Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-12 / 221. szám
1980. augusztus 12., kedd Dunántúli napló 3 Mikor lesz elegendő munkáskéz a fűződében? Száz emberre lenne szükség A szentlőrinci gyár tűzödei szalagja Fotó: Erb a szigetvári cipőgyár szentlörinci üzemegységében Korszerűsítés és kooperáció N égy esztendővel ezelőtt még mindenki bizakodott. A Szentlörinci közös Községi Tanács felmérése szerint a szabad munkaerő száma elérte a háromszáz főt. Valószínűnek látszott, hogy a Minőségi Cipőgyár szigetvári gyáregysége szentlőrinci üzemegységének beruházása a leendő dolgozólétszám szemszögéből is megalapozott. Aztán eltelt néhány év és kiderült: nemhogy kétszáz embert képtelenek fölvenni a tavaly júliusban átadott fűződébe, hanem annak a felét is csak nagy erőfeszítések árán sikerült meggyőzni arról, hogy az egyébként kulturált munka- körülményeket vállalják. Horváth József, a szigetvári cipőgyár igazgatója mondja: hagyjuk a múltat! Hogy ki és kik hibáztak az új üzem Szent- lőrincre való telepítésekor, nehéz lenne kibogozni. Mégis azt mondom, érdemes visszatérni a beruházásra és az azzal ösz- szefüggő gondokra. Hiszen létszámhiány miatt egy esztendővel az új üzem átadását követően sem tudták beindítani a második műszakot. A szigetvári „anyagyárban” a rendelkezésre álló háromszáz fős tűzödei létszám már nem volt elegendő a munkaigényes díszítések elvégzéséhez. A nyugati exportrendelések nagymérvű felfutása miatt — jelenleg egymillió pár női cipő kerül tőkés exportra — a tűzödei kapacitást tehát qövelni kellett, hogy a korábbi eyensúlyt helyreállíthassák. A sellyei és siklósi ajánlatokat megelőzve, a szentlőrinci látszott a legkedvezőbbnek: adott volt a használaton kívüli és átalakítható magtárépület és a tanács által garantált szabad munkaerő. Az új tűzöde felépítését 1976-ra tervezték, végül is tavaly nyáron költözhettek át az addig ideiglenesen használt „kisüzembőr az asszonyok. A kidolgozott létszámfelvételi terv szerint 1979 októberére 180 asszonyt és leányt foglalkoztatnak és decemberre elérik a 200 fős létszámot, ami már a két- műszakos üzemelést biztosította volna. Időközben kiderült, hogy Szentlőrincen a még háztartásban dolgozók nem kapkodnak a cipőgyári munka után — most is alig több mint hatvan helybeli jár a tűzödé- be - és az első munkástoborzás sem járt eredménnyel: hiába járták végig Kacsótát, Csonkamindszentet, Nagypeter- det, Nagyvátyot, Nyugotszent- erzsébetet, Helesfát és Cserdit: egyetlen jelentkező sem akadt. A cipőgyár személyzeti és munkaügyi vezetője ezután Szentlászlón Ibafán, Horváther- telenden, Csebényben és An- talszálláson próbálkozott; a falragaszos hirdetések, a hangosbemondó, a kidobolások is sikertelenek maradtak. Nagy erőfeszítések árán száznyolc főre sikerült ■ emelni az üzemegység létszámát, de milyen áron! Engedélyt kaptak, hogy a szigetvári járás területén ismét megpróbálkozzanak a toborzással: a felkeresett tizenhárom községből mindössze hat főt sikerült a varrógép mellé ültetni. Az új dolgozók szállítására előbb autóbuszt béreltek, majd később vásároltak és a munkaidő kezdetét a járat reggeli érkezéséhez igazították. Jelenleg háromtól harminc kilométeres körzetből utaztatják a tűzödei munkásokat Horváth József igazgató bizton állítja: több szabad munkaerő nincs. Lehet, hogy az érdektelenséget, az olyannyira óhajtott munkaerőmozgást az is meggátolta, hogy néhány járásbeli üzemben soronkívüli béremeléssel jobb belátásra bírták a távozni kívánó dolgozókat. így annak ellenére maradtak, hogy a szentlőrinci üzemegységben a munkahelyi kulturáltság szintje jóval korszerűbb, mint a környékbeli gazdasági egységekben. Elképzelhető az is, hogy az összehasonlíthatatlanul nagyobb szervezettségű és magas minőségi követelményeket támasztó szalagrendszerű munkától riadtak vissza. Ugyanakkor, ha a kereseti lehetőségeket tekintjük, az azonos teljesítményhez ugyanolyan bérszínvonal párosul, mint Szigetváron. Emellett a Szentlőrincen dolgozók biztonságérzetét kívánták azzal is növelni, hogy a segédmunkásoknak tíz, a szakmunkásoknak pedig tizennégy forint a garantált bérszintje. Az viszont érthető, hogy a gyár tovább nem mehetett el a bérlicitálásban. A Minőségi Cipőgyár üzemei között a szigetvári gyáregység neve fényesen csillog. Ezt bizonyítja a nagyvállalaton belül kivívott exportorientált szerepük, az, hogy sikerült betörniük az amerikai piacra és a Szigetváron készült női divatcipők ma már „24 Karát” márkanéven ismertek az Amerikai Egyesült Államokban. Az idei 1,75 millió termelési tervükből egymillió lábbelit szállítanak a tengerentúlra. A napokban küldtek el például 1300 pár mokasszint, amely három napon belül már a New York-i üzletházak kirakataiba került. Ez csak az első tétel volt, amit több tízezer pár követ a mokasszin ősihazájába. Miért szóltunk minderről? Mert a dollórpiacon jól prosperáló szigetváriak — igaz, egyelőre nagyvállalati szervezetben működnek — fejlődését hosszú távon nem gátolhatja száz fős munkaerőhiány, annál is inkább nem, mert ésszerű átcsoportosítással, külső segítséggel mindez megszüntethető lenne. így talán elérhető lesz az is, hogy nem kényszerülnek a csatkai termelőszövetkezet - bakonybeli község - melléküzemágával végeztetni a tűzödei bérmunka egy részét és megszabadulhatnak a félkésztermékek utaztatásától is. Salamon Gyula Bővül a Pécsi Faipari Szövetkezet bútorexportja r Uj szárítóüzem Mecseknádasdon A szövetkezet dolgozóinak, a látogatónak is immár megszokott látvány a Pécsi Faipari Szövetkezetben a nyugati kamion. Ottjártamkor éppen az NSZK- beli Heidopal cég egyedi meg- rendelésű bútorait rakodták a szállítójárműre. Töredékét csupán a cég megrendelésének, ugyanis 1980-ban 50 százalékkal többet igényeltek, mint 1979-ben, a szövetkezet exportjából így már 60 százalékkal részesednek mintegy 4 millió márka értékben. A további 3 millió márkának megfelelő ösz- szeg más, főként NSZK-beli és holland cégek kasszájából vándorol az idén ismét új termékekkel jelentkező pécsi szövetkezethez. A meglevő termékeiket fejlesztették tovább, főként rusztikus németalföldi, paraszti stílusú bútorokat gyártanak, a kis bútorok helyett most inkább a szekrénysorok gyártására helyezik a hangsúlyt. Ezt igényli a pioc, mint az oz idei sikeres párizsi, kölni, utrechti piacokon kiderült. Most éppen a szeptemberi malmöi bútorkióllításra és az őszi BNV keretében megrendezésre kerülő OTTHON, 1981-re készülnek. Az ötelemes, paraszt stílusú szekrénysor, az új, rusztikus tölgy szekrénysor, az új ógygarnitúra és a továbbra is gyártott kiegészí. tő kisbútorok itthon is bizonyára nagy tetszést aratnak. A szövetkezet idén kötött együttműködési szerződéseinek köszönhetően talán a bútorok gyártásának átfutási idejét is csökkenteni tudják, nagyobb mennyiséggel jelentkezhetnek a piacon. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárával 4000 szék gyártására kötöttek kooperációs szerződést, míg az egyházaskozári és gör- csönyi termelőszövetkezetek bútoralkatrészeket, félkésztermékeket szállítanak. Ugyancsak termelésbővítés várható a befejezett és a folyamatban levő fejlesztésektől. Elkészült a 32 milliós költséggel épült felületkezelő üzem, 4 millió forint értékben felújították a csiszolást, a központi üzemben megoldották a porelszívást. Mecseknádasdon még az idén elkészül az új szárító, 2,2 millió forintért jól kezelhető, a termelékenységet növelő kisgépeket (csiszoló-, maró-, fúró- és fűrészgépeket) vásárolnak. Az idén 10 százalékkal kívánják emelni a már 1979-ben is magasnak mondható, egy főre eső évi 120 090 forintos termelési értéket. Végezetül a nyereségről is érdemes szólni. Az új közgazdasági szabályzók ugyan a Pécsi Faipari Szövetkezet nyereségét is várhatóan csökkentik, az elmúlt évi 18 millióval szemben az idén reálisan csak 13 milliót tervezhettek, ezt a féléves eredmények alapján azonban minden bizonnyal teljesíteni is tudják. L. J. nRDOSSZlE (3-) Az 1980. évi termelői árváltozások n hhoz, hogy o gazdasági, társadalmi környezet folya- matosan és kellő intenzitással kikényszerítse a cserearányromlásból származó nemzeti jövedelem-veszteségek felszámolását, az ésszerű takarékos, hatékony munkát, a szerkezeti változások meggyorsítását, egyebek közt olyan árrendszerre van szükség, amely csak a vevők által igényelt és elismert költségek felszámítását teszi lehetővé. A vállalatok az eddig érvényes árkalkulációs séma szerint ugyanis eleve minden felmerülő költséget felszámolhattak. Sőt mivel a nyereséget a kimutatott költségek arányában képezték, azokban az iparágakban például ahol a divatváltozás miatt a termékcserélődés gyors, még a drágább anyagok felhasználásában is érdekeltek voltak. Az ilyen mechanikus költség- óthárító gyakorlat árfelhajtó, az infláció irányába ható erőnek bizonyult. Nem nehéz nyomon követni azt a logikát, miszerint a cserearányromlás kivédhetetlen. a külgazdasági veszteség pótolhatatlan,. ha a drága anyag és energia felhasználásával járó minden költségnövekedés teljes egészében áthárítható a belföldi vevőkre. Lehetett a világpiaci árszintnél drágábban vásárolni és olcsóbban eladni, ha a magyar vevővel megfizettethették azokat a költségeket is, amelyek a gondatlan külkereskedelmi munkából származtak. Az árképzés ezért a termékek túlnyomó többségénél szakított az eddigi kalkulációs elvvel és így a felmerült költségek átháríthatóságának mechanikus gyakorlatával is. Az új árrendszer a tőkés világpiaci árakat tekin. ti alapnak, kiindulópontnak. Méghozzá úgy, hogy az ár rangsorolja a vállalatokat attól függően. hogy exporthatékonyságuk milyen fokon áll az igényes nemzetközi mércéhez viszonyítva. ♦ A világpiac üzenetét jól továbbítják a felhasznált nyersanyagok, energiahordozók új árai. De hogyan „világpiacosí- tottá'k” a késztermékek árát? Az lett volna a radikális megoldás, ha a vállalatokat kötelezik, hogy idehaza is átlagos tőkéspiaci exportáron adják el termékeiket, így azonban olyan mértékben kellett volna a késztermékek árszínvonalát csökkenteni, hogy minden harmadik gyár működésképtelenné vált volna. A hazai üzemek nemzetközi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. A vállalatoknak a felzárkózáshoz türelmi időt kellett adni, s a hazai ellátás védelme szintén kompromisszumokra késztetett. Mindezekre tekintettel 1980- tól o belföldi árak többnyire meghaladják a tőkés piaci exportárakat, de nem nyújthatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Az ár és az árba épített nyereség megállapításánál határozott különbséget tettek az élenjáró, a közepes és az elmaradott színvonalú munka közt. Minél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nyereséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai. A többletköltségeket - így például az energiaárak növekedését. vagy a termék korszerűsítésével járó kiadásokat - a termelő csak akkor érvényesítheti a belföldi eladási árakban, ha o külföldi vevő is elismeri, megfizeti azokat. A fokozatosság megkövetelte, hogy jövedelmeket csoportosítsanak át egyik iparágból a má. sikba. Ez óhatatlanul fékezi a versenyképes termékek gyártását. a ráfizetéses termelés megszüntetését. Sajnos nem mondhatunk még le jelenleg a kevéssé jövedelmező árualapokról sem az exportban, sem a hazai ellátásban. A támogatások azonban — szemben a korábbi gyakorlattal — most előre meghatározott türelmi időre, 4—5 évre szólnak, s addiq is fokozatosan csökkennek. A vállalatoknak a türelmi idő alatt rendbe kell hozni gazdálkodásukat, termelési, értékesítési szerkezetüket. ♦ A különböző nyers, és alapanyagok, energiahordozók árai 1980 januárjában, majd áprilisában eltérő módon növekedtek, követve a világpiaci árváltozásokat. A hazai árképzés alapja a mindenkori tőkés piaci beszerzési ár. A hazai termelésű és a szocialista importból származó fa és kőolaj átlagárainak képzésénél azonban minden esetben a tényleges, a tőkés beszerzéseknél alacsonyabb fuvarköltségeket vesszük figyelembe. így a fa és a kőolaj átlagárait bár a tőkés világpiaci árak alapján képezik, a közel-keleti, illetve a nyugati beszerzéseknél kisebb fuvar- költségek terhelik. Végeredményben tehát a felhasználók a kőolajhoz, illetve a fához valamivel olcsóbban jutnak, mintha szükségleteiket kizárólag nyugati forrásokból elégítenék ki. ♦ Azért, hogy az árak és az árarányok el ne évüljenek, folyamatosan és ne csak o bevezetés időszakában legyenek aktuálisak, a termelői árak lényegében folyamatosan követik a világpiaci változásokat. Az esetlegességeket, az átmeneti hullámzásokat, konjunkturális és spekulációs ármozgásokat természetesen kiszűrik és csak a tartós (általában negyedévi) árváltozásokat érvényesítik. Az ármozgások csillapítására a vállalatok árkockázati alapot léte. sítenek. fgy is előfordulhat, hogy egy-egy termék ára nem túl hosszú idő, mondjuk egy év alatt, emelkedik és csökken. Mi. vei a termelői és fogyasztói árak a jövőben együtt mozognak, az ilyen ellentétes irányú ármozgást a lakosság is érzékelni fogja. Kovács József NSZK exportra készülő rusztikus szekrénysor Álom a második műszak keinÉása
