozzá, semmiképp sem elriasztó képet nyújt a Siklósi Kórház szülészet-nőgyógyászati osztálya. A múlt öröksége — elavult épületek, kiszolgáló létesítmények — a jobbra törekvés mindenütt megtalálható jeleivel itt együtt van. Akárcsak a területi növekedés híján a viszonylagos zsúfoltság, a rend, a higiénia és a tisztaság, a szakszerű megelőző és akut betegellátással együtt. Dr. Horváth Lajos, a kórház igazgató főorvosa mondta, hogy itt az orvosoknak szinte nyelvpótlékot kellene kapni, időnként annyi a külföldi beteg. Ebben nincs semmi túlzás. Harkány és Siklós idegenforgalmi vonzereje, az esetleges sürgős ellátások szükségessége következtében bizonyos mértékig a siklósi kórház is a hazánkban szerzett benyomásokat gazdagítja a külföldi szemében. Természetesen más a kórház fő funkciója, s ezen belül is egészen más a szülészet-nő- gyógyászaté. Népesedéspolitikánk, az anya- és csecsemővédelem feladatai eleve meghatározzák a tennivalókat csakúgy, mint a város és a járás lakosságának ellátása. S amíg jobb lehetősége erre nem kínálkozik, ennek az osztálynak nagyon fontos feladatokat kell megoldania nem mindig ideális körülmények között. Mint dr. Nagy Zoltán osztály- vezető főorvos elmondta, az osztály ágykihasználása átlagosan 97,7 százalékos. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy van, amikor az akut beteget kénytelenek ideiglenesen egy kempingágyra fektetni, átmenetileg akár a folyosóra is. Ez is csak úgy lehetséges, hogy az átlagos ápolási napok számát 5,4-re szorították, tehát csak addig tudják fektetni a beteget a kórházban, amíg a gyógyulása feltétlenül megkívánja. Különösen azért szorító gond a helyszűke, mert az intézeti szülés és a patologikus terhesgondozás kötelező ma hazánkban. Az osztály 27 ágya egyelőre ennyire képes, s mint az eredmények bizonyítják, ez nem is 'kevés. — Évente általában ötszáz körül mozog osztályunkon a szülések száma. Általában két- hóromszóz kis és százhatvan- szózhetven úgynevezett nagyműtétet végzünk — mondta dr. Nagy Zoltán. — Minderre az osztályon csak egy szakorvos van, így állandó készenlétben kell állnom, szinte alig merek kimozdulni hazulról. Még szerencse, hogy az onkológián f dolgozik egy kolléga, aki rendelkezik szülész-nőgyógyász szakvizsgával, így rendszeresen a segítségünkre állhat. — Milyen gondokat okoz a helyszűke? — A legsúlyosabb problémákat igyekszünk házon belül megoldani. A két műtő egyike bármikor a rendelkezésünkre áll, ez csak a sebészettel való jó együttműködés kérdése. Két kezelőt alakítottunk ki, egyikük az úgynevezett kisműtő. Azt azonban már képtelenek vagyunk megoldani, hogy legyen külön nővérszoba, nem megoldott a szennyesruha tárolása, a szülő-előkészítő is több funkciót tölt be, itt tároljuk a gyógyszereket és itt rendeztük be a sterilezőt is.- Ezek után már szinte utópiának tűnik, hogy társalgót alakitsanak ki. Hogyan tudják megoldani a látogatók fogadását?- Talán ez jelenti a legnagyobb gondot, hiszen aki hozzátartozóival szeretne találkozni, az legkevésbé a mi problémánkat igyekszik megoldani. A higiénia, a fertőzés elkerülése azonban nem tűrhet engedékenységet. Az egyetlen lehetséges megoldás, hogy egy gyér. megógyas anyához egyszerre csak egy látogató mehet be, számára biztosítunk tiszta, fehér köpenyt, gézmaszkot és sapkát, vagy fityulát. így viszont egy látogatási idő alatt legfeljebb két hozzátartozójával találkozhat a kismama. Hogy mégis gyakoribb kapcsolatot tarthassanak az otthoniakkal, sikerült felszereltetnünk egy közös telefont a kórterem folyosóján. A csecsemők bemutatása az újszülöttszoba üvegfalánál történik. Elképzelhető, hogy egy-egy látogatási időszakban mekkora itt a tumultus.- Általános gond a kórházi ruha minősége, mennyisége. Ez bizonyára Siklóson sincs másképp ...- A nőgyógyászati betegeink behozhatják saját hálóingüket, pongyolájukat, a gyermekágyasok azonban csak kórháziba öltözhetnek. Dr. Horváth Lajos, a kórház igazgatója a biztató jövőről is szólt:- A jelenlegi rekonstrukció befejeztével sokat javul majd a helyzetünk, s ehhez nagyon sok segítséget kapunk a városi és a megyei vezetéstől is. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a nehézségek ellenére nincs okunk szégyenkezni. A sokoldalú megelőző, felvilágosító munka eredményeként jelentősen csökkent a spontán és a művi vetélések száma, a csecsemőhalálozás aránya rendszeresen a megyei átlag alatt marad. A szakdolgozói létszám biztosított, ősszel pedig az orvosi létszámfejlesztés is befejeződik. Nagy gondunk, hogy a városban lakást nem tudunk biztosítani. Ami viszont nagyon sok segítséget jelent a szülészet-nőgyógyászati ellátásban, hogy rendkívül jó a kapcsolatunk a pécsi klinikával, így a progresszív betegellátásnak az a formája valósulhat meg, ami a betegnek, illetve a helyi és az országos egészségügyi ellátásnak is a legjobb. Kurucz Gyula Munka, tanulás, közélet Horváth Klára Csiszár Lajos Fiatal dolgozók Négy évig szalagon dolgozott, egy évvel ezelőtt helyezték át bérelszámolónak. — Nem én jelentkeztem, kérték, hogy vállaljam el ezt a munkakört — magyarázza Horváth Klára, a Carbon mágo- csi üzemének dolgozója. i— Nem volt bérelszámolónk. Akkor már harmadikos voltam a gimnáziumban, talán ezért is gondoltak rám. Idén végzett, októberben érettségizik. Szeretett szalagon dolgozni, a pénze is több volt. Exportra varrt munkaruhákat, kordnadrágokat. Darabbérben dolgozott, háromezer forintot keresett havonta. Bérelszámolóként 2300 forint a fizeiése. — A szalag mellett jobban próbára tudtam tenni magam — mondja. — Mindig előttem állt a feladat: na, még eggyel többet megvarrni, de úgy, hogy selejtes ne legyen közöttük. Most sem vagyok elégedetlen, de néha szeretnék visszamenni a gép mellé. Horváth Klára, az egyházas- kozári területi KISZ-bizottság titkára. Négy alapszervezet kilencven tagja dolgozik a területi bizottság irányításával. Mint titkár, azt tartja fontosnak, hogy konkrét feladatokat kapjonak a fiatalok. Olyanokat, amilyeneket a felnőttek is elismeréssel nyugtáznak. A közelmúltban parkosítottak, klubot festettek, segítettek a bolt építésében, az óvoda udvarának rendbetételében. Horváth Klóra 24 éves. Tavaly vették fel a pártba, idén tanácstaggá választották Egy- házaskozáron. Két utca lakóit képviseli. A Béke utcában jelenleg csapadékvíz-elvezető csatornarendszer épül. Klára szerint a következő kérésük a közvilágítás korszerűsítése lesz. * Csiszár Lajos, a mágocsi termelőszövetkezet kombájnosa húszéves. Mezőgazdasági gépszerelőnek tanult a sellyei szakmunkásképzőben. Három év óta kombájnos. — Az igazi munkánk a betakarítás — mondja. Idén nagyon szép volt a termés, csak nehéz volt levágni. Az aratás befejeztével a kombájnosok visszatértek a gépműhelybe. Csiszár Lajos is itt dolgozik, de szívesen megy a földekre őszi mélyszántást végezni. — Szeretem a földet és szeretek jól keresni. A műhelyben 14 forintos órabérben dolgozom, kint teljesítménybérben. Ha bent maradok, 2400-2600 forint a fizetésem. A földön 3500-4500 forint között keresek. A brigádot, melynek tagja, édesapja vezeti. Ő a legidősebb 43 évével. Háromszoros kiváló dolgozó, TOT kitüntetett. — Mit jelent együtt dolgozni az édesapjával? — Jó példa nekem az ő munkája. Kezdetben rengeteget segített és sokat követelt. Most, hogy már önálló kom- bójnos vagyok, az utóbbiból több jut. Ha valamit rosszul csinálunk a brigádban, biztos, hogy engem vesz elő elsőként. De én örülök ennek. Csiszár Lajos KJSZ-tagként területi és alapszervezeti propagandista, tagja a járási politikai képzési munkabizottságnak. Idén vették fel a pártba, tavasszal tanácstagnak választották. A körzetéhez tartozó Árpád utca lakóinak egy kérését már teljesítette, megépült az út. — Felesben — teszi hozzá mosolyogva. — Az anyagot a tanács adta, mi pedig elterítettük. — Van még valamilyen tevékenysége, amit szintén önzetlenül csinál? — Testépítő klubot vezetek a mágocsi fiataloknak. T. É. Minibölcsődék t hónappal ezelőtt örömhírrel csengetett be szomszédunk: felesége fiút szült! Most, hogy az asszony szülési szabadsága letelt, visszamenne dolgozni, de nincs kire hagyja a gyereket. A nagyszülők még messze vannak a nyugdíjas kortól, a vállalati és a lakótelepi bölcsődében pedig a betelt létszámra hivatkozva visszautasították a fiatal szülők kérelmét. Az asszony szívesen otthon maradna gyermekgondozási szabadságon, de ahg egy éve költöztek az új lakásba és még sok a kiadásuk: OTP-hitelre vették a bútort, a háztartási gépeket. Nem beszélve a lakástörlesztés költségéről. Tehát kell a pénz, így a kínálkozó megoldás, a 2000 forintos nyugdíjas pótmama nem jöhet számításba. Marad: a minibölcsőde. Keresni kell egy olyan gyesen levő anyát, aki a saját gyereke(i) mellett vállalkozik bölcsődés korú gyerek gondozására. A fiatalasszony kapott címeket, árajánlatokat. Havonta ezer forintért vigyáznának a kisfiára, ha ő viszi az előre elkészített tízórait, ebédet, uzsonnát, a tiszta pelenkákat ... Sokan arra kényszerülnek, hogy magánbölcsődébe adják gyereküket, mert a területi és üzemi intézmények nem tudják fogadni őket, minden száz bölcsődés korú gyermekből csak tizenöt juthat be. A bölcsődék falai nem gumiból vannak, s még így is a mintegy 60 ezer helyre 70—75 ezer csecsemőt, kisgyereket vesznek fel. (Van ahol a helykihasználás eléri a 145 százalékot!) Vagyis zsú. folásig teltek ezek az intézmények. Kétséqtelen, bevált a gyermekgondozási segély rendszere, elsősorban mint szükségmegoldós, mivel a statisztika is mutatja — a társadalmi intézmények nem tudják levenni a szülők válláról ezt a családi gondot. S előre láthatólag még jó pár évig nem is várható ié- nyeges változás (a VI. ötéves tervidőszakban 3 százalékkal javul majd a bölcsődei ellátás). Annak ellenére, hogy jelenleg a munkaviszonybon álló nők 9,1 százaléka (az idén 270 ezer) gyermekgondozási szabadságon van, még rajtuk kívül sok az olyan kisgyermekes anya, aki a gyes anyagi vagy szakmai hátrányai miatt a szülési szabadság — esetleg egy év — letelte után munkába áll, csemetéjét pedig o bölcsőde, a nagymama, a pótmama vagy a minibölcsődés gondjaira bízza. Nem vitás: a nők munkába állása gazdasági és társadalmi szükségszerűség, s a dolgozó nő és az anyai hivatás kettőssége közötti fe. szültség feloldására meg kell találni a megoldást, azonban addig is lehet enyhíteni a gondokon. De hogyan? Átmenetileg sokat segítenének a magánbölcsődék. Tudom, rengeteg érv szól ellene és kevés mellette. Ettől függetlenül léteznek, féllegálisan. Ugyanis érvényben van egy MüM-rendelet, mely a gyesen levőknek megengedi, hogy saját gyermekükön kívül még két gyermekre felügyelhetnek. Az egészség- ügyi szakemberek - gyermek- orvosok, pszichológusok — nem nézik jó szemmel ezt a magánkezdeményezést, véleményük szerint a „képesítés nélküliek” nem tudják azt nyújtani a kicsiknek, amit a bölcsődék képesített gondozói, okik olyan módszertani elvek alapján foglalkoznak a gyermekkel, melyek megfelelően fejlesztik érzelmi, értelmi képességeiket. A minibölcsődékben viszont - mondják - nics semmi biztosíték arra, hogy higiénikus környezetben legyen a gyerek, a .korának megfelelő táplálékot, fehérje- és vitamindús ételt kapjon. A járni még nem tudó kisbabák szobalevegőn töltik a nyolc órát, a gyeses mama képtelen egyszerre a saját és a „fogadott” gyermekkel foglalkozni. A következmény: amikor a minibölcsődések óvodába kerülnek — a szellemi és manuális játékokban egyaránt — észre lehet ver.ni lemaradottságukat. Abban mindenki egyetért, hogy a gyermeknek hároméves koráig az anyja mellett van o legjobb helye. Na de ezt — mint már szó volt róla — nem minden dolgozó nő akarja, tudja vállalni, objektív és szubjektív okok miatt. Viszont a valós helyzetet mérlegelve be kell látnunk: a kisgyermekek elhelyezéséhez - ha átmenetileg is - szükség van a bölcsődéket kisegítő megoldásokra. Azzal, hogy nem akarunk tudomást venni a minibölcsődék létezéséről vagy szükséges rossznak tekintjük, attól még nem rendeződik ez o kérdés. Pedig sokat nyerhetnénk vele: ha csak azt vesszük, mennyibe kerül az államnak egy bölcsődei hely fenntartása, már érzékelhető a haszno. Könnyű megcáfolni oz e'len- érveket: „Felügyelet nélkül működnek”. Miért ne működhetnének felügyelettel, a tanács engedélyével? (Épp úgy, mint az iparengedélyt kiváltó szakmunkások, akik mellékfoglalkozásban végzik a lakossági szolgáltatást.) „Nem higiénikus a környezet”. Hol? Egy lakótelepi lakásban, mely a saját gyermeknek megfelelő, az idegennek meg nem? Döntse el egy környezet-tanulmányozó, -felmérő bizottság, a KÖJÁL, a védőnő (utóbbi egyébként is minden gyermeket hároméves koráig hetenként köteles látogatni). „A gyesen levő anyák szakképzetlenek”. Akkor képezzék őket. Bizonyára sokan szívesen részt vennének egy 3—6 hetes gondozói tanfolyamon, ahol megtanulhatnák, hogyan kell bánni az apróságokkal, hogyan kell étkeztetni őket stb. „Nem tudnak egyszerre 3—4 gyermekre felügyelni”. A területi és vállalati bölcsődékben átlagosan nyolc gyermek jut egy gondozónőre. Igaz, nem kell főznie ... Ha fantáziát látnánk a minibölcső- de-hálózat létrehozásában, szervezett formában elképzelhető az étkeztetés is, hasonlóan a diákétkeztetéshez. magán bölcsődék ügyében, kissé nyersen hangzik, de ki kell mondani: struccpolitikát folytatunk. Évek óta szemet hunyunk, szabálytalan létük fölött, pedig számuk egyre több lesz. Egyszerűen nem akarunk tudomást venni róluk, mert így kényelmesebb. Holott támogatni kellene ezt a jó kezdeményezést. Más szocialista országokban is felismerték gazdasági, társadalmi, szociálpolitikai hasznát. Miért ne válhatna be nálunk is? Horváth Anita
