Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-30 / 178. szám
Az Alföld egyik legcsapadékszegényebb vidékén, a Szolnok megyei Tiszazugban az országban elsőként az idén szerveztek öntöző-építőtábort. Az első turnusban baranyai diákok, pécsi és szigetvári középiskolások is dolgoznak. Képeink balról jobbra: az öntözőberendezés motorját szerelik fel a Nagy Lajos Gimnázium harmadévesei. A „főhadiszálláson”, a tiszaföldvári kollégium udvarán sportolásra is van lehetőség. Őri László, Bognár József és Bognár István Szigetvárra címezik az üdvözlőlapokat. Tudósítás a 2. oldalon. Temesközy Ferenc képriportja A tartalomból: Lakástűz Kertvárosban * Hogyan tovább, vendéglátóipar? * Félmilliót a pontos időért * Műlépre ment rá a csaló * Hőléghajó Pécsett * Melegben is hideg fejjel * Mi az űropera? * Aranyjelvényesek az olimpiára Folytatódnak a harcok Angolában Az angolai kormány — az AFP által ismretetett — vasárnapi hivatalos közleményében bejelentette, hogy a dél-afrikai fajüldöző rezsim csapatai folytatják támadásaikat, és nagy területeket tartanak megszállva az Angolai Népi Köztársaság Kunene tartományában. A közlemény megállapítja továbbá, hogy a pretoriai rezsim szárazföldi csapatait a légierő jelentős egységei támogatják. Luandában politikai megfigyelők nyomatékkai rámutatnak a dél-afrikai agresszió méreteire — a pretoriai szárazföldi erők egyötöde vesz részt az agresszióban és a három ejtőernyős zászlóalj közül kettő. Pedro Foguedao alezredes, az angolai néphadsereg 5. katonai körzetének parancsnoka a luandai rádióban felhívta a figyelmet a fajüldöző rezsim katonái által elkövetett kegyetlenkedésekre. Kunene tartományban (amely kétszer olyan nagy, mint Belgium) a délafrikai katonák háromszáz embert — köztük asszonyokat, gyermekeket és aggastyánokat — gyilkoltak meg, falvakat gyújtottak fel, elpusztították, vagy elhurcolták az állatállományt. A dél-afrikai agresszió okozta gazdasági károk egyelőre fel- mérhetetlenek — mutatnak rá az angolai fővárosban. Kunene tartomány vízben gazdag és az országban az első helyen áll az állattenyésztés területén. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Sétautak társadalmi munkában Turistautak védett tájakon Idén védetté nyilvánítják a Konda-patak völgyét Aki felkapaszkodik a Szár- somlyó tetejére, nemcsak oá- ratlan értékű növényritkaságokkal találkozhat, útközben megtekintheti a villányi szoborparkot, ahol sok, köztük külföldi művész hagyta már ott mészkőbe vésett alkotását, hanem a hegytetőről kitárulkozik előtte szinte fél Baranya. És bizonyára a nyári borongás, kirándulóidőben sokan felkerekednek, hogy felkeressék szép tájainkat, különös figyelmet érdemlő védett területeinket. Nekik ajánljuk Dél-Dunántú! védett körzeteit, ahol szinte mindenütt erdei bútorokkal „berendezett" pihenőhelyek várják a látogatókot. El kell mondanunk, hoqy a sétautak, pihenők jó része társadalmi munkában készült, az erdőgazdaságok dolgozóinak besegítenek az üzemek, vállalatok dolgozói, fiataljai. A Mecseki Szénbányák KlSZ-esci augusztus 20-án adják át a Keleti-Mecsekben az öt kilométeres sétautat, m;g a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói az égervölgyi turistautakon dolgoznak. A baranyai védett területek között elsőként a Szársomlyó kapta meg ezt a rangot, a hazánkban egyedülálló mészkőszikla képződményeiért, botanikai ritkaságaiért (itt tenyészik c kora tavasszal virágzó magyar kikerics, ez az első növény, amely Magyarországon törvényes védettséget kapott). Dr. Szabó Lajos, az Országos Kör r.yezet- ás Természetvédelmi Hi. vatol Dél-dunántúli Felügyelőségének vezetője elmondta, hogy hamarosan geológiai tanösvényt nyitnak ezen a területen és bemutatják o természeti érdekességeket, Nagyhar- sányból háromnegyed órás gyaloglással juthatnak el a látogatók az „ördögszántotta” hegyre, míg Pécsről a pécs—siklósi útvonalon, a villányi szoborpark felől. A Pécsre látogatók nagy többsége o Déli-Mecsek ösvényeit ismeri csak, de legalább annyi élményt adnak a Keleti- Mecsek (Komló-Szászvár-Me- cseknádasd—Bonyhád határolta terület) turistaközpontjai: Kőlyuk, Rigóforrás, Páfrónyosrét, megközelíthetők a kozári vadászhoz és a mánfa—sikcndai ciszágút felől. A jakabhegyi romokhoz Magyarürögről — ide rendszeres buszjárat indul Pécsről - és Égervölgyön keresztül juthatnak el a látogatók, az erdei tornapálya mellett hamarosan elkészülnek az ércbányász fiatalok a sétaút építésével. Talán kevesen tudják, hogy a sellyei arborétum idén szeptemberben már kétszáz éves, és a sellyei meleg vizes strand kiváló fürdőhely. vtoMiuyy cyycuuiunu veutt[ körzete a barcsi ősborókós: az itt lévő savanyú lápos rétekhez hasonló Európában csak a Ruhr-vidéken található. A déli Balaton-parton üdülőknek ajánljuk a somogyvári Kapuhegy megtekintését, hiszen az itt helyreállított vár történelmi emlék. Megközelíthető a fonyóá— lengyeltóti útvonalon. A közelben Nikla a Berzsenyi-hazzal és Rimaszentkirály a rétisasok fészkelőhelyeivel. Somogy másik tájvédelmi területe a Zselic- ség, a Kaposvár—Sásd-Almc- mellék—Szentlászló határolta terület. Megközelíthető a szigetvár-kaposvári autóbuszvonalon, Sasréttől, Sásd és Gödre felől egy-egy napos túrákat szervezhetnek erre. Tolnában a gemenci erdő kínálja a Duna menti ártéri erdők jellegzetességeit. Kisvasút szeli át, s 'közismertek az itt szervezett kirándulóutak. Ajánljuk még a tengelici arborétumot. az itt található kastély- épületet, a hozzá tartozó parkkal, háromhektáros tóval és a különleges szürkegémteleppel. A dombóváriak egyik kedvelt kirándulóhelyét, a Konda-patak völgyét még ez évben védetté nyilvánítják. G. M. Szoborpark a Szársomlyón Fotó: Cseri Hajósok a „Dübörgő” zsombolyban Az orfűi barlang megadja magát? Karnyüjtäsnyirca a föjörattől A „Dübörgő 3” tulajdonképpen barlangi zsomboly, afféle karsztos víznyelő valahol az Or- fű irányába vezető út menti sűrűben. Alig néhány hónapja lelt rá Zalán Béla és Kiss Péter az öklömnyi nyílásra, amit azóta kibővítettek, és minden szabadidejüket kihasználva támadják a karsztot, abban reménykedve, hátha a „Dübörgő 3" felől bejuthatnak az orfűi barlang főjáratába. A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal barlangkutató csoportja közel huszonhat esztendeje fáradozik azon, hogy feltárja az orfűi Vízfő barlangot. Soha nem álltak annyira közel a várva-vórt pillanathoz, mint ez idő tájt. Vass Béla, a csoport vezetője és társai néhányszor hátrálni kényszerültek. A forrás felől búvárruhában támadták a barlangot: negyvenkét métert haladtak előre a szifonban, huszonnégy méterre dolgoztak a vízszint alatt, de a karszt erősebbnek bizonyult. Ám a reményt nem adták föl. Gumicsizmát húzva, a Komlót ellátó vízfői szivattyúháznál ereszkedünk le a barlangba. A betonjárdával kiképzett járatban félcsizma magasságban rohan a víz a zsomp irányába, ahonnan most a három szivattyú napi négyezer köbméter vizet nyom a bányászvárosba. Elérjük a Vízesés termet, kísérőink elmondása szerint itt valamikor valóban vízesés volt, a negyven méteres kürtőből zuhogott alá a karsztvíz, de az alsó vízkitörések miatt megszűnt a látvány. Köröttünk korrodált cseppkövek. Zalán Béla egy hasadék irányába mutat az elemlámpával. A járat balra folytatódik, vagy ötven méter hosszban tárták föl eddig, de aztán jött a szifon ... Jó ideje az Achilles víznyelő felől támadják a barlangot, úgy számítják, onnan könnyebben bejutnak a főjáratba. A munka dandárja tulajdonképpen ott folyik, eddig közel tíz év^ alatt száz métert haladtak előre és most újabb szifonnal találkoztak. Vass Béla szerint, mivel a szifon vízszintesen folytatódik tovább és a víz sebessége is megnőtt, arra számítanak, hogy nem lehetnek mesz- sze a főjárattól. Mindössze nyolcán vannak, vállalva a bányászkodásnál is nehezebb munkát, tiszta kedvtelésből. Augusztusban tábort szerveznek, hogy nagyobb erőkkel támadhassák a karsztot. A két folyami hajós, Zalán Béla és Kiss Péter is ott lesz, akik egyébként minden második héten leszállvp a hajókormány mellől, mászógépeikkel a mélybe indulnak. Romantika? Lehet. Kiss Péter állítja, hogy a barlangászás az, ami páratlan örömöt és sikerélményt adhat a fiatalnak, ezért is várják a hasonló érdeklődésű társak jelentkezését. S. Gy.
