Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-03 / 212. szám
DN HÉTVÉGE 6. BELPOLITIKA 1980. AUGUSZTUS 3. II jövő a regionális vízrendszereké Több víz Jut Pécsnek, Mohácsnak, Komlónak Újabb községek kapnak tartályos vízellátást Munkásdinasztia, Loti István, felesége és leánya a dohánygyári óvodábon Hogyan élnek Lotzék? Pécs és Baranya vízellátása kapcsán gyakran emlegetjük a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatot mint beruházó, vizet adó, fejlesztéseket végrehajtó és a megye vízellátásáért mind többet tevő céget.- A Balatoni Vízművek jog- .. utódaként 1970-ben hozták létre a DRVV-t, hogy Dunántúlon — Győr-Sopron és Komárom megye kivételével — üzemeltesse a regionális vízmüveket és a csatornaműveket, gazdája legyen a terület mezőgazdasági vízhasznosításának, mélyépítési munkákat végezzen, építsen és fenntartson kisebb vízműveket — mondja Topschnell József, művezető igazgatóhelyettese. A Fővárosi Vízművek után az ország második legnagyobb vízművállalata a miénk. Közel 3000 dolgozónk évente 800 milliós termelési értéket hoz létre. Ebből 600 millió értékű a szolgáltatás. Naponta 350 000 köbméter ivó- és 100 000 köbméter ipari vizet adunk a fogyasztóinknak. A szennyvíztisztító kapacitásunk napi 70 000 köbméter. Saját fejlesztési alapból évi 300 milliós beruházási lehetőségünk van. A Balaton és a Velencei tó térségében Somogy megyében idén január 1-től egészen a lakásbekötésekig minden vizes munkát mi végzünk.- Az OVH elsődlegesen a regionális vízrendszerek egységes üzemeltetésére hívta életre a DRVV-t. — Igen, mert a jövő mindenképpen a regionális vízrendszereké, ezeknél döntő szempont, hogy egységes irányítás és elképzelések szerint lássák el az adott körzetet ivóvízzel, ezek karbantartása és fejlesztése is egy kézben leHullik a vakolat az 508-as Szakmunkásképző Intézet folyosóján. Az 506. Építőipari Szakmunkásképző Intézet másodikos festőtanulói kaparják le a testvériskola folyosóinak, tantermeinek faláról a festéket, amelyet néhány hete felnőtt munkások raktak fel úgy, hogy néhány hét múlva fel - pattogzott. Az 506-os Szakmunkásképző festőtanulóit messze megelőzte jó hírük: kifogástalan és gyors munkát végeztek mindenütt. Majd harminc pécsi iskola, óvoda, bölcsőde vezetőjének köszönőlevele bizonyítja ezt. — Sok helyen a felnőtt szakmunkások helyett a gyerekek munkájához ragaszkodtak - meséli Takács István, a tanulócsoport szakmai vezetője. — Az ilyen szakmai gyakorlat mindkét fél számára hasznos: az iskolák, óvodák, bölcsődék kapnak olyan kivitelezőt a tatarozáshoz, aki vállalja a munkát a gyermekintézmény gyen. A jelentősebbek: a rákhegyi (Székesfehérvárt, az ino- tani erőművet, a péti Nitroké- miát és a székesfehérvári Könnyűfémmüvet látja el), az Ercsi-Dunaújváros, a Nyirád- Ajka-Pápa, a Mohács-Pécs, az Ercsi-Velencei-tó, a balatoni, s a rövidesen átadásra kerülő; Balaton-Kaposvár regionális vízműrendszerek. — Mikor vetették meg a lábukat Baranyában? — A Mohács-Pécs rendszert, a Duna—1-et 1975-ben vettük át a Pécsi Vízműtől. Pécs vízellátására egyeztettük a VÍZIG a Megyei Tanács és a Pécsi Vízmű elképzeléseit és így született meg a Duna-2 vezeték középtávú terve, melynek kivitelezése azóta javában tart. Az ország első regionális vízrendszerét átvéve üzemfőmérnökséget hoztunk létre, megkezdtük a szervezeti kialakítást, az anyagi-műszaki bázis létrehozását. A biztonságos üzemeltetés megkövetelte a karbantartási és építési kapacitás kialakítását, a megfelelő gépi és szakember-ellátás megteremtését. Az eltelt időszakban az üzemfőmérnökségből üzemigazgatóság lett. Dr. Juhász Imre beruházási főmérnököt kérdezem, mit jelent Baranyának a DRW? — A meglevő Duna—1 700- as vezetékén a szállítókapacitás növelése, a biztonságos üzemvitel érdekében gyorsfejlesztési programokat hajtottunk végre. A belvárdgyulai gyorsító-átemelő állomás korszerűsítésével csökkenthettük a üzemeltetése mellett is, intézményünk pedig olyan gyakorlati oktatást is tud biztosítani a tanulóknak, amelyekre általában nincs mód azoknál a vállalatoknál, ahol a szakmai gyakorlat folyik. Az új épületek festésénél csak kevés olyan ismeretet lehet gyakorolni azokból, amit a szakmunkás- vizsgán számon kérnek. Az oktatásnak is hasznos tehát, hogy az építőipari típusmunkákon kívül egyedi feladatokat is végezhetnek a gyerekek. Ez az utolsó munkanapjuk a nyári szünet előtt. A négy hét alatt 4000 méter falfelületet festettek be. Ez felnőtteknek teljes nyolcórás munkaidőben is becsületére válna. — Tíz óvodát, iskolát festettünk ki ebben a tanévben mohácsi indítónyomóst, növeltük a vezeték üzembiztonságát, egyúttal naponta mintegy 5000 köbméter vízzel többet tudunk adni Pécsnek. Ezt a többletvizet az üszögi fogadó- állomáson épített 4 újabb tisztítóegység már győzi. A Duna—2 beruházási programot megelőzően mélyvízkutatási programot szorgalmazott Pécs térségében az OVH, így derült fény a szederkényi statikus karsztvíz-bázisra. Ezt most adtuk át, várhatóan rövidesen napi 10 000 köbméter ivóvizet ad a megyeszékhelynek, ugyanakkor megoldja Szederkény gondjait is. — A középtávú terveikben szerepelt Mohács, Komló és a tartályos vízellátás is?- Nem. Ezeket a szükség követelte meg. Tavaly jelentkezett Mohács. Nyáron indult a beruházás, ősztől már napi 4000 köbméter ivóvizet kap az eredetileg tervezett beruházási összeg egynarmadáért a mohácsi vízkiemelőműtől. Komló aggasztó vízgondjainak enyhítésére soron kívül elkezdtük az orfűi vízkivételi mű tervezését az előtisztítóművel együtt, a kivitelezésben jó partner volt a Baranya megyei Vízmű Vállalat. Komló így napi 3000 köbméter vizet kap — ehhez 3 millió forinttal járultunk hozzá. A közegészségügyileg veszélyeztetett települések vízellátása bennünket is foglalkoztat: kidolgoztuk a tartályos megoldást. Eleinte mindenki ellenezte a helyi tanácsok kivételével. Egyéves egyezkedések, ellenőrzések után a kedvező tapasztalatok birtokában engedélyezték a megvalósítását. Jelenleg így jut minőségi ivóvízhez Baranyajenő, Szágy, Tormás és Baranyaszentgyörgy és újabb tíz tartály telepítését rendelték meg tőlünk a komlói járásban.- Ezeket zömében vállalati beruházásként valósították meg. És a Duna-2-t? — Az élcsoportos beruházásként valósul meg a komlói regionális vezetékkel együtt, elkészülte után mi fogjuk üzemeltetni. A kivitelező Délviép jó ütemben dolgozik. A jelenleg még üzemelő 700-as acélvezeték műszaki állagát 1975- ben felmérettük, megállapították, hogy 1980-85-re tönkremegy. Szükségünk lesz rá utána is a szederkényi víz behozására, illetve a Duna-2 belépése után tartalékként. Megmentésére angol technológiát honosítva belső cementbevonattal látjuk el és tartjuk üzembiztos állapotban a régi 700-as acélvezetéket.- mondja Kerekes Lajos szakoktató, aki épp olyan festékfoltos, mészporos kalapban irányítja a munkát, mint amilyenben a fiúk dolgoznak. — Nem mondom, új házakban típusmunkát végezni szakmailag nekem és a gyerekeknek is könnyebb, de iskolákat, óvodákat kifesteni érdekesebb és kellemesebb. A fiúk is ezt szeretik. Pedig hát nemegyszer dolgoztunk úgy óvodában, hogy az egyik szobában a gyerekek aludtak, mi meg a másikban csendben dolgoztunk. De miért is szeretnek a festőtanulók óvodákban, iskolákban dolgozni? A mester szerint a fiúk így közvetlenül látják munkájuk értelmét. Tatai Ist- vás és Miklósa György - ketIdén először teljesen külön töltötte a szabadságát a Lotz család. Az édesapának halaszthatatlan tennivalói voltak a telken, édesanyja és húga együtt pihentek a Balatonon. István pedig Nyugat-Európá- ban utazgatott három héten át. Vonattal ment, egyedül. A Nemzetközi Ifjúsági Házak Szervezetének fizet tagsági díjat. Ennek fejében olcsó szálláshoz, illetve kedvezményes vasúti jegyhez jutott; ami 4500 forintért egy hónapi utazgatásra szólt. — Ilyen kedvezményben csak 26 éves koráig részesülhet az ember. Én igyekszem kihasználni - mondja. — Két évvel ezelőtt is hasonlóképpen töltöttem a szabadságom. Első útját is saját keresetéből állta. A Széchenyiben érettségizett, a műszerész szakmát tanulta. A Sopianá- ban kezdett, majd átjött a Dohánygyárba. Egy éve dolgozik a papírosztályon, gépmester. — Miért nem jött rögtön a dohánygyárba, ahol az édesapja is dolgozik? — Pont ezért. Akkor csak olyan beosztásba kerülhettem volna, ahol apu a főnök. Ezt egyikünk sem akarta. Megérkezik az édesapja és bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Én ugyan nem vagyok elnéző, de lehet, hogy a fiamten a csapatból — azzal magyarázzák, hogy az iskolákban, óvodákban mindenütt kedvesek voltak hozzájuk. — S nem volt egyhangú a munka, volt kivel beszélgetnünk napközben, nem úgy, mint máshol. S ére^üít, hogy szeretnek, megbecsülnek minket. Nemegyszer akadt mulatságos meglepetés is, például, hogy a reggel lemázolt ajtókon délután már ott találtuk, sok apró kéz lenyomatát. Kezdhettük újra a mázolást. Van egy sajnálatos ok is, a szakmunkástanuló fiúkat bizony nem kényeztetik el emberséges bánásmóddal az idősebbek. — Jellemző a durva hang és sajnos nem sokat lehet ellene tenni - állítja Kerekes Lajos. - Eléggé érthetetlen. Következik a megérdemelt pihenés. Ősztől már újra várják őket az óvodák, iskolák. D. I. mai szemben nehezen vettem volna észre az esetleges gyengeségemet. Tavaly, mikor lehetőség adódott arra, hogy teljesen más területen, más keze alatt dolgozzon, örültem, hogy átjött. A feleségem is itt van a gyárban — óvónő a gyári óvodában — Erika kivételével együtt van a család. Az ifjabb Lotz István négy gép működéséért felelős a papírosztályon. A fizetése nemcsak a saját munkájától függ: attól is, hogy a négy gép mennyit és milyen minőségben termel. Akik együtt dolgoznak, nagyon egymásra vannak utalva. Nem lehet különösebb gond a csapatban, hiszen a fiatalember havonta 4000 forint körül keres. A fizetésével ő gazdálkodik. Sztereó magnója, rádiója, lemezjátszója van, a mcgnót már cserélte is. öltözködik és utazgat. Autót sem ő, sem szülei nem akarnak. — Megvagyunk nélküle - magyarázza az édesapa. - Eddig nem is tudtunk volna venni. Most, ha nagyon akarnánk, össze tudnánk gyűjteni a rávalót, de minek? Három évvel ezelőtt vettünk egy telket Kispostavölgyben, azzal vagyunk elfoglalva. Szőlőt telepítettünk, pincét építettünk, most a gyümölcstároló van soron. Szép kétszobás lakásunk van az Endresz György utcában, de nekem kell a föld, a szabad lekegő. Mőcsényben gyerekeskedett. Hatan vannak testvérek. Édesapja a Tolna megyei község kovácsa volt. Lotz István tízéves korában fogta először kezébe a nagykalapácsot. Édesapja mellett segédeskedett. Többször volt olyan időszak az életükben, mikor nem tudtak létezni a kovácsműhelyből. Ilyenkor fu- varoskodott, napszámoskodott. 1952-ben, Szekszárdon vállalt munkát a mezőgazdasági gépjavítóban. Hét évet töltött ott, aztán Pécsre jött a Sopia- nába. Óvodáskorú volt a fia, mikor ismét munkahelyet változtatott: — A feleségem is készült dolgozni, de Istvánt nem tudtuk elhelyezni. Akkor azt mondtam, olyan helyet keresek, ahol a fiamról is gondoskodnak. így jöttem 1965-ben a dohánygyárba. Lotz István ma tmk-csoport- vezető. Határozott, energikus ember. Szereti a dohánygyárat. Azt mondja, elsősorban azért, mert hagyják dolgozni.- Nem magyarázná meg ezt bővebben?- Volt nekünk egy házilag készített rozoga vésőgépünk. Küszködtünk vele, mert sehogy- sem lehetett rajta pontos munkát végezni. Újra nemigen tellett, így aztán elhatároztam, hogy szerzünk valahonnét egy leselejtezettet. Figyeltem a MAGÉV híradót. Jó féléven át lestem, mire ráakadtam egy hirdetésre. Szóltam a gyári vev zetőknek. Azt mondták, rám bízzák, intézzem a vásárlást. Megvettük, megjavítottuk és azóta ezen dolgozunk. Egy új vésőgép ára 870 000 forint, mi ötvenezerből kihoztuk. Legszívesebben egy külföldi gép alkatrészének hazai alapanyagból való előállítására emlékezik. Tizenegyezer forint ‘újítási díjat kapott érte — ebből vették a telket — s azóta nemcsak a pécsi, hanem valamennyi dohánygyárban ezt az alkatrészt használják. Lotz István 15 éve párttag, pártcsoport bizalmi. A munkatársai ötleteit, újításait is lelkesen támogatja.- Az újítások jelentős részét itt a műhelyben váltjuk valóra, itt készítjük el az első példányt. Azoknak is nekiállunk, melyekről előre kimondhatnánk, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Ez nem idő-, anyag- és munkapocsékolás. Azért tesszük, mert többször volt rá példa, hogy menet közben született az új ötlet, s egy kis módosítással valóban hasznossá vált. Fia figyelmesen hallgatja. Büszkeség csillan szemében, mikor édesapja az újításról beszél. Mondom neki, hogy nem kell messze menni jó példáért, elég, ha apját próbálja követni.- A nyelvtanulást elkezdtem — válaszolja. — Apu kitűnően beszél németül, engem sem tudnának már eladni. A KISZ- ben vezetőségi tag vagyok, de ami az újításokat illeti, apu már annyi mindent megcsinált . . .- Még nekem is vannak terveim! — veti ellent édesapja. - És ne hidd, hogy amit egyszer jobbá tettek, azt nem lehet tovább javítani! Abból kell kiindulni, hogy az anyag, a forma sohasem tökéletes. Többet és jobban is lehet dolgozni. Török Éva Az épülő Duna—2 viztávvezeték M. L Festőtanulók
