Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-29 / 177. szám

980. JÚNIUS 29. MAGAZIN DN HÉTVEGE 7. Hogyan lett Vidosfalvából Rózsafa? Igen sokunkat érdekli annak a településnek a neve, amely­ben lakunk. Ha nem értjük, szí­vesen alkotunk belőle olyan vél. tozatot. amelynek számunkra valami „értelme" van. Baranya megye nyugati részén különö­sen elterjedt egy helységnév-tí­pus, amely -fa végtaggal van alkotva. Ezekről a falvakról a tudományokban kevésbé jártas ember azt hinné, hogy azért ne. vezik így ezeket, mert a vidé­ken sok az erdő, tehát valóban sok a fa. Ha a mai emberekre rákérdez az ember, hogy miért nevezik lakóhelyét valami -fa végződésű névvel, rendszerint azt felelik, hogy valami híres fáról, ami a helységnév első tagjával áll szoros kapcsolat­ban. Ilyen példákat hoz fel Káz- mér Miklós, aki a hasonló típu. sú névadásnak a szaktudósa. Zala megyében kérdezte pl. hogy miért nevezik a kérdezett, nek lakóhelyét Salamonfa né­ven. A válasz az volt, hogy azért, mert itt állott egy nagy fa, amely alatt egy Salamon nevű úr szokott üldögélni. Az után is érdeklődött, hogy Mise. fa nevű helység honnan kapta elnevezését. A válasz ismét az volt, hogy itt a falu közepén állott egy nagy fa, amely alatt katolikus egyházi szertartásokat tartottak, amíg nem volt még a faluban templom. A szaktudósok véleménye sze. rint a -fa végződésnek falune­veinkben semmi köze nincs a fa közszóhoz. Itt ugyanis min­den esetben arról van szó, hogy a falunév úgy keletkezett, hogy az első tulajdonos neve és a .falva szó tevődött össze és vált településnévvé. A példák szá­ma itt Baranyában rengeteg. A középkorban ugyanis ezek a ma -fa végződésű falvak min­denesetben -falva végűek vol. tak: Ibafalva, Boldogasszony, falva, Becefalva, és se szeri se száma a ma is élő -fa végző­désű helyneveknek. A helységnév az esetek túl­nyomó többségében úgy kelet­kezett, hogy a király egyes kis- nemeseknek birtokot adományo. 20tt és az ő nevük meg a -fal­va alkották birtokának falujá­nak nevét. így alakultak ki az ilyen falunevek: Lukafalva, Bánfalva, Gilvánfalva, Katád- falva, Gyöngyfáivá stb. De miért változott meg a .falva végződésű települések neve? Azért, mert megszűnt a -falva szó értelme, jelentése. Ha a tulajdonos, majd az örö­kösei is meghaltak, okkor már senki sem tudta, hogy miért ne­vezik a települést Péterfalvá- nak, vagy Bodorfalvának. Gyakran a név első tagja, a névadó ős neve is idegen lett a későbbi lakók előtt. Az emlí­tett Gyöngyfáivá o középkor­ban Gyögyfalva volt. Ezt az utó. dók előtt már értelmetlen szót tették a gyöngy szóval értel­messé, amire aztán már csak -fa következhetett. Egy egészen érdekes eset is van vidékünkön, amikor nem­csak a -falva végtag, hanem a névadó neve is megváltozott, nem is egyszer, hanem több­ször is. Volt a középkorban egy ily nevű falu: Vidosfalva. Ennek neve még 1542-ben is így sze­repel egy adólajstromban: Wy. desfalva. (A névadó első birto­kos itt szent Vid nevét kapta a keresztségben. A névnek is­meretes Vidos és Vitusz válto- . zata is. Ez a szent 305-ben halt vértanúhalált Diokletianus csá. szór keresztényüldözése alatt. A legenda szerint ez a szent meg. gyógyította a császár fiát, aki valami epileptikus, rángatózó betegségben szenvedett. Ezért nevezik az ilyen epi!e|OSikus rángást ma is Vitus-táncnak. A szent csontereklyéi 933 körül Szászországba kerültek, majd az ereklyék egy darabját Vencel király kapta. Ennek tiszteletére építette a király a prágai Szent Vid templomot, így került a szent tisztelete hazánkba.) A török idők után a sziget­vári plébánia anyakönyveiben lehet ismét találkozni a falu ne­vével, de ekkor már o falva végződés -fa végződéssé értel­metlenült és Vidosból Bidos lett. így szerepel az anyakönyvek­ben: Bidosfa. (Azt mondják a tudósok, hogy a V hangzó köny. nyen átalakul a nyelvfejlődés során B-vé.) Ez a szó azonban értelmetlenül hangzott a falu lakói és a környék előtt hát még „értelmesebbre" alakítot­ták: Büdösfa. Ez tehát már ért­hető volt, de a falu lakói szé- gyellték ezt a nevet, és vala­mikor a múlt század végén egy élő, szépnevű, értelmes „fává" alakították falujuk nevét. így lett a falu neve hosszú kacs- karingós úton, amely Rómától Dél-Baranyányig ért és 17 év­századig tartott - Vidosfalvá­ból Rózsafa. Horváth J. Gyula Rózsafa Fotó: Cseri Látogatóban Kossuth rokonainál Tenyérnyi kert. — Tavaszon én főzök először Nagykanizsán saját termésű, zsenge borsóból levest — mondja a ház nyolcvanéves asszonya. — Nyáron o festőállványom, a székem kerül a kertbe. Míg csak hidegre nem fordul az idő, itt festegetek, a meggyfák alatt. Én ültettem valamennyit. Jól megnőttek. Csendes, árnyas lett a kert. Nagykanizsán, a város köz­pontjában, az emeletes épüle­teknek háttal forduló, rövid ut­cában van ez a kertes ház. Ide költözött Szilbereky Béláné, pe­dig se rokona, se ismerőse nem volt akkor Nagykanizsán, ami­kor férjével úgy döntöttek: a főváros zajától távol, itt élik majd nyugdíjas éveiket. Miért éppen Nogykanizsát választot­ták? Szilberekyné fiatal korá­ban sokat pihent itt, mielőtt a határt átlépte volna. Ugyanis a harmincas években Budapesten az IBUSZ-nál dolgozott Ma­dame Violette de Kossuth, s az volt a feladata, hogy a Föld­közi-tenger partján nyaralók­nak szállást biztosítson egy-egy turnusra évadra. Kicsi portáját a környéken kincsesháznak ismerik. A gye­rekek, ha tallákoznak vele az utcán, gyakran megkérdezik: milyen drágaságokat őriz szo­bájában? Láthatnák? S ő res- tellkedve, de mindig szeretettel fogadja a kíváncsiskodókat. — Restellem, hogy ez a hír terjedt el a környéken. Nincs nekem értékes ékszerem, arany­ezüst edényem. Csak nekünk kincs az az öreg bútor, egyéb ap­róság, iratok, amelyet családom büszkén őrzött akkor is, amikor félteni kellett, hogy összetörik, elégetik, s meghurcolják érte dédapámat. Ibi néni szobája valóban olyan, mint egy múzeum. A fő helyen az ablaknál, a rojtos ál­lólámpa mellett vendégmarasz­taló fotel. Ebben üldögél gyak­ran, figyeli a város forgalmát. — A világosi fegyverletétel után, menekülés közben Mária- radnán, Arad mellett ebben pi­hent meg és aludt pár órát Kossuth Lajos, unokatestvéré­nél, édesapám nagyapjánál, Kossuth Lászlóéknál. Kossuth Cousteau — Calypso Sokan vagyunk, kik a tv-ben érdeklődve nézzük a kisfilme- ket, s e filmek legérdekesebbjei közé tartoznak Cousteau kapi­tány filmjei. Nemrég élvezhet­tük az Utazás a világ végére c. színes filmjét is a mozikban. Egy belga képeslapban ol­vastam egy interjút, mely igen érdekes részleteket közöl a vi­lágszerte ismert óceán- és ten. gerkutató életéről. Yves Cousteau eredetileg ha. ditengerészeti pilótának készült. A minősítése alapján a leg­jobbak között volt; ám kikép­zésének befejezése előtt 2 hét. tel súlyos repülőszerencsétlen­séget szenvedett, hét hónapi kezelés után közölték vele, hogy egészséges, de a pilóta- iskolát teljesen elölről kell kéz. denie. Ekkor váltott át a hadihajó­zásra. A tengerészeti iskola el­végzése után a ,,Jeanne d’Arc” cirkálón is teljesített szolgálatot, mely a francia haditengerészet legnevesebbjei között szerepelt. Fregatthadnagyként a sanghaji francia haditengerészeti tá­maszpont parancsnoka. 26 évi haditengerészeti szolgálat után lett kapitány. A II. világháború­ban az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott, érdemeiért meg­kapta a Becsületrendet. A tengerek mélye mindig ér­dekelte. Szabadságát 4-5 évig Marseilleben töltötte, ahol apja ügyvéd volt. így ismerkedett meg a tenger világával és sze. rencsés véletlen során lett a Ca­lypso tulajdonosa. 1948-ban egy téli üdülőhelyen eay angol üz­letemberrel ismerkedett meg, akiben Cousteau tervei rokon- szenvet keltettek, s aki egy ha­jó vásárlásához 250 000 frankot bocsátott rendelkezésére. Ez az összeg az átalakítás költ­ségeit is magábanfoglalta. A vásárlás így megtörténhetett, az átalakításokat Antibes kikötő­ben végezték. Az elmúlt 31 év óta nem ér­zelmi okokból nem cserélte fel ezt az eléggé öreg hajót, hanem, mert fenntartása, az évi 1 millió frank aránylag kis összeg. Nincs pénze 30 millió frankért öreg ha­jóját egy modernebbel felcserél­ni. Tevékenységét senki sem pénzeli, anyagilag nem támo­gatja. Költségeit kizárólag film­jeinek és tv-közvetítéseinek ter­jesztéséből, azoknak a világ minden országában való bemu­tatásából fedezi. Tudományos munkásságának olykor közvetlen gyakorlati hasz­na is van: részt vett a Perzsa­öbölben történt olajkutatásban is. De ez csupán Abu Dhabi emirátus vagyonát növelte. Ö nem kapott százalékot a fellelt és felszínrehozott olaj után, — csupán két szőnyeget. Kicso­magolásukkor kiderült, hogy Lyonban készültek . . Búvárszenvedélyéről szólva megemlíti, hogy ez nem modern különlegesség. Antoniusról pl. tudott, hogy Cleopatrának kü­lönleges és csodálatos szépsé­gű halakkal kedveskedett. A tengerek világa oly gaz­dag, hogy halainak csupán 30— 40 százalékát ismerjük, Ö ma­ga is felfedezett vagy 10 fajtát. Másirányú, de a tenger sze- retetével kapcsolódik másik te­vékenysége: küzdelem a tenge­rek szennyeződése és szennyezői ellen. Meggyőződése, ha a világ népei csak feleannyi pénzt és energiát fordítanának a tenge, rek energiájának hasznosításá­ra, mint nukleáris célokra, — a tengerek szennyeződésének kérdését is meg lehetne olda­ni. Tazieff-el együtt próbálják e téren a közvéleményt fel rázni. De: senki sem próféta hazájá­ban, — az ő kutatásának ered­ményei legkevésbé hazájában ismeretesek. Itt kap a legkeve­sebb nyilvánosságot a tv és rá­dió útján. Híres mondása: „Ria. dó a szennyeződés ellen! A Földközi tenger nem más, mint egy szemetesláda". Nemcsak a kémiai szennye­zés árt a tengereknek, felelő­sek ezért a halászat visszaélé­sei, a mechanikus erőszak és az idegen létesítmények elbur­jánzása, pl. a nizzai reptér, vagy a monacói feltöltött terü­let. Hogy Bern tava terméket­len lett és kihalt, annak ugyan, csak a Shell-cég az oka. Az embert mégsem hibáztat, ja: 3 millió évig védekezett az ellenséges természet és annak erői ellen. Csupán a 19. szá­zadban lett az ember bolygónk vitathatatlan urává és a 20. szá­zad elején lett úrrá az energia felett is. Ez utóbbi idő rövid volt ahhoz, hogy kisebbrendű­ségi érzését levetkőzze. Idő kell még ahhoz és egy intellektuá­lis forradalom, hogy a természet áldozatáról — annak védelme­zője váljék. Minden remény megvan rá, hogy az is lesz. Somodi Ferenc László és Kossuth Lojos édes­apja testvérek voltak. Meleg barátság fűzte a két rokont egymáshoz. Édesanyámtól hal lottam: könny áztatta kar­fáját azon az éjjelen. Kossuth Lajos búcsúzott nemzetétől, ha­zájától. Ezért tartotta családunk olyan becsben ezt a fotelt. A komódon csatos fény­képalbumok, díszes ládikó és egy pohár. Az albumban a Kossuth és a Szilbereky csalód tagjainak fényképe az 1800-as évek elejétől mostanáig. A la­dikéban keresztlevelek, doku­mentumok, iratok a két család sorsának alakulásáról. Ebben tolálható Eötvös Károlynak 1904-ben írt nyílt levele is a „Bujdosó haláláról", amelyet a hozzátartozóknak közvetlenül küldött meg. Ibi néni megfor­dítja a poharat. Emlékezik. Két ember barátságának, szenve­désének egy részét zárták a kristály közé. — Kossuth Lajos tizenkét ara­nyat és ugyanannyi ezüstöt adott búcsúzáskor Lászlónak. László birtokát az osztrákok el­kobozták, ő maga várfogságba •került, ahonnan véres csetepa­té közepette szökött meg. Ké­sőbb nehéz körülmények között tengette életét. Az aranyakat Olaszországban felélte, de az ezüstöktől nem vált meg. Haza­hozta és Salgótarjánban egy üvegfúvó ismerőse egy pohár aljába öntötte. Hát ezek az én kincseim. Ebben a korban az ember élete ugye, kiszámítha­tatlan? Azért döntöttem úgy már évekkel ezelőtt, hogy a Kossuth Lajossal kapcsolatos tárgyi emlékeket, amelyek csa­ládunk birtokában voltak, ná­lam vannak, átadom majd a múzeumnak. A férjem a vasút­nál dolgozott. Munkáia elisme­réseként 1952-ben a Munka Ér­demrend arany fokozatával tün­tették ki. Tíz éve halt meg. Az­óta itt élek egyedül, de soha­sem magányosan. A gyerekek, ismerősök gyakran rám csenget­nek. Kép és szöveg: András Ida Népképzelet és űrhajózás Feltehető, hogy egyszer, de a 27. században bizonyosan elkö­vetkezik majd az az idő, ami­kor a magyar űrhajózás is min­dennapossá válik, s akkor talán még élesebben és világosab­ban érezhetővé válik majd, hogy Farkas Bertalan 1980. évi űr­repülése valóban korszakváltó esemény volt, egy új fejlődési periódust jelentett részünkre, magyarok részére a világűr meghódításáért vivőit küzde­lemben. Ez már a megvalósult űrha­józás korszaka, amit megelő­zött már egy hosszú évezredek óta tartó népi vágyakozás, az ismeretlen űrvilág megismeré­se iránt. Szinte nincsen tán nép a világon, amelynek irodalmában, népi gondolkodásmódjában ne lelhetnénk fel a csillagvilágra irányított figyelmet, sőt a világ­űr meghódításának gondola­tát. Emlékezzünk csak a jól is­mert Ikarus-mítoszra, vagy 1950-től két néprajztudós jelen­tésére, egy primitív törzs, a do- gonok, bámulatos világűr-isme­retéről, amely Sziriusz-rejtély néven vonult be a köztudatba. így érthető és természetes, hogy a magyar nép is már a finnugor kora óta érdeklődött a csillagvilág rejtelme iránt. A neves népmesekutató, Berze Nagy lános, baranyai népi ha­gyományaiból tudjuk pl., hogy jól ismerték a holdnak a tőid­re gyakorolt hatását: — Fia a hódnak nagy, vagy dupla ud­vara van, sok eső lesz. — Fát metszeni, szőlőt metszeni tölté­vel (holdtöltével). — Ha gazos a föld, akkor a szántást hold- iogyta csütörtökén, vagy hét­főjén kezdik meg, hogy a gazt vesse ki magából. De ugyancsak sok megfigye­lést tettek a napról és a csilla­gokról is. A napról: ha a nap felhőbe nyugszik le, eső lesz. Csillagokról: ha ősszel vilá­gosszürke a tejút, rövid és gyenge lesz a tél. Ha sötét­szürke, hosszú és kemény tél várható. — A vadlegeltető csil­logót minden este 8 óra tájban nyugaton lehet látni. Ez mindig látszik. — A 12 órai csillag útjából minden csillag kitér, télen, nyáron egyformán. De magyarázzák a holdfel­szín változását is. „A hód ló- tyai" című mesében a Nap meg a Hold azon vitatkoztak, hogy melyik világit fényeseb­ben. A Hold a végén azt talál­ta mondani, hogy ű, ,,mer ű az éccakát is bevilágiti. A Nap erre nagyön mérgös lett, fölkapott egy marék trágyát, oszt a hód képihő váqta. Az lá- cik most is a hódba!" A holdfelület kialakításának ez a népi, és tegyük gyorsan hozzá, humoros magyarázata bizonyítja, hogy ismeri népünk a holdlelszint, rendszeresen szemlélik, tanulmányozzák a holdat, csillagos eget. E megfigyeléseknél persze a népi képzelet nem áll meg. Már a finnugor korból szárma­zó népmesékben szerepel az égigérő la, amely az eget ver­desi. A mese hőse ezen keresz­tül juthat ki a világűrbe. Az Aranyköles című mesében a királyli felvette a hétországi aranyruhát, „rápattant a lóra s usgyi! az meg ment vele egyenest a fekete-levegőjárás- ba." Dr. Berze Nagy a „feke- televegőjárást" úgy fordítja le részünkre: nagyon magasra emelkedés. Ma, az űrhajózás korszakában a „leketelevegő- járás" alatt — egy kicsit bát­rabban — a világűrt kell érte­nünk, amely a földi szemlélő számára sötét, és persze sejtel­mekkel, meglepetésekkel teli. Ez volt a nép álma. Anony­mus egykor a nép csacska és elfogadhatatlan meséiről, tör­téneteiről beszélt. A népi űr­történeteket még a közelmúl­tig is a nép képzelőerejének tudták be. és elintézték egy kézlegyintéssel. Pedig a nép­képzelet merészen a napjaink­ban már megvaláuló űrhajós jövőt álmodta meg a maga számára. Varga László

Next

/
Thumbnails
Contents