Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-24 / 202. szám
2 Dunántúlt napló 1980. július 24. csütörtök jr Aradnak a folyóink Az Országos Vízügyi Hivataltól kapott tájékoztatás szerint az utóbbi három napon, szerda reggelig sok csapadék hullott a Duna és főként a Tisza vízgyűjtő területére és ennek következtében áradások kezdődtek o folyók felső szakaszain. A Felső-Duna vízgyűjtő területén n-iért 15—70 milliméteres csapadék hatására az utóbbi 24 órában Bécsnél 147 centiméterrel emelkedett a Duna vízszintje, s a magyar szakaszon az árhullám fogadására készülve elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek él a folyó szigetközi szakaszán. E szerint megerősített figyelőszolgálat tartja szemmel a folyót. A víz tovább emelkedik, s ennek megfelelően o szigetközi szakaszon rövidesen elrendelik a másodfokú készültséget is. Amennyiben újabb csapadék nem növeli az árhullám vízutánpótlását, valószínűleg harmadfokú készültségre nem kerül sor. Az előrejelzések szerint Budapestnél várhatóan 600—620 centiméter körüli vízszinttel vasárnap tetőzik az árhullám, s így megközelíti, helyenként eléri az alsó rakpart szélét. A Tisza mellékfolyói közül az utóbbi három napon a Fekete- Körös vízgyűjtő területére 110- 118, a Sebes-Körösére 95—140, a Bodrogéra átlagosan 76, c» Kraszna és a Túr vízgyűjtőjére 56 milliméter csapadék hullott. A Fekete-Körös a romániai szakaszon, Belényesnél egy nop alatt 330 centiméterrel áradt, és vízszintje 385 centiméterei tetőzött, ami öt centiméterrel meghaladta az eddig mért maximumot. Várhatóan csütörtökre virradó éjszaka a magyar szakaszon is sor kerül a készültség elrendelésére. A Túr árhulláma hamarabb átjutott a magyar szakaszra, Garbóknál 200 centiméterrel emelkedett a folyó vízszintje és ezért elsőfokú átvízvédelmi készültségbe léptek, délután pedig már a másodfokú készültség erői is kivonultak a gátakra. Ugyancsak délután a Krasznán is sor került az elsőfokú készültségre. A csehszlovák vízügyi partnerektől kapott tájékoztatás szerint a Bodrog Bodrogszerda- helynél 144 centiméterrel áradt, s rövidesen elér az árhullám a magyar szakaszra is. Az érintett vízügyi igazgatóságok felkészültek az árhullámok fogadására és állandó kapcsolatban állnak a határon- túli vízügyi partnereikkel, hogy a jelzéseknek, változásoknak megfelelően azonnal megtegyék a szükséges intézkedéseket. Értesítették azokat a szervezeteket, mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyeknek értékeik vannak a gátak közötti hullámtérben, hogy a magasabb víz megérkezése előtt szállítsák el terményeiket. A jelzések szerint a Bodrogon, a Krasznán, a Túron és a Fekete-Körösön számítanak magas árhullámra, a másod- és harmadfokú készültség erőinek bevetésére. A Tiszán, a Szamoson és a Sebes- Körösön a közepesnél nagyobb árhullám várható. Virágtolvajokat ítéltek el Nen mindennapi bűnügyben — virágtolvajok ügyében — hirdetett ítéletet a Szegedi Megyei Bíróság. A büntetett előéletű személyekből álló öttagú banda a múlt év őszétől lelepleződésük időszakáig, március 5- ig, Debrecenből többször is Szentesre autózott és az éjszaka leple alatt megdézsmálta a Termál Tsz üvegházainak virágait. Jelesebb névnapok előtt gyakran több mint ezer szál szegfűt is „zsákmányoltak" és adtak el a piacokon. Cselekménysorozatukkal néhány hónap alatt összesen száznyolcvanezer forint értékű kárt okoztak a tsz-nek. A Szegedi Megyei Bíróság, amely fellebbezés miatt tárgyalta az ügyet, jóváhagyta a Szentesi Járásbíróság korábbi döntését. Pinczés Ferenc debreceni lakost négyévi, Schaff Ferenc debreceni lakost négyévi, Tóth Miklós szolnoki lakost kétévi, Szo- boszlai János debreceni lakost háromévi, JJgeti László debreceni lakost két és fél évi szabadságvesztésre ítélték. A Vádlottakat rövidebb- hosszabb időre eltiltották a közügyek gyakorlásától és kötelezték őket az okozott kár megtérítésére. Az ítélet jogerős. Tartozik és követe! Tele szeméttel az egyik szökőkút medencéje Vigyázzunk jobban Kertvárosra 1 A romboló, rendetlenkedő gyermekeket szüleiknek kell elsősorban megfékezni Választás utáni népfronttapasztalatok és tervek Szentistványi Gyuláné nyilatkozata Az országgyűlési és tanácstagi választások tapasztalatait, valamint a belőlük fakadó mozgalmi teendőket az elmúlt hetekben elemezték a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában, a területi és a helyi testületekben. A következtetésekről, s ezekhez kapcsolódóan a lakóterületi politikai munkában a szerteágazó tervekről Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozatot adott Mélykúti Attilának, az MTI munkatársának. — A választások tapasztalatait hármas és politikai, társaMég át sem adták az új óvodát, de már firkálás ékte- leníti a fehér falakat. A Var- sány útról nyíló egyik mellékutca épületein „újítás" számba menő firkálmány: unatkozó gyerekkezek ezúttal ezüstfestékkel, kályhafénnyel, mindenesetre diszkós csillogással festették fel kedvenceik nevét. Az Omegát természetesen, az AB- BA-t és a többit. Panoszkodnak a ikertvársoi óvodák, iskolák, a Kertészeti és Parképítő Vállalat, a BÉV dolgozói, de a köz- intézmények, vállalatok mellett azok o lakók is, akik szebb és kulturáltabb környezetben szeretnének élni. Alig van talán lépcsőház a Kertvárosban, amely ne lenne nevezetes egy- egy hangoskodó, rendbontó családtól, olyan emberektől, akik szóval és tettekkel is megbontják a közösségi együttélés írott és Íratlan szabályait. Lapunk hasábjain szinte naponta foglalkozunk az új lakások és a csatolt intézmények építkezésével, tudósítjuk az ünnepélyes átadásokat, amikor sok milliós objektumok kerülnek a lakosság használatába. Amikor sok sikert és jó munkát kívánnak egymásnak kölcsönöPécsi pezsgő francia módszerrel A klasszikus francia módszer szerint különleges minőségű fehér é$ vörös Pannónia pezsgőt állítottak elő Pécsett. Alapanyagául értékes borokat választottak, műanyag helyett parafadugóval zárták le a palackokat, s ami a döntő: a szokásos másfél—két év helyett három és fél évig érlelték a pincék hűvösében. Az 1200—1300 napos érlelési idő alatt valóban nemes ital született a Villány—mecsekaljai Borgazdasági Kombinát pécsi pezsgőgyárában. A két új, félédes pezsgővel tízre bővült a pécsi italcsalád. sen az építtetők, építők és a boldog új birtokosok. Várva várnak az emberek minden egyes lakást, minden iskolát, óvodát, üzletet. Kérik a további létesítményeket is, a szórakozóhelyeket, sportintézményeket. Sok százan várnak óvodai helyre... de minek soroljam? Érdemes ellátogatni az átadás helyszínére pár hónap múlva. Tagadhatatlan, módunk van arra, hogy bár sok erőfeszítéssel, de szépen, korszerű módon alakítsuk ki környezetünket. De annak további ápolása, megóvása - már szinte megoldhatatlan. Egy kertvárosi óvoda vezetőjével beszélgettem hosszasob- ban ezekről a problémákról. Az ő intézményük 8 millió forintba került a hetvenes évek elején. A környék unatkozó gyerekei, fiataljai naponta behatolnak az óvoda udvarára, rombolnak, szemetet, üvegeket hagynak maguk után mindenütt, felmásznak az épület tetejére, ami be is ázik azóta, és betörnek nemegyszer magába az épületbe. Nem menekülnek meg a pusztító kezektől az óvodák udvarára kiültetett fiatal cserjék, a felállított kerámia ivókutak sem. Ugyanígy rendszeres játszótér az épülő Nevelési Központ területe is. Ha pedig az éjjeliőr, az óvodai dajka vagy a jóérzésű járókelő szólni merészel a rendetlenkedő gyerekeknek, a szülő van felháborodva (!). Az a szülő, aki este 9 órakor is hagyja, hogy gyermeke felügyelet nélkül az utcán játsszon. Lehangoló képet mutatnak a Kertváros köztereire kitett csobogók, díszkutok, a két testvérváros, Pécs és Lvov barátságát szimbolizáló kerámiákét összetört elemei, a vízbe dobált hulladék is .. . Való igaz, szűk a hely Kertvárosban, nincs hol játszaniuk a gyerekeknek és sok a gyerek. Valamit azért mégsem értek: a lakás, az óvoda és a többi kell, kérik, követelik a tanácsoktól, A „követel" rovat mellett azonban létezik egy másik is, „tartozik” címszó alatt... és arra is van már példo, hogy a tanács behajtja a tartozásokat vagy pedig szankciókat léptet életbe azok ellen, akik rombolják a sok erőfeszítéssel kialakított környezetet. A szankció neve pedig: kilakoltatás. G. O. Könyv készül a bányásznapra így született a címlap Martyn Ferenc műtermében Ormós István kicsit feszélye- zetten lépked gumicsizmájával Martyn Ferenc Káptalan utcai műtermében. Nézegetjük a képeket, amikor megérkezik a Kossuth-díjas mester és hellyel kínálja Vasas-bánya szocialista brigádvezetőjét. Feri bácsi szívélyessége azután hamar feloldja a vendég zavarát. Az újjáépítés korszakából származó, 1946-ban megjelent könyvet lapozgatunk. A megsárgult kötet egyik illusztrátora Martyn Ferenc volt. Nézegetjük a három és fél évtizeddel ezelőtt megörökített, a könyv lapjairól kitekintő bányászalakot . . . — Én is ekkor kezdtem el a föld alatti munkát. Ismerős ez a viselet a rajzon. Mintha magamat lótnám fiatalon — emlékezik Ormós István. — Nem kaptunk akkor munkásruhát, mindenki összeszedte otthon azt, amit a legkevésbé sajnált és abban szállt le. A használt, gyenge ruhák persze könnyen szakadtak és napok alatt szét- rongyolódtak. Nem törődtünk vele, csak azzal, hogy minél több szenet küldjünk fel az élet beindításához. Jó is, igaz ez a rajz, mert ilyenek voltunk. Hamar a jelenre terelődik a szó. Házigazdánk hitetlenül csóválja a fejét, mikor megtudja, hogy modellje már nagypapa. Igen, Ormós István nem illetlenség okán érkezett gumicsizmában, munkaruhában Martyn Ferenchez. A találkozás célja az, hogy a művész és a vájár együttlétéből mű szülessen. A Pécsi Szikra Nyomda és a Dunántúli Napló kollektívája könyvvel köszönti Baranya bá nyászait a 30. magyar bányásznap alkalmából. Társadalmi munkában készül a riportkötet és természetesen díjazás nélkül vállalkozott a címlap megrajzolására Martyn Ferenc. Szokatlan a szerep Ormós István számára. Csapatvezető vájárként' nem kenyere az egy helyben való álldogálás. Beszélgetni szerencsére lehet és miközben a rajzlapon formálódik a kép, Feri bácsi érdeklődik a bányászmunkáról. Győr san telik az idő, egy rajz helyett kettő születik, hogy a könyv szerkesztői választhassa nak. Délben búcsúzkodik az alkotó és a modell. Kossuth-díjas művész és kiváló csapatvezető vájár. Mindkettejük közös munkaeszköze a szén Fejtésben és ceruzabélként.. . E. A. Bővül a magyar—román árucsere Eredményes tárgyalások befejeztével a magyar küldöttség haazérkezett Bukarestből a magyar—román belkereskedelmi munkacsoport üléséről. A tanácskozáson Molnár Károly és Dumitru Petrescu belkereskedelmi miniszterhelyettesek vezetésével áttekintették az 1980. évi belkereskedelmi választék- és határ menti árucsere helyzetét. Az ülésen megállapították, hogy a magyar—román belkereskedelmi kapcsolatok hosz- szabb idő óta összességében eredményesen fejlődnek. Erre az esztendőre is mintegy 800 millió forint értékben kötöttek már árucsere-szerződéseket, s még további lehetőségei vannak a belkereskedelmi szervek közötti forgalom növelésének. A jelzések szerint az idén a kétoldalú együttműködés keretében csaknem egymilliárd forint értékben vásárolunk román fogyasztási cikkeket, a többi között csillárt, kozmetikai és háztartásvegyi árukat, ajtó- és ablakkereteket, valamint különféle konzerveket, műanyag háztartási cikkekért konfekció- és kötöttáruért, lábbeliért, játékokért, kempingcikkekért cserébe. Az ülésen munkaprogramot fogadtak el az 1981—85. évekre szóló együttműködési megállapodás kidolgozására. dalmi életünk nagyon jelentős erényeit kiemelő csoportba lehet sorolni — hangsúlyozta. — A legfontosabb: a jelölő gyűlések 2 millió 200 ezer résztvevője, a tanácskozásokon elhangzott felszólalások, és felnőtt lakosságunk június 8-i szavazata meggyőzően példázta a nemzeti egységet, a bizalmat, amelyre a fejlett szocializmus építésének programjában a Magyar Szocialista Munkáspárt nagy súllyal alapoz. A választási előkészületek másik tanulsága - s egyben követendő példája —, hogy a politikai és a társadalmi szervezeteknek a szövetségi politika több mint két évtizede érvényesülő aranyalapjára építő, összehangolt, tartalmas és sokrétű munkája hatalmas mozgósító, cselekvő erőt jelent az élet minden területén. Lényegében ehhez kapcsolódik, 0 ‘ népfront több mint 4000 bizottságának, s több százezres aktívatáborának az elmúlt hónapokban végzett munkájából adódik a harmadik következtetés: mozgalmunk résztvevői nemcsak közjogi feladatukat látták el maradéktalanul, hanem a réteggyűléseken, a kis- és a nagylétszámú jelölő, illetve választási gyűléseken fel- készülten, érvelőn vitázva és meggyőzve újabb állampolgárokat hoztak közelebb politikánkhoz. — Ugyancsak örvendetes és jelentőségében messzebbre is mutat a választások előkészítését jellemző aktivitás. Nem csupán a felszólalók nagy számára gondolok, hanem az eredményeket és a hibákat reálisan értékelő, a megoldásokat körvonalazó észrevételekre, javaslatokra is. A felsőbb irányító szervek munkája kritikusan és önkritikusan éppúgy terítékre került, mint a szőkébb közösségek tevékenysége. A felelős, a szemléleti és a tudati fejlődést alátámasztó észrevételek is aláhúzták a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontosságát. Ebből adódik mozgalmunk folyamatos feladata, hogy a jövőben még jobban vonjuk be az állampolgárok millióit a közügyek megvitatásába, intézésébe. A választási fórumokon elhangzott bírálatokat, javaslatokat már eljuttattuk az illetékeseknek, és segítőén figyelemmel kísérjük a válaszadást, az intézkedéseket is. — Nemcsak lehetőségünk, hanem a politikánkból fakadó kötelességünk is a szocialista demokratizmus erősítése. Az elmúlt esztendőkben, az V. ötéves terv-koncepció, a belkereskedelmi, a családjogi, és más törvénytervezetek nyílt fórumain lakosságunk bizonyította: felelősen, előrevivőn él társadalmi véleményező, ellenőrző szerepével, s túl ezen, a részvételével kimunkált elképzelések megvalósításához, a gyermekintézményekhez, a vízvezetékhez, a járdához, vagy éppen az idősek otthonaihoz önzetlenül, több milliárd forint értékben illeszti kétkezi s szellemi munkáját. Ide kívánkozik az a tény is, hogy a választási gyűléseken számos újabb társadalmi felajánlás született. — Mozgalmunk testületet ősszel hozzáfognak a legutóbbi, a VI. népfrontkongresszus óta megtett út fölméréséhez, amelynek az országgyűlési, a tanácstagi és a lakóbizottsági választások fontos állomásait jelentették. Bizonyították, hogy mélyülő szocialista nemzeti egységünk — az együttgondolkodás és közös cselekvés súlyával — az országépítésnek, hazánk gazdagodásának meghatározó ereje — mondotta befejezésül Szentistványi Gyulá-
