Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-20 / 198. szám
1980. július 20., vasárnap Dunántúli napló 3 vár a BÉV-re De menjünk tovább! Ha a halálos kimenetelű bányabaleseteket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a többi végzetes kimenetelű tragédiák felénél szerepet játszott az alkohol. Ez pedig már elgondolkodtató. szenvedett. Ilyen esetekben az SZMT természetesen szabálysértési eljárást kezdeményez, amelynek pénzbírság a vége. Elég gyakori az is, hogy nem eléggé körültekintő a balesetek kivizsgálása: ilyenkor általában az kerül a baleseti jegyzőkönyvbe, hogy az a dolgozó hibájából következett be. Már csak tanulságként is érdemes néhányat kiragadni a legfrissebbekből. K. L. állami gazdasági dolgozó alatt, munkavégzés közben beszakadt a hullámpala tető. A mulasztást elkövető munkahelyi vezetőt viszont nem vonták felelősségre amiatt, hogy a tetőlétrát nem biztosította. Ugyancsak egy baranyai állami gazdaságban történt a következő baleset: falnak támasztott egyógú létráról végezték a meszelést, az elcsúszott és SZ. L. arcára és szemébe ömlött a mész. A kettős létra hiánya miatt nem a munkahelyi vezetőt, hanem a dolgozót akarták felelősségre vonni. A példák sokaságát említhetnénk, de felesleges. Mindezt csupán azért tettük, mert a munkahelyi vezetőkre, az üzemek munkavédelmi vezetőire és műszaki vezetőire nagy felelősség hárul a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását illetően. Erre hívja fel a figyelmet a Minisztertanács 47/79-es rendelete is, amely a munkavédelem korszerűsítésével foglalkozik. A vállalatok vezetőinek megnőtt e téren a felelősségük és kötelezettségük. Például az új létesítmények és berendezések használatba vételét ők engedélyezik és nem az SZMT munkavédelmi felügyelője. Utóbbi viszont továbbra is ellenőrzést gyakorol. Új vonás, hogy a rendelet előírja a karbantartási terv készítését és annak éves megvalósítását: sajnos és erre is több példát sorolhatnánk, néhány vállalat húzódozik ennek végrehajtásától. Csak üdvözölni tudjuk a rendelet azon pontját, miszerint a karbantartást elvégző dolgozónak a munka befejezését követően írásban kell garanciát vállalnia a gép megfelelő állapotáért. M indezek új vonások és a munkavédelmi vezetők tevékenységét segítik, ugyanakkor a biztonságos munkavégzést, a balesetek csökkentését, a zavartalanabb termelést hivatottak szolgálni. A Szigeti úti új városrész Nehéz esztendő S zomorú statisztikát tanulmányoztam a napokban: a baranyai üzemekben bekövetkezett balesetekről szóló elemzést és azok adatait böngésztem. Mindebből kiderül, hogy fokozatosan csökkent ugyan a balesetek száma, ugyanakkor a sérülések súlyossága sajnos nőtt. A balesetet szenvedettek kényszerűségből húsz—harminc napot kénytelenek távol lenni munkahelyüktől és ez arra figyelmeztet, hogy a gondatlanság mind a vezetők, mind pedig a munkások részéről nem csökkent. Holott az eímúlt években megvalósurt beruházásoknak és végrehajtott rekonstrukcióknak köszönhetően számos üzemben javultak a munkakörülmények. Az elmúlt esztendőben még 66 millió forint nyeresége volt a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Ha az idén mindent úgy csinálnának, mint az elmúlt esztendőben, az építőipari árszintcsökkenés, a felhasznált anyagok árának növekedése miatt 11 milliós veszteségre kellene számítaniuk. A vállalat vezetői maguk is tudják, mint azt néhány hete az építőipari ágazat vezetői is nyilvánvalóvá tették, hogy csak önmaguk erejére számíthatnak, adósságaikat senki sem fogja helyettük kifizetni. Az 1980-as szabályozó módosítások valamennyi várható hatását is figyelembe véve végül is 1980-as tervükben 5 millió forint nyereség elérését tűzték célul, amely ugyan nagyon szerény összeg, a körülményeket figyelembe véve azonban mégis csak eredményes vállalati tevékenységet jelez. Ellentmondó megítélések Nem könnyű a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat munkáját elemezni, miként egyetlen gazdasági egységét sem, különösen nem az építőiparban. Sokan a szervezetlenségben vélik felfedezni a vállalat gyengeségeit, mások a beruházásokban részt vevő szervezetek hatékony együttműködését hiányolják, az éppen elkészült lakásokba költöző emberek pedig, az új otthon okozta első örömérzés elmúltán a lakások minőségi színvonala miatt bírálják a vállalatot. Az építők azt mondják: jó, nézzünk körül a Mecsek-oldal- ból. Az új városrészeket mind mi építettük. Elvétve találni hazánkban olyan várost, amelyben a lakótelepek változatosabbak, esztétikusabbak, mint Pécsett. A lakások felszereltsé- gi foka, az ÉVM szerinti minősítése a legjobbak közé tartozik. Közben egészen az utolsó esztendőig, ha szerény mértékben is, nyereségesek is voltunk. Közben 500 millió forint értékű saját beruházást valósítunk meg. Munkásainkat, ha nem is tudjuk kellően megfizetni, a nálunk sokkal jobban fizető bányavállalatok közelségében is képesek voltunk megtartani őket. Némileg ugyan csökken létszámunk, mégis évről évre nagyobb termelési feladatot teljesítünk. Elképzelhető, hogy a vállalat 1976-ban kezdődő beruházása (a szervezettebb, iparszerű termelés hátországául szolgáló új telephely) építésének hitelfedezete még most is évi 20 milliós kamata milyen terheket ró a vállalatra. Nem az egyetlent. A legutóbbi átlagosan 16 százalékos festékáremelés önmagában is milliA 66 mSIIS6s nyereségből II mllllős Vagy: az üzemi munkavédelmi vezetők minden bizonynyal felfigyeltek arra, hogy a tizenkilenc és harminc év köveszteség lenne, ha csak mindent úgy csinálnának, mint f979-f»en ós nagyságrendben csapódik le, ugyanis a BÉV által legnagyobb mennyiségben felhasznált festékek ára csaknem 30 százalékkal emelkedett. Behatárolt piaci vállalkozás Hogyan lehet talpon maradni? — kérdezzük. Nos hát más vállalatnál ott kezdődik, ott kell kezdődnie a lehetőségek kutatásának, hogy milyen kedvező piaci feltételeket lehet találni, ezekhez miként lehet gyorsan alkalmazkodni. Ezután következnek a vállalaton belüli dolgok ... A BÉV évente 1300— 1500 lakást épít, a meghatározott- feltételrendszerben. A népgazdaság, az ágazat, a megye, a sorrend csaknem egyenrangú érdeket takar, érdekeit elsőrendű fontosságúnak tartva. (Erre az utóbbi években adminisztratív eszközökkel is ügyelnek.) Ez és az ehhez tartozó kapcsolódó létesítmények, bölcsődék, óvodák, iskolák és kereskedelmi létesítmények a vállalati termelés 85 százalékát képezik. A vállalkozásból eredő munkák tevékenységük töredékét jelentik tehát. A piac adott, a termelési szerkezet meghatározott, az eredményes gazdálkodás feltételeit tehát csak a vállalaton belüli munka javításával képesek megteremteni. Ez sem lehet kevés sem másutt, különösen nem az építőiparban. Persze, már rég nem igaz, hogy az utcán járva, lapátra támaszkodó építőmunkást látva a jelenséget az építőipar bizonyítványaként szabadna felfognunk. Kétségtelen azonban, hogy a BÉV-nél is rendelkeznek azokkal a bizonyos belső tartalékokkal, amelyekre jobb híján oly gyakran hivatkozunk. Technológiai üzemszervezés A BÉV most feltérképezi szinte valamennyi számbavehe- tő lehetőségét, miként mindenütt, náluk is az eszközgazdálkodásban látszik legkézenfekvőbben a forintok megcsípése. Az anyagtakarékosságban az építőipari háttér gyengesége miatt minden fillér megtakarítása a folyamatos termelést veszélyezteti, ugyanis jó előre kell anyagokról gondoskodni, is Baranya több építési szervezetét képes korszerű, nagy teljesítményű eszközökkel ellátni, csakúgy, mint az új telephely raktárbázisa. Ezért is szükséges a BÉV és a többi építőipari szervezet együttműködése is (nem lesz nehéz érdekazonosságokat találni) az Építőipari Gazdasági Társaság keretei között. Az új telephellyel összefüggő a vállalat elképzelése, miszerint a vállalat mostani mintegy 20 milliós ipari szolgáltató tevékenységét gyors ütemben legalább 100 millióra kívánják növelni. Hogyan lehet talpon maradni? Ennek csaknem valamennyi összefüggését gondosan elemezték a vállalatnál, beleértve az építőipari export lehetőségeit is, amely elsősorban technológiákra, szerkezetekre, főként szellemei termékekre vonatkozik. Ugyanakkor vizsgálják annak lehetőségeit is, miként lehetne a beruházásban részt vevő szerkezetek között maximális, valamennyi résztvevő érdekeinek megfelelő összhangot találni. Nyilvánvaló, a BÉV-nél, hogy az életbenmaradás csak a belső gazdálkodás hatékonyságának javításától várható. A vállalat is csak erre épít. Úgy vélem, ennek felismerése a legfontosabb, egyben a legnehezebben megtehető lépés . . . Lombosi Jenő zötti fiatalok körében rendkívül magas a balesetet szenvedettek száma. Ez főként az építőiparra, a helyiipari vállalatokra, valamint az élelmi- szeripari üzemekre jellemző. Sajnálatos az is, hogy nemegyszer az ellenőrzések során derül fény olyan balesetekre, amelyeket egyszerűen elhallgattak az üzemek. A legutóbbi célvizsgálat során például az SZMT és a Statisztikai Hivatal munkatársai az ismert balesetekhez viszonyítva további tíz- százaléknyi balesetet tártak föl. Vajon mi lehet az oka annak, hogy egyes üzemek egyszerűen eltitkolják, illetve meg nem történtté nyilvánítanak eseteket? Érthetetlen ez, mert nem befolyásolja a prémiumfeltételeket és a kiváló cím elnyerésénél sem kizáró szempont. Arról lehet inkább szó, hogy az esetleges későbbi huzavonát kívánják ezzel elkerülni a műszaki vezetők. Sajnos, arra is van példa, hogy a munkás magára vállalja a felelősséget azzal, hogy otthon sérült meg: nem gondolva későbbi bonyodalmakra, esetleges maradandó egészségi károsodásokra. Legutóbb például égési sérülést szenvedett egy munkás, ugyanakkor a jegyzőkönyvbe azt diktálta, hogy nem üzemi balesetet iiet talpon maradni? Biztonságos munkavégzést! hogy az építési technológiai sorrendnek megfelelően minden anyag, mindenkor időben rendelkezésre álljon. Az ésszerű kockázatot vállalva a BÉV az 1979-ben meglevő 123 nap folyamatos termeléshez szükséges anyagkészletét lényegesen csökkentette. Ezenkívül az elfekvő anyagok listáját is országosan körözik, ezek eladásából is némi hasznot remélnek. A gépek optimális kihasználásában az előbbiekhez hasonló intézkedéseket tesznek. Az élőmunka hatékonyságának növelése aligha képzelhető el a taylori gondolat nélkül. (Állíts minden tíz lapátoló munkás mellé egy munkafelügyelőt és megnő teljesítményük. Szervezd munkájukat úgy, hogy ne zavarják egymást a lapátolásban és ugrásszerűen nagyobb teljesítményt érnek el.) Ma talán az elképzelés második része lehet igaz. Lehetséges, hogy ennek a gondolatnak jegyében született a BÉV technológiai üzemszervezése is, amelyben például olyan főüzemeket szerveznek, mint amelyben a betonközpont, a betonvas-feldolgozó, a vasszerelő-részleg, az ácsok, a mixerkocsik, a betonpumpák egy egységet képeznek, miként a szak- és szerelőipar is. A lakásépítési főüzem, amely a panel szerelésétől a kulcs átadásáig egységes irányítás alá esik, vagy a kommunális és ipari létesítményeket építő főüzem, amely bölcsődéket, iskolákat, üzleteket, Ipari létesítményeket egyetlen szervezetben épít fel. Ezen belül is megkísérlik azonban a BÉV- nél a szakosítást: például a kőművesüzemen belül elkülönítik a falazó, a vakoló, a javító kőműveseket. Az üzem- szervezéstől az átfutási idő megrövidülését, a minőségi munka javulását, az eddiginél koncentráltabb munkákat, a költséggazdálkodás javulását várják. Van más is A szervezés azonban sem nem kezdődhet, sem nem fejeződhet be itt. A már említett új telephelyen a legtöbb üzemben a BÉV mostani szükségletét (1976-ban a 80-as évekre várható építési igényeknek megfelelően) a vállalat mostani igényeit meghaladó kapacitást tervezték. Az aszfalt-, a beton-, a betonvashajlító üzem A toronyház a Doktor Sándor utcában
