Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-14 / 253. szám
1980. SZEPTEMBER 14. NEMZETKÖZI MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. Az ismeretlen olajexportőr Az Albániából érkező — meglehetősen szórványos és alig-alig ellenőrizhető — hírek mindig érdekesek. A balkáni bezártságban élő ország gazdasági életéről felettébb keveset tudunk, a mostanában közzétett elemzések viszont állítják: Albánia új ötéves terve ambi- ciózusabb a korábbinál. Az előirányzat értelmében inkább a meglévő iparágak bővítésére helyezik a hangsúlyt és nem arra, hogy újakat hozzanak létre. Az ipari termelés évente valószínűleg 6,9 százalékkal emelkedik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az energiahordozók és ásványi kincsek kitermelésének, illetve feldolgozásának, különös tekintettel a kőolajra. A kőolajtermelés európai viszonylatban is számottevő, ha tekintetbe vesszük Albánia méreteit: évente közel öt millió tonna. Érdekesség: egyebek között az NSZK, Svájc és Románia importál albán kőolajat. Úgy hírlik nemrégiben új lelőhelyet tártak fel, de onnan egyelőre nem kerül az olaj külföldre, mert még nem szervezték meg a szállítást. Az ország legfontosabb exportcikke azonban nem az olaj, hanem a króm. E ritka fémből Albánia gazdag lelőhelyekkel rendelkezik. Tavaly egy fer- rokróm üzemet építettek, idén egy krómdúsító üzemet. Gyakorlatilag nem alakítottak ki mélyebb együttműködést egyetlen országgal sem — az alkotmány tiltja a kapcsolatot az „imperialista és revizonista országokkal” —; e holtpontról kimozdulást jelent az úgynevezett barte rügyletek keretében lebonyolított árucsere; a mérleget 15—30 naponta ellenőrzik, nehogy az ország véletlenül adósságba keveredjék. Pillanatképek, emléklapok A Nevelők Háza kamarakórusa Grazban fi siker folytatódott... Város a tüzpárnán Elektronikus balerina Nápoly óvárosában egyre gyakrabban összedűlnek a házak, a földben keletkező repedésekből pedig sűrű füstfelhő száll fel. A tűzoltók igyekeznek elfojtani a titkos tűzfészkeket. Amikor azonban a tüzoltófecskendők- ből vizet lövellnek a még a XVI. században épült házakra, tovább rongálják őket. A szakemberek feltételezik, hogy valahol a pincék és üregek óriási labirintusa mélyén, amelyen a város nyugszik, az évszázadok óta felhalmozódott szemét önégetése ment végbe. A nápolyi katakombákban kitört tűzvész elsősorban a régi negyedek lakóit veszélyezteti, ahol enélkül is több mint 3000 család feje fölött nincs tető. Milyen kötelezettségeket nem rónak a komputerre: bonyolult matematikai feladatok megoldását, versírást, zeneszerzést, új gépek tervezését. De hogy egy elektronikus számítógép még táncoljon is? Természetesen nem a berendezés, hanem a képernyőn megjelenő figura táncol. A pennsylvaniai egyetemen (Egyesült Államok) speciális programot dolgoztak ki komputer számára, amely lehetővé teszi a gépnek, hogy válaszoljon a beléje táplált, hangjegyekkel analóg koreográfiái jelekre. A képernyőn megjelenik egy táncoló figura, amely elvégzi a balettmester utasításait. Úgy vélik, hogy ez az ismétlésre mindig kész elektronikus balerina lényeges segítséget nyújt az új balettek szerzőinek. Jitka Stepánková szüleivel Mariánské Udoli községben él, nem messze az észak-morvaor- szá'gi Olomouc várostól. Tehetséges kislány. Jól tanul, szereti a kézimunkát, kiválik dzsessz- tornában és az énekben, az iskolai ünnepségeken ő a bemondó. Műszaki érdeklődése is van, szeret rajzolni és nagyon érdeklődik mindenféle képző- művészeti technika iránt, amellyel az olomouci népművészeti iskolában van alkalma megismerkedni. Különösen szereti a pasztel krétával való munkát. Mindez együtt alapozta meg talán, hogy ő lett a legfiatalabb feltaláló Csehszlovákiában. A grazi óratorony a Schlossbergen A kártyacsata csak a határig tartott, mert utána belefeledkeztünk a táj csodálatába. A hófehér, muskátlis ablakos házak világítanak, mintha csak éppen abban a pillanatban fejezték volna be a meszelésüket A fű mindenütt gondosan lekaszálva, pázsitként díszíti az apró falvakat és az utak mentét. Csakhamar megérkezünk szál. láshelyünkre Grosswilfersdorfba, ahol a mezőgazdasági szakiskola kollégiumában már ebéddel várnak a pécsi Nevelők Háza kamarakórusára. E négynapos Graz és környéki vendégszereplést két évvel ezelőtt már megelőzte egy hasonló turné. Az akkori siker és a szoros barátság a város nevében is vendéglátó Josef Hofer orgonaművész- szel és kórusvezetővel adott alkalmat erre az újabb meghívásra. A kamarakprusnak az idén ez volt a második külföldi útja a belgiumi nemzetközi kórus- verseny óta, ahonnan az első díjjal tért haza. Ausztriába is egy előző esti sikeres körmendi fellépés emlékével érkeztünk. * Lelkes tapsvihar a grazi Stadtpfarrkirchében. Az érdekes, gótikus-barokk stíluskeveredésű templom kitűnő akusztikája még jobban kiemelte a kórus énektechnikáját és Josef Hofer orgonajátékát. Ritkán fordul elő templomi hangversenyeknél a kétszeri ráadás és a hosszan tartó taps. A grazi Kleine Zeitung kritikusa felsőfokon értékelte az estet, Tillai Aurél munkásságát és a koncertet, a júli. us óta tartó „Művészet az óvárosban” sorozat csúcspontjaként említette írásában. S ugyancsak jólesett, hogy egy idős zenebarát a koncert után meghatottan köszönte meg a különleges élményt. A második hangversenyt a közép-Feistritz völgyében lévő Stubenberg am See melletti Schillerten kastélyban rendezték meg. A kastély, a Szövetségi Sportiskola székhelye eredeti fényében őrzi a bécsi barokk stílust. Az elegáns és főként népviseletbe öltözött vendégek minden helyet elfoglaltak a díszteremben. A kétórás műsor után felállva követelték vissza a kórust, és Tillai Aurél karnagy három ráadásnál előbD nem állhatott meg. Nemcsak a hivatalos koncertek maradtak kedvesek és emlékezetesek. Az előre el nem tervezett, a környezet ihlette mini hangversenyek hangulata utolérhetetlen volt. A jáki templomban vagy a Batthyány várkastély kápolnájában, Güssingben ünnepélyesen felhangzó dalok a Stubenberg am See tavának mólóin játékosan elénekelt Visszhang, amelynek jelentős hallgatóközönsége is akadt hir- telenében, felejthetetlenek. A grazi borozóban és a Gleisdorf- tól nem messze fekvő magánházban töltött estéken, a közösen elénekelt dalok segítségével barátkoztak a pécsi és a grazi kórus tagjai és a vendéglátó háziak. Az egyik olaszországi turné alkalmával is meggyőződhettek a zene erejéről, amikor is még egy rendőri szívet is meglágyítottak. A gyorshajtásért fizetendő bírság helyett ugyanis két dallal kárpótolták a közlekedés őrét... Nem lehet elfelejteni grazi idegenvezetőnket, a hetvenötéves dr. Somogyi Balázst sem. Tizenegy évig Pécsen is élt, itt fejezte be a jogi egyetemet. Emlegeti a régi ismerősöket és leveleket vesz elő a -táskájából. Mint a grazi magyar egyesület egyik vezető tagja és az Odysseus in Domino művészklub patronálója, szeretné mielőbb kiépíteni a kapcsolatot Péccsel is. A művészklub már tartott kiállítást Veszprémben, s Balázs bácsi büszkén mutatja a fénymásolt újságcikket az újszerű kiállításról. Egyébként az idegenvezetés és a kulturális munka mellett hetente háromszor tart magyar órákat ingyen a nyelv iránt érdeklődőknek. És nem lehet elfelejteni az út sor- rán tapasztalt vendégszeretetet, Josef Hofert, „pipás ismerősünket" a schilleiteni zenés esték szervezőjét dr. Frank Schleichert, a kórust hűségesen kísérgető öttagú Stock családot, vagy a grosswilfersdorfi kollégium igazgatóját, Ahogy a mesébe illő falvakat, kisvárosokat, Graz hangulatát és a mindenütt megnyilvánuló színes fogadtatást sem. Az út elején a korábbi turnék kellemes vagy kínos, de feledhetetlen epizódjairól meséltek a kórustagok. Például a bécsi vonatról lemaradó lányokról, akik végül is útlevél, pénz nélkül jutottak el a következő vonattal Párizsba a kórus után, vagy a spicces magyarról Belgiumban, aki jóízűen beleénekelt az egyik műbe. Hazafelé menet már inkább Grazról folyt a szó. Bizonyára ez a koncertút is bekerül majd a legsikeresebbek közé és előkelő helyet foglal el az emlékek sorában. Barlahidai Andera Az egyik legfontosabb célkitűzés Vietnamban a mezőgazdaság és az állattenyésztés fejlesztése, s ezzel az élelmiszerellátás javítása. Képünkön: szorgalmas munka folyik a Hanoitól délre fekvő Hoang Hoa járás Hong Quy szövetkezetében. „Északi Itflagnyitka” A cserepoveci acélmű „Északi Magnyitka" — ezzel a névvel tisztelik meg a szovjet emberek a cserepoveci kohászati üzemet, ugyanis ezáltal a világ egyik legnagyobb vállalatához, az Uraiban levő Magnyitogorszki Kohászati Kombináthoz hasonlítják. Idősebb testvéréhez hasonlóan a vologdai területen levő cserepoveci üzem is sajátos akadémia, amelynek tapasztalatai sokban meghatározták és meghatározzák a vaskohászat fejlődését az országban. Az „Északi Magnyitka" viszonylag fiatal: üzemcsarnokainak építését 1948-ban kezdték meg. Az építkezés gyorsított ütemben folyt. Az első nyersvasat mór 1955-ben lecsapolták. Nem sokkal később megkezdte a termelést a hatalmas kokszolómű, kiöntötték az első martinacélt, megjelentek az első acélbugák. Az építők és szerelők sok olyan új műszaki megoldást alkalmaztak, amelyek meggyorsították a munkát, csökkentették az anyagfelhasználást. A gyár tovább épül, évről évre egyre több terméket szállít a népgazdaságnak. A múlt év végén olvasztották a 100 milliomodik tonna acélt. Míg az első ötvenmillió tonna kibocsátásához 13 esztendőre volt szükség, addig a második félszáz millió tonnát öt esztendővel hamarább érték el. Ez a siker nemcsak az új kapacitások üzembe helyezésének eredménye, hanem közrejátszik benne a legkorszerűbb technológia alkalmazása, a működő aggregátorok széles körű rekonstrukciója. A legközelebbi időben a cserepoveci kohászati üzemben megkezdi működését az új oxigénkonvektor üzem, az ország egyik legnagyobb acélolvasztó komplexuma. A következő 11. ötéves tervidőszakban nyersvasat fog adni a termelékenységét tekintve egyedülálló új nagyolvasztó. Irányítását maximálisan automatizálják, a nyersvas kibocsátása folyamatossá válik. A 14 éves feltaláló A „2000” hengersor vezérlőasztalo (Fotó: TASZSZ - APN - KS - Sz. METEUCS felvételei) A csehszlovák találmányi hivatal évente mintegy ötezer szabadalmat vagy találmányi tanúsítványt ad ki. A feltalálók ugyanis választhatnak a szerzői tanúsítvány vagy a szabadalom között. Többnyire a tanúsítványt részesítik előnyben: ez a jogvédelem korszerűbb és előnyösebb formája. Egy szép napon bejelentés érkezett a találmányi és felfedezési hivatalba Jitka Stepán- kovától. Mit talált fel? Beszéljen erről ő maga. — Gyakran kértem apukámat, hogy meséljen a gyermekkoráról — emlékezik vissza Jitka. - Egyszer arról beszélt, hogy milyen játékszerei voltak. Megemlékezett a jojóról is. Zdenek fivérem azután készített is nekem egy jojót cérnaspul- niból. E játékszer kezelése egyszerűnek látszik, de ügyesség kell hozzá. A hengerke bevágásába zsinór van tekercselve, a zsinór végét az ujjúnkra hurkoljuk. A jojót leeresztjük, de mielőtt az egész zsinór lete- kercselődne, a kezünket egy pillanatra leengedjük és a jojó ismét „felfut” a zsinóron - és ez állandóan ismétlődik.- Elég sok időbe került, amíg megtanultam vele játszani. Amikor az egész zsinór letekercselődött, mindig ceruzával tekercseltem fel újra, mégpedig úgy, hogy a ceruzát a spulni közepében levő lyukba tettem — mondja Jitka. És így született meg az ötlet. Mivel az addigi ceruzahegye- zők Jitkának nem feleltek meg, mi lenne, ha új, gyorsabb, a jojó játékszer elvén alapuló ceruzahegyező látna napvilágot? Jitka édesapja papírra vetette az ötletet és bejelentette a Találmányi Hivatalban. A tizennégy éves Jitka találmánya iránt egy kisebb üzem hamarosan érdeklődött, s így valószínű, hogy Jitka nemsokára a rajzaihoz szükséges pasz- telkrétát olyan hegyezővei faraghatja meg, amelyet ő maga talált ki, és a boltban vette meg. Jaroslav Winter
