Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-04 / 152. szám

1980. június 4., szerda Dunántúlt napló 3 Utcáról utcara A ferde, dobozforma összekötő folyosó a kollégium előtt Exportminőségben Formába préselik az Anikó sajtot Anikó, Tenkes és trappista a Sellyéi Sajtüzemből A jó minőségű sajt „titkai” így tervezzük az utat! Mit szabad szocialista országból behozni? Cipőért ne menjünk! Legszigorúbbak a románok, legengedékenyebbek a jugoszlávok A turistaút általában nem ruhaszerző út A rend (vagy valami más?) nyomá­ban I Néhány hét óta - a Népfront-felhívás nyomán — többet beszélünk környe­zetünk rendjéről, tisztasá­gáról. A szándék nyilván­való: a magunk örömére közös erővel tegyük szeb­bé lakóhelyünket. A pécsi utcákat járva az volt a benyomásom, hogy sok min­den mozgásban van a város­ban. A két év előtti pártbizott­sági állásfoglalás és az utána született tanácsi határozat — a városkép javításáról, szebbí­téséről volt bennük szó — meg­mozgatta a pécsieket és elin­dult valami, ami napjainkban már kézzelfogható eredmények­kel szolgál. Hogy egyebet ne mondjak: mindnyájunk örömé­re új, színes ruhába öltözött a Széchenyi tér (egy része). Most is folyik ez a munka . .. Hóna­pok óta dolgoznak a Nick-ud- varban, hogy Pécs egyetlen passzázsa évtizedek óta nem látott képet kapjon. Tataroznak a Színház téren, a Jókai téren, a Báthori utcában az egyik ház közelmúltbeli csinosítása étvágyat csinált más házak rendbetételéhez, örömmel lá­tom, hogy a Bajcsy-Zsilinszky úton a Vízmű és más szervek székházául szolgáló „lerob­bant" épületet is állvány fogja körül. Nem tudok elmenni a főpályaudvar előtt, hogy rá ne csodálkozzak az újjászülető épületre. Milyen lehetett haj­danán, nem tudom, de túlzás nélkül írhatom le: szebb lesz, mint új korában ... S ahogy a tisztára csiszolt, lakkozott épü­letet elnézem, lehetetlen nem gondolni ró: egy korszak vég­érvényes lezárását jelenti a nagy lélegzetű munka, vas- utunkról visszavonhatatlanul száműzetett a széntüzelés. Mindezek a munkák átme­neti rendetlenséggel járnak, ez természetes. Akárcsak az, hogy az elmúlt hetekben belváros- szerte ismét elszaporodtak a pincemunkák. Itt is, ott is dol­goznak az aknamélyítők, és úgy tűnik, mintha egyszerre több helyen is, mint a közel­múlt időkben valaha. Egy hosz- szan tartó kutatómunka ered­ményei értek be mostanra. Pince szülte azt a miniparkot, ami nem légóta díszíti a Hu­nyadi út elejét. Egy emeletes ház „távozott" innen. Szép ez a néhány pados, bokrokkal körbeültetett kis pihenőhely, amelynél valami mégsem tet­szik. A sarkon a nemrég-volt hát helyét szépen lebetonoz­ták, csak éppen akkor fogyott el a figyelem, amikor az úttest­be süllyedt járdaszegély kiiga­zítására kellett volna utasítást adni, így aztán az új térbur­kolat hozzágörbül a csámpás járdaszegélyhez. A magasház környékét já­rom, ahol új utcasorrá izmoso­dik a Stock-ház, a mellette épülő szokatlan formájú épü­let, a Griffaton-ház és az üz­letsorral ékes panelház. Kitárul a tér a magasház előtt, bezárt­sága oldódik, s nem nehéz el­képzelni, hogy egyszer majd - ki tudja, talán nem is kell sok évet várni rá - kiegyenesedik itt a Doktor Sándor utca és ez a városrész arcát változtatja majd meg. ígér valamit a má­sik oldal is. De vajon mit? Igen-igen lassan tünedezik el a BÉV hajdani felvonulási te­rülete. Hát itt bizony nagy a rendetlenség, amit megpróbá­lok valamiféle derűlátó szem­üvegen át nézni. Rá is fér. Hi­szen ez a magasház alatti, ma már Kun Béla térnek mondott alakulat még nagyon magán viseli az egykori Megyeri út je­gyeit. És e helyről hadd je­lentsem az olvasónak: ha a sok pince és üreg nem is fer­dített el egyetlen pécsi tornyot sem, „pécsi ferdedoboz” azért már van. A közgazdasági egye­temi kollégium panelháza elé került ez a fura ferde — nem, sehogysem tudok rá jobbat — doboz. Valamiféle összekötő­folyosónak szánták, hogy egy közös bejárata legyen a há­romkapus épületnek. Hát most lett... Itt a kirándulások ideje, or­szágjáró diákok róják a pécsi utcákat is. Vajon milyen emlé­keket visznek magukkal?... Ezen tűnődöm éppen, amikor egy csoportjukat megelőzve érek be a Barbakánba. Körül­nézek és tüstént új nevet kreá­lok: üvegtörő bástya. Számta­lan sok sörös- és egyéb üve­get csapdostak itt az évszáza­dos kövekhez - fölöttébb ér­dekes lehet, ahogy szétfröcs- csennek a szilánkok —, a kör­alakú teret megülő áporodott szag pedig arra figyelmeztet, hogy e helyet „annak” is hasz­nálják. Eléggé lehangol a do­log, ezért iparkodom minél gyorsabban eloldalogni innen, s éppen csak egy pillantást vetek a csinos manökenre, aki prémgalléros bőrkabátban dől az ódon falhoz — készül a di­vatfotó ... A Barbakán-kertben egy pádon ülök, s egyszerre csak úgy érzem, mintha kisza­kadtam volna a városból. Mély­séges, megnyugtató csönd, csak a madarak dalolnak és a hátam mögött néhány mé­terre elszáguldó autók zaja sem töri meg a varázst. Szem­benézek Janus Pannoniusszal, aztán tekintetem a szobor előt­ti virágszőnyegre siklik. Virág­szőnyeg?... Az árvácska sze­rény virága belevész a gazba. Ezen aztán megint el lehet gon­dolkodni. Hol van a kertészeti vállalat megszokott „napra­készsége”? A gazban fullado­zó árvácska eszembe juttatja, hogy a városban sokfelé fel­tűnt, milyen hatalmasra nőtt az elmúlt hetek esős időjárása kö­vetkeztében a pécsi parkokban a fű és mintha csak félve me­részkednének elő a fűnyírók. Ahol egyet-egyet meglátni, ott is nagy küzdelem tanúi lehe­tünk. Visszamegyek a Barbakán­ba, le a várárokba, el Ady szobra mellett, fel az ötszögű bástya felé. Visszapillantok az árokra, aztán a lábam elé, a támfalra. Lám csak, tovább om­lott ... Pár hónapja mór fel­tűnt: megindultak a kövek. Most már jókora darabon le­omlott, a kövek szertegurultak az árokban. Ugye, nem várjuk meg, amíg az egész fal le­omlik ... Hársfai István Az egyre keresettebb Anikó és Tenkes sajtokból a Sellyéi Sajtüzem látja el az országot, ugyanakkor trappistát is készí­tenek, ha szükséges. Ezzel a „ha szükséges" gyártmányukkal országosan tavaly harmadikak, az idei első negyedévben elsők lettek a Tejtermék Ellenőrző Ál­lomás (TEÁ) szigorú minőségi pontrendszere alapján. Egyéb­ként sincs szégyenkezni valója a sellyeieknek, termékeik majd mindegyikét a három minőségi kotegória közül megilleti az ex­portminőségű jelző (a Tenkesé a leggyengébb, „csak” 93,8 százalékos, az Anikóé 96,0, míg a trappistáé 96,7 százalékos), az össztermelésüknek még egy százalékát sem éri el a másod- osztályú minősítés. Keszthelyi József üzemvezető 33 éve dolgozik a tejes szak­mában, ó indította 1956-ban a sellyei üzemet.- Addig sok bokor alatti tej­gyűjtő volt itt a környéken. Ma 46 tejgyűjtőnk dolgozik (van Somogybán is), ezekből 18 gyűjtőbe viszik a tejet, ahonnét két tartálykocsi szállítja ide az üzembe. A teljesítőképességünk felső határán napi 40 000 liter tejet dolgozunk fel naponta. Nálunk május és június a tej- csúcs.- Hányán vannak és mennyi sajtot termelnek havonta?- Harminchétén dolgozunk, havi átlagban 80-90 tonna saj­tot szállítunk a pécsi központi sajtérlelőbe, mert nincs rá he­lyünk, ahhoz túl szűk az üzem. A 16 togú „Petőfi Sándor” sajt- érlelő szocialista brigádunk idén kapta meg a Vállalat ki­váló brigádja címet. Miből mennyit termelünk? Az Anikó most előzte meg a Tenkest, ab­ból 35—40 tonnát, a Tenkesből harmincat és a trappistából 15—20-at gyártunk. Mellékter­mékként savóval látjuk el há­rom termelőszövetkezet sertésál­lományát és a háztáji gazda­ságokat, napi 16-17 ezer li­terrel és 13 000 liter savót Pécs­re szállítunk naponta porítani. Tejszínből is napi átlagban 1500 litert viszünk Pécsre vaj- gyártáshoz.- Ml kell a jó sajthoz? — Először is jó minőségű, te­hát friss, bakteriológiailag és fizikailag is tiszta tej. Aztán hi­giénia és a gyártási technoló­gia fegyelmezett végrehajtása, és nem utolsósorban szak­értelem, szakmaszeretet.- Kapnak elég tejet? — Decemberben kötöttük meg a tejszerződéseket a gazdasá­gokkal. A kérdésünkre, hogy mennyi eladó tejük lesz, meg­nyugtattak: „Annyi biztosan, mint tavaly”. Most az első négy hó'nopban a tavalyinál mégis 11,6 százalékkal többet hoztak. A szállítást maguk egyszerű­sítették tavaly. Korábban még kézzel, aztán futószalagon hoz­ták ki a sózópincéből a sajto­kat, most a futómacska a fel­színre emeli a megrakott reke­szeket, azokat emelővillás tar­gonca viszi a zárt tehergépko­csi platójára. A minőség garanciája a kis­üzem családias légköre is. Tér- mékeiket jóízűen fogyasztva jusson eszünkbe, hogy ők har­minchétén küldték asztalunkra a finom falatokat. Murányi Mit lehet behozni? — Ilyen­kor, a turistaidény kezdetén is. mét nyugtalanít ez a kérdés. Hi­szen külországba kifelé menet könnyen megtudjuk, hogy mit vihetünk ki Magyarországról. De nem egy turistát ért kellemetlen meglepetés, amikor idegenből hazafelé jövet a külföldi vámos kérdezgetni kezdte. Nem mint­ha szabálytalankodni akart vol­na, csakhát más ország idegen nyelven megismerhető, ráadásul gyakran változó vámjogszabá­lyait — gyakorlatilag senki sem ismerheti „naprakészen". Ezen segít az Országos Vám. és Pénzügyőrség évenként ki­adott tájékoztatója. Még akkor is segít, ha időközben egy-egy ország némelyik szabálya meg­változik. Lássuk tehát: jelenleg a szocialista országokból mit nem lehet hazahozni? A választ két ország szabá­lyai adják meg. Elsőül azt kell tudnunk, hogy a magyar ren­delkezések mit írnak elő — de. hát ezt idehaza mindenki köny. nyen megismerheti. Ezért vegyük inkább sorba a szocialista or­szágok erre vonatkozó jogsza- bólyait. Általánosságban csak annyit: valamennyi államból tilos bank. jegyet érmét, értékpapírt, fegy­vert, lőszert, katonai felszerelést, kábítószert, robbanó, és gyúj­tóanyagot kihozni. Ezen felül: Bulgáriából nem engedik meg régiségek, képzőművészeti tárgyak, terme­lőeszközök, arany és a híres bol­gár ezüst kivitelét. Csehszlovákiából tilos az alábbi áruk kihozatala: hús, hal, baromfi, konzerv, tej- konzerv, tejpor, rizs, cukor, ká­vé, kakaópor, szárított gyümölcs (füge, mandula, dió, datolya, mazsola stb.) déligyümölcs (na. roncs, citrom, grape-fruit, ba­nán, ananász) és ezek készít­ményei. Tilos továbbá a kötött fehérnemű, ideértve a gyermek- és csecsemőáruk, fehérneműk, felső kötöttáru (a gyermek, és csecsemőáru is) kihozatala. Ha­sonlóan tilos továbbá minden­fajta harisnya, gyermek- és női harisnyanadrág, gyermek felső, ruházat, kikészített bőrből, va­lódi vagy műszőrméből készült ruha, továbbá mindenfajta pa­mutszövet, mindenféle plüss, pe­lenka, ágynemű, törölköző, edénytörlő, ruha, lábbeli és gu. miobroncs. Csak kiviteli enge­dély olapján, 100 százalékos ki. viteli illeték megfizetése mellett hozható haza Csehszlovákiából: importált dohánytermék, bőr­kesztyű, takaró, gumimatrac és felfújható gumicsónak, sátor, hálózsák, sí. szőnyeg, iskola­táska és tolltartó, rozsdamen­tes acélból készült evőeszköz és edény, továbbá csiszolt üveg, porcelánkészítmények, zománc- edény, csillár, építőanyag és vezetékszerelési anyag. Jugoszláviában mindössze annyi a kötöttség, hogy emlék, és más tárgyat csak nem kereskedelmi mennyi­ségben, muzeális értékű tár­gyat pedig az illetékes szervek engedélye alapján szabad ki­hozni. Lengyelországból általában vám- és engedély- mentesen hozhatjuk ki az ott vásárolt vagy ajándékba kapott tárgyat, amelyeknek együttes lengyelországi forgalmi értéke nem haladja meg az ezer zlotyt. Ezen felül vámmentesen hozha­tó még ki az az áru, amelyet a Magyarországon beváltott zloty- összeg 50 százalékáért vásár­lunk. Meghatározott áru kihoza. tálához azonban még vámille­ték megfizetésén kívül a vám­hatóságok engedélye is szük­séges, így például a gyapjú­ból, pamutból, természetes se­lyemből készült bármilyen áru, gyermekruházat és lábbeli (11 éves korig) felnőtt bőr lábbeli, szőrme- és bőráru (kivéve a díszműárut), nemesfémből és drágakőből készült tárgy, autó. mata mosógép, varrógép, színes tv, magnetofon, lemezjátszó, kristály- és borostyánáru. Az NDK-szervek egyebek között tiltják a rádió­berendezés, magnetofonszalag, szabadalom, találmány, kutatá. si anyag, műszaki rajz, helyrajzi térkép, levélbélyeg, pénzérme, műtárgy, régiség, nemesfém, drágakő, gyöngy, film, fotóvegy­szer, fénykép-papír, munkaruha, gyermek, és bébi ruházati cikk, továbbá trikó, alsónemű, lábbe. li, mindenféle harisnya, tapéta és tapéta-ragasztók kihozatalát. Romániában a vámőrség kérésére minden áruról, amelyet az utas bevinni, vagy kihozni szándékozik, szó­beli árunyilatkozatot kell adni, ellenkező esetben a törvénye­sen ki- vagy behozható árut is lefoglalják. Általában Romániá­ból való kiutazáskor az utas — a saját útiholmiján kívül —en­gedély nélkül ezer lej értékű árut hozhat ki vámmentesen. Ki­hozható ezen felül még további 15 000 lej értékű áru, ha az nem tartalmaz kereskedelmi mennyi, séget, utána azonban vámot kell fizetni. Csak engedéllyel hoz­ható ki bőr- és szőrmeáru (ki­véve ha az utas számlával iga­zolja, hogy nyugati valutát adott érte). Nem hozható ki párna, ágytoll, paplan. Ezen kívül kül­földi állampolgárok 100 száza­lékos kiviteli illeték kifizetésével kihozhatnak pl. 200 gramm édességet, egy liter égetett sze. szes italt, két liter bort vagy sört, 20 darab szivarkót. A ki­viteli illetéket saját országuk pénznemében kell fizetni. Nem hozható ki azonban például rizs, kakaó, tiszta szesz, a hí­res erdélyi méz vagy gyümölcs. A Szovjetunióban kiviteli tilalom alá esnek: mű­kincs, régiség, szarvasagancs, bőr, valamint a Szovjetunió Mi- nisztertanácso rendeletéiben meghatározott áru és érték. A szocialista országokba be­vihető áruról, valamint a ma­gyar vámjogszabályokról részle­tes információk az Országos Vám- és Pénzügyőrség, valamint a Magyar Hírlap április 22-i számában megjelent melléklet­ből ismerhetők meg. De a la­punkban felsorolt külföldről be. hozható árut érintő jogszabá­lyok is gyorsan változnak. Ezért javasoljuk: a határ átlépésekor mindenki érdeklődjék a külföl­di vámtisztviselőktől.

Next

/
Thumbnails
Contents