Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-31 / 209. szám
1980. július 31., csütörtök Dunántúli napló 3 Magányos kisfiú ácsorog a kerítésre támaszkodva. 10- 12 éves lehet, kifelé bámészkodik a gyér forgalmú utcára. Melegen tűz a nap, de garbó és hosszú nadrág van rajta. Megszólít: — Te hol dolgozol? A kérdés ürügyet teremt a beszélgetésre. — Itt nyaralsz? — Nem nyaralok - mondja a fiúcska, és lábával odébb hessegeti a tyúkokat. Itthon vagyok anyuékkal. — Nem is szeretnél sehová se elutazni? — De, a Balatonhoz. Csak anyuék még nem engednek el, mert kicsi vagyok és pénz sincs rá. Ök se mennek üdülni sohasem. Nemrégiben kezembe került egy szociológiai felmérés néhány adatlapja. Pécs környéki falvak munkáslakóit kérdezték meg az adatgyűjtők: hányszor voltak külföldön, egyáltalán hányszor utaztak el üdülni? Az eredmény nem valami szívderítő: a kérdőíveken legtöbbször az szerepelt: „Még nem voltam külföldön", „Nem voltunk üdülni" ,.. „Tíz éve egy hetet Harkányban ..." „Egyszer rokonoknál az NSZK- ban ..." „Nem voltam, másra kellett a szabadság" . ■ . Olyan emberek nyilatkozatai ezek, akik kizárólag hivatalos ügyeiket intézni járnak a pécsi belvárosba. Vajon a gyerekeik többet látnak-e? — Az iskolai körzetből nyolcszor egyhetes turnusonként üdültetjük a gyerekeket - mondja Horváth József, a Sás- di Általános Iskola igazgató- helyettese. — Az ellátás nem drága, mindössze 250 forintba kerül egy hétre. Az iskola 800 tanulójának körülbelül az egynegyede jut így el fonyódli- geti táborunkba. Természetesen nemcsak sásdiak, hanem meződiek, felsőegerszegiek, vásárosdombóiak is . .. Varga községben, a bolt előtt két kislány álldogál. Az utat nézik, talán a kenyeresautót várják, mint az asszonyok, akik közül többen a boltajtóban toporognak. Marton Melinda helybeli. Újdonsült barátnője, Deák Éva Vasasról jött ide nyaralni néhány hétre, rokonokhoz. Nem nagy szó, hogy hamar összemelegedtek, hiszen kicsi a falu, örülni kell minden játszópajtásnak. — Napközben otthon segítek, bevásárolok, vigyázok a kistestvéremre, este a közön szoktunk játszani a környékbeli gyerekekkel - mondja Melinda. — Ennyi a nyaralás? — Lehetett volna jelentkezni a fonyódligeti táborba ... Én Drávasztárára fogok menni egy hónapra anyu testvéréhez. — Azt tudom, hogy az első időkben nagyon nem szerettem idejárni - emlékezik a „régi" időkre Éva, aki most fejezte be a nyolcadik osztályt és férfiszabónak készül. - De most már igen jól érzem magam. Csendes a falu, vannak barátaim is. Nyáron még Jugoszláviába megyek a szüleimmel, remélem jó időnk lesz. Ha nem is tengerpart, de fürdőnek fürdő a magyarher- telendi strand. Makóról, Szombathelyről, Pécsről vannak itt gyerekek, csak úgy pezseg tőlük a víz. Gráber Attila a szomszéd faluból, Baráturból jött át. Táskamagnó szól az ölében, nem is a legrosszabb gyártmány. Attila nyári programja meglehetősen zsúfolt: a magyarszéki iskola orfűi táborának volt lakója, és vár rá egy balatoni üdülés is. Hetedikes létére világot járt fiú: a szüleivel beutazta Jugoszláviát és az NSZK-t. Nyári napközi Magyarszéken nincs, de ilyen még nagyon sok iskolában nincs. — Nem kérték a szülők. Furcsa, de nem kérték — mondja Horváth József. — Pedig elképzelhetetlen, hogy nyáron ne dolgoznának, és ma már az sem általános, hogy a nagyszülőkkel együtt laknak. Úgy látszik valahogy megoldják a gyerekek felügyeletét. A megyei úttörőelnökségen Hegedüsné Bathó Erzsébet sebtiben statisztikát készít: — A két központi úttörőtáborban, Zánkán és Csillebércen nyaranta ezer baranyai és pécsi gyerek táborozik. Ez azt jelenti, hogy iskolánként 3—4 gyerek jut el ezekre a helyekre. Megyei táborunk Si- kondán van, itt minden nyáron 1300 úttörő üdülését tudjuk biztosítani, ezenkívül a vándortáborozásokon 280 gyerek vehet részt. Minden járásnak van saját tábora a Balatonnál, Bárban, illetve Siklóson. Ezekben összesen mintegy 1100-1200 úttörő fogadását tudják biztosítani. Túlnyomó többségük falusi gyerek. — Az úttörőtáborokba tehát egyforma eséllyel pályázhatnak a kisiskolák tanulói? — Természetesen. De mit csinálnak, akik sem úttörőtáborba, sem üdülni nem utaznak? Sokan dolgozni szeretnének, ezt azonban a hatályban levő jogszabályok megtiltják. Külön téma, hogy milyen indokolással — éi indokoltsággal -, elég az hozzá, hogy még gyümölcsszedést, vízhordást, söprögetést sem vállalhat általános iskolai tanuló a nyári szünetben. így aztán vajmi csekély a lehetőség arra, hogy a gyerek legalább egy részét előteremtse a nyaralásához szükséges költségeknek. Ez azonban már nemcsak a falusi gyerekek nyári gondja. Havasi János Idejében elkészülnek A múlt nyárnak is izgalmas témája volt a Pécsi Nevelési Központ építkezése. Akkor az I. számú 24 tantermes általános iskola elkészültéért szurkolt a környék, a város - és nem hiába. Szeptember beköszöntével - bár még nem érkezett meg minden felszerelés, minden kellék - megkezdődhetett a tanítás az oktatási, nevelési, közművelődési komplexum első intézményében. Hasonló szakaszban járunk most is. A központ gazdasági vezetőjével, dr. Kisfarkas Lászlóval az idén márciusban elkészült óvoda-bölcsőde épületben találkozunk. Szeptember 1-vel szeretnék beindítani a második ilyen jellegű intézményt és ez év december 31-vel a harmadikat. A Kertvárosba költöző családok 80 százaléka tudvalévőén kisgyermekes fiatal. A három objektumban három. 80 személyes bölcsőde és három 180 személyes óvoda várja majd a lakótelep gyermekeit. Egyelőre persze a gyerekek várnak az óvodai, illetve bölcsődei helyekre, hiszen az első elkészült intézményben 118 gyermek van o 80, és 250 a 180 helyén. Játszóudvarukat nemrég készítette el a Kertészeti és Parképítő Vállalat. A gyerekek legjobban a fürdőmedencének örülnek. De lássuk o szomszédban elhelyezkedő óvoda-bölcsőde együttest, amelynek július végére kell elkészülnie o Nevelési Központ délnyugati részén. Boll a Attila üzemmérnököt, az építkezés művezetőjét a munka sűrűjéből kerítjük elő. Majd minden helyiségben dolgoznak, Látogatás a Pécsi Nevelési Központban folyik a festés, mázolás. Ahol ez elkészült, már az ablaküvegeket tisztogatják. A legfelső emeleten éppen a műanyag padlóburkolatot terítik a munkások. — Olyan szép, hogy magamnak se kívánnék szebbet — mondja a művezető az arany színekben pompázó padlóburkolóra. Kívül az utolsó simításokat végzik az elemekből ösz- szeszerelt épület és a cementlapokból készült járda között. A feljáróban a lépcsőket csiszolják, a járda mellett a terepet rendezi egy markológép. Kész az épület hőközpontja, ételliftje. Pezseg a munka az épület minden helyiségében, s a látvány meggyőz Dennünkeí, hogy elkészülnek a munkával a július 30-i műszaki átadásra. Az utolsó fázisban a szerelvények felszerelése van hátra, aztán a műszoki átadás és a megnyitás között már csak a hiánypótlási munkákat kell elvégezni. A két gyermekintézménytől a Nevelési Központ nagyobb egysége felé vesszük utunkat a gazdasági vezetővel. A térségen, amely most alig rajzolódik ki az építkezés forgatagából, 3000 főt befogadó közös szabadtéri rendezvények kapnak majd helyet. Délkelet felől markánsan rajzolódik ki a komplexum központi épülete — érdekesen tört, metszett formáiról máris ráragadt a „holdbázis" elnevezés. Ez lesz az igazgatás központja, itt lesznek majd a karbantartó műhelyek, és az egész intézményrendszer hőközpontja is itt kap helyet. Ez lesz az oktatástechnikai rendszer, a zártláncú tv-adás centruma is, és itt alakítanak ki a tervek szerint egy monumentális méretű aulát, amely Színház és mozielőadások fogadására is alkalmas lesz. A központi épület egyelőre szürke betonfalait mutatja. Mellette még csak vasbeton lábazatai láthatók a 3000 adagos étteremnek s az alatta kialakuló tornacsarnoknak. Az idén tető alá akarják hozni a központi épületet, tudjuk meg Sárán Ferenctöl, a Nevelési Központ főművezetőjétől. Véglegesen ki szeretnék ugyanis alakítani a hőközpontot, hogy a fűtési szezontól már minden meglevő épületet innen tudjanak ellátni. Az előbb látottakhoz hasonló a nyüzsgés o szeptemberben megnyíló 2. számú általános iskolában, és dolgoznak a jövő szeptemberre elkészülő harmadikban is. Ennek betonlábai állnak egyelőre, s rajtuk a födém- zet. . . — Szeptember 3-án megindulhat a tonítás a 2. számú általános iskolában — mondja kérdésünkre Sárán Ferenc főművezető. — Elkészülünk, mindennel, egyedüli problémánk a bejárati ajtóhoz szükséges edzett üveg beszerzése. Ez azonban országos méretű probléma amióta megszűnt a Somogy me- gyei Építőipari Vállalat (orosházi) üvegrészlege ... Az iskolában a melegburkolás, az üvegezés van még vissza, és a farészek mázolása. Augusztus 10-re már nagyharsányi márványon lépkedhet aki idelátogat. A Baranyo megyei Építőipari Vállalat 240 dolgozója végzi a munkát az iskola, valamint az óvoda-bölcsőde építkezésén, de ió részüket rövidesen átirányíthatjuk a lakásépítkezésekhez. Az augusztus 21-i műszaki átadásra pedig elkészülünk az iskolával. Gállos Orsolya Tisztán, egyszerű természetességgel Tudunk-e énekelni? Megőrizni népdalkincsünket Hí éneklés mindig az ember egyik önkifejezési eszköze volt. Örömét, bánatát, gyászát, tragédiáit dalolta ki magából a népdalokban, balladákban, siratóénekekben. S az éneklés, mint egy különleges lencse, fókuszpontjában nemcsak az érzelmeket, hanem a nép tudatosságát, logikáját is összegyűjtötte. közegétől. Csak az tudja teljes hitelességgel megszólaltatni a népdalokat, aki azokat közvetlenül a néptől tanulta. A dalok mutálását a megváltozott életforma is magával hozta. A második, mesterséges környezetben az ember már nem tud másként felnézni a csillagos égre, csak az ostorlámpákon át. Nem tudja megkülönböztetni a madarakat, a virágokat. Lehetetlen összekötni a mindennapi léttel a természetet, ami másodlagos élménnyé változott. így a népdalok sem lehetnek természetes élmények. Az is bebizonyítható, hogy kevéssé értjük, mint az első pillanatban érthetetlennek tűnő mai költészetet, drámát, regényt, novellát. A megváltozott környezet az embert is megváltoztatta. Fölsértette érzelmeit, pszichikumát. Olyan komplexusok alakultak ki bennünk, ami a szabad éneklést szinte lehetetlenné teszi. Azt hiszem majdnem pontos példa erre a szat- márcsekei temető felújítása. A helyreállítás alkalmával a csónak alakú fejfák alá betonlapot tettek, s különböző fakonzerváló anyagok felhasználásával igyekeznek az utókor számára megőrizni a népi barokk építészet remekeit. Ilyesféle betonban őriztük meg mi is népdalainkat. Mesterségesen. S ha az éjszakába nyúló beszélgetések után valakinek eszébe jut énekelni, legtöbbször a magyar nóták kerülnek elő. Ezekhez is akkor nyúl a legtöbb „énekes", amikor már ivott, amikor a szesz leküzdötte a gátlásokat. Az igényesebbek még egykét, iskolában megtanult népdalt el tudnak énekelni, de többre nem futja. Nemrég egy társaságban, amikor már kimerült^ a népdalkincs, Cseh Tamás nagylemeze csendült fel. Szépen és tisztán végigénekelték a lemez első és második oldalát, jól is hangzott. De ez végső soron a mi szegénységünk. önmagától tolakodik ide a kérdés: honnan tanulhatnák meg a ma tizenévesei, de az idősebb fiatalok is a népdalokat. Alig hozzáférhető az eredeti magnófelvétel, lemez vagy olyan ember környezetünkben, akitől meg lehetne tanulni a népdal nyelvezetét. Kiadták például a Sebő-együttes és a Kcláka nagylemezét, de ezek is feldolgozások, értékesek, de messze esnek a nép énekelte daloktól. Tudunk-e szabadon énekelni? Eddig csak az ember belső, önmaga akadályait, komplexusait emlegettem. Idekívánkozik az is, hogy egy mai kocsmában, ahol jobb esetben cigányzenekar játszik magyar nótákat, vagy egy tömbházi lakás szobájában, ahol a szomszédok álmára is vigyázni kell, lehet-e szabadon énekelni? Mintha a külső beton az ember torkát is megtámadta volna, megmerevítette a hangszálakat, megbénította a nyelvet. Pedig Kodály Zoltán nem csak mondta, be is bizonyította: nem születik senki botfülűnek. A gyerek zenei nevelésének már születése előtt kilenc hónappal meg kell kezdődnie. S a zenei anyanyelvet nem nyűgként kell a gyereknek átadni, nem sulykolással, hanem azzal a természetességgel, ahogy a régi falusi közösségekben találkozhattak vele. Úgy érzem, hogy népdalkincsünk, amely kultúránk egyik fontos része, nem őrizhető meg csak kottákban. Ehhez meg kell tanulni újra szabadon, önmcgunk kifejezésére énekelni. Vaderna József Vakációzó gyerekek a magyarhertelendi strandon Ma a régi közösségek felbomlásával egyidejűleg, már nem tudjuk elénekelni népdalainkat olyan tisztán és egyszerű természetességgel, mint azt az ünnepi és hétköznapi alkalmakkor tették. A rádióban, a televízióban kotta- ízűén szólalnak meg a legtöbb énekes szájából, látszik, hogy végérvényesen elszakadtak a népdalok természetes Hol nyaralnak a falusi gyerekek? Az esély egyenlő. esek ki kell Használni Nemzetközi zenei verseny Huszonhárom országból több mint kétszáz fiatal muzsikus vesz részt szeptemberben a budapesti nemzetközi zenei versenyen, amelyet az idén tizennyolcadik alkalommal rendeznek meg. A szeptember 13-tól október 1-ig tartó zenei vetélkedőn ezúttal három hangszer — a fuvola, a kürt és a gordonka - kategóriájában mérik össze tudásukat és tehetségüket az ifjú zenészek. A nemzetközi zenei verseny a közönség nyilvánossága előtt zajlik a Zeneakadémián, s a döntőket közvetíti a rádió és a televízió is. Újabb Iskolák, óvodák, bölcsődék
