Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-01 / 149. szám
DN HÉTVÉGE 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 1980. JUNIUS I. ,Egy re jobban... Az állami élet fejlődéséről és az államigazgatás demokratizmusáról Beszélgetés dr. Bihari Ottó akadémikussal, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatójával Ülésezik a Baranya megyei Tanács Népi ülnökök és az igazságszolgáltatás A választások idején általá- bon rengeteg kérdés, problémai vetődik fel, fogalmazódik meg o választópolgárokban. A fejlődési folyamatnak ebben a minőségi ugrást is jelentő fázisában oz emberek már oz előkészületek során is szavaznak véleményeikkel, állásfoglalásaikkal. Magán a szavozócédulón csők a puszta nevek vannak, de a szavazás aktusában két választási ciklus az elmúlt és az elkövetkezendő kapcsolódik össze egy évtized valamennyi pozitívumával és negatívumával. Itt ugyanúgy megmutatkoznak, érzékelhetővé válnak fejlődésünk állandó és változó elemei, mint a politikában, sőt talán még érzékletesebben, hiszen az államigazgo- tási munka zöme konkrét, oz állampolgárokat közvetlenül érintő dolgokra irányul. Beszélgetésünk elején arra kértem Bihari elvtársat, emeljen ki néhányat ezek közül — az elvi jelen, tőséggel is bíró — elemek közül. — A választás mint mindig, ez alkalommal is felveti a mai szocialista állomszervezet hatékonyságának a kérdését, és arra késztet bennünket, hogy számbavegyük az állam tömeg- kopcsolatoit. Ebben o helyzetben tulajdonképpen el kell számolni az előző időszakkal, azaz meg kell nézni, hogy a kitűzött célokból mit sikerült valóra vál- toni és mit nem. A mérleg állása nagyban meghatározza a vá. lasztók állampolgári közérzetét, bizakodóvá, esetleg kiábrándulttá tesz egyeseket. Kiábrándult rendszerint akkor lesz va- loki, ha az igények teljes kielégítését várja, holott ez egyelőre lehetetlen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy — ha az illetékesek jól dolgoznak — mindig jóval több igényt lehet kielégíteni, mint korábban. Minden választás „lelke” a megfelelő program. Ez a program a korábbihoz képest minőségi szempontból mindenképpen egy magasabb színvonalat kell hogy jelentsen. Itt szeretném megem. lítenir vannak dolgok, amik 4— 5 évvel ezelőtt föl sem vetődtek, a velük kapcsolatos igények szinte máról holnapra fogalmazódtak meq. Ezeket természetesen számba kell venni és a lehetőségekhez képest ki kell őket elégíteni. II- Az állandósultnak látszó gondok közül melyek a legsúlyosabbak? — A nagyvárosok állandó problémája a lakáshiány és a túlnépesedés, amely egyre nehezebbé teízi az életet a városi lakosság, számára. Ha végiggondoljuk oz elmúlt időszakot, mindjárt az elsők között ilyen — a további fejlődés szempontjából alapvető — dolgokra kellene gondolni. Itt van például Pécs város körzete. Pécsnek alaposan meg kell gondolnia, hogyan nyúl a városkörnyékhez, hogyan „hagyja élni" a városkörzetet és ezáltal milyen mértékben tud védekezni a túlnépesedés ellen.- Ebbe pedig már a lakosságnak is bele kell szólnia. Vagy ez a kérdés úgymond: szőkébb körben is eldönthető? — Egyáltalán nem. Egy ilyen témánál feltétlenül élni kell a legkülönfélébb fórumok véleménynyilvánítási lehetőségeivel, azaz meg kell szólaltatni és meg kell hallgatni o lakosságot. A demokratizmus ezekben az esetekben különösképpen nem lehet más, mint állandó eszmecsere a lakossággal. A vélemények megismerésének persze vannak tudományos lehetőségei, módszerei is. A lényeg azonban mindenképpen az, hogy az államigazgatás tartsa a lakosság pulzusán a kezét. Az említett probléma teljesfeltárása sem nélkülözhet egy szociológiai felmérést. Most például időszerű lenne megkérdezni a városkörnyéket, hogyan képzeli el a jövőjét? A felmérés alapján világossá válna az is, hogy a fejlődést a környékbeli lakosság falusias vagy városias formában látja-e maga előtt, Ugyanakkor meg kellene kérdezni a lakókörzetek párt-, népfront-, tanácsi és egyéb szerveinek a véleményét is. II- Ez az érdekek egyeztetése szempontjából is nélkülözhetetlennek látszik. — Az is. Még az olyan lényegtelennek látszó mozzanatokban sem lehet eltekinteni az érdekek számbavételétől, egyeztetésétől, mint hogy a városi őslakosság esetleg másképpen fogja fel az érdekeit mint a városias igényű új népesség. — Az utóbbi időben sok szó esik a demokratikus fórumokról. Vannak, akik mennyiségileg keveslik eze. két, mások minőségi jellegű észrevételeket tesznek. Mi erről a véleménye? — Szerintem elég sok fórumunk van. Ezeket kellene megfelelő tartolommol kitölteni. A példaként említett urbanizációs folyamatnál feltétlenül meg kellene kérdezni mindenkit meg' kellene hallgatni minden véleményt, ami ezeken a fórumokon megfogalmazódik. A vázolt helyzet persze nemcsak Pécsre jellemző, ugyanilyen problémák jelentkeznek Baranya más városainál, Mohácson, Komlón, Szigetváron is. Az ap- rófalvakbon pedig oz állami törődés sajátos fórumait kellene valósabb élettel megtölteni, mi. vei az ottani lakosság eléggé mogárohagyatattnak érzi magát. Ezek a fórumok politikai szempontból is fontosak, mert az ott lakók qondolkodósmód- ját komolyan befolyásolják. Arra kell törekedni, hogy ezek az apró községek állandóan érezzék: „nem estek ki isten tenyeréből ...” — A szociológiai kutatásokat nem tekintem másnak, mint lehetőségnek, eszköznek, a lakosság igényeinek, elképzeléseinek az egyfajta megismerésére. Ez is egy módszer, amelynek alkalmazásával megfontolt választ lehet kapni a kérdésre. Másképp fogalmazva: a tudomány is lehet fórum. A lakossági beleszólási lehetőséget még a jogszabályalkotásnál is biztosítani kell. Mindent figyelembe véve azt mondhatom, hogy az államigazgatás munkáját a lakosság bármilyen módon történő megkérdezése csak segítheti, semmiféle körülmények között nem árthat. A kistelepütések falugyűlései ebből a szempontból is igen fontosak. Az ottani államigazgatási szervek különösen jól teszik, ha rendelkezéseik meghozatala előtt kikérik az emberek véleményét. Legyen az akár egy építési vagy temetkezési rendelet rhegalkotása ... Ebben sem lehet nélkülözni az ott élő emberek véleményét a régóta élő építési, illetőleg temetkezési hagyományokról, szokásokról. Más kérdés az, hogy a szakmai szabályozásnál a szakmai körök véleménye kapjon hangot. Az igazán jó fórumrendszernek, a jövő fórumrendszerének olyannak kell fennie, hogy az biztosítsa a vezetők és a lakosság folyamatos beszélgetését mindarról, ami valamennyiünket érint. — A demokratizmus továbbfejlődése szempontjá. ból milyen szerepe van a képviselő személyiségének? — A személyiségen sok múlik, hiszen rajta keresztül áramlik az információ a lakosságtól a testületek felé és fordítva. Vannak képviselők, akik az igazgatási munkához állnak kö. zelebb vannak, akik a tömegmunkához. A tanácstagnak a választói igények ismerete mellett ismernie kell a testület anyagi lehetőségeit is. Ha ennek ismerete nélkül fűt-fát ígér, kellemetlen helyzetbe kerül a rákérdezéseknél. Az ilyen küldött esetleg abból indul ki, hogy sohasem lehetünk olyan szegények, hogy legalább ne ígérgessünk... Az ilyesmi nagyon rontja a testület megbecsülését Ezen a téren persze sok mindenen javítani kell, mindenekelőtt _ az információn. Jobban kell informálni a ta- nócstagokat, de az sem árt, ha ők maguk elbeszélgetnek a választóikkal, hiszen senki sem önmagát képviseli o tanácsüléseken. A tanácstag tehát nem „gazdag rokon”, aki minden kívánságot teljesít, a tanácstag felelős személy, aki a kívánságokat és a lehetőségeket összekapcsolja. Persze a tanácstag megfelelő informáltságát gyengítheti az a tény, is, hogy a szakigazgatási szerv ismeretei sem korlátlanok. Nagyon is függnek egy sereg külső tényezőtől, cégtől, mint például a kivitelező vállalatok jel. zéseitől stb. Itt egy egész információrendszer törhet, törik meg. — Milyen nagyobb jelentőségű változások, fejlődési tendenciák jéllemzik államigazgatásunkat az el. múlt néhány évtized tükrében? — Ami az első látásra is szembeötlik és eléggé nyilvánvaló az, hogy szocialista államigazgatásunk a korábbi helyzethez képest sokkal nyíltabbá vált. Ennek következtében a lakosság jobban tud véleményt nyilvánítani az igazgatási munkáról; él is ezzel a lehetőséggel. Kérdés, vajon van-e elég ismeretük a polgároknak arról, mennyire hasznos az igazgatási dolgozók tevékenysége mindennapi munkájuk során. Igen nagy a fejlődés a szakképzettség terén is, a mai államigazgatási appará. tusok tagjai jóval szakképzettebbek (nem egyszer speciálisan szakképzettek), mint a korábbi évtizedekben. — Az emberek egy részének az az érzése, hogy az államigazgatás mégsem épít kellőképpen a társadalomtudományok mai eredményeire. Szükség van-e itt előrelépésre? — A politikai szféra — beleértve a tanácsokat — ma is épít a társadalomtudományokra. Ezen tovább javítani hasznos lenne. A tanácsnak a maga állami feladataival kell foglalkoznia, ugyanakkor figyelemmel kell lennie a tudományos és egyéb jelzésekre. Egyébként is semmit sem ér az olyan szakember, aki nem képes saját horizontját kitágítani — többek között a tudományos eredmények megértésével és alkalmazásával. A tudomány eredményei és a közvélemény mindennapi gyakorlati javaslatait elegyítve dolgozhat a közigazgatás igazán jól. Az államigazgatás már megértette, hogy munkájához egy egész sor fórumra van szüksége. De a tanácsokat, mint azt Kádár elvtárs is többször hang. súlyozta, aszerint ítélik meg, hogyan szolgálják a mindennapokon a lakosságot. Fontos dolog tehát ebből a szempontból az is, hogy milyenek a tanácsok kapcsolatai a lakossággal és a területén működő intézményekkel. A demokratikus kapcsolatok keretében meg kell értetniük a tanácsoknak a lakossággal, mit miért tettek és meddig terjed mozgási lehetőségük. Az emberek sokat várnak tőlük, de józan megfontolás után nem követelnek lehetetlent. Ehhez kell az állandó, s nem csupán egy-egy kampányidőszakra szó. ló kapcsolat a lakossággal. S ha eddig értünk is el eredményeket, elég tennivalónk van a jövő időszakban is. Bebesi Károly A felszabadulást követő 35 évben jelentős fejlődésen ment át az igazságszolgáltatás. Az 1949-ben elfogadott alkotmány rögzítette a szocialista igazságszolgáltatás szervezeti és működési alapelveit, majd az 1954-ben létrehozott bírósági szervezeti törvény ezekre az alkotmányos elvekre épülve a jelenlegi szocialista bírósági szervezetünk alapjait rakta le. Az MSZMP X. kongresszusának az államélet és szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről szóló határozata kihatott az igazságszolgáltatás további fejlődésére. Ennek a programnak a végrehajtása során az 1972. évi alkotmánymódosítás utón a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény a szocialista igazságszolgáltatás alapelveinek fokozottabb érvényesülését tette lehetővé. Ezek az alapelvek a következők: — a bíróságok kizárólagos igazságszolgáltatási hatáskörének; — a társasbíráskodásnak és a népi ülnökök részvételének; — valamint a bírói függetlenségnek elve. A szocialista forradalom győzelme után a bíróságok ítélkező tevékenységében a „néprészvétel elve” általánossá vált, a szocialista bírói szervezet alapvető jellemzője lett. Az európai népi demokratikus országokban ma is a népi ülnöki intézményt tekintik a nép bíráskodásban való részvétele általánosan elfogadott módjának. Hazánkban a bíráskodásban való laikus részvételnek a népi ülnöki intézmény formájában való bevezetésére az 1949. évi XI. törvény rendelkezése alapján került sor. Az akkori politikai viszonyok között azzal az indokkal, hogy a bírósági tárgyaláson és az ítélkezésben biztosított legyen a dolgozó nép meggyőződése és természetes igazságérzete, továbbá lehetőség nyíljék a bírói munka demokratikus ellenőrzésére is. A történeti szituáció ma már — a szocialista társadalom fejlődése, előrehaladása folytán — nem azonos a bevezetéskori helyzettel. Fejlődött az igazságszolgáltatás is, lényegében kialakult az egységes bírósági szervezet, a népi ülnöki intézmény alkotmányos értékeinek megtartása mellett célul kellett kitűzni a formális elemek felszámolását. 1973 óta - a módosított polgári perrendtartás és az új büntetőeljárási törvény szűkítette a népi ülnökök közreműködésének körét. Változatlanul általános elv, hogy a bíróságokon az ülnökök részt vesznek az elsőfokú büntető-, polgári és munkaügyi ítélkezésben. Az eljárási törvények viszont megengedik — főleg az egyszerűbb tényállásé és nagyobbrészt jogi megítélést igénylő büntető- és polgári ügyekberi — a népi ülnökök részvétele nélküli tárgyalást és döntéshozatalt az ún. „egyesbírói intézmény" bevezetésével. Első fokon bíróságaink egy hivatásos bíróból és két népi ülnökből álló tanácsban járnak el. A büntetőeljárási törvény különös feltételek mellett lehetővé teszi az öttagú tanácsban való ítélkezést is, két hivatásos bíró és három népi ülnök részvételével. A népi ülnökök jogállásának alapvető és általános vonósa, hogy bírói funkcióik ellátása körében a hivatásos bírókkal azonos jogok illetik őket, beleértve a bírói függetlenséget is. A szocialista országokban — így hazánkban is — az ülnöki képesség általánosságának elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy az ülnöki tisztség betöltését általában lehetővé teszi minden állampolgár részére, aki választójoggal rendelkezik, büntetlen előéletű, feddhetetlen, és elérte a jogszabályokban meghatározott életkort, nálunk a 24. életévet. Ugyancsak általános elv, hogy a népi ülnököket meghatározott időre - nálunk az új rendelkezések szerint öt évre — választják meg. Melyek az alkotmányos értékek, előnyök és követelmények, amelyeket a szocialista jogpolitikai felfogás a népi ülnökök működéséhez fűz? A népi ülnöki rendszer nagy jelentőségű értéke, hogy a dolgozóknak a bíróságok munkájában való közreműködése alkalmas közéleti aktivitásuk fokozására. Kiszélesíti a bírói munkának a mindennapi élettel való kapcsolatát, jó lehetőséget nyújt a dolgozók véleményének és meggyőződésének közvetítésére. Egyben segít közismertté tenni a bíróságok munkáját, így nagy lehetőséget rejt magában a jogpropaganda szempontjából, alkalmas az állampolgárok jogismeretének, jogi kultúrájának növelésére. Igen figyelemreméltó a népi ülnökök közreműködésének tulajdonított garanciális szerep, ugyanis tevékenységük a bírósági eljárás feletti társadalmi ellenőrzésként is értékelhető. A szocialista felfogás az ülnöki közreműködésben garanciát lát az igazságszolgáltatási munka jobb, körültekintőbb ellátásra is. A hivatásos bíró és a megfelelő élettapasztalattal (esetleg bizonyos szakismeretekkel) rendelkező népi ülnökök együttes ítélkező tevékenysége ellensúlyozhatja a bírói rutinból származó veszélyeket, a tipizálás és egyoldalúság veszélyét. Ez különösen fontos az igazságszolgáltatásban, hisz emberekről, emberek közötti viszonyok megítéléséről, illetve az utóbbiakba való beavatkozásról van szó. Mi adja e gondolatok felidézésének aktualitását? Az Elnöki Tanács 15/1977. sz. határozata értelmében 1980. évben — az általános választásokat követően — végre kell hajtani a bíróságok népi ülnökeinek választását. A jelenleg működő népi ülnökök megbízatása rövidesen lejár. Az Elnöki Tanács 6/1980. sz. határozata értelmében a bíróságok népi ülnökeit 1980. július 31-ig kell megválasztani. Az igazságügyminiszter a Baranya megyében működő bíróságokhoz megválasztandó népi ülnökök létszámát 455 főben jelölte meg. Az országos ülnökválasztási bizottság döntése értelmében oz újonnan megválasztandó népi ülnökök jelölése a közelmúltban, április 30. és május 12-e között lezajlott. E jelölőgyűléseken a leendő népi ülnököket a bíróság területén működő vállalatok, szövetkezetek, társadalmi szervek és állami intézmények dolgozói jelölték. Kivétel, hogy a munkaügyi bíróság népi ülnökeit, továbbá a fiatalkorúak büntetőügyeiben eljáró pedagógus ülnököket a Szakszervezetek Megyei Tanácsa jelölte. A járásbíróságok népi ülnökeit a jelölő szerv szerint illetékes helyi tanácsok, a megyei bíróság és a munkaügyi bíróság népi ülnökeit pedig a megyei tanács nyilvános alakuló gyűlésein kell"megválasztani. A jelöltek névsorát az illetékes tanácsokhoz a helyi népfrontbizottságok terjesztik be. Az újra, illetve újonnan megválasztandó népi ülnökök 1980. augusztus 1-én kezdik meg működésüket a megye különböző bíróságain. Nehéz, de nemes hivatás vár rájuk. Részt kell vállalniok az igazságszolgáltatásnak a törvényesség érvényesüléséért folytatott napi munkájában, a társadalmi igazságosságnak és jogpolitikánk alapelveinek megfelelő döntések meghozatalában. Dr. Tamásfy József, a Megyei Bíróság elnöke