Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-05 / 153. szám
6 Dunántúlt napló 1980. június 5., csütörtök Közigazgatás, közművelődés (I.) Ahogyan a tanácsi vezetők látják... P gy-egy falu, falusi körzet közművelődéséért a művelődési ház igazgatója a felelős. Öt viszont igazgatási és szakmai kérdésekben egyaránt a tanács elnöke, vagy vb-titkó- ra irányítja. Sajnos igen gyakran hallani, hogy ellentét alakult ki közöttük. Háromrészes sorozatunkban arra keressük a választ, milyennek képzeli a jó kapcsolatot a tanácsi tisztség- viselő, milyennek a népművelő, s végül hogyan látják az együttműködés kérdéseit a két érintett szakterület megyei irányítói. — Hosszú idő után most úgy tűnik, megfelelő embert találtunk a művelődési ház élére — mondja Ságodi Istvánná, szalántai tanácselnök. — A jelenlegi igazgató, szerencsés módon a délszláv folklór ápolására építette a programját. Nemzetiségi község vagyunk, eddig beváltak az elképzelései. Igaz, hogy ő is szakképzet- len, de ügyesen dolgozik, és ez a fontos. Arra hiába is számítanánk, hogy Pécsről, vagy a szombathelyi főiskoláról idejön majd valaki. — Mit vártak a népművelőtől? — Semmi mást, mint hogy lendítse fel a kulturális életet... — Sikerült? — Mondjuk ki az igazat: a hagyományőrző csoportok jó szereplése, a szakkörök megalakulása, a fiatalok érdeklődése sem homályosíthatja el, hogy a népművelő az idősebb korosztályokkal egyelőre még nem tud mit kezdeni. A társközségekben, sokkal rosszabb körülmények között, az emberek inkább igénylik a rendezvényeket, mint Szalántán. Rendben van, hogy most az életszínvonaluk javítása a lényeg, de valahogy meg kellene találni a középutat az anyagiak halmozása és a művelődés között. — Mit tettek azért, hogy felmérjék az igényeket? — Néhány évvel ezelőtt kérdőíveket adtunk ki. Jött is válasz, meg nem is. A szülők az iskolai rendezvények iránt érdeklődnek a leginkább, s az olycn előadásokra mennek el, ahol a gyerekeik is szerepelnek. Ez persze érthető. Abban bízunk, hogy a mostani iskolások, akik már sokkal aktívabbak, felnőttkorukban sem fordítanak majd hátat a művelődési intézményeknek; hogy úgy mondjam, még jobb szülők lesznek . .. — Milyennek érzi a tanács és a kultúrházigazgató kapcsolatát? — Mindennap találkozunk, a nagyobb rendezvényeket figyelemmel kísérjük, és közösen készítjük el a közművelődési tervet. Ügy érzem, jó a kapcsolat. * Mágocson nem is olyan régen még nemzetközi hírű énekkar, tehetséges irodalmi színpad, színvonalas klub működött . .. — Nézze, megmondom magának úgy ahogy van: az embereket pillanatnyilag sokkal jobban érdekli a pulykanevelés, mint a közművelődés. Ez vonatkozik az értelmiségiekre is. — ön is tart pulykát? Vincze István vbvtitkár megrázza a fejét: — Nem, én találtam magamnak más elfoglaltságot. . . Előtte brosúrák, éppen a * ■■ — KISZ-fiataloknak készül előadást tartani* — Hosszú idő után úgy tűnt, megoldódik Mágocson a népművelő-kérdés — folytatja. — Fiatal házaspár jelentkezett a pályázatunkra, jól is dolgoztak, de sajnos márciusban autóbalesetet szenvedtek, és csak most kezdenek lábadozni. Az igazgatóval, úgy érzem, mindig megtaláltuk a megfelelő hangot. önállóan dolgozik, nem emlékszem, hogy anyagi kérdéseken kívül beleszóltunk volna a munkájába. — Korábban itt gyakran adták egymásnak a kilincsét a népművelők. Ennek mi lehet az oka? — Túl fiatalok voltak, gyakorlatlanok. A kudarc letörte őket. Amikor látták, hogy a falusi valóság más, mint amit az iskolában tanultak, kereket oldottak. — Tehát egyértelműen ők a hibásak? — Nézze, nehéz most népművelőnek lenni. Az emberek kizárólag az anyagi jólét megteremtéséért hajtanak, s ráadásul a községbeli termelő üzemek vezetőinek sem olyan a hozzáállása, mint kellene. * Somogyapáti. A művelődési ház igazgatónője háromévi szolgálat után tavaly költözött el, miután a befejezéshez közeledtek népművelés-szakos tanulmányai. — Addig nagyon jól dolgozott. Most megint nincs szakképzett népművelőnk; huszonéves, érettségizett fiatalember a vezető. Fiatal, és ez nagy hátrány, ugyanis az idősebbek előtt nincs tekintélye — mondja Sztanek Jánosné vb-titkár. — Milyen feladatokat kellene megoldania? — A felnőtt közművelődés irányítását, a szakköri munka felügyeletét, az iskolázatlanság felszámolásának segítését — kapcsolódik a beszélgetésbe Bakonyi László tanácselnök. — Jó volna, ha az iskolával tudna a művelődési ház együttműködni — folytatja Sztanek- né. — Nem azt mondom, hogy legyen nevelési központ, de valami hasonló. Képzett népművelőt úgysem fogunk ide kapni. Élet azért most is van, majdnem minden napra esik valamilyen rendezvény. Működik ifjúsági, népzenei klubunk, most alakult újjá egy népi zenekar, de azért ez az egész nagyon rapszodikusan megy... — Az emberek igényeit felmérték? — Az igényeket? A szocialista brigádoknak is mi adunk ötleteket!.. . Ha a községi szervek, üzemek koordinációs értekezletén a tanácsnak nincs előterjesztése, akkor az egész ülésen nincs hozzászólás! Rém nehéz itt dolgozni. (Következik: És hogyan látja a népművelő? .. .) Havasi János Népdalversenyt rendez a Rádió és a Televízió A közelgő Bartók- és Kodály-cente- nárium alkalmából népdalversenyt rendez a Magyar Rádió és Televízió. Utoljára tíz évvel ezelőtt hívta kamerák elé a népdal kedvelőit a televízió, ezúttal viszont a rádióval közös akciót hirdetnek. A versenyen a szólóénekesek kategóriájában azok a 16—45 év közöttiek vehetnek részt, akik nem rendelkeznek hivatásos előadóművészi működési engedéllyel. Az éneklőcsoportoknál nincs korhatár, a kamarakórusok, illetve az énekeshangszeres együttesek legfeljebb 12 tagúak lehetnek. A vetélkedőn résztvevők népdalokot, népdal-feldolgozásokat adhatnak elő hangszeres kísérettel vagy anélkül — öt percben, magyar népdalokból és a Magyarországon élő nemzetiségek népzenei anyagából válogathatják össze programjukat. A jelentkezéseket 1980. június 30-ig 7" „n®v», c,m* ®le*k°r. foglalkozás megjelölésével — várják a szervezők: a rádió és a televízió zenei főosztályai. A „selejtezőket" szeptemberben kezdik meg: az előzsüri előzetes, körzetenkénti, területi, megyei meghall- gatások alapján dönt arról, kik kerülnek az októberi válogatóra a rádió stúdiójába. Művészi alkotások az orvosi rendelőben Művészi alkotások gyűjteményét alakítják ki Pécsett, a Rókus utcai gyermekorvosi rendelő várójában az itt dolgozó orvosok és alkalmazottak dr. Sediánszky Éva irányításával. Az állandó kiállításon már láthatók Kovács Margit kerámiái, Lantos Ferenc tűzzománc táblái, Pesti Lajos kerámia fala, valamint Róna Emy frízképei, Most Szász Endrétől várnak festett porcelánokat, amiket a Hollóhózi Porcelángyár egyik festőbrigádja kivitelez. Pécs első félelemmentes gyermekvárójában olyan művészi munkákat helyeznek el, melyek valóban nyugtatólag hatnak az orvosra váró apróságokra. ÍréiJményes zeneoktatás Szigetváron A zeneiskola egyik kölcsöntanterme Munkáshagyományok ösvényein Toborzó kóruspróbák Két jól sikerült találkozó utón üres terem fogadta a Komlói Munkáskórus tagjait a Kossuth- bányaüzem klubjában nemrégiben. A klub vezetője is csak a kórustagoktól értesült orról, hogy a Május 1. Művelődési Ház munkáskórusa náluk nyilvános próbát szándékozik tartani — a szervezés elakadt valahol .. . Pedig korábban a legényszállón és a gesztenyési klubban szépen voltak olyanok, akiket érdekelt, hogy némely ember vajon miért vonzódik az énekléshez, mi örömet talál a közös dalolásban, miért vállalja a rendszeres összejövetel kötöttségeit. (Ezeken o nyilvános próbákon Tóth Ferenc karnagy élvezetes magyarázatokkal is szolgál a közönségnek, s kis hangversennyel fejezik be a próbát.) — A — remélhetően pillanat nyi — szervezési rövidzárlat azonban az amatőrmozqalmak egyik jelentős gondjára irányítja a figyelmet. Az amatőr művészeti mozgalmak lényege ugyan az önművelésben rejlik, ám az öntevékeny csoportok egyik leglényegesebb hajtóereje éppen a szereplési lehetőség. Hiszen bármennyire is maguk örömére énekelnek adott esetben a Komlói Munkáskórus tagjai, a dolgok természetéből fakadóan ezt az örömöt másokkal is megosztani igyekszenek. De az amatőregyüttesek és a közönség „összehozása" manapság elég nehéz feladat. Gyakran hallani: miért menjen el valaki egy ismeretlen, vagy éppen ismert, de nem eléggé „kvalitásos” együttes, kórus, színiátszó-csoport fellépésére, amikor a rádió, a televízió és o film a nap bármely szakában ontja az elsőrangú feltételeket, kiváló művészek megszólaltatásában. Manapság ezzel szokták leginkább mentegetni nemcsak az öntevékeny csoportok produkciói iránti érdektelenséget, hanem maguknak az öntevékeny csoportoknak a lassú sorvadását is. A „bekapcsolható” kultúra éveit éljük — vélekednek sokan, a tömeg csak fogyasztja - ha fogyasztja a kultúrát, önmaga nem vesz részt benne aktívan. A Komlói Munkáskórus azonban azzal, hogy sorra felkeresi a bányászváros munkásklubjait, a két tényezőt, az önművelést és a szereplést ötvözi szerencsés összetételben. Éppen a passzivitás, az elszigetelődés ellenében. A legutóbbi nyilvános próbo a remélt közönség hiányában is betölthette a feladatát, mert alapvetően sértetlen maradt az, ami a kórust eddig is összetartotta. Az pedig a zeneszeretet, a közös éneklés öröme. Ezt nem csorbíthatja a közönség hiánya. Gazdagíthatta volna azonban a kórustagokat és persze a közönséget is, mint ahogy hisz- szük az előző két találkozókra alapozva, a jövőben is gazdagítani fogja. Hiszen régi hagyományai vannak a kórusoknak, a munkás-daléneklésnek. A munkásság egykori vonzódását a kórusok iránt magyarázzák azzal, hogy akkor a közös éneklés adott legális lehetőséget és keretet az illegális szervezkedésre. Ha az egykori éltető ok meg is szűnt, magát az öntevékenységet, a munkások közös éneklését nem szabadna elparentál. nunk. Még akkor sem, ha más gondok is nyomasztják a mozgalmat. Az egykoron nagy tömegeket megmozgató munkásdalos mozgalom ma Baranyában ugyanis gyakorlatilag három kórusra redukálódott, s csupán egy talán az, ahol majd kizárólag munkások énekelnek. A kórusmuzsiko munkáshagyományain alakult és formálódott a mai Komlói Munkáskórus. Amikor 1967-ben egyesült a Május 1. Művelődési Ház és a Béta-akna munkáskórusa, akkor már több évtizede énekeltek a komlói bányászok. Minősítésben azóta eljutottak a fesztiválkórus kategóriáig — mint reálisan elérhető maximumig. Ám a munkáskórus ma már csak nevében munkáskórus. Jelenlegi összetétele nagyjából tükrözi Komló foglalkozási öszetételét — ha a tükör torzít is egy kicsit. De éppen a Komlói Munkáskórus törekszik e nehéz időszakot, például e nyilvános próbákkal „átvészelni". Egyben az öntevékenység—közönséghiány dilemmájára .életképes választ, megoldást szeretne találni. Nyilvános próbájuk szép és követhető példája a közérthető, de nem leereszkedő, egyszerűségében is igényes ismeretterjesztésnek, egyben önmaguk gazdagításának. b. l: Mostoha falak közt „Micsoda szépen ragyog az ég, kacag a napfény, nevet a rét” — tör egy tisztán csengő gyerekhang a hegedű, fuvola, zongora és a többi hangszer egymásba keveredő hangjain, s a nyitott ablakon át messzire hangzik. A zeneiskola délutáni tanórái folynak. 220 növendéket oktatnak a szigetvári zeneiskolában s 54- et a szentlőrinci kihelyezett tagozaton. A két legnépesebb tanszakon kívül — zongora és hegedű — fa- és rézfúvós szak: oboa, klarinét, fuvola, furulya, trombita, harsona —, valamint cselló- és ütőtanszak működik az intézményben. 1978 óta énektanszakon is folyik az oktatás. Az immár két évtizedre visz- szatekintő szigetvári zeneoktatás elindítói azt a célt tűzték vállalkozásuk elé annak idején, szélesedjék a városban a zenekedvelő, zenéhez értő emberek tábora. Azóta a Kodály- rendszerű általános iskolában felnőtt egy nemzedék, és az évente hangszeres zenét is tanuló mintegy 250 növendék közül időről időre kiválik néhány tehetséges fiatal, aki zenei pályán folytatja tanulmányait. Jelenleg is 20 volt szigetvári növendék tanul különböző közép-, és felsőfokú zenei intézetekben. Többségük középiskolás, négyen a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán tanulnak, de van egykori szigetvári zeneiskolás a Debreceni Zenetanárképző Főiskolán és Budapesten, a Zeneakadémián is. Többen közülük szép sikerek birtokosai. Szőnyi Tibor, a Zeneakadémia másodéves hallgatója 1978-ban, a szakközépiskolák országos hegedűversenyén második helyezést ért el. Schmidt Ildikó, a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke, a területi döntőkön sikeresen túljutva, belépőt nyert a júniusi országos zongoraversenyre. Ez ideig öt hajdani növendék jött vissza Szigetvárra tanítani, mint ének-zene tanár. Évről évre megrendezik a volt növendékek hangversenyeit. Hazajönnek ilyenkor a Szigetvárról útrakelt fiatalok, hogy elhozzák Bach, Beethoven, Mozart, Chopin, Bartók zenéjét, s megszólaltassák azt fuvolán, hegedűn, zongorán, klarinéton, harsonán — elsősorban szüleik, hozzátartozóik s volt tanáraik örömére. Meghitt hangulata van ezeknek a hangversenyeknek. A fiatalok körül ott vibrál a szereplés izgalma, a felnőttekben p büszkeség: „lám, a mi gyerekeink” . . . Az eredmények mögött azonban súlyos gondok lappangónak. Nincs még egy zeneiskola a megyében, amelyik ilyen mostoha körülmények között dolgozna, mint a szigetvári. A kényszerű társbérlet - tíz helyiséget bérelnek a Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásszállójában - ma is tart. Sőt azokat a szobákat, ahol tanítanak, nemcsak munkás- szállásként működteti, hanem turistaszállásnak is kiadja a vállalat. Előfordul, hogy még javában folynak a tanórák, de már ott várakoznak a turista- csoportok a folyosókon, s át kell adni a termeket. Nem biztonságos a hangszerek elhelyezése sem. Szekrényeik, vagyont érő hangszerekkel a folyosókon állnak. A 14 zenetanár közül 12-en Pécsről járnak Szigetvárra, illetve Szentlőrinc- re tanítani, vállalva a mindennapos utazás nehézségeit. (Elsősorban családi és lakáskörülményeik kötik őket Pécshez.) A szép terv, miszerint a Zárda utcai, hajdani ferencesrendi székházat a lakók folyamatos kiköltöztetése után felújítják, s emeleti részén helyezik el a zeneiskolát, a városban levő szorongató lakáshelyzet miatt csak igen lassan valósulhat meg. — Eredményeink sajnos nem változtatnak a gondjainkon — mondja dr. Zimányi Lászlóné igazgatónő. Az sem vigasztal bennünket, hogy a kényszerű helyzet ellenére sikeres a munkánk. Természetes, hogy szeretnénk jobb körülmények között dolgozni, hiszen, mi vagyunk a házigazdái a megyei négykezes zongoraversenyeknek is. Bánky József zongoraművész, e versenyek zsürielnöke mondotta: „Szép színfoltja a város zenei életének a volt növendékek hangversenye, ahol évről évre az is lemérhető, milyen sok zenei pályára lépő fiatalt bocsátott már ki a szigetvári zeneiskola." Hegedűs Magdolna Pécsi siker Indiában Shankar Pillái, az indiai Shankar nemzetközi rajzverseny alapítója — az Indiai Köztársaság budapesti nagykövetének jelenlétében — személyesen nyújtotta át a díjakat a magyar nyerteseknek, köztük a hőgyé- szi Ament Évának, és a pécsi Boda Péternek. Művészi kivitelű ötvösmunkát és oklevelet kaptak, emellett különdíjat ismételt eredményes szereplésük elismeréseképpen. A pályamunkák készítése idején mindketten általános iskolába jártak, most a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulói. Képünkön a díj, a gyönyörűen megmunkált ötvös-tál.
