Dunántúli Napló, 1980. szeptember (37. évfolyam, 240-269. szám)
1980-09-02 / 241. szám
á 1980. szeptember 2., kedd Dunántúlt napló 3 Baranya az ország legjobb gyógynövény-átadói között B aranyában nem emlékeznek arra, hogy egyszerre nyílott volna három gyógynövény, így az akác, bodza és a hárs. Az idei virágzási egybeesés ismét kiélezte a gyógynövénygyüjtés akut problémáját, hogy kevés az állandó és az alkalmi gyűjtő. Ezekből a virágokból a felvásárolt mennyiség többszörösét vehette volna át a Herbá- ria Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Közös Vállalat megyei felügyelősége. Az állandóan gyűjtők száma eléri a 40-et, míg a szezonban beugrók ennél ötször többen, főként nyugdíjasok. Átlag 300-500 forint értékű növényt adnak le naponta, de nem ritka az ezer forintos tétel. „Főállásban" gyógynövénygyűjtőt és termesztőt nem találni Baranya megyében. Mindössze négyen vannak azok, akik majdnem egy évtizede aktív gyógynövényesek a szabad idejükben, így Pozsonyi Mátyás Kozármislenyből, Per- gely Károly üszögpusztáról, Öllé Lajos Kaposszekcsőről, valamint Márton Boldizsár Székelyszabarról. Nem sikerült eddig az iskolásokat és a honvédeket a csoportos gyűjtésnek megnyerni. Néhány brigád szerveződött, de a begyűjtés nem járt sikerrel. Ezzel szemben Vas megyében és az Alföldön a galagonya és a kamilla szedését évek óta közösen végzik. Egyébként elég lenne 50- 60 ember a csaknem száz értékes vadon termő faj összegyűjtésére, ha azok mindig a Herbária rendelkezésére állnának, ha nem csupán a divatos, magas áron átvett és a könnyen meglelhető növényeket szednék. Az utóbbi időben a bodza, galagonya és a meténg felvásárlási ára nőtt meg rohamosan. Pillanatnyilag még csak félszáz faj jut el Baranyából a feldolgozó üzemekbe, hogy ott hazai és külföldre szánt gyógyszer-alapanyagokat, teakeverékeket készítsenek belőlük. Kárba vész több mint 20 igen keresett vadon termő faj, mert nehezen fellelhetők, hogy több helyen nyílnak és rengeteg az utánajárás, mire elegendő mennyiség gyűlik össze. Pedig értékes valutát jelentenek. A külföldi megrendelők egy évtized után ismét keresik a meténget, de sláger az ökörfarkkóró, aranyvessző és a mórmályva. A majoránnára viszont tavaly óta nem tartanak igényt. A vadon termők kiskerti termesztése jelentős kísérletnek számít. Baján a lándzsás útifüvet, Tolna megyei falvakban a macskagyökeret sikerült meghonosítani. A kistermelők Pécsett a beléndekkel, a szöszös ökörfarkkóróval, a dísz napraforgóval, Komlón a mecseki teafűvel próbálkoznak. Jövőre mindegyikből adnak ki magot. Drogokat tartalmazó virágokat, leveleket, füveket, bogyókat és gyökereket csak olyan emberek szedhetnek egész éven át, akik rendelkeznek a Herbária és a rendőrség által kiállított engedéllyel, ami csak Baranya területére érvényes. Ekképp igyekeznek a növények kíméletére szoktatni, hisz hársfák kerültek veszélybe. Tavaly fakimélésre hivatkozva kis mennyiségű hársvirógot vettek át Baranyából. Még tanácstalan a Herbária, hogy miként is foglalkozzon a vándor-gyűjtőkkel. Mindenesetre a magyaregregyi völgyből eltanácsolták a kistraktorokkal acsalapu gyökereket kiforgató Nógrád megyei gyűjtőket. Alig egy évtizede a Mecsek vidékéről évente csak 200 ezer forint értékű gyógynövényt szál- lítottak el, ma viszont az éves átlag 4-5 millió forint, amivel az ország legjobb gyógynövény-eladói között szerepel Baranya. A Herbária a legbiztosabban a kistermelőkre számíthat. Nagy szükség van a vadon termő gyógynövényekre A kiskerti és a nagyüzemi termesztés magas fokon áll Hazánkban a legtöbb mórmályva termesztő megyénkben található és idén már félezren három hektárról száz mázsa szárított mályvaszirmot adnak el. A Mecsektől délre több mint félezren nyolc hektáron hatfajta gyógynövényt termesztenek és az idei leadási ter: vük négymillió forint értékű. Az érdeklődés óriási, hiszen éveken át csak 80—100-an voltak a kiskerti gyógynövényesek. Mindennek az oka, hogy stabilak a felvásárlási árak és legfeljebb csak emelkednek. Nem egy kistermelő két—háromféle növénnyel is sikert ér e' alig ötven négyzetméteres kertjében. Ekkora földdarabkán például mórmályvából átlag tízezer forint a haszon. Napjainkban nincs szükség több kistermelőre. Legfeljebb százan maradnak el évente, míg a helyükre kétszer-három- szor -ennyien jelentkeznek. A Herbária válogat és olyan kiskerttulajdonosokkal köt szerződést, akik a tervezett mennyiségnél többet értékesítenek. A komlói, szigetvári, sellyei tsz, valamint a Pécsi Állami Gazdaság elegendő konyhakömény, koriander fehérmustár termesztésére kötött szerződést csaknem 300 hektáron. Megyénkben más gyógynövényt nem sikerült nagyüzemi szinten termeszteni. Tavasszal tsz-eket utasított el a Herbária-felügye- lőség, ugyanis a tőkés piacon ezen fűszernövények iránt mérséklődött a kereslet. A 9 baranyai áfész 25 felvásárló-telepén a mintegy 30 magas szinten képzett felvásárló szívesen nyújt szakmái tanácsot. Mindenki más „zugátvevőnek” számít. Fontos feladat a vadon termő gyógynövények rendszeres gyűjtése, aminek a megszervezése az áfé- szek gyógynövény-felelőseire vár. Csuti János A jog és kötelesség képviselete Egy bizalmi portréja A gerinctelen ember hamar lejáratja magát o Markáns arcvonások, ezüstös haj. Kezét összekulcsolja maga előtt az asztalon. Ez lenne az a kéz, amely az asztalra csapott, ha kellett? Hiszen alig egy órája így jellemezte előttem Treutz Sebőt Pleskonics István, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát szakszervezeti bizottságának titkára: „a munkásoknak is meg meri mondani ha kell, s az asztalra csap, ha úgy látja, valamilyen jogos követelést, panaszt megpróbál valaki elmismásol- ni”. Számomra ez a kéz nyugodt, dolgos munkáskéznek látszik, s nem asztalt csapkodónak. S hogy nem tévedtem, azt Treutz Sebő is megerősíti, amikor huszonöt éves szakszervezeti bizalmi munkájának legfőbb tapasztalatát ekképpen summázza : — Soha nem voltam asztalt felborogató típus. Ennyi év alatt bebizonyosodott, hogy határozottsággal és jó szóval érheti el az ember a legtöbbet. Akkor is, ha a dolkozókat kell valamiről meggyőzni, és akkor is, ha az ő ügyüket kell képviselni a felsőbb szerveknél, vagy a gazdasági vezetőknél. S ha a bizalmi következetes, s ha saját maga mutat példát munkájával évek hosszú során, akkor mind kevesebb gondja lesz az- zol, hogy miként fogadtassa el másokkal az álláspontját. e Évek hosszú sora .. Treutz Sebő kereken ötvenéves: 1930. április 4-én született Szajkón, ahol azóta is él. A bólyi gazdaságban 1949 óta dolgozik, így tulajdonképpen alapító tag. Életpályája szépen példázza a gazdaság fejlődésének történetét. Először gyalogmunkás, maid foaatos, s amikor elkezdődik Bolyban a mezőgazdaság gépesítése, elvégzi Pápán a mezőgazdasági -gépész szakmunkásképző iskolát. 1960-tól 1979-ig a híres „Kossuth” traktoros szocialista brigád vezetője. Alig másfél éve a kombinát bólyi üzemében növénytermesztési csoportvezető. 1949 óta szakszervezeti tag, 1954 óta bizalmi, 1964 óta az üzemi szb tagja, amelynek 1977-ben választották titkárává. Az új szervezeti struktúra szerint most főbizalmi. — örülök a változásoknak. A gazdasági vezetők is elismerték, hogy a szakszervezeti mozgalmat és a termelést nem lehet különválasztani. Most a bizalmi igazi partnere lehet a gazdasági vezetőnek, feltéve, ha nem feledkezik meg ártól, hogy az ő feladata a termelést segítő érdekképviselet. Természetesen a dolgozók jogait nem lehet félretenni, csak arányosítani kell a kötelezettségekkel. S ebben nevelő szerep jut a bizalminak, hogy ezzel ne csak a vezetők számoljanak, hanem a dolgozók is meqértsék és elfogadják. Nem hiszem, hogy nehéz lehet ez annak, aki arra is ügyel: nehogy vizet prédikáljon és bort igyon. o Kell-e harcosság, bátorság ehhez a munkához? Csendes, halk szavú a válasz némi töprengés után. Nem bizonytalan, inkább józanul mérlegelő: — Ha a gerincesség bátorság, akkor feltétlenül. De enél- kül nem is lehet betölteni ezt a feladatkört. A gerinctelen ember hamar lejáratja magát fent is, lent is, s hogyan lehet bizalmi valaki, ha senki sem bízik meg benne? Szívesen beszél azokról az eredményekről, amelyek az utóbbi években valósultak meg. Elsősorban a munkakörülményekben és szociális létesítmé. nyéknél volt jelentős változás. A meleg ételt a határba is kiviszik, egységes munkaruhatípust rendszeresítettek, busszal szállítják a munkahelyre a dolgozókat, akik átöltözhetnek, lemosakodhatnak munka után. — Ma már egy idegen aligha tudná megállapítani, hogy a munkásbuszaink utasai a földekről jönnek-e, vagy kirándulásról. Elértük, hogy az időszaki dolgozók is megkapják az illetményrészesedést. Az is nagy eredmény volt, hogy a termelés és a bérszint csökkenése nélkül be tudtuk vezetni az ötnapos munkahetet, ami 51 szabad szombatot jelent egy évben. Igaz, nem volt könnyű megértetni a dolgozókkal, hogy ez is egyféle bérszintemelés. o A bólyi üzemegységben hagyomány, hogy tavasz elején a bizalmi csoportok összejönnek és megbeszélik, hogy hol és mit kellene javítani a közeljövőben. — Három nagy feladat áll előttünk: a teljesítménybérezés továbbfejlesztése, a gépműhelyünk bővítése és korszerűsítése, mert bizony ez elmarad a gépparkunk színvonalától, valamint a kukoricacímerező gépek gyártásának előkészítése a saját műhelyünkben. A kombinát más üzemegységei már sikeresen kipróbálták ezt a gépet, ami sokat javít majd a munka- körülményeken, hiszen gép nélkül ez nagyon nehéz, fárasztó munka. Azt hiszem a higgadtság az egyik legjellemzőbb vonása. Kerüli a nagy szavakat, s ahogy most vissza pergetem másfél órás beszélgetésünk fonalát, egyre nyilvánvalóbb, hogy mindvégig tudatosan a háttérbe szorította a saját szerepét. Szerénység? Erre aligha lehet rákérdezni. Éppen ezért egy kicsit meg is lep, amit búcsúzóul mond'. Férfiason szemérmes önvallomás az elmúlt 25 évről: — Soha nem csalódtam a munkatársaimban, az emberekben, s azt hiszem, ők sem bennem. S lehet bármi gond, nehézség, ez a tudat mindig segített, lelkesített. Dunai Imre ürdosszie (4.) Az új árrendszer kockázatai ■ «■ Az új árpolitikai gyakorlat mint minden jelentős váltoiás, kellő tapasztalat hiján kockázattal jár. Főként azzal a veszéllyel kell reálisan számolni, hogy a fokozott rugalmasság révén nem válik-e az árrendszer bizonytalanná. A kérdés már az 1980. évi termelői árrendezések előkészítése során megfogalmazódott. Az új árak még bevezetésük előtt rendkívül gyorsan elévültek, s igy az árképzést — tegyük hozzá nagy munkásai — többször is meg kellett ismételni. A világpiaci árak követésében nincs kellő tapasztalatunk, ezért a begyakorlás időszakában célszerű a fokozott óvatosság. Nem ismerjük pontosan más országok és vezető külföldi cégek ármechanizmusát, de tény például, hogy a nyersbőrárak 1979 eleji robbanását a késztermékek árának viszonylag csak szerény növekedése követte, az is csak némileg megkésve. Ilyen körülmények között a vállalati és a szakágazati árprognózisoknak kétségtelenül megnő a szerepük. Túlköltekezés, feszültségek A termelői árak rugalmassága, időszerűségének megőrzése az egyszerűbb feladat. De vajon a fogyasztói árakban ér- vényesíthetők-e folyamatosan a mindenkori világpiaci tendenciák? A benzin órának emelése egyelőre még nem ütközött akadályokba. Ám a távfűtés, a fűtőolaj, a gáz, a villamos energia további drágítása politikailag nehezen lett volna indokolható. Vállaltuk tehát ismét az ártámogatások növekedését. Az áprilisban esedékessé vált áremelések egy része 1981-re, más része még távolabbra tolódik. Nem látható pillanatnyilag az árpolitikai taktika és stratégia újraéleződő ellentmondásának feloldási lehetősége. Az aktív árfolyampolitika a negatív külpiaci hatások közül az inflációtól megvédheti a belföldi árszínvonalat, ám a cserearányromlással szemben tehetetlen. A cserearányromlást, amely egyértelműen áremelő hatású, mégsem tekinthetjük sorscsapásnak. Felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közömbösítése tőlünk függ, Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiával, az anyaggal, a termelőeszközökkel, korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, a belföldi árak stabilizálódnak, sőt esetenként, ahol kiugró eredményeket érnek el. még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodós minősége nem javul kellően, vagy esetleg a külső okok miatt romlik, ez óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik visz- sza. A legfőbb árstabilizátor tehát a termelés hatékonyságának növelése. A legutóbbi évtized jelentősebb ármozgásai túlnyomó többségükben az értékarányok kialakítását célozták és nem voltak inflációs jellegűek. De a gazdasági fejlődést időnként túlköltekezés és feszültségek is kísérték. A túlköltekezés lehetőségét korábban erőteljesen növelték az előállítási költségektől független, merev árak. Az árak gazdasági tartalmának, orientáló szerepének erősödésével a túlköltekezés ugyan csökkent, de nem szűnt meg. A túlköltekezés pedig, mint köztudott, inflációs nyomást gyakorol, s o feszültség időnként inflációs áremelkedésben oldódik fel. A gazdasági fejlődés meggyorsításának szándéka nem ritkán bumerángként ütött vissza. Az utóbbi években előfordult, hogy olyan fejlesztési célokat tűztünk magunk elé, amelyek teljesítésére nem volt reális lehetőség. S a túlköltekezés csak fokozódott a beruházások szét- forgácsolásával. a kivitelezési idő elhúzódásával, a tervezett ráfordítások túllépésével stb. Az így kiáramló fölös pénzmennyiség a fogyasztási javak piacán is többletkeresletet eredményezett, és nyomást gyakorolt az árakra. Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik a gazdasági helyzet szilárdságát, a szocialista tervgazdálkodós fölényét, az életszínvonal-emelés egyértelműségét, A gazdasági érdekek viszont, bár nem kizárólagosan, inkább a mérsékelt, tervszerűen irányított árszínvonal-emelés mellett szólnak. Az aktív árpolitika, az árarányok céltudatos módosítása ugyanis a műszaki fejlesztésnek, a választékbővítésnek, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletkező feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelésben és a forgalomban egyaránt nagy mozgósító és szervező erő. A különböző mértékű ár- és jövedelemnövelések révén rugalmasan új rangsorok alakulhatnak ki a vállalatok és a dolgozók egyes rétegei, csoportjai között. A jövedelmek ilyen rugalmas átcsoportosítása különösen nélkülözhetetlen a jelenlegi nagy strukturális átalakulások időszakában. Politikai érdekeinknek megfelelően. visszafogottad élünk az áremelés gazdasági fejlődést pezsdítő, a termelési tényezőket átcsoportosító hatásával. Mégis az utóbbi években szándékainktól függetlenül, főként külső hatásra, gyorsult a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme. De olykor hazai árfelhajtó erők is érvényesülnek. Növekednek például a fajlagos- bérköltségek a munkaigényes és nehezen gépesíthető iparágakban és a szolgáltató ágazatokban. Ha a bérek az alacsony termelékenységi színvonalhoz igazodnának, elnéptelenednének ezek a munka- területek. Ezért előbb-utóbb állami támogatással teszik lehetővé például a zöldség- és gyümölcstermelésben vagy, a szolgáltatóiparban dolgozók béremelését, a létszám megtartását és növelését, s a szükségletekhez igazodó fejlesztést, beruházást is. A termékek önköltsége A fejlesztések olykor szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyűszerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosaknál. De a növekvő igények, az ismert munkaerőhelyzetben csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása ugyancsak növeli a termékek önköltségét. A környezetvédelmi kiadások, az infrastrukturális beruházások ugrásszerűen növekednek, végső soron a társadalmilag szükséges ráfordításokat gyarapítják, és ha akarjuk, ha nem; nyomást gyakorolnak az árakra. Kovács József
