Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-16 / 255. szám
1980. szeptember 16., kedd Dunántúli napló 3 Értelmesen, rugalmasan N agy kötöttárugyárunk igaz- gatója kesergett: nem érteni a kereskedelmet. Már napok óta vitatkozik egy régi partnerével, hogy bátran vegye át azokat a termékeket, amelyeket most egy export széria mellett ugyanolyan gépbeállítással készíthetnének neki, mint külföldi megrendelőjének. A legfontosabb tulajdonságokat tekintve nincs különbség, mindössze színben nem egyezik a hazai megrendelés a külhonival. Egy csík a ruhadarabon nem kék, ha nem sárga színű... De a partner ragaszkodik a formális szerződéshez, ezt pedig nagyon nehéz teljesíteni. Nincs éppen sárga festék . .. Nem áll módomban a vitát, minden részletre kiterjedően visszaadni. Talán nem is szükséges. Egy olyan jelenségre irányítja a figyelmet puszta jelzése is, amelyet — a nem köny- nyű anyagellátási és termelési körülmények között — érdemes szóvá tenni. Azt, hogy a szerződési fegyelem és a szerződéskötési problémák egy* része fölösleges vitákra vezethető vissza. Köztudott, hogy nálunk nincs minden rendjén a szerződéses vállalati kapcsolatokkal. Sok a pontatlanság, a fegyelmezetlenség, gyakran kerül sor még bírósági eljárásra is, mert egyik üzem nem végzi el vállalt feladatait, s nem szállít megrendelőjének. Az is köztudott, hogy ilyen okokból néha kisebb-na- gyobb zavarok támadnak az ellátásban, kifogynak az üzletekből még fontos fogyasztási cikkek is. Éppen e bajok orvoslására időnként határozott döntések és intézkedések születnek, amelyek pontosan megszabják a vállalatok, az egymással kapcsolatban állók jogait és kötelezettségeit. És persze vannak szigorú ellenőrzések, vizsgálatok a helyzet értelmezésére, objektív meghatározására. T ény — mindezek hasznosan befolyásolják a szerződéses kapcsolatok fegyelmét. — Ám önmagukban nem termelnek sem árut, s nem növelik a vállalkozó szellemet. Ha ugyanis csak a szigorúság nő, az nem oldhat meg minden olyan esetet, hétköznapi ügyet, amelynek sorsa sokkal inkább múlik a vállalatok egymás közötti bizalmán, jó, valóban szocialista szellemű együttműködésén — és nem utolsósorban rugalmasságán. Azon például, hogy a megrendelő tudomásul vegyen olyan körülményeket, amelyeken a termelőnek nem áll módjában változtatni és azt, hogy az adott helyzetben a szerződés be nem tartásán, a vitán kívül esetleg van más megoldás — a célszerű kompromisszum. Szerencsére van példa arra is, hogy a rugalmasság, a teljesítés érdekét és nem a szerződés formális betűjét tekintő megoldás eredményesebb. Éppen a panaszkodó gyár igazgatója említette, hogy ilyen színvitája csak az egyik megrendelőjével volt — a másik áruház örömmel fogadta a kikötöttől eltérő szerződésteljesítést. Hiszen kiderült, a vevők még örülnek is annak, hogy nem a megszokott terméket látják viszont a pultokon. Hogy miért hoztuk föl ezt a tulajdonképpen egészen mindennapos apró ügyet? — azért mert a merev ragaszkodás nem mindig célravezető — nem szolgálja az ellátás érdekeit. A megoldás dz, hogy a szerződő felek — szűk vállalati érdekeiknél messzebb látva, népgazdasági szemlélettel ülnek az asztalhoz és állapodnak meg. Abban, hogy közösen veszik figyelembe az anyagellátást, az objektív körülményeket és azt a kötelességüket, hogy árut kell adniuk. Mert bármennyire nem veszik észre, az adott kényszerű vitában — az első számú érdekük mégis csak a célszerű megegyezés, a vevők ellátása. M. I. Sok lisztes árut fogyasztunk Már folyamatosan fogadják a betegeket Élei az áj szigetvári kórházban Az ebédnél háromféléből választhatnak A vizsgált évek Termett búza üzemen belül felhasználva Felvásárlás termettnek %-a 1956—€0-hoz viszonyítva % Búzatenger a rádfapusztai szárító és gabonatároló előtt Lassanként benépesül az új, 330 ágyas szigetvári pszichiátriai kórház. Az ünnepélyes, augusztus 20-i átadás után néhány kisebb-nagyobb műszaki probléma formájában jelentkeztek a szokásos kezdeti zökkenők, de szeptember másodikán már fogadhatták az első betegeket. Nem egyszerűen „felvették” a kórházba, hanem valóban fogadták orvosok, nővérek egyaránt, hiszen ez számukra a már régen várt, igazi gyógyító munka kezdetét jelentette. Néhány nappal ezelőtti ott- jórtamkor első utóm a konyhába vezetett. Hamisítatlan nagyüzem volt. Illatoztak a hatalmas — Ez o két osztály már teljes intenzitással működik — mondta és rögtön magyarázattal is szolgált: — Az ,,A" osztályon működik a neurológia és neuro- pszichiátria, továbbá az inten- ,zív ellátás. A „C" a pszichoterápiás betegeké. A „B”, ahol o munkaterápia és a rehabilitáció folyik majd, most szerveződik, a tárgyi feltételeket fokozatosan meg kell még teremtenünk, de október elsejétől ide is fogadunk betegeket. — A rendelőintézetekkel, a gondozó szakorvos kollégákkal Kellemetlen, de szükséges pillanat: vénás injekciót kap egy beteg az „A” osztályon üstök, készült ez aznapi ebéd, a borsóleves és a főtt tészta, háromféle ízesítéssel, kívánság szerint. Mint a konyha vezetője, Net Erzsébet elmondta, naponta négyszáz adagot főznek. Igaz, hogy a korszerű berendezésekhez még hozzá kell szokni, de oz edényszállító szalagok, a mosogató gép, a kitűnő hűtőkamrák máris nagy köny- nyebbséget jelentenek a régi, elavult konyhához képest. A porta előtti előcsarnokban sokan várakoztok. Itt folyik már ugyanis Szigetvár város és a járás részére a szemészeti szakrendelés. Fent, a kórtermekben ragyogó tisztaság, a tágas világos szobák inkább valami elegáns szanatóriumra emlékeztetnek, Dr. Kezdi Balázs, a kórház igazgatóhelyettes főorvosa éppen végzett a nagyvizittel az úgynevezett A és C osztályon. egyeztettük az együttműködés kereteit, találkoztunk a körzeti orvosokkal és tisztáztuk a betegellátás, betegküldés feltételeit, körülményeit. Sajnos, van még néhány hiányosság a felszerelésben, a Medicor például többszöri ígérete ellenére sem helyezte üzembe az EEG berendezést, így ezeket az agyi vizsgálatokat csak a pécsi klinikán tudjuk egyelőre elvégeztetni. Mindent összevetve azonban nincs olyan gátló körülmény, amely lehetetlenné tenné a folyamatos, szakszerű betegellátást. Az új szigetvári kórházban tehát megindult a munka. És nemcsak a gyógyítás érdekében, hanem bekapcsolódtak máris az országos tudományos élet vérkeringésébe is. Szombaton ott tartotta a Magyar Pszichiátriai Társaság délnyugat- magyarországi csoportja vezetőségi ülését. Kurucz Gyula 1956-60 89 300 40 000 49 300 55 100 1961-65 108 177 39 227 68 950 64 137 1966-70 183 281 58 881 124 400 68 252 1971-75 241 523 89 323 152 200 63 308 1976-80 283 512 69 512 214 000 75 430 Sokhelyütt mintha tűz pusztított volna, úgy néznek ki a leperzselt lombú napraforgótáblák. Erről azonban szó sincs, mindennek az az oka, hogy a Region nevű permetezőszerrel lombtalani- tották a növényeket, ezzel meggyorsult a magvak érése és így a hét íégén már megkezdődhet az értékes olajnövények aratása. A világ gabonatermesztése a FAO prognózisa szerint továbbra is központi termelési programja mindazoknak az országoknak, amelyek ebben a legfontosabb élelmiszerben meghatározóak. A vi- .lágpiacon lényegében 200 dollár körüli tonnánkénti ár alakult ki. A magyar ember hagyományosan sok kenyeret, péksüteményt és egyéb lisztes árut fogyaszt. Az ehhez szükséges liszt mennyisége 118 kg körül alakul — 10 évvel ezelőtt 128- 130 kg volt —, vagyis évente mintegy 1 kilogrammal csökken, de még így is jóval többet használunk fel, mint a nyugat-európai országokban, ahol évente átlagosan 50 kg lisztfogyasztás jut egy lakosra. Az előrejelzések szerint 1990- re körülbelül 90 kg körül alakul hazánkban a lisztfogyasztás, ami azt jelenti, hogy továbbra sem csökken a búzának, illetve a lisztnek a táplálkozásunkban betöltött szerepe. ) Maga az élet vetette fel tehát annak szükségességét, hogy a búzával a termelők, nemesítők, irányító szervek többet foglalkozzanak és többet tegyenek érte. 1965 óta az ország önellátó lett, sőt 1968 óta jelentős exportőrök vagyunk. A felszabadulás óta Baranya megyében is a búza termelésében bekövetkezett változások a legszembetűnőbbek. Lényegében akkor indul dinamikusabb fejlődésnek, amikor a mezőgazdaság szocializálása befejeződött, amikor lehetőség lett nagyüzemi táblák kialakítására, az ehhez szükséges nagyobb kapacitású gépek elterjesztésére, a tudomány széles körű adaptálására és a mezőgazdasági szakemberek nagyüzemekben való alkalmazására. 1931—40-es évek átlaga még 1,47 tonna volt hektáronként. A felszabadulás évében csupán 0,76 tonna. Az V. ötéves terv átlaga már elérte a 4,5 tonnát. Baranya megye búza- termelési eredményeivel 1961- től kezdve elkerülte az országos átlagot — a földek aranykorona értéke alacsonyabb az országosnál — sőt az utóbbi 10 évben háromszor ért el első helyezést. A búzatermesztés 35 éve Baranyában Az ötéves tervek idején az alábbi átlagokat érték el a nagyüzemek Baranyában. Országos Baranya q/ha 1931-40 13,7 14,7 19457,6 1956-60 14,8 14,2 1961-65 18,5 19,0 1966-70 24,3 27,5 1971-75 33,2 37,1 1976-80 40,0 45,5 A felszabadulás óta eltelt 35 évben ugyan voltak elemi csapások, pl. 1953., amikor május 23-án 7 fokos hidegben a búzák jórésze kifagyott és csak 0,95 tonna volt az egy hektárra eső termés, vagy az 1970-es és 1975-ös aszályos év, amikor törés következett be, de ötévenként értékelve a fejlődést, az egyenesvonalú. A felszabadulás évében 50 254 hektáron termesztettek Baranyában kenyérgabonát, 0,75 tonna volt az átlagtermés es ez összesen 38 488 tonna terméket jelentett. Figyelemmel az akkori 292 682 Baranya megyei lakosra, ez 1,3 mázsa egy főre eső termelésnek felelt meg. Az 1945. augusztus 17-én kelt közellátási kormánybiztosi jelentés szerint az évi fejadag a következőképpen alakult: 149 301 földmíves lakosság alapfejadagja évi 268 741 mázsa, 143 381 liszttel ellátatlan lakosság évi alapfejadagja 172 157 q, 50 436 liszttel ellátatlan testi munkás pótadagja évi 90 784 q, 19 684 liszttel ellátatlan nehéz testi munkás évi pótadagja 59 082 q. Az összes szükséglet: 590 765 mázsa búza. Vagyis a megtermett 38 488 tonna kenyérgabona rozzsal együtt nem volt elég a lakosság ellátására, mintegy 20 500 tonna behozatalra szorult a megye. Természetesen ezen kívül még a következő évi vetőmagszükséglet is hiányként jelentkezett. Ezzel szemben 35 évvel később ugyanakkora területet számítva 251 000 tonna búzát termesztenek, vagyis az 1945. évinek 65 százalékát. Egy lakosra vetítve 5,7 mázsát. így a fejenként 115 kg lisztfogyasztás kielégítése mellett az országos átlagnál nagyobb arányban vesz részt Baranya az országos ellátásban és mintegy 60—80 000 tonna exportot is tud teljesíteni. Az a tény, hogy termésátlagban az utolsó ötéves tervidőszaka alatt ennyi volt az emelkedés —, vagyis évi 8,7 százalékos — ez azt is jelentette, hogy 94,872 hektár kenyérgabona terület csökkenhetett 1976-80-ra és a 31 728 hektárral kisebb területen 160 000 tonnával több búzát termeltek a baranyai gazdaságok. Ezzel egyidejűleg ezen a területen egyéb áru- és takarmánynövényt tudnak termelni. Természetesen ez a termelési fejlődés egy dinamikus felvásárlás tényét is hozta magával és a bőtermő takarmány- búzák megjelenésével segített az állatok jobb és több takarmánnyal való ellátásában. Az ötéves tervek során a megtermett búza, a gazdaságon belüli felvásárlás volumene az alábbiak szerint alakult. (A táblázatot lásd az oldal alján.) Annak ellenére, hogy a jelenlegi technológia mellett szinte 8-12 perc ráfordítással állítanak elő a nagyüzemek egy mázsa búzát, egyes gazdaságok között még ma is nagy a szintkülönbség. A nagy termelési szintkülönbségeket mór nem lehet kizárólagosan a környezeti adottságokkal magyarázni. Ebben már sok a szubjektív tényező és okai elsősorban a gazdálkodásban levő különbségekre vezethetők vissza. Dr. Baracs József
