Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-21 / 169. szám

2 Dunántúlt napló 1980. június 21., szombat Tanévzáró a zeneművészeti főiskolán Huszonketten végeztek az idén a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskolo pécsi ének. és zenetanárképző tagozatán. Olyan pálya ez, ahol nem kell félniük a friss diplomásoknak attól, hogy nem kapnak állást. A végzettek létszámának o két. szeresét is el tudnák helyezni a Dunántúlon. A diplomákat a tanévzáró ünnepély keretében tegnap dél­előtt adta át Antal György igaz­gató. Tizenkét hallgató évközi munkája elismeréseképpen pénzjutalmat kapott. Ugyancsak ezen az ünnepélyen adták óta két első és egy második díjat a Weiner-bizottság által rende. zett kamarahangverseny si­keres szereplőinek. A most diplomát szerzett ze­netanárok szétszélednek a Du­nántúlon. Ketten zenekarban fognak játszani - Szombathe­lyen és Pécsett — egy fiú a Ze­neakadémiára jelentkezik, a többiek tonítani fognak. Akik Pécs környékén kaptak állást, visszajárnak majd a főiskola zenekarába muzsikálni. Mint o korábban végzettekre, rájuk is épít Antql György az elkövet­kező hónapok, évek sokasodó feladatainak ellátásában. A kis létszámú tagozat hallgatóiból alakult zenekar ugyanis most már több éve járja a megye városait, nagyközségeit, és diákhangversenyek sorát bo. nyolítja le a Filharmónia ren­dezésében. A hallgatók többsé­ge énekel a Liszt Ferenc Kó­rusban is, amelynek oratórium, bemutatóit nemzetközi viszony, latban is nagy figyelemmel kí­sérik. Lequtóbb Fialléban, a Fföndel Társaság ünnepi ren­dezvényén emlékeztek meg el­ismeréssel a nagy zeneszerző kultuszának pécsi ápolásáról. Megszépült a szigetvári fürdő Új köntösbe öltöztetve fogad, ja a vendégeket a szezon kez­detétől a szigetvári termálvizes fürdő. A felújítás során egy 800 férőhelyes, nyári vállfás öltözőt építettek a Szentlőrinci Költ­ségvetési üzem dolgozói, kor­szerűsítették a szociális helyi­ségeket, raktárakat, karbantar­tó műhelyt alakítottak ki. A ré­gi. elavult medence feletti te­tőszerkezetet kicserélték, mely­nek tetejére hullámos poliész­tert szereltek. A fürdőterület mintegy 2000 négyzetméterrel bővült. A parkosítás mellett a medence köré a Harkányban gyorsan népszerűvé vált csú­szásmentes műanyagot terítet­tek, megerősítették a medence oldalfalát, s kékre festették a medencét. A szigetvári fürdő­ben egyidőben 3500 fürdözőt képes fogadni a Baranya me­gyei Fürdő Vállalat. Az idei nyártól már nemcsak a 36—39 Celsius-fokos vízért, hanem az esrtétikus környezetért is érde­mes lesz felkeresni a fürdőt. Tömegek a megállókban, buszok konvojban Járdák, útfelvágások helyreállítása Pécsett Szervezettség, szakképzett­ség hiánya, mostoha időjárási viszonyok — főleg a téli idő­szakban — nemtörődömség? Is­is, és még sok más is közre­játszik abban, hogy a felbon­tott és frissen visszadolgozott úttest és járda nincs egy- szintben a környezetével, re- pedezések, alámosások, süllye­dések ékesítik az amúgy sem kiváló minősítésű útburkolato­kat. Pécsett a Városi Tanács néhány éve igyekszik össz­hangot teremteni az útbontást végző kommunális vállalatok­kal, hogy azok szervezetten bontsanak, ha szükséges, és a munkák elvégzése után minél gyorsabban, a lehető legjobb minőségben állítsák helyre a bontás előtti állapotot. Az egyeztetések hatása érezhető, ám a város közterületeinek ál­lapota és a közúti forgalma még színvonalasabb munkát kívánna meg. A japán metró tuszkoló em­berei jutnak eszembe a pécsi Konzum Áruház előtti buszmeg. állóban. Elkelnének itt is a reg­geli, vagy még inkább a dél­utáni csúcsforgalomban! A vá­ros kelet-nyugati irányú forgal. mának túlnyomó részét lebonyo­lító 20-as, 28-as. 27-es megál­lójánál láttam, hogy a* néhány perc alatt összegyűlt tömeg rohammal igyekszik bevenni a csuklós busz három vagy négy ajtaját, több-kevesebb sikerrel. Külső segítséggel még a lent. maradottak is felférhetnének, hiszen néhány percig oz edzet­tebb utasok kibírják, összeesni pedig nem lehet, mert nincs hova. Pécsett azonban nincs szükség a japán módszerre. Az a néhány utas, aki lemarad al­kalmasint a buszról, a követke­zővel — ami leqfeljebb egy perc múlva érkezik — simán to. vább juthat. Nem beszélve a kb. 30 másodperc múltán fel­szállni akarókról, akik esetleg ultizhatnának is az odaérkező buszon, feltéve, ha legalább hárman összegyűlnek. Félre a tréfával, hiszen na­gyon is komoly dolog ez! Régi panaszuk ez a Budai vám és Űjmecsekalja között utazóknak, hogy rengeteget kell várni a megállóban, ha nem a kellő időben érkeznek a megállóhoz, okkor viszont egy sereg ideges, esetleg agresszívvá vált ember gyűlik össze. A POTE-től a 48- as térig egy úton halad a há­rom említett járat. Csakhogy az indításnál nem osztják el úgy, hogy legalább ötpercenként ér. kezhessen egy-egy a megállóba, hanem egyszerre. Példo kell? tessék! Tegnap délutón 15 óra a Konzum előtt: jön a 20-as, meg­rohanják. Két fiatal fiút lelök­nek a lépcsőről. Ők maradnak, a busz megy. Harminc másod­perc telik el, jön a 27-es, köz­vetlenül utána a 28-as. Mintha vasúti szerelvény lenne. Tíz perc elteltével ismét o húszas, nyomában a huszon- nyolcassal. Az először látott 27-est húsz perc múlva követte az újabb. Sorolhatnám, de felesleges. Egy órát töltöttem ott, s ez így történt előbb is, utána is, na­ponta. Hajlamos vagyok azt hin­ni, hogy ez nem kizárólag a bel­városi közlekedési csúcs, a sok — gyakran meghibásodó — for­galomirányító lámpa számlájá­ra írható. Már csak azért sem. mert tegnap reggel Kertvárosban, a 39-es autóbusz végállomásán a kiírt követési időnél öt perccel többet vártam az indulásra. Hasonlóképpen a főpályaudvar előtt 15 perc volt a várakozási idő az ígért tíz helyett. Azt sem igen lehet megma1- gyarázni, hogy az újmecsek- aljai végállomástól már két megállónyira szinte konvojban közlekednek a buszok. S nem­csak tegnap reggel láttam ezt, hanem sokszor és csendes ber­zenkedésemhez jó néhányon csatlakoztak. A megállóknál - legalábbis egy részüknél — dicséretes mó­don elhelyezték a tájékoztató táblákat, melyekről leolvasha­tó, hogy a napnak melyik sza­kában mennyi a buszok követé­si ideje. Nem biztos, hogy a1 je­lenlegi pécsi forgalmi helyzet mellett erre mindenütt számítani lehet. De a végállomásokon, legalább az indításoknál le­gyen ez pontos. Mert nem biz­tos, hogy a menetidő tartását azzal kell biztosítani, hogy ese. tenként a lélekszakadva rohanó utas előtt becsukva az ajtót kell időben elhagyni a megállót. Kurucz Gyula Tömegbosszantó tömegközlekedés Az őrsvezetők XIII. országos találkozója Közös dalolással készülődnek ez úttörők az esti műsorra a si- kondai táborban Fotó: Proksza L. A minap a Városi Tanács építési és közlekedési szakem­berei tanácskozásra hívták meg a pécsi közművek cseré­jét, hibaelhárítását és az utak helyreállítását végző vállalatok vezetőit, szakembereit, hogy megvitassák az előrelépés le­hetőségeit. Tehát a hiányossá­gok gyors és végleges meg­szüntetésének elősegítése, a város rendezettségének javítá­sa vezérelte a megbeszélés kezdeményezőit. A kerületi hi­vatalok összevonásával egysé­ges, első fokú útügyi hatóságot hoztak létre, ezzel egyszerűsö­dött a beruházók és a kivite­lezők kapcsolata a hatósággal és egyre inkább egymással is. Búcsúzik a tábor Sikondai úttörőtábor úgy a délutáni szieszta idején, aminek most nyoma sincs: a felnőtt ve­zetők az értékelő táborgyűlést szervezik, a gyerekek a zászló előtti téren játszanak, énekel­nek, vagy az esti műsor előké­születeit figyelik. Háromszáz gyerek jött össze az „Őrsvezető" című lap pályá­zata alapján az ötnapos bara­nyai táborozásra, hogy kicserél­jék ötleteiket, módszereiket, má­soknak is kölcsönadják saját úttörőközösségük hagyomá­nyait, tapasztalatait. A gyerekek az öt baranyai vá­rosban eltöltött napok élményeit mesélik, hiszen a tanácskozás és az ismerkedés mellett számos iz­galmas programban vehettek részt, mint például szerdán a történelmi hadijátékon, vagy csütörtök este a hétpróbás éj­szakai akadályversenyen, ami­kor — stílusosan — XIII. Örs ve­zér, Sikond várurának Klotild nevű leányát kellett megszaba­dítani a hétfejű sárkány fogsá­gából. Ettől álmosak még most délután is kissé a gyerekszemek, de sebaj: nagyszerű játék volt! Ekkor gyűjthették össze a 'kin­cset a tegnap délelőtti mód­szervásárhoz, ami olyan vásár volt, ami a nagykönyvben meg van írva; nyüzsgés, egymás sza­vába vágó kikiáltók, s néhány baranyai népművész is kiállítot­ta „portékáját", s egyben be­mutatta mesterségét. A vásári kava'lkádhoz képest a délután csendesebb: van idő és alkalom egy kis beszélgetés­re azokkal a gyerekekkel, akik pályázatukkal nívódíjat értek el, akiknek ötleteit a legtöbben „vásárolták meg", jegyezték fel a noteszukba. Legnagyobb si­kere talán Nagy Csilla nyolca­dik osztályos kislány által felta­lált úttörődominó játéknak volt, de igencsak kelendő volt Szabó Lali mernyei pajtás őrsi társas­játékának, Kovács Adrien mo­sonmagyaróvári kislány őrsi naptárának, vagy Boros Vali Borsod megyei őrsvezető össze­rakás játékának. Balogh Csaba szabolcsi kisfiú pedig éppenség­gel az őrsi kitüntetéseket talál­ta fel.- Annyit fő a fejünk, hogy milyen programokat találjunk ki a gyerekeknek - mondják a fel­nőtt úttörővezetők -, pedig íme, csak hagyni kell, hogy ők ma­guk találják ki a játékaikat. D. I. Ha már bontani kell ... A tanácskozáson kihangsúlyoz­ták, nem mindegy, hogy készí­tik a munkaárkot, hogy az egyenes szélű aszfaltkivágás helyreállítása, szintbe hozása műszakilag, esztétikailag is megfelelőbb. Az sem mindegy, hogyan tömörítik vissza a göd­röt, milyen útalapot készítenek, hagynak-e helyet a borítóré­tegnek. A legfontosabb mégis a tervszerűség betartása, a megfelelő sorrendben: a léte­sítési, útfelbontási és legvégül a munkakezdési engedélyek megkérése — ezek betartása a garancia, hogy a munkákat gyorsan, szakszerűen és jó mi­nőségben lehessen elvégezni. Tavaly 54 000 forint bírságot róttak ki a rossz munkát vég­zőkre, idén eddig több tízez­ret. Az első fokú útügyi ható­ság a jövőben nem a vétkes vállalatot, hanem annak a ki­vitelezéséért felelős építésveze­tőjét bünteti személy szerint. Mór ennek elkerüléséért is ér­demes jól dolgozni, hogy a vá­rost csúfító, a közlekedést za­varó munkaárkok mielőbb el­tűnjenek az utakról, a járdáké ról és helyüket se jelezze ká­tyú, süllyedés, hepe-hupa. M. L. Mindennapos kép a Konzum megállójában, a 20-asnál A pécsi utcák és járdák alatt meghúzódó közművek gyakorta adnak életjelt ma­gukról, ilyenkor jönnek a szak­emberek, bontják az aszfaltot, munkagödröt ásnak, helyreál­lítanak, visvatemetnek és . . . A városképet csúfító és a köz­lekedés biztonságát veszé­lyeztető kátyúk, bukkanok, re­pedések, valamint a sokáig nyitva hagyott munkaárkok és -gödrök is árulkodnak, nem mindig mennek hibátlanul a dolgok. Erb János felvétele Sikeres üzemi próba a Paksi Atomerőmű hűtővízrendszerében ♦ T rabant személyautó is ké. nyelmesen elférne ab­ban a csővezetékben, amelyben a Duna vize eljut a Paksi Atomerőmű üzem! főépü­letébe. Az első két reaktorbiok. kot kiszolgáló hűtővízrendszer építése fontos eseményhez ér­kezett. sikerrel végrehajtották a „hűtőkör” negyvennyolc órás üzemi próbáját, ami azt jelen­ti, készen áll az I. reaktorblokk turbináinak üzembe helyezésé­hez. Ezzel a vízzel hűtik majd az elhasználódott gőzt, addig azonban a próbákhoz is sok víz kell. A hűtővízrendszer teljes tech. nológiai szerelését a Ganz- MÁVAG végzi fővállalkozásban. A vízkivétel az energiabáziste­rületén, a Dunából leágazó mesterséges csatornából törté­nik, amelynek partján négy da. rab egyedi tervezésű Ganz- MÁVAG gyártmányú szivattyút szereltek fel. Teljesítményükre jellemző, hogy egyetlen gép annyi vizet képes kiemelni, amennyi Budapest egy napi szükségletét fedezné, illetve ez a szivattyútelep annyi vizet tud kiszippantani a Dunából, mint a Tisza átlagos vízszintjének megfelelő vízmennyiség. A szi­vattyúkat meghajtó 3500 kW tel­jesítményű motorok a Ganz Villamossági Művek Gyárában készültek. A víz további útja a szűrőházba vezet, ahol hat és fél méter átmérőjű dobok pa­lástján keresztül szűrik, tisztít­ják. Feladatának teljesítése, a kondenzátor hűtése után a víz két méter átmérőjű betoncsator­nákba ömlik. A felmelegedett víz hőmérsékletétől függően vagy teljes egészében a Duná­ba jut vissza, vagy egy része ismételten a hűtőkörbe kerül, amelyben kb. egy kilométer utat tesz meg. A vízlágyító, az indítókazánok, a 120 kV-os alállomás után a hűtővízrendszer a negyedik olyan segédlétesítmény, amely az atomerőmű működéséhez nélkülözhetetlen és már üzeme, lésre képes. A következő ne­gyedévben az atomerőmű áram­ellátására szolgáló 400 kV-os alállomás próbája' következik. frabant is elférne a csővezetékekben

Next

/
Thumbnails
Contents