Dunántúli Napló, 1980. június (149. évfolyam, 178. szám)
1980-06-18 / 166. szám
Dunántúli napló 1980. június 18., szerda M agyarországon forgatják a Luther Márton című francia filmet Két középkori szerzetes — Luther és Guillaume — járt a napokban Nagybörzsönyben - a történet szerint egy Erfurt környéki faluban — házról házra, hogy adományokat gyűjtsön az egyház számára. Ezzel a jelenetsorral kezdődött meg a francia állami S. F. P. filmgyártó cég megbízásából készülő Luther Márton című nagyszabású produkció forgatása. Jean Delannoy rendezőnek ez már a harmadik magyarországi vállalkozása; ezúttal valamennyi felvételt itt készíti el. David Franck és George Wilson forgatókönyve a vallásalapító életének 1507-től 1521-ig tartó szakaszát követi nyomon. A címszerepet Lincot Bemard francia színész alakítja. A stáb a következő napokban Felső- pakonyban, Tinnyén és Halásztelken filmez. A munkálatok előreláthatólag augusztus 15-ig tartanak. Üj tájvédelmi körzet Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetője tájvédelmi körzetté nyilvánította az aggteleki karszt magyarországi területét. Az új tájvédelmi körzet 12 községet érintően 19,5 ezer hektár kiterjedésű, s két egymással nem érintkező egységre oszlik. A tájvédelmi körzet szabadon látogatható, de az ezen belül szigorúan védett területté nyilvánított helyeken csak a kijelölt útvonalon lehet közlekedni. A tájvédelmi körzet magában foglalja a világhírű cseppkő- barlang-rendszerek felszíni területeit (Béke-, Szabadsági, Vass Imre- és Kossuth-barlang), a teresztenyei-források vidékét, valamint számos nevezetes karsztjelenséget, az aknabarlangokat (zsombolyokat), víznyelőket, tavakat stb. A - ritka természeti képződményeken túl számos építészeti és kulturális alkotás is található e vidéken. Tornanádaskán kastély, Martonyi határában kolostorrom, Szögliget közelében várrom idézi a történelmi emlékeket.- TERRA Eltemetett hadsereg A Sárga-folyó völgyében szenzációs régészeti leletre bukkantak a kínai parasztok. Kút- ásás közben, három méter mélységben évezredes hadseregre bukkantak. Az ásatások 7500 életnagyságú agyagfigurát tártak fel: katonákat, tiszteket és lovakat, harckocsikat. A bronzfegyverekkel felszerelt hadsereget Csin Si-huangti, Kína első császára építtette 700 ezer rabszolgával síremlékének „védelmére”. A föld alatti csarnokban elhelyezett „hadsereg” a mindenható császár földöntúli hatalmát volt hivatva biztosítani. Az évezredek pora aztán lassan betemette a most napvilágra került hadsereget... A leletről a Stern című nyugatnémet magazin számol be. Az „első isteni fenség" egyesítette a kisebb államokat és birodalma védelmére i. e. 246 —210 években megépíttette a Nagy Falat a hunok ellen. A korlátlan hatalmú kínai uralkodó fővárost épített magának: Hsziant. (Csak a későbbi mon2000 év után is állnak a vártán: 1,80 méteres testmagasságuk felülmúlja a ma élő kínaiakét. goi Jüan-dinasztia helyezte át a fővárost Pekingbe.) Csin Si- huangti uralkodásának megörökítésére a „szent hegyeken” kőtáblákat helyeztetett el. Jósokkal és tudósokkal vetette magát körül és hajóhadat indított az örök életet biztosító elixir felkutatására. A legénység 3000 tagja soha nem tért visz- sza. Csin Si-huangti később elrendelte: palotája termeit titkos alagutakkal kössék össze, hogy avatatlanok ne tudják, éppen hol tartózkodik. Halála után Kína hamarosan mongol uralom alá került... A föld alatti hadsereg kiásása előreláthatólag még 2—3 évig eltart. Az eddig feltárt három .nagy csarnok mellett még egy negyedik, üres termet találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a munka az uralkodó halálakor még nem volt befejezve. A kínai régészek további felfedezésekben reménykednek. A császárnak a leletről mintegy 1500 méter távolságra fekvő sírját még nem tárták fel. Feltételezik azt is, hogy az építkezés szimmetriájaképpen a sír másik oldalán hasonló alakokat találnak, talán az udvartartás embereinek alakjait: a minisztereket, tisztviselőket, asszonyokat és eunuchokat. A 76 méter magas mesterséges domb alatt nyugvó sír várható tartalmáról a száz évvel későbbi történetíró, Szu-Ma csi. en leírásából következtethetnek a régészek: „A sírt a paloták, pavilonok és állami épületek modelljeivel töltötték meg, gyönyörű edényekkel, értékes kövekkel és ritkaságokkal. A Sárga-folyót és a Jangcét higannyal ábrázolták, amelyek mechanikus berendezés segítségével egy mini óceánba torkollottak” - írja Szu-Ma csien, aki az agyaghadseregről nem tesz említést. Hogy mindez nem maradt épségben, arról ugyancsak tudósít a történetíró: sírrablók kifosztották a császár sírkamráját. Ma már tudjuk: az agyaghadsereg katonái sem jártak jobban. Mindenesetre annyi maradt belőlük, hogy az agyagfigurákat eredeti hadrendben újra felállítsák, páratlan látványosságot nyújtva ezzel majd az érdeklődőknek. (gáti) Pécsi utcák — híres emberek apácai Csere János A magyar művelődéstörténet egyik kiváló egyénisége, a magyar nyelvű tudományosság és a felvilágosodás előfutára 355 évvel ezelőtt, 1625-ben született a Brassó város joghatóságának alávetett Hétfalu egyik községében, Apácán. Nevét írják Apáczainak (még régiesebben: Apátzai- nak) és Cserinek is, mert az író 1656-tól kezdve a Cseri névalakot használta. Szegény kisnemesi vagy szabad székely családból származott. Iskoláit barcasági szülőfalujában kezdte és Kolozsvárott folytatta. Akadémiai tanulmányait Gyulafehérvárt, Kolozsvárt, majd ösztöndíjjal különböző holland egyetemeken végezte. 1651. április 3-án az újonnan alapított hardervijki egyetemnek ő volt az első teológiai doktora. Még ugyanebben az évben házasságot kötött egy módos utrechti család lányával. Hollandiában hazafias háborgással hallotta, hogy a magyaroknak nincs nemzeti nyelvű műveltségük, s ezért — érezve a magyar polgári tudományosság szókincsének „szárazságát” — még Hollandiában belekezdett a számára halhatatlanságot biztosító nagy enciklopédikus műve megírásába, a Magyar Encyclopaedia összeállításába. Műve bevezetőjében Apácai Csere világosan megfogalmazta, hogy szerencsétlen az a nép, amelyiknek a tudományokat idegen nyelven kell megtanulnia. „A lő inditóokom ez vala: hogy a magyar nyelven irt tudományos könyvek nélkül szűkölködő nemzetemen tőlem kitelhetőképpen segítenék, s oly könyvet adnék a magyar ifjúság kezébe, melyben az anyai nyelvén többnyire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna." Ebbe a kézikönyvbe sűrítette a descartes-i ismeretelméleten alapuló filozófiai elgondolásait; előkészítette benne a matematikai jellegű természettudományos ismereteket; bemutatta az ember biológiai-fiziológiai tulajdonságait. A „csinálmá- nyok"-ban a leíró földrajz, az építészet és a gazdasági ismeretek kérdéseit taglalta. A társadalom felé fordulva a történelem és a társas együttélés szabályait fejtette ki, majd a családi élet belső rendje, a politika- és a neveléstudomány kérdései érdekelték. „Szükséges, hogy minden tudományokat megtanulj — írja —, amelyek hasznodra és szépségekre nézve tanulásra méltók." A matematikával hét hosszú részben foglalkozik. Művének hallatlan értéke magyar nyelvűsége és az a páratlan erőfeszítés, amely- lyel megkísérelte az elvont tudományok szókincsének megteremtését. Apácai Csere 1653-ban tért haza családjával Gyulafehérvárra, ahol az akadémia gimnáziumi tagozatán a poétikai osztályban kapott tanári állást. Sok küzdelem, meg nem értés, elbocsátás után sem szűnt meg dolgozni — 1659. december 31-én bekövetkezett korai haláláig. Jó tanácsa ma is időszerű: „Vedd észre, hogy semmi különbség nincs azok között, akik sohasem születtek, s akik semmi emlékezetre méltó dolgot nem mívelvén, ez életből kiváltak. Szeresd a munkát. Kerüld a kényes életet és a szófia beszédet. Kérésién keresd az alkalmatosságot, amellyel élvén magad tanulhass, vagy másokat taníthass." Dr. Tóth István A régi maffia új álarca Ha rendőrnek mész, aligha végzed ágyban — vallják az olaszok - mert nagy az esélyed, hogy szitává lőnek a banditák. Itáliában a fiatalok nem is állnak egykönnyen ca- rabinierinek. Igaz lenne ez? Tény, hogy Itália egymással rivalizáló terrorszervezetei ma már komolyan veszélyeztetik a polgári demokrácia egyébként is hervatag vívmányait. Nehéz lenne például pontosan meghatározni, hány ember vált a maffia áldozatává Szicíliában az elmúlt évtizedben. Csak Palermóban mintegy ötszáz ember életét oltották ki — közülük 54-et 1978- ban, 49-et a múlt év első kilenc hónapjában öltek meg... Emelkedő tendencia? A terrorhullám tetőzése? Ki tudja ezt Űj magyar eljárás a régi műemlékek védelmére A világon elsőként a Budapesti Műszaki Egyetem szakem- be/ei dolgoztak ki eljárást a népi műemlékek falazatának tartósítására. Világszerte számos kutatót foglalkoztatott évtizedék óta a kérdés: miként lehetne a népi építészet értékeit, o több száz éves parasztházakat, a vályog- vagy fafalú mai, mókát, hombárokat, ritka ipari és mezőgazdasági épületeket megvédeni az enyészettől. A választ dr. -Zádor Mihály profesz- szornak, a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézet műemlékvédelmi tanszéke vezetőjének és munkatársainak sikerült megtalálniuk. A feladat megoldásához az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából láttak hozzá. A megbízást azért kapták, mert korábban már sikerrel birkóztak meg a kő- és téglaépületek felületvédelmével és a talaj- nedvesség elleni védelmével. Utólagos falszigetelési eljárású, kát szabadalmaztatták, s aztma1 már sikerrel alkalmazzák. Ennek lényege: különleges, ugyancsak szabadalmaztatott műszerükkel megmérik o nedvesedés fokát, majd lejtős furatokat fúrnak, s szilikofób-anhidro nevű vegyi anyagot injektálnak a falba, Az anyag részben elpárologtatja a fal nedvességtartalmát, részben pedig megakadó, lyozza a talajnedvesség további felszivárgását. A népi műemlékek tartósításánál is ebből az elvből indultak ki, de csakhamar rájöttek arra, hogy a korábbinál lényegesen összetettebb problémával állnak szemben. A kő. és téglafalaknál ugyanis alapvető követelmény, hogy o falat teljes egészében mentesítsék a talaj, nedvességtől, a vályog, és vertfalaknál azonban a teljes kiszárítás nyomán szétporladna az épület. Mindenekelőtt tehát meg kellett határozniuk a szükséges és optimális nedvesség- tartalmat. További gondot jelentett, hogy a népi műemlékeknek rendsze. rint az alapzata is vályog- vagy vertfal, rovarrágta, féregfúrta járatokkal, alagutakkal. Ezért olyan adalékanyagot is kevertek az injektálandó vegyi anyagba, amely távol tartja, elpusztítja a kártevőket. A Műegyetem szakemberei a népi műemlékek tartósítására a sziíikofób-anhidro eljárás meg. felelően módosított változatát használják, a falazatok felületvédelmével kombinálva. Az első kísérleteket a Győr-Sopron me. gyei Táp egyik vertfalu épületén végezték el. Tapasztalataik a várakozásnak megfelelően ked. vezőek. A következőkben vályogtégla épületen is kipróbál, ják eljárásukat. Az új módszer a 24. órában született meg. Jórészt még állnak ugyanis az évszázados és nagyon jellegzetes balatonud- vari porták, az őrségi, a göcseji vagy az alföldi, kunsági vályog- és vertfalu épületek, a Fertő-vidéki fésűfogas elrendezésű árkádos, tornácos házak. Még állnak, azonban lassacskán abba a korba érnek, amikor megkezdődik — illetve csak megkezdődne — pusztulásuk. Az új műegyetemi eljárás elterjedésé, vei ugyanis remélhetőleg megakadályozható ez a folyamat. D. G. ma még. Nézzük inkább az áldozatokat: rögtön szembe- ötlik, hogy az utolsó száz halott többsége bíró vagy rendőr volt. Semmi kétség, ez a maffia új vonása. Korábban ugyanis kivételes eset volt Olaszországban a rendőrgyilkosság: a maffia „tízparancsolatának” egyike volt, hogy tilos valakire csak azért rálőni, mert az egyenruhát hord. A statisztika azonban azt mutatja, hogy az olasz maffia stílusváltása, amerikanizáló- dása évtizedes múltra tekinthet vissza. Odaátról származik ugyanis a mondás: egyet megölsz, százat megijesztesz. Azaz minden teketória nélkül el kell tenni láb alól azokat, akik kényelmetlenné, vagy veszélyessé váltak. Nézzük csak, milyen gyilkosságok fémjelzik e stílusváltást. A színhely Palermo, az időpont 1970. szeptember 16-a. Mauro de Mauro újságíró, az egyik demokratikus színezetű lap rendőrségi tudósítója a szerkesztőségből tart hazafelé. Lakóháza bejáratánál egy csoport ismeretlen férfi állja útját, és „tárgyalásra” hívja. Mauro gyanútlan, hisz újságírói gyakorlatában sokszor előfordult már, hogy „alkut” ajánlottak, esetleg nyomra vezették. Ezúttal azonban másról volt szó. A tudósító ugyanis máig sem került elő. Csakúgy, mint kollégája, Mario Francese, akit tavaly januárban írtak fel az eltűntek listájára. Hivatásos gyilkosok végeztek Pietro Scailonéval, a palermói főügyésszel, Giuseppe Rucco rendőrezredessel, Michele Reinával, a Keresztény- demokrata Párt megyei bizottságának titkárával, Boris Giu- lianával, a palermói rendőrség operatív osztályának vezetőjével, Uccardone Calorgiero di Bonával, a palermói börtön katonai helyőrségének helyettes parancsnokával, hogy csak egyetlen város előkelőbb áldozatait említsük. Alighanem azok járnak közel az igazsághoz, akik az előbbi - korántsem teljes — névsorból arra következtetnek, hogy a maffia az államhatalom szimbólumának szétzúzására törekszik. Mások viszont azt állítják: hogy a maffia soha nem harcolt szimbólumok ellen, inkább azokra sújtott le, akik megpróbálták útját állni. Újságírókat például csak abban az esetben öltek, ha azok — riportjaik megírásán túl — a gyilkosságok okát firtatták, esetleg belekontárkodva idegen ügyekbe, magánnyomozást folytattak. A legtöbben úgy vélik, hogy a maffia stílusváltása a két ismert bűnüldöző jogász, Scallone és Ter- ranova meggyilkolása között ment végbe. Scallone „bűne” az volt, hogy hatalmas erőket mozgósított a maffia elleni harcra, s ezzel „megsértette” a korábban fennállt erőegyensúlyt. Terranovának pedig azért kellett meghalnia, hogy szemléltessék: a maffia mindenáron ragaszkodik pozícióihoz. Olaszország azonban nem hajlandó együttélni a terrorizmussal. Fiatal jogászok, rendőrök lépnek csatasorba, hogy leszámoljanak a múlt tragikus örökségével és lerántsák a régi maffia új álarcát. Ám* dicséretes harcuk valószínűleg mindaddig eredménytelen marad, amíg csak tüneti kezelést alkalmaznak, azaz amíg nem ragadják meg a maffia társadalmi gyökereit. Ezek viszont oly mélyen húzódnak, hogy egy-egy elszánt igazságügyi hivatalnok a maga korlátozott hatalmával nem juthat le odáig. Seres Attila
