Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-27 / 175. szám
1980. június 27., péntek Dunántúli napló 3 Vezetőnek lenni a 80-as években A szentegáti Biedermann- kastély ma a Szigetvári Állami Gazdaság központja. Valamikor itt lehetett a fogadóterem, ahol most a gazdaság igazgatójával, Kasó Józseffel beszélgetek, a plafon kiképzése mutatja ezt: jól láthatók a térelválasztások a titkárság, a személyzeti és az igazgatói szoba között.. . — Elég ritka név a Kasó. — Igen. Fehérvár környékén találkoztam csak néhánnyal, olyanokkal, akik nem a közvetlen rokonságba tartoznak. Egyéves korában a csalód Sződligetre költözik, a főváros mellé; nővére, szülei ma is ott laknak. Termetét édesapjától örökölte, aki hentesmester. Kasó József állatorvos szeretett volna lenni, de végül is az Agráregyetem állattenyésztési szakára került. A gödöllői évek előtt egy ideig marósként dolgozott Angyalföldön. Ma is élénken él benne ez az időszak. — Amolyan emberré nevelő, emberré formáló közösségben éltem Angyalföldön . . . Kasó József már második ciklusban országgyűlési képviselő. — Hogy lesz az emberből jó vezető? Provokatív kérdés, nehéz válaszolni rá. — A gazdaságnál dolgozom a diplomaszerzés óta. Szente- gátot azért választottam, mert itt töltöttem a nyári gyakorlatot, megismertem a gazdaságot, tudtam, hogy mi vár rám. Végigmentem 1957 óta szinte valamennyi poszton, sok-sok embert megismertem, személyes barátságokat kötöttem. Állattenyésztési brigádvezetőként startolt Galambospusztán. Aztán üzemegység-vezető, főállattenyésztő, majd üzemelésvezető lett. Az igazgatóhelyettesi megbízatás 1962-ben datálódott, s 1969-től igazgató. Az igazgatói kinevezés kétszeres, hiszen 1974-ben, amikor egyesítették a két szomszédos gazdaságot — a szentegáti és a görösgali gazdaságokat — már másodszor iktatták be.- A gazdaság alapos ismerete, a sok éven át szerzett tapasztalat, jártasság — vezetői erény? — Igennel kell válaszolnom. Persze, nem egyértelmű igen ez: ilyen mérvű személyes ismeretség nem feltétlenül szükséges. Sőt néha még talán rossz is. — ön egy korábbi beszélgetésünkkor azt mondta: szerencsés embernek tartja magát. Miért?- Ezt többféleképpen is értem. Szüleimtől a következetes, kemény munkát tanultam. Az eredményre való koncentrálást. Feleségem megértő asszony, tudja, ha összegyűlik az elfoglaltságom, ha nem lehetek otthon, annak oka van. Ehhez rül pénzbe, csak néhanapján kíván nagyobb energiát az embertől, hogy kimondja. De megéri. Saját magát is figyelve a rossz szokások, beidegződések ellen is harcol. Ehhez mindjárt egy példát is hozzátennék: beszélgetésünk közben egy tollat forgatott ujjai között. Egyszer aztán rajtakapta magát, letette a tollat és többet nem vette fel .. . — A 80-as évek vezetői előtt - úgy tűnik - nagyobb a tér. Valahogy szabadabban mozoghatnak. — Alkotóbb légkörben élünk majd, bár tegyem hozzá: nálunk a gazdaságban eddig is így volt. A kezdeményezésnek mindig is híve voltam. A komplex meliorációba országosan is elsőként vágtunk bele. HasonElökészület a gépi fejéshez a karussel berendezésnél a gazdaság korszerű fejőházában jön a munkatársaim támogatása. Úgy érzem, maradéktalanul számíthatok rájuk. S végül: itt a gazdaságban is sok minden szerencsésen alakult, hiszen ha erre vagy arra kellett egy ember, engem vettek elő. Mindig ott voltam, ahol megürült egy állás ... — Az eredményre való koncentrálás feltétlen eredmény- centrikusságot jelent? — Eredmény nélkül a vezető nem vezető. De nem érzem magam a szó szerinti „feltétlen eredményesség" hívének sem. A termelés mögöttes tényezője az ember, érte folyik minden, így aztán nem szabad éppen őt szem elől téveszteni. Alapelveim között a „jó szóval” is ott van. A jó szó, ami nem kelóképpen kockázatvállalásnak tűnt az Agrokémiai Központ felállítása, vagy mondjuk a cukorrépadepó. — Mekkora ma a gazdaság? — Ha azt mondom csak, hogy 9200 hektáron gazdálkodik 1600 ember, még nem mondtam tulajdonképpen semmit. Még ugyan nincs a jó közepes gazdaságok sorában, nehéz feltételek között startoltunk és dolgoztunk nap mint nap, de évek óta nyereségesen gazdálkodunk. Alig 40 millióról másfél évtized alatt 600 milliósra nőtt a termelési értékünk. Mondja: ha néha elfárad, elkeseredik, mert a kudarcok sem kerülik a vezetőt — akkor egy vigasztalja: évek hosszú során felfelé ívelő a gazdálkodás trendje, mindig jobban élnek itt az emberek. — ön a sikert szereti? — Ki nem? Felesége tősgyökeres szigetvári; óvónő. Gábor fia orvos- egyetemre jár Pécsett. Tamás 15 esztendős, gimnazista. — ön töprengő típusú, vagy a gyors döntések híve? — Inkább a gyors döntések mellett maradok. Álláspontom: a Vezető éljen együtt, éljen a vezetett közösségben, ismerje, mint a tenyerét. így aztán ritkán kerül váratlan helyzetek elé, ha döntenie kell. Persze, akad így is „töprengős” téma, olykor elodázom a kérdést, néhány napig, amíg rendeződnek a dolgok. — És ha rossz a döntés? — Elismerem és gyorsan megpróbálok változtatni. Ugyanis senki sem tévedhetetlen. Ha nem ismerem el a rossz döntést, ez újabb gondokat szül ... Egy beismerés után nem lesz kisebb a vezető, legfeljebb átmenetileg veszít presztízséből. De ki fogja heverni. — Sértődés, sértődöttség? — Nem a kenyerem. Haragosom van-e, avagy nincs, nem tudok róla. Én nem haragszom senkire. A sértődékenység a legrosszabb tulajdonságok közül való, tévedésekhez, félreértésekhez vezet. Vallom: lépni kell mindig, a dolgokat tisztázni kell frissében, melegében. A legfontosabb vezetői tulajdonságok között említi Kasó József: az ember mindig tudjon újítani, újítani önmagát, formálni környezetét. Állandó fejlődés az élet, megállás nélkül. (Ez már közhelyszámba megy.) De az új feladatokat új módszerekkel és új szemlélettel kell megközelíteni és megoldani. — A vezetés csapatmunka. Olyan vezető társakra van szükség, partnerekre, akik tudnak együtt gondolkozni, akik tűdnek együtt tervezni és o terveket megvalósítani. — Milyennek ítéli a gazdaság kollektíváját? — Jó közösségnek. Sok embert személyesen is ismerek, s tudom, ha látják az értelmét a munkának, ha tiszták a célok, szeretnek dolgozni. De még vannak e területen is tartalékaink. — ön két hétig egyfolytában még soha sem volt szabadságon. Mikor töri meg ezt a ,,beidegződést"? — Nem tudom. — Szenvedély? — Ki tudja, talán a munka. Néha vadászom, de őszintén: megvagyok a vadászat nélkül is. Az egészséges életmód híve vagyok és nagyon szeretek olvasni. Kozma Ferenc Baráti szálak Pécs és Lahti között Lahti utcarészlet K étévenként találkoznak egymással a finn—magyar baráti kapcsolatokat ápoló lahti és pécsi klub vezetői. Ezúttal a Finn— Magyar Társaság lahti szervezetének elnöke, Raimo Hulkko- nen és a szervezet vezetőségének tagja, Helinä Fiién látogatott Pécsre. Az elmúlt heti itt-tartózkodásuk alatt ismerkedtek Baranya megye, Pécs város történetével, kultúrájával, a lakosság élet- és munkakörülményeivel. Vendéglátóikkal, a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága mellett működő Magyar- Finn Baráti Klub vezetőivel, tagjaival beszélgettek a kapcsolatok tartalmáról, további alakításáról. A javaslatokat egyeztető találkozón mi is részt vettünk. Ekkor beszélgettünk Helinä Fiién asszonnyal és Raimo Hulkkonennel. Mindenekelőtt arra kértük őket, mutassák be a Finn—Magyar Társaság lahti szervezetét. — Sok barátja van nálunk a magyar népnek — mondja Rai- mo Hulkkonen. A Finn-Magyar Társasághoz 30 csoport tartozik. Közülük a legnagyobb a mienk — 300 taggal. Huszonnyolc évvel ezelőtt alakultunk, vagyis két év múlva ünnepeljük a 30 éves jubileumot. Az a célunk, hogy minél jobban megismerjük a magyar nép életét, történelmét, kultúráját. Sokféleképpen igyekszünk ezt elérni. A legmaradandóbb élményt, legtöbb ismeretet a látogatások jelentik. Ilyenkor nemcsak a nevezetességeket nézzük meg, hanem vendéglátóink otthonában családtagjaikkal is találkozhatunk. Rendkívül vonzók azok az ismeretterjesztő előadó, sok, bemutatók, amiket a Baranyából hozzánk érkező szakem. berek, együttesek tartanak,. Mondanom sem kell, hogy ezek nem havonta* sorra kerülő események, így a legtöbb rendezvényt mi szervezzük magunknak Magyarorszáról, Baranyáról. Megemlékezünk az önök nemzeti ünnepeiről, magyar írók, költők életét, műveit ismertetjük, kiállításokat, vetítettképes előadásokat szervezünk.- önök hogyan kerültek a szen/ezetbe? Kizárólag műszaki értelmiségieket szólít vetélkedésre a „Ki minek szakértője?" elnevezésű KISZ termelési versenymozgalom, azaz közülük is ozokat, okik legalább két évet eltöltöttek már munkahelyükön, jól dolgoznak és akad olyan ötletük, javaslatuk, ami. vei érdemes foglalkozni. A MÁV Pécsi Igazgatóságán 24-en neveztek a versenybe, közülük 13-an írták meg o szakdolgozatot. A zsűri kilenc fiatalnak ítélte oda „A szakma ifjú szakértője" címet, s vele o pénzjutalmat. Köztük Bokor Ferenc üzemviteli ügyintézőnek és Fekete István ügyviteli ügyintézőnek. Bokor Ferenc rutinos versenyző. Már szakmunkástanuló korában szívesen vetélkedett a szakma kiváló tanulója címért. Az iskola után lakatosként kezdett dolgozni a vasútnál. Közben elvégezte a közlekedésgépészeti szakközépiskola vasútgépészed szakát, majd a MÁV tisztkép- zőt. Évekig művezetőként dolgozott. Három évvel ezelőtt helyezték ót az igazgatóság központjába. Fiatat műszakiak a vasútért Ki minek szakértője? Hasznosítható ötletek, újítások — A műhelybeli tapasztalataimból élve neveztem a versenyre — mondja. — Hálótervet készítettem a teherkocsik részlegvizsgálatára. Sok mé. rés, számolás eredményeként készült a terv, és alkalmazásával még szervezettebbé tudjuk alakítani a munkafolyamatokat, lecsökken a normaidő. De Bokor Ferencnek nem ez az egyetlen ötlete, amivel az igazgatóság munkáját segítette. Két újítási javaslatát jelenleg bírálják. Ám versenyen kívül és minden jutalom városa nélkül is kidolgozott már olyan munkamódszert — négytengelyes személykocsik részlegvizsgálatára —, amit hasznosítás céljából szétküldött a műhelyekbe. Fekete István egy kolléganőjével, Halas Lászlónéval együtt nevezett a versenyre. Ők a munkaerő-gazdálkodás egyes részterületeit vizsgálták a számviteli főnökségen. A fluktuáció arányaitól, okaitól kezdve foglalkoztak a nemek életkor szerinti megoszlásával, a nők, különös tekintettel a családos anyák helyzetével, a munkahelyi légkörrel. — Mi a feltárás, a megismertetés igényével készítettük ezt a dolgozatot — mondja. — Nem törekedtünk a teljességre, az összefüggések csokorba gyűjtésére és a tennivalók megjelölésére. Tudjuk, hogy a felmérésünk adatait elemzik mojd a vezetőink, s mi akkor is nagyon örülünk, ha csak egyetlen olyan intézkedésre kerül sor, aminek a szükségességére a mi anyagunk hívta fel a figyelmet. — Tudna példát mondani egy ilyen tennivalóra? — Meglehetősen magas a főnökségen dolgozók átlag- életkora. Ezt az állítást a mi felmérésünk megerősítette. Itt az utánpótlás — különösen a sokat vidékre iáró leltározóknál — biztosítása lehet egy feladat, — Nem ünneprontásként kérdezem, de a felmérés el. készítése után valóban e terület szakértőjének érzi magát? — Szó sincs róla! — tiltakozik Fekete István. - Mi is sokszor beszélgettünk arról, hogy mennyire szerencsés e versenymozgalom neve, 'illetve életkorhatára. Mire kikerül az ember a főiskoláról, egyetemről — fiúknál még hozzájön a katonaidő — 24—25 éves. Egy kis gyakorlat, plusz bátorsággyűjtés az első versenyre, s már itt a harminc év, a korhatár. De ez csak formai kér. dés, nevet mindig lehet változtatni. A fő, hogy a verseny sok fiatalt megmozgatott. Olyanokat is, akik végül mégsem jutottak el a finisig, de gondolkodtak, akartak és legközelebb ismét megpróbálják. És ez a lényeg. T. É. — Én finn nyelvszakos tanár vagyok — folytatja Raimo Hulk, kanén. — Két évvel ezelőtt megkért a szervezet, hogy a Pécsről Lahtiba érkező barátainkat tanítsam a mi nyelvünkre. A néhány nap alatt számos barátot találtam, akik felkeltették az érdeklődésem. Szerettem volna ápolni a barátságot, egyben közelebbről megismerni a hazájukat, életüket. — Engem a barátaim hívtak meg a szervezet rendezvényeire — folytatja Helinä Fiién. — Több alkalommal mint vendég jártam az előadásokra, ünnep, ségekre. Mivel nagyon jól éreztem magam köztük, s a nálunk vendégeskedő pécsiek közül én is több kedves ismerősre találtam, beléptem. Ennek már öt éve. Banktisztviselő vagyok, engem választottak gadasági felelősnek. — Milyen forrásokból származó pénzzel gazdálkodnak? — Hasonlóan a pécsiekhez, mi is kapunk támogatást, ám a pénzünk jelentősebb részét ősz. szeadjuk. Tagsági díjat fizetünk. Ez évi kétszáz forintnak felel meg. A látogatások költségeit — szintén úgy ahogy a pécsiek — saját zsebből fizetjük. — A két szervezet a két testvérváros közötti barátság jegyében rendszeresen egyezteti a kapcsolat alakítását. Most miben állapodtak meg? — Két évre szólóan, nagyvonalakban beszéltük meg a továbbiakat. Lahti és Pécs város Tanácsának vezetői a közeljövőben találkoznak szintén meg. beszélés céljából. Mi úqy határoztunk, hogy amit a két város elhatároz a jövőt illetően, azt saját programunknak is tekintjük. Az eltelt évek nagysze. rű példája nyomán ezt előre vállaltuk. A testvérvárosi kapcsolatok jegyében érkezik hozzánk a nyáron a Mecsek tánc- együttes. Mi is részt veszünk az előkészületi munkákban, s természetesen ott leszünk a fellépéseiken is. Ami a két baráti klubot illeti: folytatjuk a nyelvtanuló csoportok cseréjét. Idén a pécsieket várjuk, jövőre mi jövünk ide. Az előadócsere keretében — dr. Andrásfalvy Bertalan előadókörútját viszonozva — Lahti város Történeti Múzeumának igazgatója jön majd Pécsre előadásokat tartani. Hasznosnak találnánk környezetvédelmi szakemberek tapasztalatcseréjének megszerve. zését. Folytatjuk a hazánkról, vá. rosunkról megjelenő kiadványok cseréjét. Bővíteni akarjuk a ma. gyár—finn levelezők táborát. Abban is megállapodtunk, hogy nemcsak a két szervezethez tar. tozó, hanem valamennyi Pécsről Lahtiba, illetve Lahtiból Pécsre érkező turistát segítjük a tájékozódásban, a nevezes- ségek megismerésében. Tervezzük, hogy a jövőben mindkét fél igyekszik többet megmutatni hazájából, vagyis tájegysége, két bemutató programokat szervezünk. Török Éva Képviselő és igazgató
