Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-28 / 176. szám
e Dunántúli napló 1980. június 28., szombat Szerepelhessenek, ha dolgoznak... A megyei népművelési tanácsadó tájékoztatása szerint Baranyában 1979-ben összesen 89 nem iskolai szervezésű amatőr együttes (zenekar, kórus, népdalkor, tánccsoport, hagyományőrző színjátszó és bábegyüttes) működött a községekben és a városokban, Pécset is beleértve. Aki az amatőr művészeti együttesek, csoportok munkáját hosszabb ideje ismeri, figyeli, abban óhatatlanul fel- öltik egy aggodalmas kérdőjel: vajon ennyi-e ma is ez a szám? Minden objektív vagy szubjektív okból megszűnő amatőr művészeti együttes fájdalmas veszteség a nagyobb közösség, az egész társadalom számára. Különösképp fájdalmas a pótolhatatlan együttesek — pl. egy sajátos vidék vagy falu sajátos hagyományait őrző együttesek — felbomlása vagy elhalása (pl. Szaporca-Kémes). Vagy azo. ké, amelyek félévszázados munkáshagyományokat, daloskultúrát őriztek. (Őriznek? . . .) Nemrég hallottam, hogy Pécs város egyetlen csaknem kizárólag fizikai dolgozókból álló — és szakmailag kiválóan minősített! — munkáskórusa különböző okok miatt a búcsúhangversenyére készül... Az együttesek jelentős hányada a „középmezőnyben” szinte állandó fenntartási és működési nehézségekkel küszködik. (Anyagi nehézségek, megfelelő szakmai irányítás, szereplési lehetőségek hiánya; kényszerű időszakosság a működésükben, közöny, érdektelenség a társadalmi munkájuk iránt). A nem előadóművészeti ágazatokban kevesebb az ilyen természetű gond. Az utóbbi években kialakult amatőr bemutató rendszer kétévenkénti sorozata — járási és megyei bemutatók; megyei gálaműsor a Pécsi Nemzeti Színházban - a több irányú szereplés, a szakmai tapasztalatszerzés lehetőségeivel meggyőződésem szerint jó hatást gyakorol, ösztönző erejű a mozgalomra. Am a közbülső időszak sajnos nem megnyugtató. Akkor sem, ha olykor örömünk telhet egy-egy új énekkar, népdalkor vagy más együttes megalakulásában, vagy régi csoport újjászerveződésében. Számuk elenyésző a csöndben széthulló vagy ennek a határán vegetáló együttesekéhez képest. Mit lehetne tenni a működő együttesek megtartása, fejlődése és a szétbomlás előttiek megmentése ügyé. ben? A színjátszó együttesek részére nemrég szakbizottságot alakított a megyei népművelési tanácsadó: oz együttesek munkájának segítése, összefogása, érdekképviselete céljából. A többi ágazctban is különböző formák közt van valamilyen megyei szintű szakmai irányítás, támogatás, képzés stb. (Pl. szakkörvezetők továbbképzése, tanfolyamai a különböző ágazatokban). Megtartó erőként viszont kétféle feladat elengedhetetlen, s mindkettő helyi tennivaló vagy éppen a helyi (községi) tanácsokon múlik. Az egyik: lehetőleg a működő együttes váljék állandó közösséggé. Belső önművelődéssel, meleg emberi kapcsolatokkal, közös programokkal. A másik: szerepelhessenek, ha dolgoznak. Mindegy hol: öregek napján, két tsz baráti találkozóján vagy éppen szociális otthonban, ajándék, műsorral. De közönség előtt, emberek között. Erre lenne jó nagyon odafigyelniök a tanácsi és gazdasáqi vezetőknek. Másképp mi értelme van annak, amit amatőr művészeti mozgalomnak nevezünk? Ez pedig van, s bizakodunk: lesz a jövőben is. W. E. Zenei jegyzetek Olasz kórus, komlói spirituálé Amanda Lear—Demis Roussos-paródiák Amanda Lear báb-karikatúrája, egyelőre a képzeletbeli paraván mögött Próbálják a Bóbita-show-t Új szabadtéri bábrevii- és zenei parédiamiisor a Csontváry-udvarban S ajátos és hozzátenném: örvendetes jelenségről hallani mind gyakrabban, országszerte. Vidéken is megpróbálkozik egy-egy falu, nagyközség valamilyen nívós nyári koncerttel. Általában ott, ahol erre alkalmas orgonája van a templomnak. Neves művészt, jó kamaraegyütteseket hívnak meg, s a közönség megtölti a „koncerttermet". Nemrég sombereki orgonahangverseny sikeréről hallottunk, de a sort tavaly Pécsvárad indította el, hogy az idei nyáron folytassa is. Hétfőn a Baranyában vendégeskedő Coro di Cernusco sül Naviglio (Olaszország) és a pécsi Mecsek Kórus közös hangversenyének tapsolt a közönség — helyiek, pécsiek, környékbeliek - a pécsváradi római katolikus plébániatemplomban. A szép barokk műemlékbelső kitűnő akusztikája már fél sikert ígért, a többiről gondoskodott a két együttes. A mintegy 30 főnyi olasz férfikórus kellemes orgánumú, hagyományos stílusban, de kulturáltan éneklő együttes. Műsoruk fénypontja egy nagyobb zenemű, a század első felében alkotó L. Perosi Háromszólamú mise férfikarra c. kompozíciója volt. Régies stílusban szólaltatták meg (a mű is erre ad lehetőséget), következésül számomra főleg a Kirie és a Sanc- fus-tételek tempóvétele szokatlanul lassúnak tűnt. A kórus erőssége nagyon szép színekben ívelő mély szólama; a te- noruk helyenként nyers és egy éles hang a szélén gyakran „szólózik” ... A mű Agnus Dei tétele megkapó líraisággal csendült előadásukban. Ez a szép férfias líra jellemezte népdal-, illetve világháborús kato- nadal-feldolgozásaikat is. UtóbS zentimentális szerelmi történetével Claude Lelouch ezen a héten megint kedvezett a mozipénztáraknak — más értéket máshol sem kívánnak tőle. Ha az Egy másik férfi és egy másik nő című filmje mégiscsak jobb, mint volt a legutóbb látott Robert és Robert, szót nemigen érdemel, főleg, hogy a héten a baranyai mozik némelyikében a francia filmgyártás valóban jelentős művészének, Robert Bressonnak filmjét vetítik. Nemigen kényeztették el a magyar nézőt filmjeivel; valaha az Egy halálra Ítélt megszökött című alkotását játszották, s filmklubokban elérhető manapság is a valóban nagyszerű Jeanne d'Arc pere című műve. A hároméves, Talán az ördög című műve így hát egy kicsit pótlás a filmművészetet kedvelők számára. Az FBK-hálózat- ban bemutatott film, a Talán oz ördög főhőse egy fiatalember, akinek titokzatos halálábiakat (Piave, Gorizia, Asiago, Doberdo dalai) bizony torokszorító érzés volt hallgatni . . . Az együttest Arnaldo Invernizzi vezényelte. Külön nagy örömünkre vált hallani a tartós vegetálás után föltámadt Mecsek Kórust, Tillai Aurél vezénylésével. Nagyon szép, igényes műsort hoztak Viadana, Marenzio, Monteverdi, Kodály és Bárdos műveiből. Tenor szólamuknak a hangzás erejében, határozottságában még fel kell zárkóznia a többihez, egyébként régi nívóját csillantotta fel az együttes. Különösen három Kodály-műben (Adventi ének, Ave Maria, Esti dal). Szerdán este a pécsi közönség is meggyőződhetett erről együttes koncertjükön. A pécsi körzeti tv-stúdió érdeme (adósságtörlesztése?), hogy a múlt szombaton Bük- kösdi László rendezésében önálló műsor keretében ismerkedhetett meg az ország közönsége a Komlói Spirituálé Kvartett számunkra jól ismert, igényes, szép dzsessz-éneklésével. A műsor kitűnő, oldott indítása után átvezető részeiben feszessé, „oxigénhiányossá” merevült. Apró, de érthetetlen naivitások (pl. a „Fiúk! Elkezdődött!..." vagy a banális „Mit jelent számotokra a spirituálé éneklés? ..szövegrészek) és Frajt Edit színpadias konferálása, tehát a rendezési hibák ellenére is élvezetes műsorban lehetett részünk. Az együttes dalai és Bán János versmondása áttörtek a rájuk húzott falakon és „dafke" művészi élményhez juttatták. Kár, hogy a négy fiatal komlói pedagógus arca és neve csak egyiküknél került szinkronba. Bemutatásuk elmaradt. Pedig megérdemelnék . . . (w. e.) ról már a film elején értesülünk. öngyilkosság, majd gyilkosság szerepel a halál okaként az újságokban, a valódi okot Bresson elemzi és kutatja. Ám nem egy jól megrendezett krimi mesterdetektívje a rendező, érdektelen lesz ábrázolása nyomán, hogy a szerencsétlen fiatalember vagy valaki más húzta-e meg a ravaszt. Nagyobb, súlyosabb kérdés foglalkoztatja: van-e értelme egyáltalán az életnek? A (rosz- szul) feltett kérdés évezredek óta foglalkoztatja az embert, különösen foglalkoztatja, mióta rádöbbent orra, hogy ezt a nem-tudni-mi-célú? — életet a technikai, fogyasztói civilizáció Aki emlékszik a Bóbita Bábegyüttes hatvanas éveire, vagy a Ki mit tud? sorozatok tömegsikerű televíziós műsoraira, az bizonyára szívesen felidézi a bóbitások emlékezetes kesz- tyűbáb-játékait, a nagyszerű könnyűzenei paródiákat, pl. a tv-ben is látott Rhoda Scott- paródiát. Azóta sokféle újabb stílusban jelentkezett a népszerű pécsi bábegyüttes. Az utóbbi években nyaranta kedves színfolt a nyári színházi program keretében a Csontváry- udvar bábelőadás sorozata. Eredeti stílusukkal, a kéípan- tomimmal, valamint a különböző zenei paródiákkal és báb- revü számokkal hosszú idő után most jelentkeznek először. Az idei Pécsi Nyári Színház programjában Bóbita-show címmel kellemes felüdítő nyári akárcsak a környezetszennyezéssel is elpusztíthatja. Valószínű, hogy a kérdés maga is azóta létezik, mióta az ember tudatában van a halál elkerülhetetlenségének, s birtokában annak a képességének, hogy öngyilkosságot kövessen el, de valpban dimenziót vált — a kérdés is, a válaszolható felelet is — az emberiség kollektív öngyilkosságának lehetőségével. Hangsúlyosan hívja fel erre a figyelmet Bresson, amikor hosszasan ábrázolja eredeti dokumentumfelvételekkel az erdők irtását, a túlzott vegyszerfelhasználás következményeit, vagy éppen a hidrogénbomba robbanását. De alapos gondolkodó Bresszórokozást szeretnének nyújtani a felnőtt bábszínház kedvelőinek. A napokban ellátogattunk egyik próbájukra. Az együttes bábmozgatói egyelőre paraván nélkül próbálják új műsorukat Kós Lajos művészeti vezető irányításával, aki egyúttal a bábokat és a díszleteket is tervezte. Éppen a paródiákat próbálták. Sorra kerültek elő s keltek életre Amanda Lear, Demis Roussos, s más neves diszkó-személyiségek kacagtató bábfigurái, miközben saját dalaik csendültek fel a magnószalagról. Őket láthatjuk az son, tudja, a környezetszennyezés vagy éppen az atomfegyver csak annyi szerepet tölthet be a kollektív pusztulásban, mint a főhős halálában a pisztoly, tudja, s nagyon érzékletesen ábrázolja, hogy a hűtőszekrény, az automata lift, a gépkocsi stb. nyújtotta civilizációs előnyök és kényelmek társadalmának viszonyai közt elszakítha- tatlanul kapcsolódnak az életet fenyegető „kísérő jelenségekhez”, hogy ez egyik vagy a másik csak jelképe ugyanannak: a polgári társadalom irracionalizmusának. Bresson tudja ezt, hőse, a diák nem. Ő csak annyit érzékel a világból, hogy a hagyományos értékek, család, vallás, barátság, szerelem kiürültek. Rádöbbenésének kálváriáját vele együtt a néző is végigjárhatja : a hetvenes évek végének diákmozgalmai, a katolikus egyház reformkísérletei nem alkalmasak arra, hogy célt, az élet értelmét jelentő programot adjanak számára. Pótcselekvésként képtelen elfogadni a kábítószert és a környezetvédelmet, a látszatbarátságot és idei Bóbita-show második részében és sokan másokat is. A revüképek között „zoknibábok" alakjában megjelenik a Dzsin- gisz kán együttes, más bábfigurák pedig D. Ellington, L. Armstrong zenéjére sejtetnek majd valami „hasonlóságot”, csakúgy, mint a Golden Gate, vagy a Boney M. zenéje nyomán. A műsor első részében kézpantomim műsort láthatunk Ravel 6o/erojának zenéjére. Bemutató: július 6-án este 9 órakor. Ezt követően július 7-én, 10-én, 11-én és 13-án mutatják be idei műsorukat. a látszatszerelmet — oly mindegy tehát, hogy az életét kioltó golyót ő maga repíti-e fejébe, vagy a „római módra” felkért kábítás ismerős. Valóban ilyen nihilista Bresson, vagy pedig kíméletlenül őszinte, szenvedélyében és következtetéseiben a végsőkig elmenő „kegyetlen humanista” — ebből az egy filmjéből bajosan kideríthető. De tudva azt, hogy ő a jelenkori filmművészet Bergman, Bunuel, Antonioni vonalába tartozó polgári művésze, embert féltő szándékában nem kételkedhetünk, így azt sem kérhetjük számon rajta, hogy társadalmának elemzésével polgári következtetésekre jut, s nem a valóságos, a lényegi ellentmondásokat ismeri fel, noha valódi és lényeges dolgokat mond ki arról a francia társadalomról, ahol napjainkban maradéka alig van a hatvanas évek diákmegmozdulásainak, s ahol a burzsuázia most eredményes taktikát dolgozott ki a baloldal megosztására. Bodó László Képernyő Anti-D % N ézem a HÉT műsorát, növekvő csodálkozással. A riportot, amely hatásosan adja tudtomra, hogy van már csodaszer az RH-ösz- szeférhetetlenség miatti károsodás abszolút megszüntetésére, nem kell a terhes nő vagy a csecsemő vérét cserélni, csak be kell adni a veszélyeztetett nőnek egyetlen injekciót - akár szülésnél, akár spontán vagy művi vetélésnél -, s a további születendő gyermek egészsége biztosítva van. Az injekció neve Anti-D immunglobulin, véradó intézet szállítja a klinikáknak, kórházaknak. És mégis — mégis születnek testi és szellemi fogyatékos gyerekek. Miért? Mert az emberi tudatlanság .,. stb. Mert az orvosok sem ... stb. Nem hiszek a szememnek és a fülemnek. Most azt nyilatkozza az igazgató-főorvos, hogy reménykedik: a legutóbbi körlevele talán hoz némi eredményt. Mivelhogy van egy egészség- ügyi miniszteri rendelet az Anli- D immunglobulin kötelező alkalmazására. Mégis születnek testi és szellemi fogyatékos csecsemők a fent említett okból. Miért nem szól közbe a riporter? Miért nem kérdez visz- sza: rendelet, valóban? Miért nem kérdezi meg, jól értette-e, valóban a „rendelet" szót mondták-e. Nem valami más szót-e, ilyesmit: kérés, óhaj, plakát, isméretterjesztö felhívás. Miért nem tudakolja meg, mit helyez a rendelet kilátásba a rendelet be nem tartóinak. Pénzbüntetést, kirúgást, akasztófát. Nem hiszek a szememnek és a fülemnek, nem, ezt biztosan rosszul hallottam. Hiszen könyvespolcnyi irodalom foglalkozik a fogyatékos gyerekek problémáival, mit csináljunk velük, milyen az arányuk a népesség- növekedésben (növekvői), hogyan lehetne ilyen meg olyan módon megelőzni ezt a szörnyű gondot. Hiszen tudjuk, hogy legfőbb érték az ember, hogy az egész nép egészsége, jövője függ ilyen dolgoktól. Nem, nem hallottam rosszul, tényleg rendeletet mondtak, már . nyilatkoznak is egy kórház orvosai — megdöbbenésemben nem figyeltem, melyiké —, hogy ők bizony mindig beadják azt a csodainjekciót, mert ártani nem árt, és az ember sokszor nem tudja, milyen vércsoportú a behozott nő, milyen vércsoportú a születendő gyermek apja, stb. stb. Szóval ők betartják a rendeletet -, az a bizonyos körlevél tehát nem nekik fog szólni. A riport nem hagy nyugodni, fölhívok két szülészorvost, egy budapestit, meg egy pécsit. A budapesti közli velem, hogy az ő kórházuk is betartja a rendeletet, talán az X kórház nem — de ezt csak baráti információnak szánja —, lehet, hogy azokról szólt a riport. Itt Baranyában — hallom a másik véleményt - ez az egész dolog meg van oldva, mégpedig úgy, hogy a megfelelő időben és módon tisztázzák a vércsoportkérdést, mert a dolog másik véglete az volna, ha mindenkinek beadnák azt a csodainjekciót, ha kell, ha nem, ez az injekció ugyanis drága, nem is lehet vele Dunát rekeszteni, a megoldás tehát a szervezett, értelmes fölhasználás, nem pedig a riportban említett eset, amikoris a megelőző vizsgálatokat megspórolva adják be azt az injekciót. Mellesleg a riport pánikot keltett, jó is, ha megírjuk valahol: igenis megkapja mindenki, akinek szüksége van rá! Kiről szólt hát a riport? A kérdést továbbdobom az olvasónak. H. E. FI LM JEGYZET ' ' ' . • ••• • ’ • V *Í:Í:Í:|i|:ÍiÍi^ Talán az ördög
