Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-07 / 216. szám

1980. augusztus 7., csütörtök Dunántúlt Tlaplo 3 Izzólámpa és Camembert sajt Egy csomagoló­gép karrierje Csupa csillogás és automa­tika az új veszprémi tejfeldol­gozó. Annak idején mindnyá­jan elámultunk újságírók, ami­kor a tejipar e kiemelkedő lé­tesítményében, nem sokkal az átadás után megfordultunk. Elvezettek az akkor Magyaror­szágon új íznek számító és az ínyencek körében gyorsan nép­szerűvé váló Camembert sajt gyártósoraihoz is, majd a cso- magolóba. S akkor a nagy csillogásra egyszercsak rossz árnyék vetődött. A géppel már alufóliába csomagolt sajtkocka halmokat asszonyok hada ülte körül, egyhangú mozdulatok­kal csúsztatták be a kis kar­tondobozokba a Camembert sajtot. Kézzel. Nehéz volt szó nélkül megállni, íme, a ma­gyar betegség: nagy pénzből létrehozott korszerű gyár, ahol két automatagép között kézzel adogatják a terméket. Az Esti Hírlapban olvasták A kép már a múlté. Újab­ban az Egyesült Izzó Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyárának csomagológépén dobozolják a népszerű Camembert sajtot. Sajtcsomagoló automata a pé­csi vákuumtechnikai gépgyár­ból? Varadi Imre, a Sopiana főkonstruktőre mindenesetre nerrv tartja rendhagyónak a dolgot.- Évekkel ezelőtt a normál izzólámpák csomagolására, külföldi példák alapján karton- doboz-csomagoló automatát konstruáltunk. Annak idején az Esti Hírlapból értesültünk a veszprémiek gondjáról: szállí­tanának több Camembert saj­tot is, a kereskedelemnek, ha gépesíthetnék a dobozolást. Segítséget kértek. Másnap el­utaztunk Veszprémbe. Kiderült, a mi alapgépünk kis átalakí­tással alkalmas a sajtok do­bozolására. Le is szállítottuk, és beállítottuk a gépet. Most még csak egy sajtadagoló adapterre van szükség, ugyanis az alufóliába csomagolt sajt­kockákat egyelőre kézzel kell feladogatni a kártondobozoló gépre, ami nehézkes, nem ter­melékeny. Az adaptert hama­rosan elkészítjük és felszerel­jük, a hónap végétől már tel­jesen automatikus lesz a cso­magolás.- A gyűjtőcsomagolás még mindig kézzel megy — kapcso­lódik be a beszélgetésbe Vaj­da Miklós, a csomagológépek tervezője. — A kereskedelem ugyanis gyűjtőcsomagokban kapja a sajtot, egy-egy ilyen nagy dobozba ötkilónyit rak­nak be. Jeleztük a veszprémi­eknek, hogy a gyűjtőcsomago­lás gépesítését is megoldjuk. íme, egy eredetileg a fény­forrás-gyártásban használatos kartondoboz csomagológép át­változása. Pontosabban átvál­tozásai, mert a tejipar mel­lett jelentkeztek más felhasz­nálók is. Elsőként a KHV ke­reste meg őket, azóta a pé­csiek csomagológépén dobo­zolják a szappanokat. Jelent­kezett a gyógyszeripar is, kér­ve a gyógyszeres üvegek do­bozba csomagolásának meg­oldását. Itt újszerű feladat, hogy a dobozokba prospektus kerül, az alapgéphez pros­pektus-adagolót is kellett szer­Készül a sajtadagoló adapter Erb János felvétele keszteniük. Úgyszintén kérték a leveles gyógyszerek dobozba csomagolásának megoldását. Ehhez egyebek mellett — a té­ves csomagolást elkerülendő - kódfelismerőf kell szerkesz­teni. Vállalták. Az újabb ér­deklődő a hűtőipar. Amint látjuk, az izzás alap­gép a vele szemben támasz­tott követelményeknek megfe­lelően mindenféle kiegészítő­vel ellátható, mindenütt hasz­nálható, ahol valamit doboz­ba kell csomagolni. Ugyanak­kor dolgoznak már magának az alapgépnek a továbbfej­lesztésén is, teljesítményét a mostani, óránkénti 9600. doboz­ról 12 000-re szeretnék’növelni, hogy beilleszthető legyen a termelékenyebb gyógyszeripari gyártósorokba. A pécsi izzások persze nagyon is céltudatosan keresik a gyógyszeripar ke­gyeit, ugyanis számítanak ar­ra, hogy a jelenlegi csomago­lógépek elöregedésével és ki­válásával ők léphetnek elő a gyógyszeripar szállítójává. És ez már sorozatot jelent. Sorozatot, ami gazdaságos- sági szempontból cseppet sem mellékes. Ezért is igyekeztek a pécsiek újabb és újabb fel­használókat keresni. Sokarcú, sokhcsznú gépet alkottak, s ez nemcsak a tervező gárda szak­mai felkészültségét és lelemé­nyességét dicséri, de egyszer­smind kereskedelmi érzéküket is, hiszen maguk a műszakiak ajánlkoztak, mentek elébe az újabb megrendeléseknek. Mindemellett a pécsiek karton­doboz csomagológépe több fi­gyelmet érdemelne a külkeres­kedelem részéről is, bemutat­hatnák néhány nemzetközi ki­állításon. Az alapgép ára egyébként 1,8 millió forint, a kiegészítőké 200-400 ezer fo­rint között. Az összevetés a hasonló külföldi gépek árával a javukra szól, a nyugati gé­pek másfélszer-kétszer annyi­ba kerülnek, ráadásul azokért kemély valutában kell fizetni, nem is beszélve arról, a tar- talékalkarészek hihetetlenül drágák. Idehaza tehát feltét­lenül nagy karrier előtt áll a gép. NSZK-licencet vásároltak Mellesleg éppen ez az el­maradás magyarázza, miért is áll a Sopiana fejlesztésének homlokterében a csomagolás- technika. Szeretnék elérni, hogy komplett csomagolóvonalak szállítására legyenek képesek. Ezért vállalkoztak licencvásár­lásra: a gyűjtőcsomagolások automatizálására NSZK-beli megoldást alkalmaznak. Az au­tomatagép több gép munkáját egyesíti, síkban hajlítja, ra­gasztja a hullámpapírt, rend­kívül takarékosan dolgozva. A dokumentációkat augusztus vé­gén kapják kézhez, azt köve­tően újabb szép és izgalmas feladat vár a Sopiana tervező, mérnökeire, a fejlesztésbe be­folyó forgácsolókra és lakato­sokra: a rajzok alapján meg kell alkotniuk egy hazai vi­szonylatban merőben új cso­magolóautomatát. Miklósvári Zoltán Akik a hírekben szerepelnek... Farkas László Új igazgató az állat- tenyésztési felügyelőségen Hír: ,,A Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője Farkas László mezőgazdasági mérnököt, a Baranya megyei Tsz Szövetség főmunkatársát nevezte ki a Baranya megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelő­ség igazgatójának". Az íróasztalon a Magyar Me­zőgazdaság legfrissebb száma, s benne egy tintával vastagon aláhúzott sor: „Július 31-ig pá­lyázni lehet. költségtakarékos sertés-, tehén, és juhférőhelyek létesítésére". Mielőtt bekopog­tattunk, Farkas László épp a beruházások új támogatási rendjét tanulmányozta. — Épp azt számolgattam, me­lyik tsz-ünk tudna megnyerni egy ilyen pályázatot. Vége a nagy támogatások időszakának, de aki olcsón épít, az ma is kaphat 40 százalék dotációt. A kémesi tsz-ben - a Kaposvári Főiskolá­val közösen — most dolgoznak egy olcsó megoldáson, a vas­vázas, betonpadlós, ponyvate­tős tehénistálló prototípusán. Ez a modell versenyképes lehet. A kis tsz-tehenészetek sorsa ag­gasztó. Némi támogatással a 12 tsz-ből legalább hat fejlesz, teni tudná tehenészetét. Ez hosszú távon nagyon' fontos lenne a háztáji tehénállomány megállíthatatlan csökkenésének kompenzálására. Nagy geneti­kai érték megmentéséről, je­lenlegi jó pozíciónk megtartásá­ról van szó. Nemcsak új, alig több mint egy hónapja kinevezett igaz­gató aggodalma ez, hanem a vérbeli állattenyésztőé is, oki eddigi pályafutása során mindig az állattenyésztéssel foglalko­zott. Farkas László 1933-ban szüle­tett Kökényben. A mohácsi Kis­faludy Gimnáziumban érettségi­zett 1953-ban, majd az Agrár- tudományi Egyetem Állotté, nyésztési Karán folytatta tanul- mányait, dr. Horn Artúr volt az évfolyam vezető tanára. Az 1958-ban Gödöllőn végzett friss diplomások mégis állásgondok, kai kezdték a pályát, ötvenhat után sok tsz feloszlott. Farkas Lászlót azonban már az egye­temi gyakorlatán Zengőalján kiszemelte magának Mellár La­jos — most a bajai kombinát kerületvezetője —, s a friss dip­lomás gyakornokot vitte magc. val úi munkahelyére, az akkori Siklósi Állami Gazdaságba. — A szakmát Sáripusztán ta. nultam meg, ahol 4,5 évet dol­goztam, mint főállattenyésztő, majd üzemegységvezető. A ta­nácsok megerősítésekor, 1962- ben Sásdra hívtak a Járási Ta­nácsra, ahol Renner Tibor — a sásdi tsz jelenlegi elnöke — lett a főnököm. Neki legalább any- nyit köszönhetek, mint Mellár Lajosnak. Az ottani gyenge adottságú tsz-ek megszilárdításán dolgoz­tunk, s nem is egész eredmény, telenül. Az a 13 év, amiből az utolsó ötöt már mint mezőgaz­dasági osztályvezető töltöttem el, igen jól iskola volt. Mi már okkor igyekeztünk a tsz-ekben egy maihoz hasonló szigorúbb gazdálkodási rendet bevezetni, s ez sok tekintetben sikerült is. Az egyéves pártiskola elvég­zése után 1975-ben hívtak a Tsz Szövetséghez, ahol ez év júniusáig; mint állattenyésztési főmunkatárs láttam el a terme­lőszövetkezetek ágazati érdek- képviseletét. Itt kezdtük meg az állattenyésztési együttműködé­sek szervezését s ezekben még ma is hallatlanul nagy lehető­ségeket látok. Termelés, szakigazgatás, ér­dekképviselet. Az elmúlt 22 év­ben Farkas László a nagyüzemi állottenyésztés problémáit sok. , felől körbejárta, alaposan meg­ismerte. Ezek a tapasztalatok csakúgy, mint alapvető emberi és vezetői kvalitásai, határo­zottság, következetesség, ha tét. szik szigor, segítik új munkakö­rének, az MTÁF igazgatói tiszté­nek betöltésében. — A felelősség nagy, hisz a hatósági feladatok mellett az egész megye tenyészpolitikájá- nak, oz 1990-ig kidolgozott ge. netikai programnak a végrehaj­tásáról van szó az országos és megyei érdekek összefüggésében. Szerencse, hogy egy olyan erős szellemi bázisra támaszkodha. tom, mint az MTÁF 90 fős appa. rátusa, köztük több mint har­minc diplomás szakember, akik többsége mór másfél évtizedes tapasztalattal, hallatlan helyi, megyei ismeretekkel végzi mun­káját.- Rné ­Élőállat-export- gondokkal------------------------------------------------------------*---------------------------------------------------------­H idegzuhanyként érte a termelőket a bejelentés, hogy augusztus 1 -töl az Állctforgalmi és Húsipari Vállalat csak magyartarka fajtájú hizómarhát vásárol fel élőexportra. A Holstein frizzel keresztezett hízóbikákra már nem is kötnek exportszerződést, de mondották — júliusban még minden lekötött és felkínált mennyiséget átvesznek. Nem egészen így történt. A Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nátban július 28-án 95 darab élőexportra elkészített hízómar­ha-szállítmány várt „behajózás­ra” s csak az utolsó percben kapták az értesítést, hogy a lí­biai hajó nem indul el. Az AGROKER pécsi kirendeltsége és a Baranya megyei ÁHV gyors intézkedésére a pécsi vá­góhídra „ szállították az export­ból visszamaradt transzportot, ami természetesen keresztezett állomány volt. Itt jegyezzük meg, hogy a baranyai állami gazdaságokban előállított hús­marha 90 százaléka kereszte­zett, s nem sokkal kedvezőbb a helyzet a termelőszövetkeze­tekben sem. Váratlan Intézkedés Az intézkedés váratlanul ér­té a termelőket annál is in­kább, mert az első félévben nem volt semmiféle exportkor­látozás. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat az év első fe­lében 5225 darab hízómarhát vásárolt fel élőexportra, 225-tel többet, mint a leszerződött mennyiség. Az élőexport 12,5 százaléka Olaszországba, 50,5 százaléka a Szovjetunióba, 24,2 százaléka az arab országokba, elsősorban Líbiába és Libanon­ba, 2,1 százaléka az NSZK-ba ment, a többi pedig különféle kisebb piacokra. Az év első felében a felvásárolt 15 877 vá­gómarha 33 százalékát expor­tálták. Az árualap a második félévben is rendelkezésre áll. Július 1. és december 31. kö­zötti időszakra csak hízóbiká­ból 9077 darab átvétel van szer­ződésileg lekötve. A vállalat második félévi élőexport-ter­ve 4900 darab. Ennek teljesítése most kérdésessé vált. Mi tette szükségessé a várat­lan intézkedést, s meddig lesz érvényben a keresztezett álla­tokra vonatkozó exportkorláto­zás? Tettük fel a kérdést Makó Róbertnek, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt osztályvezető­jének. — Az exportvolumenek nép. gazdasáai szinten be vannak határolva. Fontos alapelv ma is, hogy első a belföldi ellátás és csak a feleslegeket exportál­juk. Az első félév kedvező kül­piaci lehetőségeit kihasználva, nagyobb mennyiségű F-1-hízó­marhát is exportáltunk. Ez a piac azonban kimerült. A kö­vetkező hónapokiban csak a hagyományosan jó minőségű árualapot, a magyartarkát és az új típusú — Limousine, Cha- rolet — keresztezett állatokat tudjuk élőexportra átvenni. Ez az intézkedés azonban csak ez év december 31-ig van ér­vényben, 1981-re már termé­szetesen nem vonatkozik. Az idén ez már a második olyan intézkedés, amely kedve­zőtlenül befolyásolja a megye élőállat-exportját. Ez év január 1-én lépett életbe az ún. Dung határvonal, az hogy élősertés­exportot csak a Dunától keletre lévő megyék bonyolíthatnak, a dunántúliak nem, A kilónkénti 2 forintos exportfelár elmara­dása a korábbi nagy exportőr Bólyi Mezőgazdasági Kombinát­ban több mint 2 millió forint bevételkiesést okozott. Ez az intézkedés, amely nagyon logi­kusan a szállítási távolságokat kívánta lerövidíteni — szovjet exportról lévén szó — akkor következett be, amikor a bara­nyai termelők jelentősen javí­tották az exportra szánt vágó­sertések minőségét. Tehát szó sincs arról, hogy az áru nem exportképes. Erre az évre élő­export-szerződést már nem is kötött a húsipar a termelőüze­mekkel. Mégis az ÁHV — az első félévben több mint 6000 sertést adott át az alföldi me­gyék kisegítésére, exportra. Az élőexport-korlátozásból származó kiesés a termelőket a vágottsertés minőségének javí­tására szorítja. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinátban ame­rikai Durok sertéssel kereszte­zik a meglévő állományukat, amelynek húsa kevésbé vize­nyős, s így alkalmasabb a do­bozsonka gyártására. A közel­jövőben íriák alá azt a társa­sági szerződést, amely alapján az ÁHT, a Kaposvári Húskom­binát együttműködésre lép a KA-HYB az AHYB termelési rendszerekkel, illetve a termelő­üzemekkel — Baranyából a Bólyi Kombináttal, o Bikali és a Szigetvári Állami Gazdasággal — a dobozsonka minőségének javítása és a magasabb export­árak elérése érdekében. A ser­téstermelők, a hasznos hús, comb, lapocka arány, a fehér és vöröshú$ arány javításával, a húsvizenyősség csökkentésé, vei 1981. január 1-től kilónként 40 fillérrel magasabb árat ér­hetnek el. A vágott, darabolt marhahús és húskészítmények exportjában a termelői érdekeltség még nincs megteremtve. A termelő belföldi árat kap, ami nem ösztönöz a jobb exportkihoza- talra. Már folynak kísérletek a hasított marhahús minőségé­nek, vesefaggyú 'arányának megállapítására, s a minőség szerinti átvétel bevezetésére. A termelők sérelmezik a magyar­tarka és a Holstein frizzel ke. resztezett vágóállatok azonos szabvány szerinti elbírálását. A minőséget kifejező árak A takarmányozási költségek emelkedése csökkentette a hústermelés gazdaságosságát s az abraktakarékos marhahízla- lás kezd tért hódítani. A külpia­cokon az olcsó és jó minőségű áru jelent versenyképességet. A termelőknek létérdekük a piachoz való alkalmazkodás, az exportérdekeltséget azonban mindenekelőtt a felvásárló és külkereskedelmi vállalatok te­remthetik meg a kellő időben történő piaci előrejelzésekkel és b kívánt exportminőséget jobban kifejező árakkal. Rónaszéki Ferencné ELISZ ÉPÜLET- ÉS LAKÁSKARBANTARTÓ IPARI SZÖVETKEZET, Pécs, Felszabadulás útja 16. vállalja Lapostetős lakóépületek tetőfelújítására Bitulax technológiával, és a kapcsolódó bádogosmunkákra szabad kapacitást ajánl. Telefon: 14-234

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents