Dunántúli Napló, 1980. július (37. évfolyam, 179-209. szám)
1980-07-13 / 191. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 980. JÚLIUS 13. Ebédhez készülődnek Blázsovics Ferencnénél. Segítenek a gyerekek. Nappali mamák Átalakuló falvak Miért épül sok ház Szalántán? Kata bukfencet vet, aztán elbújik az öblös fotel mögé. A másik szobából gyerekhang szólítja. A lófarokba kötött szőke hajú kislány nekiiramodik, majd meggondolja magát: négykézlábra ereszkedik, kiskutyát utánozva indul a folyosó felé. Nyugodtan csúszkálhat, a lakást már kora reggel kitakarította a mama. — Mindig takarítással, szellőztetéssel kezdem a napot —, mondja Cseh Lászlóné. — Amennyire lehet, az ebédet is előkészítem, hogy mire megjön Kata, ne maradjon sok munkám. A 63 éves nagymama nyugdíjas pedagógus, öt gyermeket nevelt, hat unokája van. Hét évvel ezelőtt köszönt el hajdani munkahelyétől, a Székely Bertalan úti Általános Iskolától. Tizennyolc éven át vezette az iskolai napközi otthont. — Előtte alsósokat tanítottam, nagyon szerettem őket. Volt egy időszak az életemben, mikor nem tudtam elhelyezkedni tanítóként, védőnőnek mentem. Talán ezért is mertem vállalni Katát héthónapos korától. A kislány most három éves. Cseh Lászlóné hetedik unokájának tekinti. Naponta reggel 7-től délután 5—6 óráig vigyáz rá, vagy ha úgy alakul, a kislány az éjszakát is itt tölti. — Ö a harmadik gyermek, akire vigyázok —, mindhárom • szülei nagyon elfoglalt emberek, ezért kerestek valakit, aki egész nap velük van. Nekem öröm, hogy mindennap volt és van gyermekem. Az unokáim közül kettő Budapesten lakik, a lányom gyesen maradt a gyermekeivel, így nekem sok szabad időm maradt. Ezért vállaltam őket. Reggeli után Katával közösen bevásárolnak, sétálnak, s míg fő az ebéd, akad idő játékra, rajzolásra. Délután másfél-kétórás alvás következik, aztán ismét séta, játék. — Gyakran kirándulunk. Most nyáron már a pécsi unokáimmal együtt. Felmegyünk a Mecsekre. — A kisgyermek nemcsak öröm, vesződség is. — Igaz. De minél többet foglalkozik velük az ember, annál jobban szereti őket. A kisebb szoba ajtaján, ablakán, narancsszínű sötétítőfüggöny. A kerek járókában oldalára fordulva szundikál az egyéves Zsófi. Egy-két pillanatra még kinyitja a szemét, ránk néz, de hamarosan elalszik. A konyhában ülünk’ le, hogy Vis- nyei Istvánné közben szemmel tarthassa Zsófi készülő ebédjét. Cukorborsó lesz ma tojás- sárgájával, májjal. — Zsófi bölcsődés volt egy ideig — meséli Visnyeiné, — de sokat betegeskedett. Rólam tudták a szomszédok, hogy volt már egy kisfiam, Andris, akire négy évig vigyáztam, s valaki ajánlotta Zsófi szüleinek, hogy hozzák hozzám a kislányt. Visnyeiné is nyugdíjas. A Volánnál dolgozott 24 évig. A férje a bőrgyárban tímár. Nincs gyermekük. — Zsófi reggel 7 órától délutánig van nálunk. Ruhát, pelenkát a szülei hoznak. Reggeli után mindig pihen, legtöbbször alszik is. Tíz óra körül szoktunk lemenni sétálni és bevásárolni. Zsófi már nagyon szépen lépeget. Ha fogom a kezét, az utcán is bátran • elindul. Ebéd utón ismét pihenés következik, s ha jó idő van, megint sétálunk, ha nem, akkor játszunk, énekelünk. Zsófi nagyon figyelmes a zenére, énekre. — Miből tudja, hogy a kislány szeret itt lenni? — Egész nap nagyon nyugodt, jókedvű és az étvágya is kitűnő. Reggelenként a másik szoba felé mutatva addig gőgi- csél, amíg a férjem ki nem jön. Ha nincs itthon, be kell vinni a szobába és megmutatni, hogy már elment dolgozni. — Nem az összegre vagyok kiváncsi, csak általánosságban érdekel, mennyiért éri meg a más gyermekérői való gondoskodás? — Ha valaki kimondottan kereseti forrást lát ebben, annak semennyiért. És az ilyen szándékot nagyon hamar észre lehet venni. Pont a gyermek egészsége, kedélye árulkodik róla. Szeretetet, gondoskodást nem lehet pénzért adni. Blázsovics Ferencné három gyermeket nevelt, egy unokája van. — Vele volt itthon a lányom gyesen, mikor az újságban olvastunk egy hirdetést. Másfél éves kislány mellé kerestek valakit, aki napközben gondoskodik róla. A lányom elvállalta. Nemsokára visszament dolgozni, de a kislány továbbra is nálunk maradt. Én vigyázok rá. Megszerettük, megszoktuk, hogy itt van, nem akartuk, hogy máshova vigyék. Mamának, papának szólít bennünket, örömmel jön hozzánk. Igaz, most már óvodás és csak akkor van nálunk, ha a szülei nem tudnak időben érte menni, vagy ha megfázik és betegeskedik. — Hogyan töltik a napokat? — Mindenhova viszem magammal, úgy, mintha otthon lenne. A gyereket nem lehet bezárni, azzal, hogy vigyázok rád, itt a játék, foglald el magad. Akár főzök, takarítok, vagy mosok, mindig velem van, s amit bír, segít nekem. Ez is játék, de ő nagyon komolyan veszi. Van egy tanyánk Lovászhetény mellett, oda is elviszem magammal. Állatokat tartunk, kertünk van. A városi gyereknek óriási élmény birkát, kecskét, pávát, kutyát közéiről látni. Az én Anikóm ilyenkor még ebédelni se akar bejönni a házba, kint az udvaron kell neki teríteni. Amíg tartott a réti gomba, együtt szedtük. Anikó hajtogatta föl a lekaszált füvet, mutatta nekem, hol a gomba. Ö is vitt haza egy zacskóval. — Nem fél, hogy valami baja esik? — Az úton fogja a kezemet. Kint, amire azt mondom, hogy ezt nem szabad ezért, meg azért, nem csinálja. A gyereket nem lehet mindentől tiltani, félteni. Amennyire a kora engedi, önállóságra kell szoktatni. A házunk előtti játszótérre is leengedem egyedül. Látom az ablakból. Mikor szólok neki, ösz- szeszedi a játékait és indul föl. — Mit csinál akkor, ha hosz- szabb ideig nem jön a kislány? — Néhány napig csak elvagyok, de aztán hiányzik. Ilyenkor átmegyek hozzájuk, hogy engedjék el velem a játszótérre, vagy sétálni, vagy legalább ennyi ideig hadd jöjjön fel hozzánk, amíg megeszi a friss lángost, az epret, cseresznyét... Török Éva Hosszú falu már így is Sza- lánta, s belátható időn belül 300 méterrel még megnyílik, híven követve a községen áthaladó pécs—harkányi út két oldalát. A községi közös tanács elnökének, Ságodi Istvánná irodájának a falán Sza- lánta összevont rendezési terve. Ezen a rajzon az említett 300 méteres szakasz a családi házakkal beépítendő területek között az I. ütem. A községben tapasztalható építkezési kedv jelei azonban nem a falu szélén kezdődnek. Túl azon, hogy a már meglévő épületek is mind jó karban vannak, s rendezett a környezetük is, feltűnik a látogatónak a sok újonnan készülő ház a falu közepén is.- Voltak itt a belső részen akkora telkek, amelyeken elfért volna két „normális” nagyságú házhely is. Megkerestük a tulajdonosaikat: mit szándékoznak tenni a területtel? Néhány telket eladtak, így épülhetnek az új házak Szalánta közepén. Most már egy úgynevezett foghíj sincsen a faluban. Ahogy a község belső részeire a virágillat, úgy jellemző a „déli alvégre” a mész illata. Több mint 40 telket parcelláztak itt ki, egyenként 400 négy- szögölösek, s e lehetőséget kihasználva építkeznek itt nem* csak szalántaiak, hanem pécsiek és beremendiek is. Az olcsó telekárak vonzzák ide az otthont alapítani szándékozókat, s az a jövő, amelyet a tanács ígér: a járdákon és a villanyon kívül a közeli jövőben a víz is az „új negyedben” lesz. A területet a tsz bocsátotta a tanács rendelkezésére, s ezen túl a mező- gazdasági nagyüzem annyiban is közrejátszott az építési kedv felszökkenésében, hogy tagjainak segít a családi házak elkészítésében : 20 százalékkal olcsóbban kapták a telket, fuvarkedvezményben részesíti őket. A múlt évben a tanácson 23 építési engedélyt adtak ki. Az építési szakigazgatási szerv meghatározta: milyen házakat lehet építeni. Miután a vízellátás megoldása egy-két évet várat magára - kutakat kell még fúrni a telkeken, amíg a vezetékes víz ide nem ér — legfeljebb kétszintes épületet engedélyeztek, helyet hagyva a járdának és a két méter széles előkertnek is. Az első építkező a múlt évben kezdte meg a munkát. A telket két év alatt kell beépíteni, ezt a határidőt egy esetben — így szól erről a szerződés — egy évvel meg lehet hosszabbítani. Úgy tűnik, e ritmusnak anyagi akadályai nincsenek: nagy házak épülnek, s van olyan, aki a hallban nem adta alább a márványburkolatnál .. . Szalánta részleges alsófokú központ, életében az is meghatározó, hogy Pécs „előszobájában” van. Nemcsak a nyolc társközségben élőket vonza, hanem a nyugodtabb környezet után vágyó pécsieket is, közülük is elsősorban a fiatalokat, akiket a tizenegy- néhány kilométeres távolság nem riaszt, viszont az olcsó telekár mozdulásra serkent. — Már most megvan az „ellátási fedézete” az esetleges népességnövekedésnek — hallottuk Ságodi Istvánnétól. -Az utóbbi években számos új létesítmény készült el. Másfél évtizedes távlatokban gondolkodva döntöttünk ezek szükségességéről. A településrendezési terv elkészültét követően ezen a területen komoly fejlődésről adhatunk számot. Az orvosi rendelő, az óvoda, az új járdák, az általános iskola központi fűtésének, a mű* velődési ház megléte, építése, vagy korszerűsítése bizonyítja ezt. S ha itt lesz a víz is, tulajdonképpen teljes körű ellátásról beszélhetünk majd Szalántán. Délelőtti rajzóra Cseh Lászlónénál. Az asztalnál Kata és az unokák. M. A.
