Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-10 / 158. szám
1980. június 10., kedd Dunántúli napló 3 Jól kihasználni a táji adottságokat Űí technika a baráberek kezében Gazdag borsótermés Ígérkezik Schmidt Ferenc harkányi nyugdíjas tenkeshegyi szőlőjében Zöldborsótermelés Siklós környékén Hajtatás nélkül - korai primőr Borsóátvétel a Tenkesalja ÁFÉSZ telephelyén E rzsébet napján vetik, Gergely nap táján szedik. Baranyai növény az áttelelő cukorborsó. Termelése erősen tájhoz kötött. Ott terem, ahol az ország legtüzesebb vörös borai, a Villány-Siklósi-hegy- ség déli lankáin. Szőlők között, kiskertekben. Két héttel korábban virágzik, mint az ország más részein, két héttel korábban is terem. Jó években május első hetében már szedik. Akkor jelenik meg a boltokban, amikor még csak hajtatott zöldség van. Az induló ára ezért mindig magas. A ráfordítás csekély, hisz nem igényel fóliasátrat. Kihasználják ezt a táji adottságot a helybeliek? Beremend, Siklós, Máriagyűd, Terehegy, Diósviszló, Nagyhar- sány, Villány. E hét falu lakossága foglalkozik a zöldborsótermeléssel. Mind a hét községben működik Áfész átvevőhely. S ezekben a napokban minden átvevőhelyen élénk a forgalom. Az idén május 30-án kezdődött a szezon, pontosan három hetet késett. Az átvételt a siklósi Tenkes ÁFÉSZ kezdte meg. Május 30- án 31 máz$a zöldborsót vettek át Máriagyűdön, kilóját 24 forintért. Másnap, május 31-én szombaton a pécsi és a budapesti boltokban egyszerre jelent meg az új borsó 32 forintos áron. Pesten a Bosnyák téri piacon már pár nappal élőbb is volt Siklós környéki zsenge borsó. Mindig akad néhány élelmes termelő, aki az első pár zsák zsengével lekörözi a többieket és zsebre vágja az elsőnek kijáró extra árat. Ezek rendszerint nem szerződéses termelők. A siklósi ÁFÉSZ öt községben több mint 700 kistermelővel van szerződéses kapcsolatban, a villányi ÁFÉSZ két községben mintegy háromszázzal. A szerződéses termelők száma hozzávetőleg ezer. Ezek összesen 110 hektáron termelnek zöldborsót, 45-50 vagon mennyiségben. A termelői kedv nagyon hullámzó. Tíz évvel ezelőtt Siklós környékéről 100 vagon primőr zöldborsót exportáltak. Most a belső piac mindent felvesz. Az Áfész az egyöntetű áru elérése érdekében nemesített vetőmaggal látja el a kistermelőket, akik a vetőmagot előlegben kapják, árát a termésből kell letörleszteniük. Ma már mind az ezer kistermelő a leggyakoribb magas cukortartalmú, bőtermő Glória fajtát termeli. Az értékesítési biztonság megteremtése fontos ösztönző. Ezen a környéken sokan emlékeznek még az öt évvel ezelőtti „borsóháborúra”, amikor a termés hegyekben állt, a Zöldért, illetve a jogelődje, a MÉK nem tudta átvenni. Abban az évben hirtelen köszöntött be a májusi kánikula, s egyszerre beérett a zöldborsó. Az akkor használt nagyméretű juta, illetve műszalma zsákokban egy nap alatt bemelegedett, befülledt, tönkrement az áru. A kárt a termelő viselte. Az ügy országos sajtóvisszhangja nem maradt eredménytelen. A kereskedelem ma mór szervezettebben végzi az átvételt. Az átvevőhelyek reggel 6 órától délelőtt 10 óráig vannak nyitva. Tízkor becsuknak, mert addigra megérkeznek a Zöldért szállító- járművek a diszpozicióval. Néhány órán belül az ország legtávolabbi nagyvárosába is eljut a siklósi zöldborsó. Nincs ideje megromlani. Praktikusabb lett a göngyöleg is. Darabonként öt forintos betéti díjjal, jól szellőző neccelt műanyagzsákokat hoztak forgalomba. Ezekben a kisméretű ritka necc- zsákok'ba legfeljebb 17—18 kiló hüvelyes zöldborsó fér. Az áru így romlás nélkül tárolható, szállítható. Az árpolitika is korrektebb, az Áfész igyekszik úgy alakítani árait, hogy szerződéses partnereit ne veszítse el. Június 2-án, az idei szezon harmadik napján jártunk Siklóson az Áfész átvevőhelyén. Az aznapi átvételi ár kilónként 20 forint volt. Tíz óráig ötven szerződéses termelő 60 mázsa zöldborsót adott át ezen az áron. Kívülállók is hoztak borsót. At is vették tőlük, de kilónként 14 forintért. Ez bizony komoly árkülönbség, ami azt jelzi, érdemes szerződni. Tíz évvel ezelőtt még 200— 300 fős csapatok szállták meg szedéskor a borsóföldeket. Ma ilyet sehol nem látni. Egy kiló hüvelyes zöldborsót ma legkevesebb hat forintért szednek le. Vagy napszámbérért kérnek 250-300 forintot, s mellette egésznapi kosztot, meg egy üveg bort. A szedő elviszi a hasznot, mondják a termelők, s igyekeznek kisebb területen családi alapon megoldani a termelést. így oldja meg Schmidt Ferenc harkányi nyugdíjas is, akinek 600 négyszögöles szőlője Máriagyűd határában, közvetlenül a VÍZIG kőbányája alatt van. A szőlő fele a fiáé. A sorok közé tavaly november 24- én vetették el a zöldborsót, ők is a közkedvelt Glória fajtát, s június 2-án reggel mindkét család talpon volt. Nyolcán kezdtek hozzá a szedéshez. Estig 30 zsákkal szedtek le. Schmidték is azok közé tartoznak, akiket nem tart nyilván a statisztika. Nem szerződéses termelők.- Húsz éve foglalkozom zöldborsóval - mondja az apa. — Ha nem érné meg, nem csinálnám. Sokféle ár van ilyenkor. Az ember kalkulál. Siklóson 20 forintot adnak, a pesti magán- kereskedők háztól viszik el 25 forintért. De ha mi visszük Pestre, 30 Ft-ot kapunk érte. Este elindulunk két kocsival, éjfélkor a Bosnyák téren vagyunk. Igaz, a benzin nem olcsó, legyen 2000 forint, de egy 5000 forintos üzletért megéri. ök megteszik, amit népgazdasági szinten még nem sikerült megtenni, kikapcsolják az áru útjába beékelődő kereskedelmet. Persze, ők is csak addig járhatnak a Bosnyák térre, amíg a benzinköltség megtérül a borsó árából. A zöldborsótermelésnek dicső múltja és nagy jövője van Siklós környékén. Az országnak ez a kis darabkája képes a legkorábban asztalunkra tenni ezt a kedvelt tavaszi levesnek, zsenge főzeléknek valót. — Rné Szovjet vágathajló kombájn ii. ii az otos üzemben Horváth Ferenc gépész művezető az indítás előtt megbeszéli a teendőket a Dörner-csapat tagjaival A mecseki medencében a Dörner-brigád az első, akik kipróbálják az automatikus berendezést A lombkoronák alatt furcsán mutathatunk így beöltözve, fej. lámpával, bányászkobakkal, mi. közben a Sásvölgy irányába ereszkedünk, magunk mögött hagyva az aknaudvart, a Mecseki Ércbányászati Vállalat épülő ötös üzemét. A tisztást elérve TH-ácsolat mellett hala. dunk el. Meiszner Ferenc robbantásvezető megjegyzi: — Napokon át, itt a külszínen a fóliával takart imitált vá. gatban gyakorolták a Dörner- csapat tagjai a szovjet konstruktőrök irányításával a vágathajtó kombájn kezelését. Az ötven tonnás monstrum végül is saját lánctalpain ereszkedett alá azon a huszonöt fokos siklón, amit Dörnerék a napszintre lyukasztottak május utolsó hetében. A feladat nem volt könnyű. A szovjet szakemberek elmondása szerint eddig még nem volt arra példa, hogy vágathajtó kombájn a napszintről ereszkedett volna az alap- vágatba. A sásvölgyi irtás közepén, az aknaudvartól alig nyolcszáz méterre húzódik meg a sikló, az alopvágat vagy tíz méterre a napszinttől északnyugati irányban célozza meg a szállítóaknát. Az agyagos, márgás homloknak marófej feszül, elekt. romos kürt jelzi, hogy mozgásba lendül a több mint negyven méter hosszú gépsor és a több tucatnyi villanymotor a mágnesszalagos programozásnak engedelmeskedve egymás után hozza működésbe a kihordósza. lagot, a láncos vonszolót. Utol. jóra a marófejbe épített villanymotor bődül fel, teljesítménye legalább százöt kilowattóra. Az alapvágaton végigdübö. rög a repülőgép turbómotorjához hasonlító hang . . . Furcsa érzés fog el: a mecseki bányászkodás történetének olyan pillanata ez, amely egyedülálló. A Mecsek ölén eddig még nem volt arra példa, hogy vágathaj. tó kombájn segítse a baráberek munkáját, megszabadítva őket az évszázados fizikai terhektől. Dörner tíonrád és tizen, hat fős csapata voltak az elsők, akik vállalták az új techni. kával járó ismeretlent. — Eddig, a hagyományosnak tekinthető vágathajtásnál fúrtunk, robbantottunk és kiszállítottuk a készletet. A ciklus a to. vábbiakban egyáltalán nem ha. sonlítható a régihez. A vágathajtó kombájn az előbb felsoroltakat kizárja, a fizikai munkából mindössze a TH-gyűrűk beépítése maradt meg — mondja Dörner Konrád. Csöndör László aknász veszi át a szót. — Biztos vagyok abban, hogy Konrádék két héten belül teljes magabiztossággal irányítják a kombájnt, és egy idő múltán újabb vágathajtási rekordot ér. nek el. Egyébként úgy hallottam, hogy ezzel a berendezéssel a Szovjetunióban nem ritka a havi száznegyven-százhatvan méteres előrehaladási sebesség. Időközben Petrify György és Schneider László vájárok is kijöttek a siklón a lombok alá. Ők már a fiatalabb generációhoz tartoznak. A hetvenes évek derekán kerültek a brigádba. Elő. kerül a berendezés orosz nyelvű műszaki leírása, és míg pörgetjük a lapokat Petrity Gyuri a kombájnnal való ismerkedésről beszél. — Egy hétig voltunk a tatabányai szénmedencében, ahol termelés közben ismerkedtünk meg a géppel. A kombájn kézi, távirányítással és teljes aufomatikus üzemmóddal működtethető. — Mindössze az irányt kell meghatároznunk — veti közbe Schneider László —. Egy kicsit már előre is sajnáljuk, hogy augusztus elején át kell mennünk a légaknához, amelynek a nagygépes mélyítését visszük tovább: a> vágathajtó kombájnt pedig az időközben Komlóról áttelepült munkatársaink kezelik majd. De mit is tud tulajdonképpen ez az automatikus vezérlésű komplex gépsor? Az aknairodón Sebő István üzemvezető-helyettessel váltunk szót. — A kombájnt működtető villanymotorok " teljesítménye meghaladja a kétszázharminc kilowattot, o marófej egy fogással hatvan centimétert haladhat előre a homlokban, a fej hűtését és a porlekötést a beépített vízpermetező-rendszer biztosítja. A gép négyzetcentiméterenként hatszáz kilopond keménységű kőzetben percenként négytized köbméter anyagot fejt ki és továbbít a szalagrendszerre. A kezelőszemély, zet öt főből áll; a kezelőn kívül a csapatra telepített villanyszerelő és lakatos is produktív munkát végez. Dörnerék az évek során több, európai vonatkozásban is figyelemre méltó aknamélyítési és vágathajtási rekordot értek el. Büszkék arra, hogy az új tech. nikával ők dolgozhatnak. Salamon Gyula Egykoron bányatörténeti értékű felvétel lesz e kép. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat mecseki körzetének Dörner Konrád vezette csapata ugyanis a Mecsekben elsőként dolgozik a szovjet gyártmányú nagy teljesítményű vágathajtó kombájnnal. Proksza László felvételei
