Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-03 / 212. szám

1980. augusztus 3., vasárnap Dunántúlt napló 3 Energiatakarékosság a mezőgazdaságban Fűtés csutkával, fóliás tárolás, hideg levegős szárítás... ■ Javul a felhasználás szerkezete ■ Termál fűtés, fatüzelés, olcsóbb energiák ■ Hasznosítják a melléktermékeket A mezőgazdaságban is elő­térbe került a benzin, a gáz­olaj kiváltása és helyettesítése, a nagy fogyasztás megszünte­tése. Ez jobb szervezéssel és racionális beruházásokkal le­hetséges. Mindkettőre von szá­mos példa a megyében. A szigetvári polántanevelő központ évi 2300 tonna gáz­olajat helyettesít geotermikus energiával. Geotermikus ener­giának, vagyis meleg víznek bőviben vagyunk. A Bólyi Mezőgazdasági Kom­binátban évente 40 000 tonna vetőmagot állítonak elő, s en­nek nagy hányada hibridkuko­rica. A hibridkukoricát nem kombájnnal, hanem csőtörő gé­pekkel takarítják be, és a ku­koricacsutka mint melléktermék nagy tömegben jelentkezik év­ről évre. Korábban o kombinát dolgozói vásárolták meg ház­tartási tüzelőanyagnak, de a lakások korszerűsítésével né­hány éve már nem igénylik. Az értékes melléktermék hasznosí­tására a kombinátban kidol­gozták a hibridkukorica-szárí­tás új módszerét. Egy 13,5 mil­liós beruházással olajról csut­katüzelésre állítják át a vető­magszárító üzemet, ezzel éven­te 6,5 millió forintot takarítanak meg. A beruházás, amely még ebben az évben indul és 1981- ben befejeződik, két év alatt megtérül. Egyidejűleg egy másik racio­nalizálást is végrehajtanak. A kombinát takarmányüzemében a tüzelőolajról áttérnek az ol­csóbb fűtőolaj használatára. Az égőfejek kicserélése vi­szonylag nem nagy, mintegy 6 millió forintos beruházást igé­nyel. De miután a megtakarítás éves szinten meghaladja a 8 millió forintot, a megtérülési idő itt még rövidebb. Ez a be­fektetés egy éven belül meg­hozza a hasznát. A méregdrága kenőolaj-fel­használás csökkentése érdeké­ben megvásárolták egy külföl­di mérőműszer, o szikométer szabadalmi és használati jo­gát, és a MÁFKI által területre kidolgozott speciális kezelési technológiát alkalmaznak. Be­vezették a traktorok üzem­anyag-fogyasztásának számító- gépes egyedi értékelését. A gazdaságban az éves mun­ka értékelésének egyik fontos szempontja a racionális ener­giafelhasználás. Külön energe­tikai csoportot tartanak fenn akkor, amikor a megye 18 ter­melőszövetkezetében még egy­általán nincs energetikus. Mivel az olajjal történő ter­ményszárítás túl drága, a me­gyében egyre több helyen tér­nek át a nedves kukorica táro­lására. A Bikali Állami Gazda­ságban a halak részére évek óta fóliában tárolják ezzel a módszerrel. A halon kívül más állatfajokkal, így a szarvosmar- hával is feletethető a nedvesen tárolt kukorica. Bikaion tavaly 400 tonna széndioxiddal kezelt kukoricát tároltak kísérletkép­pen a húsmarhák részére. Az idén ősszel a Pécsi és a Sziget­vári Állami Gazdaságban és a mohácsi Új Barázda Tsz-ben is áttérnek a szárítás nélküli táro­lásra. Az ún Toppantott szemes kukorica takarmányozásában a sásdi Búzakalász Tsz ért el fi­gyelemre méltó eredményt. A módszer alig igényel beruhá­zást. A sásdiak tavaly már 2000 tonna kukoricát tároltak szárí­tás nélkül, s használtak fel ily módon. Ez a módszer is terjed, különösen a jelentősebb szarvasmarhatartó gazdaságok­ban. Roppantott kukorica-ete­tésre tért át többek között az egyházaskozári tsz és ez év őszétől a Szentlőrinci Állami Gazdaság. A drávafoki termelőszövetke­zetben csők azzal, hogy bemé­rették a traktoradagolókat és minden erőgépet mérőórával szereltek fel (hogy ezzel ellen­őrizhessék a normálhektárra vetített üzemanyag-felhaszná­lást), 185 000 forint értékű üzemanyagot takarítottak meg. A sombereki tsz-ben hőérzéké­lőkét építettek be a baromfi­ólak túlfűtésének megakadá­lyozására. üzemóra-számláló készüléket szereltek fel a trak­torokra és önjáró gépekre a Szigetvári Állomi Gazdaság­ban. A Szentlőrinci Állami Gazdaságban az idén milliós nagyságrendben vásárolnak fá­zisjavító berendezéseket, órá­kat, mérőműszereket az ener­giafogyasztás beszabályozásá­ra. A Pécsi Állami Gazdaság és a sásdi Búzakalász Tsz barom­fitelepein az olajfűtésről a fa­fűtésre térnek át. Sok helyen gyűjtik — Sombe­rekén például föld alatti tar­tályban - a fáradtolajat amit aztán oz ÁFOR elszállít. Drá­vátokon fáradtolajjal főzik fel az elhullott állatokat, amiből értékes takarmány lesz. Ismét értékes melléktermék lett a szalma és a kukoricaszár, ez utóbbit több helyen szecskáz­zák és legeltetik is a húsmar­hákkal. Sok, korábban elveszett ener­giát mentenek tehát meg és hasznosítanak hatékonyan ma már a mezőgazdoságban, mint a felsorolt példák is bizonyít­ják. Találkozni azonban pazar­lással is, és sok még a feltá­ratlan tartalék. A képzett ener­getikusok beállítása ma már a tsz-ekben sem tűr halasztást. Egy jó szakember sokszorosan meghozza a bérét. Jelenleg a megye 63 tsz-éből 45-ben mű­ködik energetikus. A rendelet ez év december 31-ig ad még türelmi időt. Kis termelőszövet­kezetek közösen is alkalmaz­hatnak, vagy másodállásban is felvehetnek energetikust. Erre már most is van példa. Sürgető feladat lenne a termelőszövet­kezetekben működő energetiku­sok szakképzettségének javítá­sa. Beiskolázásuk megfelelő in­tézmény híján ma még megold­hatatlan. Ez azpnban maga­sabb szinten vár rendezésre. — Rné — Mágocson a tsz háztáji szervezésében 320 család foglalkozik pulykaneveléssel. Ebben az évben több mint 60 millió forint értékű, javarészt exportra kerülő pulykát adnak át a Háztáji gazdaságok. A képen: a teherkocsik házról házra járva veszik át az értékes állatokat. Erb János felvétele A Dunaújvárosi Papírgyár hullámpopir-gyáregységében az idén kilencvenötezer tonna hullám- alappapírt és több mint negyvenkétezer tonna hullámpapir terméket gyártanak Fehér József felvétele Három fiú a tanbányáról Nem bánták meg a választásukat A három fiú már feketébb nem is lehetne. Végigverejté­kezték a műszakot, vastagon rakódott bőrükre a szénpor. Fiatalok, szinte gyerekek, és a fárasztó műszak után is vidá­mak. Pedig azt hihetnénk, hogy a vájártanulóknak sem Komlón, sem másutt korántsem vidám a dolguk, legalábbis ezt lát­szik igazolni a komlói 501-es Szakmunkásképző Intézet be­iskolázási statisztikája. Keve­sen választják ezt a szakmát. Vcjon miért? A tanbánya üzemvezetője szerint talán ma­ga a vállalat sem tesz eleget azért, hogy az általános isko­lákban megismertesse a gye­rekekkel ezt a szakmát. Sok­szor egészen téves ismeretek­kel rendelkeznek a bányát il­letően, még a felnőttek is. Be­széltem már olyan frissen vég­zett vájárokkal, akik maguk mondták, meglepődtek, mikor először leszálltak, és látták: egészen más a bánya, mint ahogyan azt szüleik és isme­rőseik intelmei alapján el­képzelték. A tanbánya főmérnöke sze­rint sokakat a bányabaleseti hírek riasztanak vissza. (Ér­dekes, a közúti balesetekről szóló hírek senkit sem riaszta­nak el az autózástól.) Vannak, akik arra hivatkoznak, már a pénz sem csábít, mert ilyen összeget másutt is megkeres­hetnek könnyebb munkával. Nem tudom, valóban így van-e, de egy vájárnak leg­alább 7-8000 forint a havi átlagos jövedelme. S vajon melyik szakma tanulója jut akkora keresethez, mint pél­dául a harmadéves vájártanu­ló, aki heti három műszakkal a havi 3—3500 forintot megke­resi. Egyik másodéves beszél­gető partnerem, Ignácz János mondja: ösztöndíja "a pótlék­kal együtt 1280 forint. Ignácz János azon kevesek közé tartozik, aki nem telje­sen ismeretlenül jött bányá­szatot tanulni. Hosszúhetényi, és ott sok a bányász a falu­ban. Ismerősök között, családi összejöveteleken gyakran esett szó a bányászatról. A pénz is jól jön majd, hiszen a mosta­ni tanulmányi eredményéért kapott ösztöndíjjal máris sokat segít édesanyjának, aki egye­dül nevelte őt testvéreivel együtt. — A régi haverok közül so­kan mondják, minek mentem bányásznak. Nem érdekel, mit mondanak, én szeretem, és egyáltalán nem bántam meg a választásomat. Igaz, nem könnyű munka, de dolgozni mindenütt kell. A mostani nyá­ri gyakorlatot azért szeretem, mert először dolgozunk fejtés­ben és ezt szeretem a leg­jobban. Ignácz János jó tanuló. A vájárvizsga után Kossuth-bá- nyán szeretne dolgozni.- Én is a jövesztést szere­tem a legjobban — mondja társa, Nagy Géza, aki hár­muk közül a legvékonyabb, leginkább gyereknek látszó. Homokszentgyörgyről jött, és ő is egyedül ezt a szakmát je­lölte meg az általános iskolai továbbtanulási papíron.- Az édesanyám ugyan próbált lebeszélni, pedig az öccse is bányász. Megmondom őszintén, a kereseti lehetőség is vonzott és én bizony alá­írom majd a 10 éves szerző­dést a lakásért. Persze, a bá­nyát is szeretem, másképp nem csinálnám szívesen. A tanbánya igazi bánya, korszerű feltételekkel és biz­tonsági berendezésekkel. Éven­te 30 ezer tonna szenet ter­melnek. Itt a bányász szakma alapjait, fogásait jól elsajátít­hatják a gyerekek. És bár az elővájásokban már modern acéltámokat, és a fejtésekben fémsüvegeket lehet találni, a tananyag szerint fél évig csak ácsolat faragását tanulják, ugyanis sohasem fogják igazi bányásznak tartani azt, aki nem tud a fejszével is bánni, nem tud a támfába hornyot faragni. A harmadik fiú Óvári János Szentlőrincről jött, és szintén jó tanuló itt a vájáriskolában. — Édesapám először nem akart bányásznak engedni, pedig ő és két bátyám az uránércbányánál dolgozik, egy, másik pedig itt a szénbányák­nál. Nehéz? Hát persze. De én a szünidőben dolgoztam kőművesek mellett, 40 fokos hőségben is, az sem volt könnyebb. Harmadév után Zo- bák-bányára szeretnék kerülni és egy év után továbbtanulni. Ezek a fiúk jövőre végez­nek. Most először próbálják, milyen is egy igazi műszak a bányában. Sarok Zsuzsa Ignácz János Nagy Géza Óvári János

Next

/
Thumbnails
Contents