Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)

1980-06-02 / 150. szám

Kedvező nyári Jön a jugoszláv áru A z idei nyáron mura­szombati virslikon- konzervet is ehetünk és hozzá jóféle becsei sört hörpinthetünk, mindemel­lett talán azt is megérjük, az asszony nem küld el bennünket Eszékre pettyes harisnyanadrágért, mert idehaza is kapható lesz. Az idei nyárra többek között ezt ígérik a magyar—ju­goszláv határmenti cseré­ben érdekelt pécsi cégek. Mindezeken felül ismertet­jük a söripar idei import­listáját, s a pécsi Konzum Aruház külföldi áruházi he­teinek menetrendjét. Az Univerzum Szövetkezeti Vállalat a HUNGAROCOOP- F>oI a határ menti cserében az idén is számos fogyasztási cik­ket hoz be Jugoszláviától. Az ország más részein tele vannak az élelmiszerpultok jugoszláv húskonzervekkel, e választékbő­vítő készítmények kínálatát sze­retnék Baranyában is állandó­sítani. Szabadkával kötöttek üz­letet, ahonnan a nyáron másfél vagonnyi vagdalthús-konzerv és dobozolt sonka érkezik. A ja­nuárban gyorsan elfogyott jugo­szláv konyakot is viszontlátjuk, a zágrábi Podravka cég 3000 kar­ton (1 karton = 12 üveg) Emi­nent brandyt szállít. Még ebben a hónapban 130 ezer darab — testszínű és fekete harisnyanadrágot hoznak be Ju. goszláviából. Újabban nagy di­vatja1 van a turisták jóvoltából Jugoszláviából behozott pettyes harisnyanadrágoknak, az Uni­verzum ezek behozataláról is tárgyalásokat folytat. A napok­ban újabb cipőszállítmány is ér­kezik odaátról. A TÖZÉP-telepek és a szövet­kezeti áruházak ci'kklistáját szí­nesítik a jugoszláv építőanya­gok. Ablakokat, ajtókat, pvc- redőnyöket már eddig is hoztak be, még ebben a hónapban to­vábbi 1000 darab, nemesfából készült, tetszetős ajtó és ajtótok érkezik. Júliusban és augusz­tusban 10 vagonnyi mintás, ke- rámiautánzatú, 20X20 centis csempét is útnak indítanok Ju­goszláviából. A határ menti csere szép eredményeként jú­liustól folyamatosan 10 ezer tonna mészhidrát érkezik be, mely köztudottan igen keresett a magánépítők körében. Az Univerzum a pécsi Konzum Áruház megbízásából az idén 15 millió forint értékű áru be­hozatalára vállalkozott a kör­nyező szocialista országoktól a Konzum külföldi áruházi hetei­re. Az áruházi hetek menetrend­je: június közepén csehszlovák, júliusban lengyel, augusztusban NDK, szeptemberben román hét. A Konzum Áruház is szeretne további áruházi heteket rendez­ni : szeptember elején bolgár, októberben jugoszláv hetet. A KONSUMEX pécsi kiren­deltsége a határ menti cseré­ben már eddig is hozott be jugoszláv húskészítményeket. Most Muraszombatról 15 tonná­nyi sertésmájkrém- és virslikon- zerv beérkezését várják. Köz­ben a bellyei kombináttal is tár­gyalások folynak vákuumfóliába csomagolt virsli vásárlásáról. A nyáron a KONSUMEX többek között selyem méterárut, cipőt és szőnyeget sze­retne behozni. A határ menti ügyletek régi cikke a jugoszláv sör. Miután a fogyasztási szövetkezetek igény­lik, az Univerzum az idén is sze­retne behozni sört, a miniszté­rium engedélyére várnak. Ami viszont már biztos: a magyar söripar jóvoltából az idén is megjelennek az üzletekben és a vendéglőkben a már ismert külföldi sörök. A pécsi Pannónia Sörgyárban megtudtuk, legna­gyobb mennyiségben szlovák sör érkezik. Ez hiányokat pótol, míg a többi import sör inkább a választékot bővíti. Folyamato­son érkezik a címke rajzolatá­ról „táncos"-nok elkeresztelt lengyel sör, júliustól az apatini Jelen pivo és a becsei sör. Még ebben a hónapban megjelenik az osztrák Stefi sör, ezt elsősor­ban a vendéglátóhelyek kapják. Sör, húskonzerv, építőanyag Külföldi hetek a Konzumban Jó hír, hogy az év első öt hó­napjában időarányosan minden eddiginél több sört gyártott a Pannónia Sörgyár, s év végéig ezt az ütemet szeretné tartani. A sör mellett ugyancsak régi cikke a magyar—jugoszláv határ menti cserének a Vegeta. Nincs se pulton, se pult alatt. Vajon miért nem hoznak be? Az Uni­verzumnál megtudtuk, a minisz­térium megtiltotta importját, ar­ra való hivatkozással, hogy étel­ízesítőket idehaza is gyártunk már. Minket mindenesetre tűnő­désre késztet a döntés. Ügy tudtuk, egyenesen kívánatos versenyeztetni a hazai árucik­keket az importcikkekkel. Ha olyan jók a magyar ételízesítők, akkor a Vegeta kereslete úgyis magától lemorzsolódik. A ta­pasztalatok azonban egészen mást mutatnak. Itt Baranyában o fogyasztók nagyon is hozzá­szoktak és keresik a Vegetát. S most mi történik, ha nem hozzuk be? A Vegete is felirat­kozik a csempészáruk és a fe­ketepiac listájára. így viszont sokkal drágábba kerül a ma­gyar fogyasztónak. Miklósvári Zoltán |§i(M tőbbei| Mi lesz a gépíró- lányokkal? Stop az adminisztráció­ban, kevesebb mosoly az arcokon Valószínű, hogy június és július hónapban Pécsett, a ta­nácsi munkaközvetítő irodában ugrásszerűen növekszik az ad­minisztratív munkaköröket kere­sők száma. Ezt dr. Kárpáti Jú­lia mondja, a Városi Tanács osztályvezetője, s utal arra, hogy a középiskolák rövidesen szélnek eresztik a végzősöket. Akiknek nem sikerül az egye­temi felvételi, nehéz helyzetbe kerülnek. Főleg a lányok van­nak gondban, s közülük is azok, akik általános tagozaton jártak, s már most meg kell szokniuk a gondolatot, ha pénzhez szeretnének jutni, a fizikai állások nagyobb lehető­séggel kecsegtetnek. Természetesen mindez nem jelenti, hogy új arcok nem tűn­nek fel a leíró szobákban, hogy a mindennapjaink hangulatát indító mosolygós titkárnők ma­holnap az utcára kerülnek, s hogy a gépíró-gyorsíró lányok szakmát vesztenek. (Vagy ta­lán ez is előfordul?) Bóday Barnáné, a Pécsi Gépíró és Gyorsíró Iskola igazgatónője bizakodó. Az idén végeznek először általános képzésben is részt vett gép- és gyorsírók az iskolán, s egyelőre senki nem kérte a tanárokat: segítsenek elhelyezkedni ... A két év alatt a nappalisok a szakmán kívül — vagy ha tetszik, a szakma keretében — gazdasági és jo­gi ismereteket, irodai ismere­teket és levelezési ismereteket is tanultak. Emellett humán tantárgyak is gazdagították a tananyagot. A most végzett 16—17 éves lányok többet kap­tak az iskolától, mint korábban bármikor. Havonta általában 60—80 gépelni, gyorsírni tudó, admi­nisztratív dolgozót kerestek a pécsi üzemek, vállalatok, in­tézmények, s most jó, ha 1—2 igény befut a munkaközvetítő irodába. Közben a vállalatok „leépítenek”: hosszú gyakor­lattal rendelkező adminisztra­tív dolgozók keresik a megél­hetést jelentő munkahelyet, s kopogtatnak nap mint nap a munkaközvetítő ajtaján. Nyil­vánvaló következtetés: a gyors­író iskola három osztálya — mintegy 80—90 diáklány — mind nagyobb gondban lesz. A Radnóti Miklós Közgazda- sági Szakközépiskolában egy közelmúlt felmérése nyomán vált ismertté: a most végzősök nagy hányada még nem tud­ja, hogyan tovább? Pedig a szakközépiskola közgazdász középkádereket képez számvi­teli-gazdálkodási, pénzügyi és igazgatási-ügyviteli vonalon. Márkus József, az iskola igaz­gatója elmondotta: már az úgynevezett „adminisztrációs stop" megjelenésekor meg­csappant a felvételizők száma, s most is éppen hogy megvan a 25—25 fő a három végzős osztályban. Mindehhez tegyük hozzá: a közgazdasági szak- középiskola neve a szakmai képzést illetően jól cseng, s érdemes a vállalatok figyelmé­be ajánlani a következőt. Sok szakképzetlen munkás dolgozik az adminisztrációs munkakörök útvesztőiben, s létszámkeretek kitöltésekor erre is érdemes figyelni. Álljon itt Márkus Jó­zsef mondata: „Amikor tőlünk vittek el végzőst, döbbentek rá a vállalatnál, hogy három— négy ember munkáját el tudja végezni egyedül..Ugyan­akkor a megyék rangsorában Baranya képez a legkevesebb közgazdasági középkádert. Mindenesetre elég vegyes a kép, ha a gépírók, könyvelők, statisztikusok sorsához közelí­tünk — az elhelyezkedési le­hetőségekben. Az intézmények — iskolák — bizakodóak; Ba­ranya befogad évente 70—80 érettségizett közgazdászt, ugyanennyi gyors- és gépírót. Csak mind nehezebb felkutat­ni az állásokat, mind nehezeb­ben találkoznak az azonos nyelven beszélő munkáltatók és munkavállalók. Közel az egy-két hónap, egy-két év munka nélkül helyzet — ha az adminisztratív állásokat néz­zük. Egyre kevesebb mosoly lesz a lányarcokon, mint ahogyan egyre kevesebb idő jut majd a kávéfőzésre, csevegésre. S a pályaválasztás előtt kétszer is meg kell gondolni, hogy melyik utat válasszák. Mint ahogyan azt Kárpáti Júlia említette: „Az egyének életpályáját, sorsát, végső soron a közhangulatot ,is befolyásoló döntések mö­götti gazdasági szükségszerű­séget is fel kell ismerni ahhoz, hogy a kudarcot ki-ki elkerül­je” Kozma Ferenc Macerátum a tölgyfa hordóban A magyarok már o honfoglalás •lőtt ismerték a perzsiai erede­tűnek kikiáltott diófát, később is leveléből, termése kopácsából és válaszfalából gyógyító teákat főz­tek, hordó*, bőr* és hajmosó sze­reket készítettek. A gyógyhatása még közismert, de a Herbaria hiába próbál például héjat, le* velet gyűjteni. Két gyűjtő Pécsett az őszi—téli szezonban több tízezer diót tör fel, hogy egyenként 10— 12 kilónyi választólemezt nyerjen. „Babramunka", nem éri meg o dióval foglalkozni. Néhányon legfeljebb likőrt állítanak elő, de ennek a gyártása nagyüzemi szinten elsősorban Olaszországban terjedt el. Diópálinka főzésével hazánk­ban sose próbálkoztak, »még háznál sem. Az idei tavaszra a Bajai Mezőgazdasági Kombinát vaskúti kertészeti üzemének szeszfőzdéjében két év utó i fi Loib! Sándor üzemvezető irány.- totta próbálkozásoKCt siker ko­ronázta. Az első évben leszedték a zöld diót, amikor a csonthéjat még át lehetett szúrni egy gyufa­Egy kormányrendelet várható temetése A luxusadó végnapjai? II valóság túlhaladta a korábbi állapotokat, és az értékek ugrásszerűen emelkedtek Ajándékoztak, más nevére íratták, és volt aki elvált, hogy ne kelljen fizetni Nézem az ingatlanforgalmat, a villaeladások és vételek pécsi „érték”-statisztikáját, figyelem az egyre rohanó árakat. Eze­ket már nem az én zsebemre szabták, de nem is erről van szó. A luxus megadóztatásáról, melyet egy 1974-ben kiadott kormányrendelet a házingatla­nokra és az üdülőingatlanokra kivetett. Ez a házértékadó. Könnyű a jóslat: néhány évi kedélyzavarás után rövidesen hatályon kívülre kerül. Nemes szándék vezette a rendeletalkotót: elvenni onnan a forintokat, ahol az átlagosnál több van, onnan, ahova „na­gyon gurulnak”. Azaz akinek 800 000 forintnál nagyobb érté­kű házingatlana van, illetve 500 000 forintnál értékesebb üdülővel rendelkezik, köteles e rendelet értelmében a forgalmi érték után évi 1,5 százalék adót fizetni. Világítsuk meg egy pél­dán keresztül: aki mondjuk ke­reken 1 000 000 forint értékű házzal rendelkezik, az 15 000 forintot köteles évente az adó­ügyi hatóság számlájára be­fizetni. Pécsett jelenleg tizennyolcán fizetnek házértékadót, vagy ahogyan a köztudatba beivó­dott: luxusadót. Ha a logikát követjük, meg kell állapítani, hogy városunkban csak 18-an tartoznak a vagyonosabbak kö­zé, a többi magánház, villa és üdülő értéke nem éri el a ren­delet által előírt határt. Vagy mégsem ez a helyzet? Már 1974-ben, a rendelet ki­adásának évében, 117-en ke­rültek Pécsett fel a városi ta­nács pénzügyi osztályánál ké­szült házértékadó-fizetésre kö­telezettek listájára. (Csak ház­ingatlan után.) Hat év olatt azonban szépen megugrottak az árak — már egy 3 szobás OTP-lakás jószerével 800 000 forintot ér—, úgyhogy többszö­rösen emelkedni kellett volna az adókötelesek számának. Kézenfekvő tehát a kérdés: mi történt e hat év alatt? Az adóhivatal illetékesei rót­ták az utcákat, felmérték Pécs lakóházait az érték alapján, s aztán kiértesítették a tulajdo­nosokat a rendeletben előírt módon. Volt aki a felszólításra büszkén fizetett, mintegy elfo­gadva a tényt: „Jól megy ne­kem." Mások a bíróságra fu­tottak, perlekedtek, szakértők­kel bizonyították,: házuk csak 799 999 forintot ér, azaz luxus- adó-mentes. Megint mások tu­lajdonostársakat kerestek: csa­ládon belül elajándékozták, más nevére írták a többletet inkább, mintsem fizessék az adót. Akadt, aki hosszas váló­pert vállalt — csakhogy meg­ússza az érvágást, s most a volt férj és feleség jogi ka­pocs nélkül él együtt. Megint mások érdemeikre, szociális helyzetükre (!) való tekintettel mentesültek. A pécsi 18 tulajdonos, aki házértékadó fizetésre kötelezett összesen 69 299 forinttal növeli az adóbevételeket. Elenyésző összeg, nem érte meg a sok adminisztrációt, pert, szakértő­mozgatást és ellenszakértő ki­rendelést, iktatást és postabé­lyeget. Annál is inkább, mert közben az élet elszaladt. Kevés az olyan balatoni villa, amely­nek értéke meg ne ütné a fél­millió forintot. Harkányban is minimum ezen az áron cseré­lődnek a hétvégi házak, üdü­lők. S mint azt a pécsi adóügyi szakemberek említették: a vá­ros magánkézen lévő házainak fele többet ér, mint 800 000 fo­rint. S ahogyan az árak trend­jét figyeljük, nyilvánvaló, ma­holnap szinte mindenki luxus­adóra kötelezett lesz. A rendelet úgy tűnik, gyor­san elavult. Csak egy a bök­kenő: hivatalosan a házérték­adót megállapító kormányren­delet - 19/1974 (V. 18.) MT sz. rendelet — még érvényben van. Hiába az adóügyi- hatóság li­beralizmusa - feltételezem, hogy a Pénzügyminisztérium is súghatott ez ügyben valamit -, vannak akik e rendelet alapján lettek adókötelesek, s a mai napig is fizetnek. De miért csak ők? És miért éppen ők? Kérdés újabb kérdést szül. Mindaddig, míg ezt a kormányrendeletet vissza nem vonják. K. F. Zolddíó-pálinka Bajáról Rövidesen az üzletekbe kerül szállal. A garai Cérnahát-dű- lőben lévő kétszáz hektáros ter­mőhelyen modern rázógépekkel gyűjtöttek. Kalapáccsal megpat­tintották a burkokat és 24 órán át a napon tartották, míg sötét­barna nem lett. Acéltartályba ömlesztették a sűrűsödő masz- szót, ahol három hónapon át zárt térben hatvan fokos olma- pálinkában áztatták. Ez alatt különböző technoló­giai folyamatok zajlottak le a legmegfelelőbb keverési, áztatá- si arányok kikísérletezésével. Ez időszak „boszorkánykonyhájá­nak" minden művelete szigorú titok, Magyarországon is csak hárman tudják, hiszen oz eljá­rások kitalálására hazai és kül­földi példa nem szolgált. A préselést követően létrejött az úgynevezett macerátum, amit tölgyfa hordóban tároltak. Az egyesztendős pihentetés alatt a tölgy, még adott egy jellegze­tes ízt és zamatot a jövendőbeli italnak. Végül o szűrés és de­rítés zárta a maratoni főzést Szesszé feldolgozni cd diót megéri a kombinátnak, mert ol­csó befektetés és beruházással sem járt. Idén már 250—300 hek­tolitert értékesítenek az üzemi Gazdaságok Kereskedelmi Iro-, dója közvetítésével szépen cso­magolt hétdecis üvegekben. A „Valódi zölddió-pálinka" 162 forint 50 fillérbe kerül és a vas- kútiak szerint egy hónop múlva az üzletekben kapható. Az export lehetőségén is gon­dolkodnak, mivel kanadai piac­kutatók érdeklődtek. — Cs. J. — Hétfői □

Next

/
Thumbnails
Contents