Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-27 / 205. szám
2 Dunanttlli napló 1980. július 27., vasárnap Kélnapi igény: 560 mázsa fehér és 55 mázsa burgonyás Hét vége a kenyérgyárban Kísérletek a minőség javítására Péntek reggeltől szombat délelőttig folyamatoson dolgoztak a pécsi kenyérgyáriak, de tegnap háromnegyed kilenckor már megkezdték a gépek, szalagok tisztítását. A három kelesztő, és a három kemence azonban ekkor még tele volt. Idebent 37-38 fokos meleg van, és o höségérzetet tovább növeli a levegő magas pára- tartalma. A kemencékből kijövő pirosbarnára sült egykilós fehér kenyereket vízpermet szórja. — Ez a karamellizálás — mondjo Osztrogonácz István műszakvezető.. — Ettől lesz fényes, ropogós a kenyér héja. A tegnap délelőtti műszakban húszán dolgoztak. Közülük hatan az előszedőben. Ök rakják a szalagról leérkező kenyereket műanyag ládákba, konténerekbe. Két fiatalember nyári szünidejében vállalt itt munkát. Egyikük Krikler János, aki július 1-től dolgozik a kenyérgyárban. Az 500-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója, kesztyűszabásznak készül. — Nem lehet lazítani, ha az ember egy-két percre is itt hagyná a szalagot, kenyérhalom tornyosulna előtte — mondja. — Óránként váltjuk egymást. Nyolc forint ötven filléres órabért kapok, a hónap végéig maradok. A keresetemen ruhát, cipőt veszek. Sorra érkeznek a kenyérszállító autók. Hozzák az üres konténereket, viszik a telteket. Bár a kenyér többségét konténerekbe rakják, ma még a lá- dákro is szükség van. Igaz, a minőség őrzése érdekében kis méretűekbe is tesznek. Ezekbe mindössze három darab fér el. — Szombaton jóval gyorsabb ritmusú a kiszállítás — magyarázza Fónai László, a Pécsi Sütőipari Vállalat főmérnöke. — Délelőtt 11. legkésőbb 12 óráig az üzletekben kell lennie a hétvégi kenyérmennyiségnek, ami 560 mázsa. Hétköznap a hosszabb nyitvatartás, illetve a kevesebb mennyiség miatt — 300 mázsa — nem ilyen feszitett o tempó. A itegnapi 560 mázsa fehérkenyér mellett 55 mázsa burgonyás kenyér is került az üzletekbe. Az utóbbit a vállalat Vl-os számú üzemében készítik. S ha már a burgonyás kenyérről szólunk, hadd mondjuk el, hogy ez év tavaszától ismét kézzel készítik. így is kezdték, ám a megnövekedett igények miatt tavaly itt a kenyérgyárban szalagon próbálták előállítani. Igaz, hogy mennyiségben többet sütöttek, ám a minőség romlott. Áprilistól ismét kézzel állítják elő. Mivel Így a mennyiségnek határa van, a vállalat most ozon kísérletezik, hogy miként tudnák a házias jellegét, jó minőségét megőrizve mégis szalagon gyártani a burgonyás kenyeret. Ezzel egy- időben igyekeznek megtalálni a nyitját annak, hogy mi módon lehetne a fehér kenyér morzsalékosságát csökkenteni. És még egy jó hír, omivel szintén Fónai László szolgált. Egy hónapja lehetőségük van o gyors tésztakészítésre, amit a citopan tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a technológia nem szab szoros határt a kenyérrendelésnek, a kenyérgyárnak sem kell rátartással dolgozni. T. É. Vízzel permetezik a kisült kenyereket Néprajzi műhely Magyarlukafán Fiatal népművészek és tanítványok Élő múzeum lett már tavalyi indulásakor a magyarluka- fai tájház a Zselicségben. Vasárnaptól, azaz mától kezdve ismét munkához látnak benne a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjai, a népművé-i szét ifjú mesterei és mellettük azok a fiatalok, akik a múlt évben a Janus Pannonius Múzeum és a Doktor Sándor Művelődési Központ gyermekjátszókörét, valamint guzsalyas délutánjait látogatták. A Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya, valamint az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség támogatásával a múzeum úgy alakította ki a tájházat, hogy ott a nyári hónapokban igazi népi műhelyek alakulhassanak ki. Lepadlózták, szigetelték az épület első szobáját, itt dolgoznak majd a textilesek és a bőrművesek. A hátsó helyiség lesz a fazekasok műhelye. Két koronggal szerelték fel a szobát s a múzeum ideszállította a zselici fazekasság központjából, Hedrehelyről a Bencsik- műhely felszereléseit. A tájmúzeum telkén felállítottak egy Istvándiból hozott favázas, talpas pajtát, ezt idén zsuppoz- zák Magyarlukafán learatott rozsszalmával. Itt fognak dolgozni a kosárkötők és a fafaragók. A zsuppozást lukafai lakosok végzik, míg az épületet a mozsgói tsz ács-brigádja állította össze. A mától kezdődő, szeptember végéig tartó műhelymúnka idején az ideérkező fiatal népművészek tovább folytatják a tájház berendezését, dísztárgyainak elkészítését: itt dolgozik majd Dugár János fazekas, Nagy Bertalan faragó, Lakatos Lilla, Rácz Rozália és Nagy Niké szövő, Vidék István kosárkötő és Lukov- szky Ilona bőrdíszműves. Idén a műhelyekhez készítik el a padokat, szőnyegeket, edényeket, és megépítik az égetőkemencét. Más fiatalokat is várnak, többek között a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjait. Erre a bázisra épül a Doktor Sándor Művelődési Központ és a múzeum két közművelődési programja. Ezek lényege, hogy a művelődés, az alkotás folyamatának aktív részeseivé lehetnek azok a fiatalok, akik eddig is részt vettek a gyermekjátszókör és a guzsalyas foglalkozásain. Népművelők, múzeumi restaurátorok, szakkörvezetők, gimnáziumi tanulók, ösz- szesen 15 fő kezdi meg mától az egyhetes tanfolyamot Magyarlukafán, ahol a fiatal népművészek keze alatt sajátíthatják el a különböző népi tech nológiák alapjait. Gyékényből, vesszőből, fonalból, agyagból készíthetnek tárgyakat, játéko kát, s emellett gyermekpszicho lógiai, néprajzi előadásokat hallgatnak. A hét leteltével, augusztus 4-től 10-ig a gúzsa lyas program közönsége jön egyhetes jutalomtáborozásra Magyarlukafóra. Az itt tartózkodó fiatal nép művészek és a köréjük csoportosuló tanítványok a népi ha gyományok értékeit akarják felkutatni és továbbadni a régi technológiák alkalmazásával tárgykészítéssel, a folklór megismerésével. Az egyhetes tanfolyam ideiglenes szakkörveze tői működési engedélyt ad c résztvevőknek, akik majd műve lődési otthonok, iskolák, napközik foglalkozásain adhatják tovább tudásukat a gyerekek nek. Ez a törekvés azt kutatja, mi menthető át a népi kultúra tartalmi, formai és közösségi világából mai kultúránkba. A tevékenység és a tárgyalkotás mellett értik ezen a fonóhoz, guzsalyashoz hasonló közössé gi formákat is. G. O. rAdió mellett.. Ha én elmennék Amerikába — de nem akarok —, szóval, ha elmennék és csalódottan körülnézve érdeklődnék: „Hát hol vannak a vadnyugati cow- boyok a coltokkal ...?! És az indiánok is hol vannak, akik apró lovaikon üvöltve vágtatnak a sziklás hegyek ösvényein?!" — akkor körülröhögnének és azt mondanák — rám mutogatva — „ . . . Hol él ez a fickó, aki a vadnyugati romantikát keresi az autók, üvegpaloták, televíziók és űrhajók világában?!" Ha az amerikai eljön Magyarországra — mondjuk (egy rádióriport tanúsága szerint) a DUNATUR szervezésében — és körülnéz: Hát hol vannak a magyar csikósok, meg a puszta, meg a paprika?!" —, akkor a magyar idegenforgalom - az cutók, üvegpaloták, televíziók és űrhajók világában — megmutatja neki a nagy pusztai romantikát és hozzáteszi, hogy ez „hamisítatlan”, és én tuEz bizony - nyekaraso dóm, hogy ez hamis, és gics- cses, még akkor is, ha jó pénzért némely csikós elkapja az amerikai naccságát, hogy megszöktesse a lovon, az idegen- forgalmi lovon, aztán etetnek vele méregerős paprikát és az amerikai naccsága a szájához kap, felsikolt a gyönyörtő!: „Pápriká, óh...! Csikós,... óh ... !.. " Ha ez sem elég, még egy lovasbemutotót is végigélvezhet, amikor is a hamisítatlan magyar csikós a lovát elfekteti, ráül a tomporájára (most jön a nagy attrakciói), feje fölé kanyarítja az ostort, és nagyokat durrogat. Óriási a teljesítmény! Ilyent aztán sehol nem látni! A külföldi ájuldozik a gyönyörtől: „Marvellous!” —, az idegenforgalom lázasan számolja a bekasszált dohányt: „Oké!" —, a csikós pedig félrefordulva a markába röhög: „Hát, ha ez kell nekik!” —, aztán átöltözik, fölkapja a farmert, beül a Zsigulijába és elhajt a legközelebbi diszkóig. Engem ugyan kevésbé érint az ügy, már úgy értve, hogy egyes szervek miként fejik le az idegeneket, mű-magyaros hajcihők megrendezésével, állítólagos népművészeti hímzésekkel, cserepekkel, tányérokkal, hazánk „észbontóan szép" tájait megörökítő dilettáns fa- ragványokkal, jól szervezett nőrablásokkal, „igazi” betyárok közreműködésével, cigányzenés, paprikás, halászleves csárda- csalogatókkal. De akkor mi se szedjük le a keresztvizet a külföldi idegen- forgalom üzleti fogásairól. Például —, hogy Észok-Amerikába — hajdan indiánok által lakott — vidékein öreg, alkoholista indián hobót öltöztetnek rojtos bőrruhába, pipát dugnak a szájába és táncoltatják — mindezt az üzlet kedvéért. Hogy a déltengeri szigetekre érkezők nyakába széplányok akasztanak virágfüzért —, mindezt teszik álromantikából. Hogy az eredeti bajor sörözőkben dirnd- li-ruhás hölgyek szolgálnak fel s ahol rövid-bőrnadrágos, térd zoknis hapsik harmonikáznak és jódliznak —, hadd fizessen a mindenre rácsodálkozó turis ta ... Aztán: micsoda disznó- sóg, hogy az^ olasz idegenfor galmisták jóvágású olasz fiúkat „mellékelnek" a szoba kulcs mellé a gazdag és öreg turistahölgyeknek. Hogy a párizsi Montmartre-on már rég átvette az uralmat az „üzlet” és ott nincs más, mint lefizetett, éhenkórász giccsfestők állandó kiállítása, mindez nem egyéb, mint turistákat csalogató humbug. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Én csak azt szerelném mondani: nem ártana, ha néhő saját portánk előtt kapar nánk meg a kupacot. Tetszik tudni ugye, milyen kupacról van szó. Mert különben bizony - nyekarasó. Rab Ferenc A szocialista Magyar Államvasutak továbbfejlesztője Emlékezés ár. Csanádi Györgyre Ha még élne, most 75 éves lenne dr. Csanádi György műszaki mérnök, közlfekedés- és postaügyi miniszter. Kossuth- és állami-díjas akadémikus, az MTESZ elnöke, a Budapesti Műszaki Egyetem egykori tanára. 1905. július 28-án született. 1927-ben műszaki mérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, két évvel később pedig közgazdász oklevelet kapott. Egyetemi tanulmányainak befejezése után a műszaki pályára lépett. Érdeklődésé- • nek középpontjában a vasút továbbfejlesztésének lehetősége állott. A szocialista közlekedés alapelveinek feltárásával, valamint a vasúti üzemvitellel kapcsolatos műszaki és gazdasági tudományos kérdések vizsgálatával foglalkozott. 1929-ben Kaposvárott pályafenntartási és építési mérnökként kezdett dolgozni, majd T945. október 1-től 7947 novemberéig a Pécsi Vasútigazgatóság vezetője volt 2 évig. Pécsett nehéz időszakban kezdte meg működését. Az ország romokban hevert. A felszabadulás utáni időszakra esett az ország vérkeringésének helyreállítása, o munka és a dolgozók ellátása érdekében a szükséges személy- és teherforgalom beindítása, ennek bővítése. Amikor a párt és a kormány kiadta a jelszót: „Arccal a vasút felé!" dr. Csanádi György a szocialista vasút újjáépítése érdekében szervezési intézkedéseket tett a megmaradt kocsi- és mozdonypark, valamint anyagok összegyűjtésére, ezek és a vonalak megjavítására, üzemképes állapotba való helyezésére. A vasúti pályák helyreállítása mellett gondot fordított a lebombázott vagy leégett felvételi épületek újjáépítésire. A Pécsi Vasútigazgatóság területén megindult Sár- bogárd állomáson az új felvételi épület megépítése. Dombóvárott pedig megépült a vontatási komplex öltöző, mosdó, üzemi konyha épület. A pécs—komlói szénmedence állami nagyüzemként történő kifejlesztése elengedhetetlenné tette az ottani állomás teljes átépítését, az új szénpályaudvar kialakítását. A mai Dunaújváros kokszolható szénnel való ellátása érdekében megindult a Komlót Rétszilassal összekötő fővonal részleges korszerűsítése és a Rétszilas—Dunaújváros közötti új vasútvonal építése. Az új Beremendi Cementművek forgalmának lebonyolításához szükséges volt új vasútvonal építése Villány és Nagyharsány, illetve az új BCM között Baranyában újszerű dízelmozdonyok beszerzése révén egyre növekedett a tehervonatok átlagos terhelése, a személy- és gyorsvonatok menetideje pedig csökkent. A dombóvári vonalvezetés módosításával lehetővé vált Pécs és a Balaton közvetlen vasúti kapcsolata, ami a menetidőt a réginek közel a felére csökkentette. Mindezek a regionális eredmények is dr. Csanádi György nevéhez fűződnek. Érdemei elismeréséül 19Ä7- ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium műszaki osztályára nevezték ki, 1949- ben pedig a MÁV vezér- igazgatója lett. 1949-től 1963-ig a miniszter első helyettese, majd haláláig közlekedés- és postaügyi miniszter volt. Kivette részét az új vasúti törvény kidolgozásából, az új vasútfejlesztési terven belül pedig a dél-dunántúli hálózat távlati kialakítása irányelveinek lefektetéséből. Dr. Csanádi György aktív és felelős közéleti munkássága mellett tudományos tevékenységet is fejtett ki. 1955-ben a műszaki tudományok doktora, három évvel később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Ugyanakkor az MTA Közlekedéstudományi Főbizottságának elnöke, 1951-től pedig a Közlekedés- és Közlekedésépítési Tudományos Egyesület elnöke. 1970-ben akadémikus, 1972 óta pedig az MTESZ elnöke volt. Tudományos munkásságát nemcsak Magyarországon, hanem külfödön is elismerték. Több tudományos intézmény diszd oktor óvá fogadta, többek között 1973-ban a Moszkvai Vasútmérnöki Főiskola is. Áldozatos közéleti és tudományos munkásságának elismeréséül több magas kitüntetésben részesült. 1954- ben a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel, 1956-ban Kossuth-díjjal, kétszer a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1973-ban pedig az Állami-díj I. fokozatával tüntették ki. Ugyanakkor több szovjet és más külföldi kitüntetés tulajdonosa is volt. Dr. Csanádi György, mint a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára számtalan leendő műszaki mérnöknek adta át magas fokú tudását. Hat évvel ezelőtt, 1974. április 28-án, életének 69. évében szívroham következtében váratlanul elhunyt. Pusztai József Évszakok randevúja a pécsi parkokban Különös természeti jelenséget idézett elő a szeszélyes nyári időjárás: három évszak „randevúzik” a pécsi parkokban. A történelmi városközpontban levő hársfák és gesztenyefák többségét még a dús, zöld nyári lomb díszíti, ám mind több fáról hullanak a rozsdabarnára színeződött levelek, mintha ősz volna már. Most pedig a harmadik évszak - a tavasz, pontosabban: a második tavasz — apró, üde jelei is felfedezhetők a belvárosi parkokban. A Székesegyház előtt, valamint a Janus Pannonius és a Káptalan utcában számos olyan fa látható, amely csaknem teljesen lehullatta a lombját és most újrakezd zöldellni: halványzöld levélkék jelentek meg a csupasz ágakon. A botanikusok véleménye szerint a rendkívül változékony időjárás következtében gyors évszakfordulókat „éltek át” a növények.
