Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)
1980-08-11 / 220. szám
NYÁRI MAGAZIN i ^jjÜ% WMM _J NYÁRI MAGAZIN * _J NYÁRI MAGAZIN SBSK MINI BIKINIK: Itt aztán akad látnivaló! Ámbár a strandokon, tengerpartokon nem mindig ilyen ideális, tökéletes látvány tárul a szemek el é . . . No, de az már csak a világ legtermészetesebb dolga, hogy a legújabb fürdöruhadivatot bemutató hölgyek külseje kifogástalan, hiszen e viseletek egyre merészebbek, egyre kevesebbet tak arnak. A legújabb fazon szinte nem is áll másból, mint egy-két keskeny kis zsinórból. . . Balatoni műsorajánlat Hangversenyek, előadóestek, rendezvények : Lukács Sándor előadóestjét ma, hétfőn este 20.30-kor rendezik meg Fonyódon. Siófokon ma este 20 órai kezdettel az Állami Népi Együttes lép fel. Balatonföldváron ma 20 órakor az Omega együttes ad koncertet. Ba- latonfüred és Siófok között ma rendezik meg a hagyományos átúszóversenyt. Ugyancsak ma este 20 órai kezdettel a köröshegyi kápolnában kerül sor Holtai Keresztély orgonaestjére. A bogiári kápolnában jövő vasárnaptól Lugosi Mária szobrászművész és Deim Pál grafikusművész kiállítása lesz megtekinthető. A ba- latonboglári szabadtéri színpadon holnap, kedden este 20 órai kezdettel Halló, itt Balaton címmel ŐRI* est lesz. 14-én ugyanitt 20 órai kezdettel a Dinamit együttes hangversenyezik. Moziműsor: HÉTFŐN és KEDDEN a siófoki teremmoziban fél 6-kor: Bosszúvágy, fél 8-kor: Akiket forró szenvedély hevít. Siófoki kertmozi: este 9 órakor: Akiket forró szenvedély hevít. Balatonboglár: este 8 órakor: Goodbye és ámen. Balaton- lelle, fedett kertmozi: este 9 órakor: Fej nélküli lovas, este 11 órakor Indiánkaland Ontarióban. Balatonfeny- ves fedett kertmozi: este 9 órakor: Mackenna aranya. Fonyódi fedett kertmozi: este 9 órakor: Volt egyszer egy Vadnyugat, I., II. Fonyódi te- lemmozi, este 8 órakor: A két aranyásó. SZERDÁN a siófoki teremmoziban fél 6 és fél 8 órakor: Csendestárs. A siófoki kertmoziban este 9 órakor: Vadállatok a fedélzeten. Balaton- bogláron este 8 órakor: Konvoj. Ba- latonlellén, a fedett kertmoziban este 9 és 11 órakor: Félénk vagyok, de hódítani akarok. Balatonfenyves, fedett kertmozi, este 9 órakor: Akiket forró szenvedély hevít. Fonyódi fedett kertmozi, este 9 órakor: Mackenna aranya. Korlátozások a magyarhertelendi strandon A komlói KÖJÁL augusztus 11-i hatállyal elrendelte a magyarhertelendi fürdő nyitvatar- tásának korlátozását: ezentúl hétfőn, csütörtökön és szombaton zárva lesz a strand, a nyitvatartási napokon is csak 600 ember látogathatja. Ha betelt a létszám, ki kell tenni a „Teltház" táblát ás be kell zárni a pénztárt. Csak akkor szabad újabb fürdőzőt beengedni, ha legalább 80—100 ember elhagyta a strand területét. Mi az oka ennek a rendkívüli - és szokatlan — szigorításnak? A határozat indokolása szerint júliusban a fürdőt körülvevő ifjúsági táborokban 35 fiatal kapott erős hasmenést. A járványszerű megbetegedések okát a KÖJÁL a strand vízének szeny- nyezettségé'ben és más higiéniai hiányosságokban látja. (A 62 fokos víz hűtés nélkül érkezik a medencébe, amelyet félig töltött állapotban is használnak, nincs külön vízellátású zuhanyozó, nincs ,,taposó”, stb.) Jó idő lévén, tegnap tömegé, vei érkeztek a vendégek a strandra.- Most mondja meg. mit csi- náíjak? Elküldjek ennyi embert, akik Pécsről, Dombóvárról, és ki tudja honnan jöttek el ide? Vagy kérjem a rendőr segítségét a fürdőzőkke! szemben? — mondta elkeseredésében köny- nyezve Nagy László, a fürdő igazgatója. - Nincs bizonyítva, hogy a gyerekek itt betegedtek meg. Ezt a szezont még igazán végigvihettük volna így. A korlátozás hírét, íme, közzé- tesszük, bár kételkedünk abban, hogy az emberek emiatt otthon maradnak. Miért pont én ne férnék be a hatszázba? — gondolják majd sokan, s trkkor még nem is beszéltünk azokról, akik nem a Dunántúli Naplót járatják. Az egyetlen megoldás, nak az látszik, hogy a helyi tanács - akár megyei segítséggel - az előírásoknak megfelelő feltételeket biztosítson a strandon. így nem kerülhet*, kényes helyzetbe sem a vendég,-sem a fürdőigazgató. H. J. A Balaton partján A zért jó kint a mólón, mert az ember mindig vár valamire — akár csak a pályaudvarokon, a jövő-menő vonatok láttán - itt is kell történnie valaminek, pedig soha semmi nem történik, főként ilyen bágyadt, fülledt melegben, amikor a párás levegőben elmosódik a túlsó part és az opál színű látóhatárt csak egy közelgő „játékhajó" töri meg. Olyan messze van még, hogy lehet, ide sem ér, de aztán hogy másfelé bámészkodsz néhány percig, s már itt zubog a víz, a hajó - tele utasokkal - szépen becsobban az öbölbe, megzörgetik a harangot a fedélzeten, azt is hallani, ahogy a korlátnál csoportosuló jókedvű társaság énekel, magasba lendített demizsonok kíséretében. A sziklákon ücsörgő pecá- sok néha behajítanak egy-egy marék kukoricát, aztán figyelik a vizet és a botot, a sétálók figyelik a horgászokat, de hal .... az aztán nincs. A móló beton mellvédjén üldögélők is messze elnéznek a víz fölött, esznek, söröznek üvegből, ezüst fejű aggastyán legyezi magát az elmaradha'.atlan fekete kalapjával, odébb egy lány ül, lerúgja a strandpapucsot és piros lábkörmeit vizsgálgatja, a fehérfarmeros férfi meg csak nyomja neki a sódert: „...Szóval titkos beosztásom van . . . Pilóta vagyok, csak most ki- kapdostam a szabimat. . ., van egy víkendházam, ha akarja, kocsivcl megpattanunk . . . csak várom a haveromat, kölcsön kérte a . . ." A lány szó nélkül kaparja körméről a lakkot. A móló tövében - ahol egy kedves arcú, fehér köpenyes asszony méri. kristálytiszta pohárba a badacsonyi tsz rizling- jét — minden kerti asztal foglalt, középkorú sovány férfi ül a kisfiával, colát isznak, van A pék az öreg kemence előtt még egy fölösleges szék. „Szabad?” — „Persze...!" Be is mutatkozik, Gödényi Gyula Iregszemcséről. Hallott már róla, ugye? Ott van a híres kutatóintézet. Én a tsz-ben dolgozom, az állat- tenyésztésben. — Üdülnek? — Nem. Csak mára kivettem a szabadnapomat, átjöttünk a gyerekkel a reggeli busszal. Nincs messze. Mögöttünk — a pavilonok végében - sort állanak a gyerekek, a Csehszlovákiából érkezett vándor-terrárium pénztáránál. — Nem nézik meg a kígyókat? — A frász nyavalya, aki kíváncsi rájuk! — Meghívhatom egy pohár borra? — Én már rég nem iszom, de egy cseppet sem. Valamikor persze . . . De az rég volt. — Érdeklődik, mi járatban vagyunk, mondom neki, felderül az arca ............egyszer velem is c sináltak riportot a tévében, Pannon Krónika volt a címe a műsornak". Pécsről jöttek ugye? A másik asztalnál két férfi, magas, szikár az egyik, társa alacsony, testes. — Pécset ismerem — szól át az előbbi. — A Tettye, tudja-e hol van? Hát ott van egy háza a lányomnak. Én építettem neki. Mi itt lakunk Siófokon. Nyugdíjasok vagyunk, a komámmal minden nap kisétálunk a mólóra. Télen, nyáron, ha esik, ha fúj, mi itt vagyunk. Az „üzletsor" keskeny sufnikból áll, egyikben fagylaltot árulnak, a másikban gyümölcsöt (hihetetlenül magas áron), aztán ajándékbolt értékes és bóvli árukkal zsúfoltan. És a tömeg föl-alá hullámzik, vásárol, eszik, nézelődik, tétlenkedik, alkudik, vitatkozik. Az autópálya - amely néhány hete még eléggé nyugodt volt a rossz idő miatt — most ismét a Gödényi Gyula kipufogógáz kékes felhőjében remeg, izzik; autó autó hátán, menet is, szemtől jövet is, mintha valcmi nagy támadásra készülnének a szerencsétlen Balaton ellen. A szántódi Ménes-csárda kér'helyi-égé biztatóan kínál egy kis hűs nyugalmat. A kávé is langyos, ezzel sincs gond ilyen melegben. Három dupla — pontosan 30 forint, odanyújtok két húszforintost, a pincér mégkotorja a zsebét, kiszed egy marék pénzt, a fene egye meg, nem akar előkerülni any- nyi, hogy visszaadjon, megint erőlködik, én türelmesen nézek másfelé, végre leejt az' asztalra öt forintot apróban. Aztán eltűnik. Mármint a pincér. Külön üzennem kell érte társával, hogy küldjön még vissza öt forintot, mert annyival kevesebbet tetszett, itthagyni az abroszon. Fölsétálunk a csárda udvarán, följebb van egy terebélyes szederfa, lekapdosunk néhány szemet, ezért talán nem kell fizetni. A kukoricagóré alatt szivar alakú autócsoda. Emitt csoportosulás, öreg kemence, azt mondják, 200 éves. Ez is idegenforgalmi nevezetesség. A pék támaszkodik a falnak. Belátok az ajtón, frissen sült óriási kuglófok, hétnyolc darab, baloldalt kétszer annyi lepényféle. — Eladó? — Nem. Illetve, van Gmikor igen. — És ha igen; akkor menynyiért? — Nem tudom — mondja a pék. — Akkor minek sütötte? — Valami fejesek jönnek a minisztériumból, aztán szóltak, süssek le néhány kalácsot, meg lángállót. — Hányán jönnek? — Gondolom, négyen-öten . . . Étvágyukra nem lehet panasz. Gondolom, leülnek majd a kerthelyiségben is. Egy-egy kávéra mondjuk . . . Rab Ferenc Egy balatoni villa teraszáról Balatoni vendéglátóm pereskedik. Napozás és fürdőzés helyett naponta a volán mögé ül és o megyeszékhely rendőrsége, bírósága és ügyészsége között ingázik. Nincs egy gondtalan perce sem, ügyiratokat szerkeszt és feljelent. Fehér mint az írógéppapír, néha pedig olyan vörös a dühtől, mintha napszúrást kapott volna. Ismerősömet becsapta a kőműves. Két esztendeje kezdte el vízparti villájának építését, s azóta megszállottként rohan, gól elsikkasztott előlegének visszaszerzéséért. 10 000 forintot vett fel akkor a mester mosolyogva, majd eltűnt mint a napsütés idén júliusban. A villa természetesen felépült nélküle is, hiszen jöttek újabb és tisztesebb építők, akik egymásra rakták a téglákat. Faburkolot, kerti medence, dupla fürdőszoba. 3 milliónál ólig ér többet az egész. Házigazdám monomániós lett. Szidja a végrehajtókat és fizeti az ügyvédeket. Mégiscsak ob- szurdum - mondja —, hogy valaki csakúgy zsebre tesz tízezret és se foglalás se büntető eljárás. Hol az igazság? Terveket kovácsol és szövetségeseket gyűjt. Felháborodott. Hatalmas haragját már testsúlya sínyli. Belefogyott, nyugtatókon él. Néha egy kicsit furcsán a fejét is megrázza. Egy-két éven belül alighanem rendesen megbolondul majd. Eddig a történet. Egyetlen kis szépséghibája, hogy igazságkereső ismerősöm maga is igen csekély eséllyel pályázhatná meg a becsületrendet. Nem hcngyaszorgalmának, hanem az adóhatóságok nagyvonalúságának és nyugdíjas könyvelő bravúrjainak köszönheti ugyanis, hogy milliomos lett. Természetesen korrekt embernek tartja: magát és ezért is zökkentette ki nyugalmából, esete a kőművessel. Sokadik hete immár, hogy a szombat, vasárnapokat a Balatonnál töltöm. Ezek a tóparti hétvégek mindig ráérősek és jut idő a beszélgetésre. Töltöttem estéket KISZ-táborban és Anna bálon, szalonnasütéssel és szállodai teraszon. Mi a leggyakoribb téma a fürdőhelyen? A víz meg az időjárás gondolná az ember. A feltételezés hibás. A különböző tisztes társaságokban leginkább az erkölcsökről folyik a szó. Munkamorál és szex, tisztességtelen haszon és közlekedési kultúra. Az érintettek, az elmarasztaltak természetesen mindig a szomszédok, a távollévők, az ismeretlenek. Az idei nyár közhangulatára, leginkább a vizsgálódások a jellemzőek. Nem a megszaporodott vendéglátóipori és közegészségügyi ellenőrzésekre gondolok természetesen. Mindannyian érezzük, hogy valamerre millió és millió forintok folynak el. Megfoghatatlanul kicsúsznak a kezeink közül. Rádióriportok és újságcikkek tucatja folytat oknyomozást, hetente. Nincs hát mit csodálkozni ozon, hogy nemcsak a tömegkommunikációs eszközökben, hanem az emberek egymás közötti érintkezésében is ez lett az állandó téma. Miközben ismerősöm milliós villájának teraszán verem az iiógépet látom, hogy a járókelők, nyaralók megállnak és miközben végigmérik a formás épületet, sugdolóznak. Nem tudok szájról olvasni, óm így is kitalálom, hogy miről lehet szó. Persze azért jó lenne pontosan tudni, hogy mit gondolnak magukban: vajon hogyan függ össze a piros írógép és az emeletes nyaraló. Mert azt azért mindenki tudja, hogy egy írógép klaviatúráján nehéz összezongorázni egy milliót. Szóval a Balatonnál könnyen megérinti az embert az az érzés, hogy erkölcs-csőszök veszik körül. Mintha mindenki csak azért ugrott volna le ide, hogy kellően megbotránkozzon és a kánikulában süttesse erkölcsi fölényét. Hiszen elég beállni a lángosbódé előtti sorba, vagy megpillantani egy hazai rendszámú, márkásabb autócsodát és máris levonható a következtetés a haszon és a tisztesség ilyenkor oly egyszerűnek, megbotránkoztatónak tűnő összefüggéseiről. Pereskedő vendéglátóm, alighanem komolyan megneheztelne rám, ha ezek a sorok kezébe kerülnének. Talán még engem nevezne erkölcs-csősznek és kérdezné, hogy milyen jogon prédikálok a morálról, miközben az ő sörét iszom. Erre azután nem is tudnék mit válaszolni. Ő egyébként is állandóan felháborodott, mert 10 000 forintjával meglépett a kőműves. A kőműves, akire tulajdonképpen nehéz is haragudnom, hiszen személyes példamutatásával is csak azt az igazságot bizonyította, hogy az országot végülis nem a Balatonnál építik. A tóparton pihenni kell! Szerencsére akad még néhány ember, akinek tényleg van mit kipihennie. Házigazdámnak az izgalmakat, másoknak a munkát . . Balatonfüred, 1980, aug. 10.
