Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-28 / 176. szám
1980. június 28., szombat Dunántúli naplö 3 Váncsa Jenő életrajza Váncsa Jenő 1928-ban szüle, tett Brassóban. Édesapja szabó kisiparos volt. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1953- ban szerzett diplomát, majd o hatvanas évek elején mezögaz. dasági mérnök-tanári oklevelet. Elvégezte a párt esti egyetemét is. üzemegységvezetőként kezdett dolgozni 1954-ben a Kör- nyei Állami Gazdaságban. 1957- től az Agárdi Állami Gazdaság fóagronómusa lett, majd 1958- ban ugyanennek az állami gaz. dóságnak az igazgatójává nevezték ki. 1972 augusztusa óta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter helyetteseként dolgozott. Szakmai tudósát az Országos Mézőgazdasági Fajtaminősítő Tanács elnökeként és az Országos Fejlesztési Bizottság tagjaként is kamatoztatja. 1973-tól tölti be a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöki tisztét. Aktív részt vállalt a magyar—csehszlovák, a magyar—bolgár valamint a magyar-román műszaki-tudományos és gazdasági együttműködési bizottság tevékenységéből is. Az ország törvényhozó testületében Fejér megye ország- gyűlési képviselőjeként 1968-tól 1975-ig tevékenykedett. 1954 óta a párt tagja. A Munka Érdemrend arany fokozatát 1977-ben kapta meg; birtokosa több más magas kitüntetésnek is. Dr. Szilbereky Jenő életrajza 1917-ben született értelmiségi család gyermekeként Lúgoson. Szegeden az Állam, és Jogtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Joggyakornokként a Tiszafüredi Járásbíróságon, majd a Szegedi Járásbíróságon dolgozott. 1948-ban lett a Szegedi Járásbíróságon bíró, majd 1950. tői az Igazságügyi Minisztériumban főelőadó volt. 1953-ban részt vett a Legfőbb ügyészség megszervezésében, ahol csoportvezető, majd főosztályvezető-helyettes ügyész lett. 1962-ben tért vissza az Igazságügyi Minisztériumba, s abban az évben kinevezték igazságügyi miniszterhelyettessé. Az igazságügyi államtitkári teendőket 1978 óta látja el. 1960-ban az állam, és jogtudományok kandidátusa lett, majd 1973-ban szerezte meg a tudományok doktora címet. 1960-tól egyetemi tanárként is részt vállalt a szaktudomány műveléséből. Több jogi szakkönyve jelent meg. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület 1968ban választotta elnökévé, s társ. elnöke a TIT országos jogi választmányának. Alapító tagja a Közalkalmazottak Szakszervezetének, ahol éveken át különböző funkciókban dolgozott. A pártnak 1948 óta tagja. Kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával. Hz MSZMP Központi Bizottsága 1980. június 24-i ülésének határozata személyi, szervezeti kérdésekben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Huszár István elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatójává; Lakos Sándor elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos igazgatójává; Hoós lános elvtársat, a Központi Bizottság tagját, fontos állami tisztségbe történő kinevezése miatt, érdemeinek elismerése mellett felmentette KB osztályvezetői megbízatása alól; Ballai László elvtársat, a KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetőjét kinevezte az osztály vezetőjévé. A KB gazdaságpolitikai bizottságának tagjai közül más irányú megbízatásuk miatt felmentette Hoós János, Huszár István és Szekér Gyula elvtársat, a bizottság tagjává választotta Ballai László és He- tényi István elvtársat; a KB agitációs és propaganda bizottságának tagjává választotta Huszár István elvtársat. Felmentés, kinevezés A Minisztertanács dr. Szekér Gyulát az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökévé kinevezte. A Minisztertanács más munkakörbe helyezésükre tekintettel dr. Boros Sándor és Tóth Dezső kulturális miniszterhelyetteseket, dr. Garamvölgyi Károly, dr. Hanga Mária és Khopp András oktatási miniszterhelyetteseket, Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, Drecin Józsefet, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét, Pulai Miklóst, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettesét tisztségükből felmentette. Drecin Józsefet, dr. Hanga Máriát, Rátkai Ferencet és Tóth Dezsőt művelődési miniszterhelyettessé, Pulai Miklóst az Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Marcali Lászlót kulturális miniszterhelyettesi tisztségéből — érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulására tekintettel — felmentette. Az Elnöki Tanács dr. Marcali Lászlónak eredményes vezető munkájának elismeréseként a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. Bujócska paprikával és uborkával Harkányi kirakatnéző Az érkező a harkányi piacon kezdi a sétát. A sarkon a Ten- kesalja Áfész ajándékpavilonja. Hosszú percekig nézelődünk, de az ügyes elárusítónő minden kérdésre egy-egy árucikkel felel a vevőknek. Itt minden kapható. Különböző méretű és fényérzékenységű filmek, bugylibicska, naptej, újságok, szóval mindenféle apróság, amit egy üdülővendég vásárolni óhajt. — Egyetlen hiánycikkünk van hónapok óta: ez pedig a magyar kártya — mondja Pajor Péterné. A piacon bőséges a kínálat, tarkák a magánkereskedők pultjai. Az árak: csseresznye: 32; kovászos uborka: 50; meggy; 22; paradicsom: 40; paprika: 50; káposzta: 6; főzőtök: 20; újkrumpli: 12; karfiol: 12; eper: 36; kel: 18 forint kilogrammonként. A fürdőhöz közeledve kis szóváltásra figyelünk fel. A szomjas vendégek sört keresnek a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat 418-as üzletében — de hiába. Csütörtök dél óta nincsen. Sem csapolt, sem üveges. Pedig még a drága 20 forintos osztrák import sört is elvinnék. Hatféle üdítőt kínálnak — hűtve. Van tej, kakaó és kefir is. A Baranya megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 40-es számú ABC áruháza, a fürdő bejáratánál. A zöldségespulton töredezett, rothadófélben lévő uborkahalmazon a felirat: I. osztály, 24 forint. A szomszédos rekeszben fonnyadt, foltos, romlott paprikák; s a felirat: I. osztály, 50 forint. . Sokáig várunk az üzletvezetőre, míg aztán sikerül szóra bírnunk. KÉRDÉS: ön szerint I. osztályú minőségű a paprika és az uborka? Hoffmann László: — Gondatlanul lett tárolva, nem szabad I. osztályúként árulni. KÉRDÉS: Akkor miért van mégis a pulton? Hoffmann László: Erre nem tudok mit mondani. Végül is az üzletvezető szól az elárusítónak, hogy vegye le a pultról az árut. Három perccel később utánunk szalad az egyik vevő, aki szemtanúja volt az eseményeknek: — Jöjjenek vissza szerkesztő úr, mert ismét kitették a rohadt zöldséget a régi áron. Visszamegyünk. A paprika és az uborka változatlan állapotban és változatlan árcédulákkal újra a pulton. Az üzletvezető-helyettes mentegetőzik. Felháborodott vevőkkel folytatjuk a beszélgetést. így fogalmaznak: — Itt, Harkányban minden drágább egy kicsit, mint máshol. Ez is szomorú, de ennél még bosszantóbb, ha pénzünkért csak gyenge minőségű árut kapunk. Igazuk van! E. A. Napirenden: a városkörnyéki községek Ülést tartott a HNF megyei elnöksége Alig másfél éve, hogy Pécsett a városkörnyéki község fogalom szélesebb körben vált ismertté: 1979. január 1-től 27 község kapta meg ezt a státuszt, s azóta sok szó esik helyzetükről, Pécshez fűződő kapcsolataikról. Egyebek mellett erről is tárgyalt tegnap délután a Hazafias Népfront Baranya megyei elnöksége dr. Adóm Antal vezetésével. A tes. tület ülésén részt vett többek között Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője is. Ez az igazgatási kategória jó. szerével még a kísérlet állapotában van. Nem véletlen hát, hogy a HNF megyei elnöksége ülésén — a tapasztalatok alapján — élénk vita követte a városi bizottság által készített jelentést. Olyan szempontok is felvetődtek, amelyekre á közeljövőnek választ kell adnia, így például arra: a megyeszékhelyre bejáró dolgozóknak a munkahelyükön végzett társadalmi munkájából, a szocialista munkaver. seny által létrehozott többletből részesedjen az a városkörnyéki község is, ahonnan bejárók jönnek dolgozni a megye- székhelyre. Pécs és a városkörnyéki községek kapcsolatát elemezve megállapíthatta a testület, hogy az mindkét fél 'számára szolgáltatja azokat az előnyöket, amelyek érdekében ezt a köz- igazgatási változást bevezették. Ennek felmérésében sokat segítettek azok a különböző meg. beszélések, melyeket a HNF vá. rosi bizottsága több alkalommal is megrendezett a városkörnyéki községekben. Hízóbaromfi gépesített kitelepítése Somberekén Szerencsénk volt megnézni, amint huszonnégy asszony kézzel rakodta a másfél kilós baromfit a somberek! Béke Őre Tsz görcsönydobokai üzeméből. Remélhetően utoljára. Fárasztó munko volt: húsz asszony vitte o csirkéket az autókhoz, négyen rakták a járműveken lévő ketrecekbe. A termelőszövetkezet görcsönydobokai üzemében lévő hat, 20 ezer férőhelyes épületből egyet telepítettek ki. Ha nem működött volna a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári gyára szentgotthárdi üzemének gépsora, kéttucatnyi asszony hatórás munkával lett volna csak képes a broilereket kitelepíteni. A Baranya megyei Baromfi- feldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát baromfiüzeme és a sombereki tsz bemutatóján kitűnően vizsgázó gépsor megkímélte az asszonyokat a fárasztó munkától, akik hat óra alatt, személyenként mintegy 30—35 kilométer távolságot megtéve, összesen 30 000 kilogramm súlyt cipelve tudták volna az „istállót” kitelepíteni. A termelőszövetkezet két esztendeje, 1978. július 5-én indította be baromfitelepét hagyományos technológiákkal. Rövidesen rájöttek, hogy ha a csirke-előnevelést is vállalják, egyetlen épülettel a kapacitást akár 30 százalékkal is növelhetik, amely a többletcsirke előállítására vonatkozó mostani felárak mellett feltétlenül kifizetődőnek számít. A broiler csirke kitelepítése azonban, az egyik legfárasztóbb munka megkönnyítése, további halasztást már nehezen tűrt. A telepen dolgozó 24, többségében női munkás nagy megterhelésnek volt kitéve, például az 1980-ra tervezett 3C0 vcgonnyi csirke értékesítése a takarmányozásban, a tartás- technológiában és főként a kitelepítésben a legkorszerűbb technikákat igényelte. Ennek érdekében szerelték fel (mindössze másfél órát igényel a baromfikitelepítő gépsor szerelése) az említett berendezést, amelynek köszönhetően a rakodási idő ugyan csak kis mértékben csökkent, viszont fele annyi munkaerő szükséges. A zárt csatornában futó felhordó szalagot rövid távközökben fel lehet nyitni és a broilereket a szállító csatornába helyezni. A rakodóterületen pedig akár féltucatnyi asszony is képes a szalagon érkező baromfit gépkocsikra rakni. A tegnapi bemutatón részt vettek Baranya baromfival foglalkozó üzemein kívül a gépgyártó, az állategészségügyi és állattenyésztő, a kereskedelmi szervezetek képviselőin kívül a baromfival foglalkozó vállalatok szakemberei is, akik a berendezés továbbfejlesztésére máris nagyon sok hasznosítható javaslatot tettek. L. J. Rádió mellett Egy szabályzat ürügyén... Újságírói ténykedésem hosz- szú évei alatt éppen eleget hallottam az úgynevezett „zárt- kert”-re vonatkozó vitákról, bonyodalmakról és igyekeztem a legnagyobb odaadással figyelni — mint a héten is egy rádióműsor alkalmából - de már az első percekben valami kattant a fejemben s attól kezdve az égvilágon semmit, de semmit nem értettem. Ma sem vagyok tisztában (s valószínű, nem is leszek) azzal, hogy mitől zártkert a zártkert, és melyik az a terület, amely nem annak minősül. Az sem mindegy, hogy a zártkert ,, . . . országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező városban vagy községben van", vagy más településben, és az sem, hogy a zártkert magántulajdonban áll-e, vagy az állampolgár tartós használatban veszi át az államtól, esetleg szövetkezettől. Ugyanis minden esetben más-más építési szabályzat van érvényben és a szabályzatok egy része néhány nap múlva — július 1- től - módosul, remélhetően a tulajdonosok javára. Az említett műsorban panaszkodtak a kerttulajdonosok (zártkerttulajdonosokl), hogy a korábbi rendelet csak 12 négyzetméter alapterületű gazdasági épület építését engedélyezi, s ez olyan szűk kis házikó, ahol az ember a nagykabátját sem tudja magára ölteni anélkül, hogy kezét a falba ne verje. A tizenkét négyzetméter alapterület valóban kicsi, de .. . ... De egyszer — az építési engedélyekben jártas szakemberek — mesélték, milyen következménnyel járna a „teljes építési szabadság”. Évtizedekkel ezelőtt - amikor még egyes rendeleteket senki sem vett komolyan ... — a városok határában először csak bode- gákat építettek a földtulajdonosok, aztán lebontották, helyére téglából emeltek egyre nagyobb épületeket, magyarán szólva családi házakat, később kialakultak kisebb-nagyobb utcák és egyszer benyújtották a „számlát" a tanácsnak: utat kértek, autóbuszt kértek, közvilágítást, vízhálózatot, boltot, bölcsődét kértek — vagyis kész tények elé állították az állami szerveket, holott az adott terület fejlesztése még csak szóba sem került. Az építésügyi szabályzat - természetesen - ennél fontosabb szempontokat is figyelembe vesz, de e fenti példa mindenesetre figyelmeztet. A július elsején életbe lépő módosítás több engedményt ad, például - megfelelő földterület esetén — 30 négyzet- méter alapterületű gazdasági épület létesítésére is. De azt hiszem, nem ártana magának az épületnek megjelenési formáját is valamiképpen szabályozni, ha nem is országosan előírt rendelkezés, csupán helyi tanácsi elképzelések alapján. A szőlővidékeken, gyümölcsöskertekben nagyon sok ízléses - tájba illő - épület látható megyeszerte. De sajnos találunk olyan otromba, „emeletes", ilyen-olyan tetőzettel eltátott házakat is, amelyek nemcsak a tulajdonos csapnivaló ízlését tanúsítják (egye fene, az ő dolga), hanem a környék természet adta harmóniáját bontják meg. És ez már sérti a közérdeket. Az építésügyi szabályzat módosított változatát a tanácsi szervek minden bizonnyal érthetően megmagyarázzák majd oz érdekelt kerttulajdonosoknak. Talán még esztétikai tanáccsal is szolgálnak. Rab Ferenc
