Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-24 / 232. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. AUGUSZTUS 24. Lakodalom Szegényben Senke József: Cionizmus és (pán)arakizmus Palesztinában Tulajdonképpen még egy óráig legény a legény, öt várjuk a kiskapuban, a nagykapu előtt, végig a kerítés mentén, föl egészen az útig. Vagy hat- százan. Az előbb voltam bent, a függönye behúzott, besötétített szobában. Éppen fehér kesztyűjét húzta .. . A nap meredeken tűz: nem tudni, mi fűt jobban, a vendéglátók vörös bora vagy ez a hirtelen jött júliusi kánikula? Izzad a zenekar is: fújja a trombitás kidagadt arccal.. . Jön-e már a vőlegény? „Édesanyám, te jó asszony. . o Szebény ünneplőben. Kiérezni a község lehelleté- ből; több ez a mai lakodalom, mint két ember egymásra találása. Erről tanúskodnak az út mentén parkoló személygépkocsik, némelyik több száz, némelyik több ezer kilométert futott, níg idáig ért; erre utalnak a bérelt kultúrház nagytermében rohangáló gyerekek, erről beszél a mellettem ölelkező, egymást ki tudja mikor látott két barát, erről fogalmaz a „Hát, ti is itt?” állandóan felhangzó kérdése . . . Együtt a család. A testvér, az unokatestvér, a sógor sógora, az apa és nagyapa, az öccs, a húg, s annak férje és gyereke, másod- vagy harmadíziglen atyjafia, szomszédja, barátja . . . Köszönni, köszönteni, bemutatkozni, bemutatni, elmondani, megkérdezni... — Hát te lennél az? — Megváltoztál azóta, hogy... — Látom, vitted valamire. — Már három gyerek van. És nálatok? — Most költöztünk új lakásba .. . — A nyaralásból jöttünk, farkaséhesen , . . — A kultúrház belső udvara fölött ponyva feszül: az eső ellen szántók, de a napot is felfogja. Alatta a konyha. Rotyog- nak a kondérok, aranyszínű húslevest mérnek öblös tálakba, húst darabolnak, serceg a zsír... A fejkendős-kötényes asszonyok egymást kiabálják túl. A férfiak egy kis csapata az alkalmi pince felé tart, mások meg éppen onnan hordják a bort... — Pista, a vörösből kéne még a belső terembe — hangzik a kérés. Hárman ugranak. — Ezt kóstolja meg ... o Nyílik az ajtó, jön kifelé a vőlegény, rózsaszín ruhás nyo- szolyólánnyal. (A húga az.) Előttük a két vőfély; kemény léptűn, határozottan. A zenekar másra vált, a várakozók megpróbálnak besorolni a menetbe. Mi, fotóriporter kollégámmal előremegyünk a lányos házhoz, a Kossuth Lajos utca másik oldalára. Bemenni azonban lehetetlen : a lány rokonai az udvar minden talpalatnyi helyén. Rozmaringágat nyomnak a kezembe ... Ifj. Horváth István megbízásából kéri a vőfély Moldvai Rita kezét... A lány hófehérben. Bámészkodók a kiskapukban, az út mentén, a házak ablakában. Vígan ropják a szebényi népi táncosok a lakodalmast a főutcán, a templomdomb aljáig. Repül a lányok szoknyája: a színes, tarka forgatagban magasra csap a jókedv. Egy nyugatnémet turista már a harmadik tekercset cseréli a filmfelvevőjébe: Otthon ilyet nem lát. — Mi az, tán nem bírjátok? — szól hátra egy táncos legény, amikor a zenekar egy pillanatra megáll. Vajon , hányszor járták már el ezt a táncot, amit most maguk kedvére ropnak? A vőlegény maga is a neves együttes szólótáncosa, s a menyasz- szonyt valamelyik próbán forgatta meg először... A vőlegény édesapja, idős Horváth István, a néptánccsoportot 25 éve vezeti. A koreográfia az ő munkája. Most csak nézi, de feltételezem, nemigen látja a táncosokat. Az esketés után a kultúrház felé tartó menet megtorpan. Csak úgy nem lehet bemenni. A vőfélyeknek meg kell felelniük néhány kérdésre. Ha nem megy, kérdésenként száz forint a zálog . . . — Hol voltatok? — Az Isten házában. — Mit hoztatok? — Két angyalkát. — Aztán hol nem volt még az Úristen? Kezdődik a vakarózás. — Hát... a pokolban. Nem jó a válasz. — A... — Úgy, úgy, az utolsó ítéletnél nem volt. Na ide azt a százast. Újabb vokarózás, de a pénzt adni kell. — Hol szárította Szent Péter a gatyáját? — Nem is vöt neki. — Aztán hol volt Mózes, amikor elaludt a gyertya? — •A sötétben. o Egy kis számvetés. A Moldvai családban két lányt neveltek fel: Rita, a menyasszony, a kisebb, 18 esztendős. Az idősebb, Zsuzsa, 22. Ö pedagógus, szeptembertől Pécsett, a nevelési központban fog tanitefni. Rita a nővére nyomdokain halad: képesítés nélkül szeretne a véméndi iskolába kerülni, s aztán majd levelezőn tanulna tovább. Édesapjuk a takarékszövetkezet elnökhelyettese. Moldvaiék úgy 360 embert hívtak meg a lagziba, főleg rokont, de a barátok, ismerősök sem maradtak ki. A Horváth család 6 gyermeket nevelt föl. Etele a legidősebb, 30 éves. A véméndi tsz- nél gépjármű-villamossági műszerész. Géza - 29 éves — az állattenyésztési főiskola után a Komárom megyei Kocs községben helyezkedett el, szintén a termelőszövetkezetben. Angyal óvónő Bolyban, a férje ugyanott népművelő. Pista — 27 éves -, ő a vőlegény. A véméndi tsz-nél dolgozik. Jolán Paksra került - férje az atomerőmű építkezésén dolgozik. Ő is ott adminisztrátor. Szeréna a legkisebb, 17 éves, diák. Az apa; id. Horváth István, körzeti kultúrotthon-igazgató. Ő 230 vendéget hívóit... o Most hoztak 110 tepsi rétest: mákost, túróst, megygyest... A kis teherautó platójáról pillanatok alatt lekapkodják, elő a fehér tányérok, s mór vinnék is befele ... — Ne még! Előbb a sültet! Valaki a teherautó gazdájával beszél: — Fel kéne menni még, s lehozni a maradék csirkéket. Van vagy ötven darab. A Jani veletek megy. Nehéz szemmel kísérni a forgatagot. Amott egy asszony megoldja a fejkendőjét, s csak úgy, az üvegből iszik. Aztán nyúl a keverőkanálért. Egy legény a tűzre rak, most éppen a szélső kondér alatt. Gyenge szellő a füstöt befújja a ponyva alá; valaki a szemét törli. Egy kölyök rántott húst csen: színlelt méreggel korholják, az meg csak nevet. „Hát te kinek a fia vagy?” Nincs válasz. — Talán az Imre gyereké ... Egy köpcös ember széles gesztusokkal magyaráz — a semmibe. S csak most veszi észre. Pécsi ismerősöm rám köszön: — A feleségem rokonai — mondja. — Én most ismerke- dek... Három napja vannak kint az előkészületek miatt. A férfiak disznót vágtak, készítették a hurkát, kolbászt, az asszonyok meg a csirkék nyakán húzták végig a kést... Az egyik háznál tésztát gyúrtak; jóféle cérnametélt lett belőle. Másutt kalácsot „fonytak", rétest sütöttek, kocsonyát főztek. — Micsoda pocsékolás — jegyzi meg valaki. Ö már vagy 15 éve elkerült Szebényből. — így van ez rendjén — mondom. Erre nem válaszol. Bennem nem talált cinkosra. o Keszler Gyuri bácsi a fősza- kócs: ő állította össze a menüt, ő adta meg az anyagnormát. Egy egész szarvasmarha, 6 disznó, 130 csirke kellett, meg egyéb hozzávaló. Négy hektó vörös bor, három hektó fehér. Sörből 12 hektót rendeltek, üdítőnek 70 liter tömény szörp: sok a gyerek meg az asszony. Mi főtt mindebből? Aranyszínű húsleves, marhapörkölt, csirkepörkölt, megszámlálhatatlan sült meg rántott szelet, 1000 adag töltött káposzta, 180 tányér kocsonya, 480 pár hurka, mellé 117 tepsi rétes, 97 tepsi kalács . .. — Mivel fűszerezte mindezt, Gyuri bácsi? — A tészta az a nők dolga. A húsokhoz elfogyott 20 kiló só, 6 kiló paprika, 1 kiló bors. Eddig .. . — Könnyű az asszonyokat irányítani? — Talán most az egyszer hallgatnak rám. Szóba kerül az is: minek az ilyen nagy lagzi? Nem lett volna-e jobb, ha a fiatalok szép csendben az anyakönyvvezető elébe mennek, s az a rengeteg pénz, amibe a lakodalom került, tisztán megmarad? Vélem: nem lett volna jobb. így a pénz közvetve kerül a fiatalokhoz — szebb formában. Nászajándékként adják össze a meghívottak. Az egész nemzetség közösen indítja útnak új tagját. o Együtt a nagycsalád. Az udvar végében fényképet készít az alkalmi fotós ... A kép közepén a nagyapa áll meg az unokája. Beszélgetnek bent a teremben is, ki-ki megtalálta a maga körét. Szóba jön: ki mire vitte, ki hogyan él? Van, aki 10—15 éve nem látta a másikat. Előjönnek az emlékek, a régvolt, az ifjúság .. . Szebény a kötőfonál. Néhány könnycsepp ... majd harsány nevetés ... A múlt és a jelen keveredik. Bozsér József 24 éve az angliai Lutonban él. Csak úgy, maga elé mondja: — Jó itt. Nem esett szét a család: tartják a kapcsolatokat. Kozma Ferenc A felvételeket Cseri László készítette Mindig öröm egy jól megírt, gazdogon dokumentált könyvet az olvasónak kézbe venni. Különösen így van ez akkor, ha az a problémák iránt legfogékonyabb „közeg”, egye- temisták-főiskolások számára készült, s ha ezt — a Tan- könyvkiadóval közösen — éppen főiskolánk, a Pécsi Tanárképző Főiskola adja ki. Az alább ismertetendő könyv tehát jegyzet, mégpedig speciálkollégium számára készült jegyzet, amely a szerzőnek — Benke Józsefnek, o történelemtudományok kandidátusának - eddigi nem csekély nemzetközi és hazai visszhangot keltő munkássága szintézisének tűnik. . A szerző megközelítési módja. szemlélete és következtetései összhangban vannak a marxista társadalomtudományok idevágó eredményeivel. Mondanivalója egyértelmű, világos: megmagyarázni a jelen, légi palesztinai kérdés történelmi gyökereit megvilágítani a térségben jelentkező erők politikai és ideológiai mozgatórugóit, valamint nemzetközi kapcsolataikat. A szerző kutatásainak még e jegyzetben megírt része is hatalmas mennyiségű forrásmunkára épült. A forrásanyagból ízelítőt kaphatunk a több száz —a bonyolult problémák megértését megkönnyítő — lábjegyzet mellett a több mint egy tucat dokumentum révén is, amelyek egy része itt jelent meg először magyar nyelven. A 19 ív terjedelmű jegyzet 5 nagyobb részből áll: egy történelmi bevezetőből, a cionizmussal, illetőleg palesztin nacionalizmussal foglalkozó fejezetből, egy rövid — az általános szembenállás korában a kapcsolatok keresésére tett erőfeszítéseket összegező — befejező részből, valamint a 15 dokumentumot (dokumentumrészletet) tartalmazó függelékből. A rendkívül tömör, több évezred politikai történetét és vallási viszonyait áttekintő I. fejezet címe: Palesztina és népei (a legrégibb időktől a XX. század közepéig.) Az első pont Palesztina földrajzi viszonyaival, a második őstörténetével foglalkozik. A palesztinai zsidó és arab nép történetének vázlatos áttekintését az i. e. II. évezred végétől az i. sz. II. század közepéig összegező 3. pont vallás- történeti vonatkozásai sejtetik, hogy már itt kezdődik a cionizmus történeti „megalapozása” csakúgy, mint a következő részben, a „Zsidók, keresztényekés muzulmánok Palesztinában az i. sz. II., századtól a XIX. század végéig”, az arabok által teremtett világvallásnak a pán- iszlám ill. pánarab „nacionalizmussal” való „találkozása". Hogy nemcsak ideológiai-politikai alapvetése van a könyv címében jelzett két nacionalizmusnak, hanem gazdasági és társadalmi is, azt a fejezet zárópontja — „Palesztina társadalmi-gazdasági struktúrájának fejlődése a XIX. század végétől a XX. század közepéig" — mutatja. Miután Palesztina társadalmi struktúrája történeti folyamat következménye, a szerző a gyarmatosítók közvetett és közvetlen beavatkozásától eltelt időszak szociális struktúráját két. egymástól tartalmában minőségileg jól elkülöníthető periódusban vizsgálja: a századfordulón (amelynek jellemzője a nagyfokú társadalmi- gazdasági, etnikai-vallási homogenitás), valamint 1918 és 1948 között (jellemzője az angol gyarmatosítás és a cionista behatolás). A II. fejezet A cionizmus története és harca a független zsidó államért címet viseli. Talán cn dolgozat egyik legjobban sikerült része. Jól mutatja be a cionizmusnak, mint (rendkívül bonyolult történeti,' társadalmi, politikai, ideológiai és pszichológiai jelenségnek komplexitását: önmagáról kialakított képét s a marxizmus— leninizmus felfogását. Hiányoljuk az arabok és palesztinok álláspontját a cionizmusról. Rendkívül érdekes, sok új történeti mozzanatot feltáró része a dolgozatnak a cionizmus előtörténetével foglalkozó szakasz, amelyből megtudhatjuk, hogy a diaszpóra Palesztina!-centrikus mozgalmának erősödése ill. gyengülése mindenkor attól függött, hogy az üldözés és a pau- perizáció ill. a szabadság és a prosperitás került-e előtérbe egy-egy közösség életében. A 3. pont a cionizmus főbb irányzataival. a 4. a cionizmus kritikájával foglalkozik. Az egész fejezet központi része az 5. pont: Az izraeli nemzet kialakulása. Miközben tagadja, hogy létezik a zsidó világnemzet, vagy akárcsak egységes zsidó nép, kimutatja, hogy az Izraelben élő zsidók a nemzetté válás útján vannak. Részletesen elemzi azokat a tényezőket amelyek elősegítik ill. akadályozzák az etnikai integrálódás folyamatát. A jegyzet harmadik fejezetének címe: A palesztin nemzeti tudat és mozgalom kialakulása és harca az önálló államiságért. A fejezet a palesztin nemzeti tudat kialakulásával és fejlődésével foglalkozik, azonban ezt a1 kettős természetű arab nacionalizmus részeként vizsgálja, hiszen mind szervezetileg. mind ideológiailag rendkívül sok szál fűzi egybe őket (2. pont: Az arab nacionalizmus kialakulása; kettős természete). Miután az egyes arab országok uralkodó osztályai a még gyarmati uralom alatt élő arab népnek nemzeti felszabadulását az arab egység megvalósulásától várták, (s az egymás után alakuló palesztin szervezetek — ennek nyomán s különösen kezdetben — úgyszintén), ezért szükséges volt érinteni az arab egységtörekvések kérdését is (3. pont: Kísérletek az arab egység megteremtésére). A szerző azonban megindokolja, hogy mindehhez szükséges volt áttekinteni az arab világ történetét, mert ez ad választ arra a kérdésre, hogy miért volt szinte állandóan jelen az arab népek mindennapi életében az egység iránti nosztalgia, s miért nem valósult meg mind ez ideig az arab egység’ (1. pont: Masrek, Maghreb, Nílus-vÓIgy), A fejezet központi része A palesztin felszabadítási mozgalom megalakulása és fejlődése (4. pont), valamint a különböző palesztin felszkibadítási szervezették létrejöttét, tevékenységét bemutató ‘rész (6. pont). Itt egyetlen mozzanatra hívjuk fel a figyelmet: a szerző nem a szóhasználatunkban megszokott palesztin forradalom kifejezést használja (saját véleményeként), hanem a palesztin (nemzeti) mozgalom terminus technicust. A IV. fejezet két részből áll: az egyik az arab zsidó koeg- zisztencia nagy korszakait mutatja be, a másik a megbékélési kísérleteket összegezi (az általános szembenállás korában). A szerzőnek az SZKP XXV. kongresszusának határozatából vett idézetével zárjuk mi is rövid ismertetésünket: nem lesz béke addig arz olajfák alatt, amíg „földjükről.... elűzött palesztinok százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől”. Dr. Fűzi János
